Az Álomgyár kiadó munkásságát mindig nagy figyelemmel követem, ugyanis több, ottani, magyar szerző is a kedvenceim közé tartozik Sienna Cole-ra már az első megjelent művénél, mely a Négyszáz nap szabadság címet viseli, felfigyeltem. Nagy bátorságra vallott, hogy még remegő hangján egy ilyen bonyolult, komplex témát szólaltat meg. Olvasás közben többször is féltem, hogy félre fog sikerülni, de nagy pozitív lökettel tettem le a könyvet. Született író, aki intelligenciájával azonnal levett a lábamról.
Második könyve, a Lefelé a folyón kapcsán új stílusban próbálta ki magát, mely szintén nem okozott csalódást. Messze felülmúlta az elsőt, s még ma is elrévedek egy pillanatra, ha eszembe jut.
Ezek után türelmetlenül vártam a harmadik regényének a megjelenését, mely a Reményszimfónia nevet viseli. Október elején fog elérkezni a magyar olvasóközönséghez, tehát már megkezdődhet a visszaszámlálás. Pont a napokban gondolkoztam el újra rajta, s generáltam magamban egyre nagyobb kíváncsiságot az irányába. Ekkor írt rám, személyesen Sienna Cole, hogy szeretné, ha én is erősíteném az előolvasók táborát az új könyve kapcsán. Hatalmas megtiszteltetésnek éreztem, hogy immár a második kötetet olvashatom el, megjelenés előtt, az ő tollából. Úgy érzem, igazi elismerés ez a munkám részére, s örülök, hogy újra kölcsönös együttműködést tudunk felmutatni.
Sokan kérdeztétek már, hogyan is működik az előolvasási lehetőség, ezért most pár mondatban megosztanám veletek a saját tapasztalatomat. Véleményem szerint az előolvasás mindig kiváltság, nem a blogolással jár. Előolvasásra mindig csak pár embernek van lehetősége, s viszonylag kevés kiadó, kevés művénél van rá lehetőség. Leggyakrabban ilyenkor maga a kiadóban dolgozó, bloggerekkel is foglalkozó alkalmazott válogatja ki a könyvhöz leginkább illeszkedő alanyokat. A másik eset, mikor a szerző maga válogathatja meg, kiket érjen ez a megtiszteltetés. A továbbiak kiadónként változnak. Az Álomgyár esetében nyomdában készítenek megadott számú, általában három, maximálisán négy példányt a megjelenő könyvből. Ez a tiszta szöveget tartalmazza, borító, gerincfelirat és fülszöveg nélkül. Egy úgy mondott nyers verziót juttat el a kiválasztottakhoz, akik megadott időn belül vállalták, hogy elolvassák és véleményezik az adott könyvet. Sienna Cole újdonsága hétfőn érkezett meg hozzám, s este már el is kezdtem olvasni. Mondanom sem kell, nem kellett sok idő, hogy a külvilágot kizárva faljam a sorokat.
De miről is szól Sienna Cole új kötete, a Reményszimfónia? Először tekintsük meg a fülszöveget:
Zene és szerelem Bécs szívében
Patrick Byrne, a nagyreményű zongorista-zeneszerző sötét múltja elől menekülve Bécsben próbál új életet kezdeni. Egyetlen dolog hajtja: hogy befejezze és színpadra állítsa élete fő művét, ám eközben nemcsak a lehetetlen feltételekkel, de saját démonaival is meg kell küzdenie.
Carla Kimmel tehetős üzletember férjével érkezik Bécsbe. Egy művészeti alapítvány vezetőjeként felajánlja Patricknek a támogatását, de cserébe ő is kér valamit: zongoraleckéket szeretne venni a zseniális művésztől.
Közös munkájuk során nemcsak Patrick küzdelmei állítanak eléjük akadályokat, de Carla rég eltemetett titkai is felszínre kerülnek. Vajon a zene képes rá, hogy begyógyítsa a sebeket? Van-e remény két összetört szív számára, hogy újra megtalálják a boldogságot?
Remélem mindenkinek ismerősen cseng Patrick Byrne neve. Mikor először megláttam, majd kiugrottam a bőrömből. A Négyszáz nap szabadság című könyv kedvence volt számomra. Igaz, hogy érdekes a stílusa és egyedi a gondolkodásmódja, de nagyon közel éreztem őt magamhoz. Mióta elolvastam a könyvet, azóta gondolkodtam azon, hogy vajon hogyan folytatódna a története. Aggódtam érte. Komolyan. Sosem gondoltam volna, hogy egy könyves, csak lapokon létező férfi iránt hosszútávon aggodalmat fogok érezni. S most, hogy felszínre tört, olyan megkönnyebbülés vett erőt rajtam, amire nincs jó szó.
Tehát mi az, amit azonnal levonhatunk követekeztetésképp?
A Reményszimfónia szorosan kapcsolódik a szerző első művéhez, mely a Négyszáz nap szabadság címet viseli. Megismerhetjük Patrick további történetét, láthatjuk, mi történt vele a későbbiekben.
Tehát akkor sorozat?
Nem, nem sorozat. A Reményszimfónia teljesen különálló regényként is megállja a helyét. Nincsenek benne agresszív visszautalások, mégis kellőképp érthető, miként vált azzá, aki.
Akkor nem baj, ha ezzel kezdem?
Bajnak nem mondanám, ám mégis mindenkinek azt ajánlanám, hogy először a Négyszáz nap szabadságot vegye kézbe, mégpedig azért, hogy a teljes érzéspalettát át tudjátok érezni. Patrick a múltja nélkül csak egy átlagon felüli művésznek tűnik, akinek voltak és vannak is nehézségei. De ha úgy olvassuk, hogy ismerjük az előzményt is, akkor még azoknak is a szívéig fog hatolni, akik alapvetően nem kedvelték. Lehullik a sármja, s meglátjuk, milyen sötétség lakozik a lelkében. De higgyétek el, ebben a pasiban még ez is vonzó!
Tudjátok, akármennyire is megtisztelő, hogy a szerző engem választott ki a bloggerek tengeréből előolvasónak, attól még reális szemmel tekintek előre. A teljes esélyt megadom a könyvnek, ám vannak vele szemben erős elvárásaim. Sienna Cole neve számomra egyenlő az igényes regénnyel. Az eddigiek túl sokat adtak. A Lefelé a folyón egy külön mestermunka. Megismételhetetlen, pazar alkotás. Pontosan ezért lesz nehéz dolga a Reményszimfóniának. Nem várom el tőle, hogy felülmúlja a kedvenc alkotásomat, ám van egy szint, amit megkövetelek tőle is. Igényes fogalmazás, egyedi megközelítések, intelligenciát sugárzó gondolatok. Ezt várom el tőle. Majd meglátjuk, miként teljesít. Bizakodón állok hozzá, de ha nem hozná az elvárt szintet, azt is el fogom nektek mondani. Csak őszintén. Ahogy szoktam.
Elkezdtem már olvasni, majdnem a felénél járok, s meg kell mondanom, nagyon ígéretes könyv. Pontosan ezért merem ajánlani, már most azoknak, akik szeretik a zene és a romantika találkozását, de fontos számukra a pszichológiai tényező is.
Néhány gondolat a könyvből:
"A bécsi Razumovszkij-szalonban valódi csoda történt."
(első mondat)
"- Mondja, hogy lehet valaki, aki ennyire ért a lélek nyelvéhez, mégis olyan lelketlen?"
"- Most jobban érzi magát, hogy egy napra megkönnyítette a vénember vegetálását?
- Igen - sziszegte Carla. - Ha mindenki így tenne, sokkal élhetőbb lenne a világunk."
"(…) az emberek sokkal bonyolultabban működnek annál, mint ami a felszínen látszik."
"- Olyan, mintha egyedül állna szemben az egész világgal, mintha meg akarná mutatni, hogy képes egyedül is elérni a céljait. De nincs szüksége erre. Nem csökkenti az eredmény értékét, ha másokkal is megosztja az oda vezető utat."
"(...) hosszú, kimerítő küzdelem után talán végre győzött. De mi lesz a jutalma?"
S még egy kis kedvcsinálónak hoztam a számotokra pár részletet a könyvből.
""– Sokat gondolkoztam rajta, hogy mi történt a múltkor, aminek a hatására talán megcsillant valami a mélyben.
– Semmi átütő – lombozta le a férfi. – Mindössze annyi, hogy pár másodperc erejéig megfeledkezett önmagáról, de amint ezt tudatosította magában, azonnal vissza is tért.
– Hogyan lehetne megismételni?
– El kéne felejtenie, hogy maga Carla Kimmel, és Rahmanyinov Elégiájává kéne válnia. De nem csak egy másodpercre, hanem az első hangtól az utolsóig. Magának kell rájönnie, hogy a múltkor mi segített az átalakulásban.
– Azt hiszem, az, hogy nagyon feldühített… – mosolyodott el a nő.
– Ezen ne múljék. Ennél sokkal keményebb is lehetek, ha akarja.
– Ó, nem. – Carla megrázta a fejét. – A békés megoldások híve vagyok.""
"Patrick a csengő fülsértő hangjára ébredt, majd ahogy visszatért belé az élet, hallotta az egyre türelmetlenebb kopogást és a mobiljának csörgését is. Valaki nagyon szeretett volna bejutni hozzá. Előhalászta a készüléket az asztal alól: harminchárom nem fogadott hívás várta Fabiantól. Feltápászkodott, majd az ajtóhoz vonszolta magát.
– Mi a franc van veled? – ordított rá köszönés helyett a felbőszült menedzsere, amikor végre meglátta. Patrick kelletlenül beengedte, majd hátat fordított, és se szó, se beszéd, visszament a nappaliba. Borzalmasan festett, de a legkisebb érdeklődést sem mutatta aziránt, hogy megpróbálja rendbe szedni magát. A haja összevissza meredezett, az arcára egészségtelen, szürke hamut vont a kimerültség, a szemei pedig sötét árkukba süppedtek. Még mindig azt a ruhát viselte, amiben hajnalban ájultan összeesett. Az ing kigombolódott és felcsúszott a hasán, így jól láthatóvá vált, milyen reménytelenül alultáplált. Fabian észrevette az üres üvegeket és a kábítószer nyomát is a dohányzóasztalon.
– A kurva életbe, Patrick – csóválta a fejét. – Komolyan félek, hogy egyszer a hullaszállítók után érek ide.
A férfi megvonta a vállát. Most, hogy magához tért és kissé kitisztult a szervezete, megérezte, hogy a gyomra kétségbeesetten görcsölve és égve könyörög a táplálékért. Erősen szédült, úgyhogy visszarogyott a kanapéra, és még arra sem maradt ereje, hogy tiltakozzon Fabian gondoskodása ellen. Ez általában azt jelezte, hogy komoly a baj, hiszen Patrick sosem tűrte, ha valaki megpróbált atyáskodni felette, és megmondani, mi tenne jót neki.
Fabian a konyhába ment, és feltépte a hűtőt, valami étel után kutatva, de az teljesen üres volt, leszámítva egy ránézésre hónapok óta ott rohadó tortaszeletet, amit valószínűleg valaki szánalomból tukmált rá. Undorodva kidobta a süteményt, majd körülnézett a spájzban. Talált egy zacskó háztartási kekszet, azt gyorsan kibontotta, és tűzoltás gyanánt néhány darabot megetetett Patrickkel.
– Fel tudsz öltözni? Elviszlek ebédelni.
– Nem érek rá – utasította el a férfi. – Dolgoznom kell.
– A francokat! Enned kell. Így nem indulhatunk el holnap Grazba.
Patrick kifejezéstelen tekintettel meredt rá.
– Koncerted lesz. Ugye emlékszel? – fújtatott Fabian.
– Ja, igen. Persze.
– Fogalmad sincs az egészről, mi?"
"Carla a dolgozószobájában feküdt a kinyitható kanapén és a hangfelvételt hallgatta. Patrick az egyik alkalommal megengedte neki, hogy rögzítse, ahogy eljátssza az Elégiát. Ez a verzió talán még az elsőnél is drámaibbra sikerült. A nő úgy érezte, mintha darabokra hasadna a szíve, ahogy végigömlött rajta a dallam. Az utolsó hangok úgy gördültek lefelé a zongorán, mintha hatalmas sziklák hullanának rá és temetnék maguk alá. A végpont nem hozta el a feloldozást: a fájdalom nem csitult, inkább egy utolsó kétségbeesett kiáltásba torzult. A legzseniálisabb talán az utolsó két tiszta, hangzat nélküli, erőteljes b hang volt, ami olyannak tűnt, mint két hosszú, hegyes szög, amivel végleg lezárják a koporsó fedelét.
– Az elégia gyászdal, a fájdalomról mesélő zenei költemény – magyarázta neki Patrick. – Ez már ad némi iránymutatást, de a dolgot jobb a lélek szintjén megközelíteni. A szerzeménynek is saját lelke van, és magában is van olyan energiahalmaz, ami ezzel az érzésvilággal jól rezonál. Akkor lesz átütő az előadás, ha ezt a kettőt összhangba tudja hozni. Ha a mű mondanivalója egybeesik a saját hiteles forrásból táplálkozó mondanivalójával. Mit jelent ez egy ilyen fájdalmas alkotás esetében?
Carla csak átszellemülten hallgatta, nem vágott közbe, így végül Patrick adta meg a választ a saját kérdésére.
– Leegyszerűsítve a dolgot: bele kell döglenie, és akkor én is meg mindenki a nézőtéren bele fog dögleni."
Ha szeretnéd előrendelni, nagy kedvezményekkel, akkor a köveetkező felületen teheted meg:
Ha szeretnél a szerzőről többet megtudni, akkor kattints a következő linkre:
Ha pedig szeretnél exkluzív részleteket, háttértitkokat a könyvekről, itt a te helyed
Szeretnél résztvenni a hivatalos könyvbemutatón? Itt minden részletet megtalálsz róla:
SIENNA COLE: REMÉNYSZIMFÓNIA
MEGJELENTETI: ÁLOMGYÁR KIADÓ
OLDALSZÁM: 400 OLDAL
OLDALSZÁM: 400 OLDAL
MEGJELENIK: 2018. 10. 02.
Figyelemfelkeltő lett a bejegyzés! Köszönöm, hogy ajánlottad!:) <3 Mindenképp megpróbálkozom az írónő regényeivel.
VálaszTörlésMillió puszi!
Imádni fogod - ahogy mondtam ;)
Törlés