Izgalmas, fordulatokkal teli kalandok várnak az olvasóra Kambodzsa rejtelmes őserdejében. Liv nem is sejti, milyen rémálomba keveredett azzal, hogy megismerte Davidet. Mágnesként vonzzák egymást, de egyikük sem könnyű eset. Vajon, amikor Liv felébred megváltozik a véleménye? Ad esélyt egy újabb szerelemnek?
Tomor Anita neve a romantika műfajában utazó olvasóknak egyáltalán nem ismeretlen. Több könyve is megjelent már, s mindegyik igen nagy sikert aratott. Csábítgatott engem is, ám magamat ismerve, kicsit féltem kézbe venni. Sok romantikus könyvet olvasok, s nagyon nehéz olyat találnom már, mely minden igényemet kielégíti. A mércém már magasan jár a kezdeti értékekhez képest. A Nyolc éjszaka a témája miatt ki is lett zárva, mert lehet akármennyire is jó, tudom, hogy nekem már az alapfelállással is gondom lenne - mely kiemelném: nem a könyv hibája, csupán nem illik bele az ízlésvilágomba. Nem olyan régen Anita megkeresett, s felkért, hogy mondjak véleményt a munkásságáról. Ez egy nagyon megtisztelő feladat, melyet szeretnék még egyszer megköszönni! Úgy döntöttünk, hogy az Álmodtam már rólad című könyvével fogok tenni egy próbát.
Három szóval fogott meg: "kambodzsai régész gyakorlat". Ennyi elég volt, hogy tudjam, érdekel a történet. Ti hány könyvben találkoztatok már régész hallgatókkal? S ebből hányan voltak főszereplők? Nekem egyetlen egy másik könyv sem jut az eszembe. A gyerekek kicsiként mindig különleges szakmát képzelnek el maguknak. Ha megkérdezed őket, mi szeretne lenni, ha felnő, akkor az unalmas tűzoltós mellett biztos lesz pár, aki igazi ínyencséget vág rá, például űrhajós, csillagász vagy a tenger királynője. Kislányként sokat álmodoztam róla, hogy én leszek az, aki egy sosem ismert dinó csontvázát fogja a felszínre hozni. Biztosan valamelyik általam szeretett mese hatására jött ez a gondolat. Kicsiként sokszor láttam magam előtt, ahogy egy homokszínű földkupac fölött pamaccsal a kezemben guggolok, s varázslatos dolgok bukkannak a felszínre. Álommunkának tűnt. Aztán felnőttem, s a gyerekkori tervből csak egy álom maradt. Mai fejjel már biztos nem mennék el régésznek, de ettől független még mindig megmaradt bennem a múlt feltárásából fakadó kíváncsiság, így mindenre nyitott vagyok, ami ezzel a szakmával foglalkozik, illetve ehhez a témakörhöz tartozik.
A könyv egy álom leírásával indul. Ez a szerzőtől egy nagyon aranyos húzás volt, hiszen a címben is már megjelenik ez a folyamat. Igaz, hogy ebben a virtuális valóságban még nem jelenik a célszemély, de ettől független tetszett, hogy már összehozza a történetet a címmel. Az álmok sokat elárulnak az emberről, így máris jobban megismerhetjük Livet, aki a történet főszereplője. Liv a maga módján egy teljesen egyszerű lány, aki csak szeretné végre a kezében tudni a diplomáját. Nem sok választja már el tőle, mondhatni épp csak egy nyúlfarknyi gyakorlat, így lelkesen veti bele magát a körülötte levő dolgokba - s így, egy kevés unszolásra a bulizásba is. Liv aranyos lány, aki kifejezetten szimpatikus volt. Tetszett, hogy a történet során végig megmaradt a makacssága, s ragaszkodott a saját elképzeléseihez. Határozott személyiség, aki sokra viheti, mert megvan benne az a plusz, ami sok emberből - jelen esetben karakterből - hiányzik.
Párkapcsolatban viszont nem sok jó lapot osztott neki az élet. Tipikusan az egy-kalap-alá-vevős fajta, mely gondolkodásmódot nem igazán értem meg. Attól, hogy valaki csúnyán viselkedett velünk, nem fog más is. Minden ember külön személyiséggel bír, így nem tolerálom, mikor valaki egyetlen ember miatt leírja a fél emberiséget. Ezt Liv sokszor ki is fejti, miért nem bízik a férfiakban, s szinte, mint egy betanult szónoklatot adja elő. Ha egy srác fel akar szedni, amire én nem vagyok vevő, nem fogom neki kiteregetni a belső sérelmeimet.
Ekkor érkezik David, aki, mint egy szélvihar tombol Liv életében. Tipikus könyves pasi, kidolgozott testtel, sok pénzzel és gyors észjárással. Mindig és mindenhol ott van. David karaktere engem nagyon megzavart. Rengeteg olyan dolgot cselekszik, ami már szinte a beteges ragaszkodási szint plafonját verdesi, ugyanakkor nagyon nehéz helyzetben vagyok, mert a hirtelenségét nem róhatom fel hibának, mivel a történet végén egy igen megdöbbentő csavar keretében rájöhetünk, hogy miért maradtak ki ebben a párkapcsolatban a fontos lépések. Mindenesetre, az olvasás pillanatában eléggé villogott a fejemben a piros lámpa, hogy itt valami nagyon nincsen jól a fejben. Senki nem vall már a második napon szerelmet, hogy aztán a következőn még tovább mehessen... Erős, gyors ütem ez, amit nem tudtam kellőképp lekezelni, ugyanakkor elismerem, hogy nem lehetett volna másképp, lassabb folyás esetén még valószerűtlenebbnek tűnne utólag az egész könyv. Nehéz erről beszélni úgy, hogy ne áruljak el részleteket.
S az előző viselkedésmódhoz kapcsoltan Liv személyiségében is voltak ilyen furcsaságok. Olyan dolgokat tud meg, amit az átlagember nem tudna elfogadni, sőt, olyan dolgok történnek vele, amit nem mindenki tud helyén kezelni, ő mégis, mintha mindennapos esemény lenne, akként reagál rá. A nagy leleplezés pillanatában is csak ült egyhelyben, s örült, hogy minden kirakós a helyére került, ám nem vette észre, hogy ezek mind rózsaszínen és kéken foszforeszkálnak, miközben mély hangon búgnak, vagy magas hangon énekelnek. Ám ez sem hiba, mint a későbbiekben kiderül, sőt inkább a szerző külön odafigyeléssel írt leleményes megoldásának gondolom. Hihetetlen, hogy még ily apróságokra is odafigyelt, milyen szabályok érvényesek a különböző helyzetekben.
Mint látjátok, ez az ellentét szétszakít. Egyszer úgy érzem, hogy egy nagyon jól kitalált történet van a kezeim között, másszor pedig, ha részleteiben és a kiváltott reakciókra alapozva nézem, akkor úgy érzem, hogy elkapkodottan sikerült. Külön egyik érzés sem állja meg a helyét, de a kettőt képtelen vagyok összeegyeztetni. Több napot ültem, s gondolkodtam, hogyan is fogalmazzam meg a bennem dúló érzéseket, de még mindig úgy érzem, hogy nem vagyok rá igazán képes. Ám mivel ennyire megmozgatott, így inkább pozitív irányba dől a mérleg nyelve.
A történet egy szálon és idősíkon fut, ez nem is lehetne másként. Ebben az esetben a szerző a legcélravezetőbb megoldást választotta, hiszen a múltbeli események nem relevánsak a jelenkori problémákkal, illetve megkapjuk a kellő háttér információt ahhoz, hogy ne érezzünk semmiféle hiányt. Olvasás közben többször elgondolkodtam azon, hogy vajon épp mi járhat David fejében, ám a teljes történetet ismerve teljesen világossá vált, miért nem nyerhettünk bepillantást az ő gondolatai közé is. Tomor Anita egy fordulatos regényt írt, mely nem nélkülözi a meglepő csavarokat, ám a könyv legvége mindenen túltesz.
Ám ez az ellentétes érzés még a könyv becsukása után még egyszer visszaköszönt, hiszen itt van a kezemben egy könyv, melyben Indiana Jones módra éltem át a kalandokat, de a klassz lezárás ezt semmissé tette, sőt messzebb megyek: igazából a könyv valós részében nem történik szinte semmi. Liv és David története még éppen csak elkezdődött, de még mindig a kapualjban toporognak. S most tekintsünk el attól, hogy van folytatás, s ott bizony a történet zöme jelentős szereppel bír. A fülszöveg alapján várt történet egyáltalán nem egyezik meg a könyvben levővel. Két, teljesen másik világ, s a kapcsolódási pontok is csak lehelet vékonyak. Kevés. A leírás alapján egy romantikus könyvre számítottam, amiben az érzelmeké lesz a főszerep, s a karakterfejlődés sem húzódik háttérbe. Ehelyett kaptam egy eleinte romantikus, majd később kalandregényt, megfűszerezve pár misztikus elemmel, de ki kell emelnem, hogy nem fantasy. Titeket is összezavart annyira, mint engem? S akkor még nem vettük hozzá a borítót. Nagyon aranyos, vidám, de egyáltalán nem illik a könyv tartalmához, mely szintén megtévesztő, s csak fokozza az elveszettség érzését bennem.
Nagyon nehéz erről a könyvről úgy beszélni, hogy ne áruljak el semmilyen plusz információt, de mégis megosszam veletek az élményeimet. Egy igazi háború dúl bennem, melynél nem tudom megjósolni, ki áll nyerésre. Az egyik részem azt mondja, hogy ez egy nagyon jól megírt könyv, hisz képes volt meglepni, s a felépített szabályainak teljesen megfelel az egész világ, ugyanakkor nagyon sok helyen hitetlenkedve vontam fel a szemöldököm, s az összecsapottság érzése uralkodott bennem. Nem jutok igazán dűlőre vele, pedig tényleg sok időt fektettem bele, hogy letisztázzam a kiváltott reakciót. S pont ezért döntöttem úgy, hogy maradok a középútnál az értékelés szempontjából.
Az Álmodtam már rólad egy igen egyedi elképzelés, melyben jóval több lapul, mint amit a fülszöveg sejtetni enged, ám ehhez nyitottnak is kell lenni. Bőven ad gondolkodnivalót, ám nélkülözi a mély tartalmakat, ezért inkább mondanám egy nyári, könnyed olvasmánynak, mint egy téli, begubódzós könyvnek.
S még egy gondolatot engedjetek meg: aki a Szürke ötven árnyalatához hasonlítja ezt a könyvet, az bizonyára nem olvasta. Azon kívül, hogy David szereti érvényesíteni az akaratát, mindezt bárminemű erőszak nélkül, s hogy Livre egyenesen lehengerlően hat, semmi közös nincs bennük. Az én szerencsémre.
Összeségében nem mondanám negatív töltetű olvasmánynak, mert az alapötlet nagyon jó, s bevallom, engem is jól átvert. Aláírom, hogy ezt másként nem is lehetett volna megírni, hiszen pont a siettetés, a logikai dilemmák lerövidítése volt a történet alapköve, de mégis erősebb maradt bennem a zavart érzés, mint a meglepetés ereje.
Összeségében nem mondanám negatív töltetű olvasmánynak, mert az alapötlet nagyon jó, s bevallom, engem is jól átvert. Aláírom, hogy ezt másként nem is lehetett volna megírni, hiszen pont a siettetés, a logikai dilemmák lerövidítése volt a történet alapköve, de mégis erősebb maradt bennem a zavart érzés, mint a meglepetés ereje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése