Minden ember más és más. Van, aki jobban szereti a sportokat, mást az internetes világ éltet. Én a könyvek mellett teszem le a voksomat. Eddigi életem során már több száz kötet megfordult a kezeim között, melyek úgy különböznek egymástól, mint varjú és a hattyú. Sok kötet emlékét az idő megkoptatta, sőt van olyan is, amit tudatosan próbálok elfelejteni, mert annyira nem hozzám szólt. Ugyanakkor vannak olyan könyvek, amelyek hozzám nőttek, a lelkemmel összeforrtak. Ezeket mind beszereztem az otthoni könyvtáramban, s gyakorta veszem le őket a polcról, hogyha csak pár percig, de újra átéljem őket. Hajdú-Antal Zsuzsanna Léggömbök sorozata is pont ilyen. Mindig is kiemelt helyet fog kapni a polcomon, az életemben, a szívemben. Mindig tenni fogok azért, hogy minél több, a célközönség soraiból való fiatalhoz eljusson, mert erős mondanivalóval rendelkezik, amiről érdemes beszélgetni.
Ezzel a hozzáállással nem vagyok egyedül. Blogtársaimmal összefogva úgy döntöttünk, hogy létrehozzuk a Léggömbök projekthetet, mely során turnészerűen bemutatjuk nektek a sorozatot. Roppant izgalmas dolgok derültek ki, mind a könyvek, mind az írónő kapcsán.
Ezúton is szeretném megköszönni a társaimnak a közös munkát, s köszönöm, hogy mindenki épp annyira a szívén viselte eme kezdeményezést, mint én. Köszönöm a csodálatos bejegyzéseket, amik segítségével még közelebb kerülhettek hozzám a könyvek. Meg is jött a kedvem az újraolvasáshoz. Megint.
A hét utolsó napja van, így az utolsó állomáshoz érkeztünk. Eddig láthattatok bemutatókat, kulisszatitkokat, kiemelt szemelvényeket és interjút is. Sok érdekesség kiderült a sorozat kapcsán, melyek remélem kellően felcsigázták már az érdeklődéseteket. De most jöjjön valami más.
Az én bejegyzésem egyáltalán nem lesz rendhagyó. Tudjátok az a legnagyobb gondunk, hogy mi hiába szeretjük ezt a csodálatos történetet, ha nem jut el a megfelelő helyre. A borító nagyon szép, s a fülszöveg is figyelemfelkeltő, ám elég csalfa képet fest fel előzetesben a történetről. A Léggömbök nem egy könnyed, semmitmondó olvasmány. Rengeteg tartalmi eleme van, ami a való élethez köthető. Vannak benne arcra mosolyt csaló, s szemből könnyet fakasztó események is. Nem hiába került be 2017. év elején a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanítóképző karán a kötelező olvasmányok közé, ifjúsági irodalom szekcióba.
A mostani bejegyzésem körüljárja a teljes sorozatot. Megmutatja, milyen elemek kerültek bele, milyen fő vonásokra számíthatunk a könyvek kapcsán. Szeretném a jövőbeni olvasókat felkészíteni arra, mi várja őket, ha kézbe veszik ezt a könyvet, s hogy ezáltal el tudják dönteni, számukra megfelelő olvasmány lenne-e. A könyvben felmerülő főbb témák és kifejtésük viszont cselekményleírásnak is minősülhet egyfelől. Szeretném felvértezni a lelketeket, hogy tudjátok, mivel álltok szemben. Szeretném levenni rólatok a borító által kibocsátott ködöt, mely nem ad reális képet a tartalomról. Szóval csak akkor olvassatok tovább, ha készen álltok a teljes Léggömbök élményre, s nem zavar titeket, hogy a főbb érzéseket már az olvasás előtt megismeritek. Köszönöm.
ÁTLAGOS SZEREPLŐK, AVAGY A REALITÁS TALAJÁN VALÓ MOZGÁS
Milyenek vagyunk, mi, emberek, fiatalok? Vajon minden helyzetben a jó döntést hozzuk, s egy egész univerzumot képesek vagyunk megmenteni, mert pontosan ezért jöttünk a világra? Nem. Az átlagemberek nem ilyenek. A Léggömbök a középiskola utolsó éveiben játszódik, a főszereplői a végzősök közül kerültek ki. Ebben a korban rengeteg változás ér minket. A személyiségünk még bőven fejlődik - hiába érezzük úgy, hogy már tudjuk, kik vagyunk. Az életben még nem sok tapasztalattal rendelkezünk - noha, mi úgy látjuk, hogy minden felelősség a mi vállunkat nyomja. Rengeteg új helyzettel kell megküzdenünk. Az utolsó év másról sem szól, csak a barátságok elmélyítéséről, az érettségire való készülésről, majd túléléséről, a továbbtanulás mikéntjéről. Ez az év nagyon nehéz, hiszen már a felnőtt lét küszöbén állunk, de még nem léphetjük át azt, s visszafele sem haladhatunk. A rengeteg változás, kihívás megnehezíti az eddig könnyűnek mondott életet. Senki sem tudja, mi lesz vele egy év múlva, vagy akár pár hónap múlva, s ez a bizonytalanság a napjaink részévé válik.
Dorka, Matyi és a többiek, mind teljesen átlagos tinédzserek. Élvezik az osztály közösségét, melyben ugyanúgy megvannak a klikkek, mint a valóságban is. Mindenki tudja, melyik lépcsőfokot foglalja el. A szerepek persze néha változnak, hiszen mi magunk vagyunk a változás. Ebben a korban a legfontosabb a tapasztalatszerzés, mely sok hibázással karöltve jár csak. A Léggömbök szereplői sokszor megbotlanak, hibás lépéseket tesznek, de ezek mind a való életből fakadnak. Nincsenek benne túlidealizált karakterek, mindenki pont olyan, mint mi magunk. Helyüket kereső fiatalok, akik egy adag merészséggel megáldva próbálgatják a határaikat. Sokak számára nem a legszimpatikusabbak, mivel nincsenek kiugró, falakat összeomlasztó tetteik, de kérdezem én: ebben a korban mi nem pontosan ilyenek voltunk?
DIÁKSZERELEM - ELKÉPZELÉS VS. VALÓSÁG
A legtöbb könyvben a szerelmi szálak tökéletesek. Ha két fiatal egymásba szeret, máris hatalmas életbölcsességgel lesznek megáldva, s minden helyzetben helyesen cselekednek. Persze egy-kettő félreértés felüti a fejét, hogy ne legyen az egész túlságosan meseszerű. Ezzel szemben a valóságban teljesen máshogy történnek a dolgok. Minden sérülésnél csak állunk, összetört szívvel, s arra gondolunk, hogy nem ezt ígérték, miért nem lehet az életünk olyan, mint ahogy a nagy könyvben meg van írva.
Hajdú-Antal Zsuzsanna teljes mértékben megmaradt a realitás talaján. Az ő párjai igenis sokszor összevesznek, hiszen a tapasztalatlanságukból eredően a személyiségeik még nem tudnak kellőképp összecsiszolódni. De emlékezzünk vissza, milyenek voltunk mi tinédzserekként, s milyen volt az első igazi kapcsoltunk. Az első szerelem, első csók mindenki emlékezetébe megmarad, hiszen lényeges mérföldkövek voltak az életünkben. Szeretjük ezeket az emlékeket kicsit megcsiszolgatni, szépíteni, hogy magunk előtt se tűnjünk olyan butuskának, esetlennek, mint amilyenek voltunk. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, mennyi féltékenykedés, meg nem értés és vita jellemezte ezeket az éveket, mikor a személyiségek változtak, s mi magunk sem tudtuk megmondani, kik vagyunk, hova tartunk. Voltak kapcsolatok, amik hamar elhaltak, másokért a végsőkig küzdöttünk. De mindenhol voltak konfliktusok, nevetések, sírások, összeborulások. A Léggömbök sem szenved hiányt ezekből az érzésekből.
FIATALKORI HIBÁK ÉS KÖVETKEZMÉNYEK
A könyvekben általában a főszereplő jellemfejlődését végigkövetve láthatjuk, milyen téves lépéseket tesz, s ezeket miként javítja ki. Ezek általában megbántott szereplők, egy rossz reakció szülte félreértés, téves elgondolásokból fakadnak, de szinte minden esetben elmondható, hogy a könyv végére teljesen ki vannak javítva, s noha a karaktert megváltoztatta, nem volt igazán nagy döntő szerepe a későbbiekre nézve.
A Léggömbök írója ezt másként gondolja. Nála sokkal fontosabbak az ok-okozati tényezők. Rávilágít arra, hogy ebben a korban bizony vakmerőbbek vagyunk, mint kellene, s ez szülhet kényes helyzeteket. Van, amiket következmények nélkül megúszhatunk, másikért büntetés jár, de vannak olyan helyzetek is, mikor az egész elképzelt életünket a fejünkre dönti. Zsuzsanna a valóságot tárja elénk művében, ahol a tetteknek ára van, s a következményeket el kell viselni. Nem lehet minden hiba fölött elsiklani, s főként nem lehet mindent megoldani vagy visszacsinálni. Vannak hibák, amik örökre megváltoztatják az életünket. Ezerszer visszatérünk hozzájuk gondolatban, s szeretnénk máshogy cselekedni, de már késő. Amit egyszer megtettünk, az örök nyomot hagy rajtunk.
GYÁSZFELDOLGOZÁS
A sorozat egyik legerősebb témája maga a gyászfeldolgozás. Mindenkit mélyen megvisel, ha elveszít egy szeretett családtagot. Ilyenkor magunkba zuhanunk, s olyan kérdésekre keressük a választ, amikre már nem létezik. Visszaemlékezünk az együtt töltött időre, s próbálunk a víz felszíne fölött maradni, miközben a szívünk legszívesebben a mélybe húzna.
Itt is az első tapasztalat a legrosszabb. Amikor először veszítünk el valakit, még nincs meg a tapasztalatunk, hogyan tudjuk feldolgozni a sors kegyetlen fintorát. Mindig nehéz marad ez a folyamat, de az első alkalom a legintenzívebb.
Fiatalként ez még inkább igaz. Keressük az utunkat, keressük önmagunkat, s bizonytalanok vagyunk mindenben. Morzsákra, benyomásokra épírkezünk, s formáljuk a terveinket, melyet egyetlen tragédia képes porrá zúzni.
Hajdú-Antal Zsuzsanna karakterei a poklot is megjárják, mire képesek lesznek újra egyenes háttal járni. Az oldalakról érezhetően árad a fájdalom, ami az olvasót is gyászolásra készteti. Az érzékenyebb lelkek pár könnycseppet is elmorzsolnak. Nehéz téma, de éppoly fontos, mint az első pozitív tapasztalatok. Az élet és halál kérdése a mindennapok része, így fontos róla beszélgetni. Akár iskolai keretek között, vagy egy olvasmányélmény kapcsán.
A VÁLTOZÁS KAPUJÁBAN, AVAGY FIATALKÉNT A FELNŐTTEK VILÁGÁBAN
A 18. évünkben rengeteg minden megváltozik. Ha továbbtanulásra adjuk a fejünket, jó eséllyel a családi fészekből is kirepülünk. Jön a kollégiumi lét vagy az albérletbe való társulás, lényeg, hogy sokkal nagyobb önállóságot követelnek meg a mindennapok, mint eddigi életünkben. Több a szabadság, de több a felelősség is.
Dorkát nem az iskola, hanem a munka szólította el. Ahhoz, hogy fenn tudja tartani magát és a családját, muszáj volt a fővárosba mennie, hogy onnan tudja őket anyagilag támogatni. Egy fiatal lánynak ez hatalmas lépés, mely rengeteg változással jár. Eddig kényelmes életet élt, de most már önmagára van utalva, s csak rajta múlik, mit eszik, hogyan jut el a kívánt helyre, s még folytathatnám. Dorka tudja, hogy szükséges ez az eltávolodás, bármennyire is fáj. Ám nem csak a családjáért, hanem önmagáért is teszi. A saját útjára lépett, meg akarja ismerni önmagát, s hogy mi célból van ezen a világon, ahol már ennyi fájdalmat kellett elviselnie. Az Utánadban olvashatunk arról, milyen érzés a saját talpunkra állni, s nagy támogatás nélkül nekivágni a felnőtt létnek. Láthatjuk, hogy mennyire meg tudja viselni a lelkünket. Dorka most sem tökéletes, sok ösvényt kipróbál, míg meg nem találja a maga útját. Az önpusztítás, depresszió és fáradtság nem állt messze tőle, ám nem adta fel, s végül rálelt a megfelelő irányra.
FIATAL ANYUKÁK MINDENNAPJAI
Régen, még a nagyszüleink idejében pártolták azt, hogy a lány minél előbb vállalja az első gyerekét. Gyakran a nők már 16-18 évesen is szültek. Ez az akkori időszak sajátossága volt, mely viszonylag gyorsan megváltozott. A mai társadalomban majdnem egy évtizeddel eltolódott a társadalom szerinti megfelelő időpont. Ám azóta is gyakran előfordul, hogy fiatal lányok - esetleg még kiskorúak - nem védekeznek eléggé, s megtörténik a gyermekáldás. Mit lehet ilyenkor tenni?
Kevesen, de vannak, akik vállalják a felelősséget, s lelkes anyukák lesznek, ám minden esetben elmondható, hogy szülői támogatás nélkül szinte semmire sem mennének. Dorka is hasonlóképp van ezzel. Pici fiát a szüleire bízza, míg ő megkeresi a kenyérre valót. Okos lány, hamar felfogta, hogy nem támaszkodhat teljes mértékben a családjára, hisz felelősséggel tartozik a gyermekéért. Akármilyen fájdalmas is az elválás, szükségszerű, ha mindent meg szeretne adni neki, amit a helyzet megenged. Az írónő szívfájdítóan szépen írja le ezeket a részeket, s hogy egyre nehezebb az elszakadás hétvégéről hétvégére a csöpp gyermektől, s hogy Dorkában hogyan fejlődnek ki egyre jobban az anyai ösztönök.
BŰNTUDAT, ELENGEDÉS ÉS ÚJRAKEZDÉS
Egy utolsó gondolat erejéig visszaugranék a gyászfeldolgozással kapcsolatos részre. Jogosan kérdezhetnétek, ez a fontos elem miért nem rögvest azt a pontot követi. A válaszom a következő: a sorozat fő építőelemeit szerettem volna időrendi sorrendben haladva bemutatni úgy, ahogy a könyvben is felszínre bukkannak. Tehát ezért a legvégére került ez a pont, bár talán ez az egyik legjelentősebb mind közül.
Dorka hatalmas bűntudattal küzd. Hiába nem rajta múltak az események alakulásai, mégis százszázalékosan hibásnak érzi magát, s ez a teher teljesen összenyomja. A gyászfeldolgozás mérföldköveiben is benne van önmagunk hibáztatása, főleg, ha hozzánk nagyon közeli személyt veszítettünk el.
Dorka nagyon sokáig hordozza magában a szeretett személyt, s nincs tisztában azzal, hogyan kellene túllépnie. Nem is akar. Fél, hogy még az emlékét is megbántaná vele, ám így nem élet az élet. Dorka szépen lassan, a barátai segítségével rájön, hogy érezhet még a szíve, dobbanhat még más után, hiszen ez nem bűnös dolog. Ez egy nagyon jelentős építőkő a sorozat második részében, mely az egész történetet végigkíséri.
Dorka a saját ütemében szépen lezárja az eseményeket, amikor már úgy érzi, készen áll rá. Ám lehet, hogy ekkor már késő? A nagy szerelem lehetősége tovaillant? Vagy még érdemes érte küzdeni?
Minden kérdésre megtalálhatjátok a választ Hajdú-Antal Zsuzsanna Utánad című művében.
Dorka története közel van a szívemhez. Bármelyik ismerősöm járhatna az ő cipőjében, vagy akár én is. Hozzám pont azért tudott kifejezetten közel kerülni, mert végig megmaradt olyan embernek, aki két lábbal a földön áll. Egyetlen mondat erejéig sem vált túlidealizálttá. Sok hibát elkövet, sokszor megbotlik, s van, mikor csak segítséggel tud felkelni, de erős lány, aki megtalálja a duológia végére önmagát, s bizakodóan tekint a jövőbe.
Nap, mint nap elmegy mellettünk legalább egy Dorka, aki hasonlóan küzd valamiért. A Léggömbök számomra sokkal többet jelent, mint egy egyszerű könyv. Mély tartalommal rendelkezik, s több, a mai világban fontos problémára hívja fel a figyelmet, ám nem való mindenkinek.
Ez a bejegyzés pont ezért született, hogy el tudd dönteni magadban, képes vagy-e megbirkózni Dorka életével, s képes vagy-e elvonatkoztatni az eddigi olvasmányélményeidtől. A Léggömbök szereplői és eseményei a valóságon alapulnak. Nem lesznek benne világmegváltó tettek, helyette sokkal nagyobb hangsúlyt kap a karakterfejlődés, s ezáltal az olvasó fejlődése is.
S ezzel zárnám is a Léggömbök projekthetet.
Ha lemaradtál volna valamelyik napról, a következő címek alatt elérheted a bejegyzéseket:
Július 23. – Léggömbök bemutató | Egyszer volt blog
Július 24. – Utánad bemutató | Mariann Könyvtára blog
Július 25. – 5+1 kedvenc idézetek a duológiából | Kitablar blog
Július 26. – Érdekességek, kimaradt jelenetek, karakterek | Bree S. Világa blog
Július 27. – 5 ok, amiért érdemes elolvasni a sorozatot | Írásaim Tárháza blog
Július 28. – Interjú az írónővel a sorozat kapcsán | Anya olvas blog
Július 29. – Léggömbök és ami mögötte van | Niitaabell Világa blog
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése