Volt egyszer egy könyvmoly kicsi lány, akiben nagy álmok éltek. Imádta a könyveket, rengeteget olvasott. Naponta járt a kicsi városa kicsi könyvtárába, s viszonylag rövid idő alatt az összes ifjúsági irodalmon átrágta magát. Közben tanult. Volt, mikor szorgosan, de akadt, mikor egy regény által nyújtott világ sokkal érdekesebb volt, így a tankönyvek aznap nem kerültek elő. Egy nap kinőtte a pici könyvtárat, s ezen a napon úgy döntött, hogyha felnő, szeretne egy saját épületet, tele regényekkel, amiket másokkal is megoszthat. S boldogan fog élni ott.
Nos, ez a kislány lassan felnőtt lett, s az olvasás továbbra is fontos helyet foglalt el a szívében. A főiskolai évek alatt kicsit háttérbe szorult, de sosem indult el otthonról úgy, hogy ne lett volna legalább egy könyv a táskájában. Változtak az álmai, a régi célokat újak váltották fel. A legtöbbről el is felejtkezett. Egy kifejezetten szép őszi napon kapott egy üzenetet, ami megváltoztatta az elképzelt jövőjét. Munkalehetőséget ajánlottak neki egy könyvesboltban. Fél órán belül már bent is volt az üzletben az interjún, s nagy mosollyal az arcán jött ki. Felvették. Októberben kezdett diákmunka keretén belül. Imádta, az összes ott töltött percet. Közben lecsengett a téli nagy forgalom, s nem tudták már alkalmazni. Végzett az egyetemi tanulmányaival, s párjával nagyot álmodott: két hónap leforgása alatt átköltöztek az ország másik felébe, egy idegen városba, idegen emberek közé. Úgy jöttek ide, hogy már volt munkahelyük is. A kicsi lány továbbra is az álmait élhette, mert felvételt nyert az ottani egyik könyvesboltba, de most már nem csak diákként, hanem teljes munkaidős állást kapott. Rengeteg mindent megélt, s nagyon boldog volt. De telt-múlt az idő, és valami megváltozott benne. Alkotni szeretetett volna. Többet szeretett volna, ami teljesen leköti a figyelmét. Ezért úgy döntött, megválik a szeretett könyvesboltjától.
Nagy döntést kellett hoznom, de úgy érzem, helyesen cselekedtem. Sajnos számomra nem jelentett elég kihívást az eladói munkakör. Úgy éreztem, ennél több rejtőzik bennem, s ideje kipróbálnom magam a szakmámban is. Óvatos keresgélés után rátaláltam egy lehetőségre, ami sikeresnek bizonyult. Egy hét leforgása alatt minden megváltozott. Augusztus hatodikától immár informatikus vagyok egy vállalkozásnál. Nagy előrelépés, s sok alkalmazkodási képességet igényel. Immár két hete töltöm be az új munkakörömet, s minden percét élvezem. Szükségem volt a váltásra. Ugyanakkor sosem fogom teljesen magam mögött hagyni a könyvesboltot. Sokat hozzátett a személyiségemhez, rengeteg embert megismerhettem általa, s természetesen a folytonos könyvközelség is pozitívan hatott rám.
Ez az utolsó könyvesbolti bejegyzés lesz, ahol a kedvenc élményeimet mesélném el nektek, ezzel emléket állítva egy megvalósult, majd kinőtt álomnak, s így köszönve meg a közös élményeket szeretett kollégáimnak.
Kezdeném egy olyan történettel, ami még az első, diákként eltöltött napokban esett meg velem. Egy fiatal nő jött oda hozzám a következővel:
- Nem régen, pár hónapja megjelent egy új Lassie könyv, azt szeretném, ha önöknél van.
Nagy lelkesen ugrottam fel, hogy nem kell kollégát hívnom, hiszen tudtam, hogy hol helyezkedik el. Célirányosan ugrottam az ifjúsági fal felé, s közben csacsogtam a nőnek:
- Kiskoromban én is nagyon imádtam, mint minden ehhez hasonló történetet is. Nem tudtam, hogy valaki írt hozzá folytatást. Azt esetleg nem tudja, hogy szorosan kapcsolódik-e az eredeti kötethez? - Közben odaértünk a bolt hátsó részéhez, s elkezdtem a keresést. Nem találtam. Mondtam is a hölgynek, hogy itt csak a klasszik regényt látom, a Lassie hazatért, nem lehet, hogy más címmel adták ki?
A nő csak nézett, nézett, majd megszólalt:
- De én Messi-t keresek, nem Lassiet.
Nagyon gyorsan somfordáltam át a sport részleghez és vettem le a keresett könyvet. Így már érthető volt, hogyan jelenhetett meg új könyve. Azért jót mosolyogtunk rajta mindketten.
A második történet már az új városban esett meg velem. Már a próbaidő alatt is kiemelt figyelmet fordítattam a kedvenc könyveimre, így kerültek hozzám a könyvmolyképzős könyvek. Engedéllyel pakolgattam rajta, pl: sorozatokat helyes sorrendbe, tartalom szerint kategorizálva, így lassan, de biztosan átkerült az án nevem alá. Az egyik nap épp mentem hátra hozzá, hogy megnézzem, milyen könyveket vittek, miből kell kihelyezni, amikor két nő beszélgetett a piramis mellett. Épp az arany pöttyösök fölött nézelődtek. Egy ideje már tanakodtak, s mikor meghallottam, hogy nem tud dönteni, mit vigyen, mert az Edenbrooke (azt hiszem ez volt, bár nem vennék rá mérget) nagyon tetszett neki, s valami hasonlót, de mégis mást szeretne, nem bírtam ki, megszólítottam őket. Mentségemre szóljon, ritkán folytam bele más beszélgetéseivel, vagy megvártam, míg megszólítanak, vagy egy udvarias "Tudok segíteni?" kérdéssel indítva fordultam a vásárlóhoz. Ám voltak olyan helyzetek, mikor láttam, hogy egy igazán könyvszerető emberrel van dolgom, aki kicsit döntésképtelen és talán szívesen venne egy kis tapasztalati tanácsot.
Visszatérve a két nőhöz: szóba elegyedtünk ott, a könyvek kapcsán. Pont akkor ismerkedtem meg a történelmi romantikus kategóriával. Már túl voltam a Csábítás kilenc szabálya és az Outlander sorozaton is. Egy jó fél órát biztosan átcsacsogtunk, s tanácsomat megfogadva elvitt egy-két könyvet.
Körülbelül fél évvel később találkoztam újra a nővel. Ő ismert meg engem, s onnantól kezdve visszatérő vendégem volt. Rengeteget beszélgettünk a könyvekről, s mivel az ízlésünk majdnem hogy azonos, így könnyen tudtam neki olyan könyveket keresni, amit imádni fog. Sajnos a felmondási időm alatt már nem tért be vagy nem akkor, amikor én is dolgoztam volna. Annyit tudok, hogy nem használja a közösségi oldalakat, így esélyem sincs megkeresni. Pedig nagyon szeretném vele felvenni a kapcsolatot. Talán ő lesz az egyik, aki a legjobban fog hiányozni. De hiszem, hogy még valahol össze fogunk futni. Muszáj, hiszen én is elolvastam egy könyvet az ő ajánlására, s még el kell mondanom neki, hogy tényleg fantasztikus!
A gyerekszájas történetek mindig, minden helyzetben mókásak tudnak lenni. Főleg, ha az embernek épp rossz napja van, sehol sem találja meg az elvesztett életkedvét.
Történt egyszer, hogy egy kislány az apukájával nézelődött a boltban. Miután jól átnézték az összes hercegnős könyvet és megtalálták a megfelelőt, az apuka is elindult, hogy keressen magának valami olvasnivalót. A történelem részleg felé vette az irányt. Az apróság követte, s itt ugye nem voltak olyan szép, színes borítók, mint a másik sarokba, ezért hamar elkezdett unatkozni, így elkezdte nézegetni az ottani könyveket is.
Egyszer csak nagy komolyan az apja felé fordult a következő kérdéssel.
- Apa, Süsü miért ilyen mérges itt?
Hát én is odakaptam a fejem, hogy biztosan egy gyerekkönyvet valaki elhagyott a felnőtt szekcióban, kéznél legyek, ha vissza kellene vinni a helyére, de aztán megláttam, mire mutat a kislány, s hát épp csak vissza tudtam fogni, hogy ne kacagjak fel hangosan. Az apróság Taj Kung A háború történetei című könyvet találta meg. A sztori melletti képen, ennek a borítója szerepel.
Stephen King alkotásai mindig meghatározóak lesznek. Nagyon tehetséges író, akinek a neve még azok számára is ismerősen cseng, akik nem szeretnek olvasni. Amikor jött az Az című regénye, teljesen fel voltak bolydulva az emberek. Rengetegen várták, részben a film miatt, részben pedig, mert régóta nem lehetett kapni. Nagyon sokan jöttek be a "Jó napot! Az van már?" kérdéssel. Egy idő után már nem volt vicces, mikor aznap már tizedszerre hallottuk. Volt, aki le is szidott, mikor automatikusan odaadtam neki a könyvet, hogy de ne már, vissza kellett volna kérdeznem, hogy melyik. Már nagyjából lecsengett az "Az-mánia", mikor egy velem egykorú lány lépett a boltba.
- Szia! Tudnál segíteni nekem? It van?
Erre reflexből visszakérdeztem, hogy kit keres, elég sokan dolgozunk ma. Ő is pislogott, meg én is, mire mindkettőnknek leesett, hogy az angol verziós Stephen King könyvre gondol. Jót nevettünk rajta.
Voltak érdekes helyzetek is. Egy macsó férfi lépett oda hozzám, s magabiztosan, vigyorogva jelentette ki, hogy a Kőkemény című könyvet keresi. Hát mondom, ez érdekes menet lesz. Lassan odasétáltam a romantika piramishoz, s a tesztoszterontól túlfűtött pasi követett. Szépen kihúztam a többi könyv közül az utolsó példányt, majd a kezébe nyomtam, s kiskutya szemekkel vártam a reakciót. Gyerekek, minden pénzt megért az az arc, amit vágott. Nézte, nézte, forgatta, majd megkérdezte, hogy ez biztos az-e. A haverja a háttérben alig kapott levegőt, úgy röhögött. Hát mondom igen. Barátnőnek lesz? Erre az egyik legmeglepőbb választ kaptam:
- Majdnem. Ő mondta, hogy vegyem meg és olvassam el, mert tanulhatok belőle.
Nagyon nehéz volt kibírni, hogy ne nevessek fel hangosan. Illedelmesen, de buzgó lelkesedéssel kértem meg, hogy olvassa el az első bekezdést. Látnotok kellett volna az arcán átsuhanó érzéseket. Ekkor már nagyon vigyorogtam, nem tudtam visszafogni magam. Aztán rám nézett és a következőt kérdezte:
- De miért kell ezt nekem elolvasnom?
Több válasz is az eszembe jutott, de mivel eladó voltam, így inkább kicsit elkezdtem neki mesélni a könyvről, mégis, mire számítson. Csak nem illett volna leütni a magas labdát. Illedelmesen meghallgatott, majd megköszönte a segítséget és füstölögve, fülig vörösen lépett ki a boltból. Azt hiszem a barátnő sem köszönte meg, amit ezért kapott.
Az erotikus könyvek mindig nagy népszerűségnek örvendtek. Vannak kiemelkedő írók, pl E. L. James vagy Lakatos Levente, akik új történetét az olvasók kiemelt rajongással várják. Nem kevés esetben fordult elő, hogy ezeket a könyveket a férjükkel, barátjukkal vetették meg, mert ők nem értek rá, de minél előbb olvasni szerettek volna.
Rendszerint a kasszánál ilyenkor a következő kérdéseket tették fel:
- Ugye van olyan táskájuk, ami nem átlátszó? Ugye elég nagy, nem lóg ki belőle?
Voltak unalmas napok, mikor alig volt pár vásárlónk, s a boltot is már rendbe raktuk. Ilyenkor különböző játékokat eszeltünk ki. Az egyik kedvencünket a moly.hu oldalról szedtem. Nyiss ki egy könyvet. Olvasd el az első mondatot, majd tedd hozzá a következőt. "És akkor megkezdődött a mészárlás." Rengeteg vicces pillanatot szült. Azért Krasznahorkaival ne próbáljátok ki. (Egy könyvében kevesebb, mint öt pont fordul elő, s igen, hosszú regényei vannak. )
A másik kedvenc játékunk pedig a könyv címekből fűzött történetek voltak. Ezt a legjobban a krimi és a pszichothriller piramisnál lehetett játszani. Egymás mellett a Lány a mólónál, Gyilkosság a tengeren, Jég alatt, Időnként hazudok és a többi remek történetet alkottak. Egyszer próbáljátok ki, ti is.
S még egy utolsó történetet osztanék meg veletek, mely már a legvégén esett meg velünk. Nagyon szerettem a könyvesboltban lenni, de ehhez nagyban hozzájárultak a munkatársaim. Nélkülük a napok azért elég szenvedősen is tudtak alakulni. Nagyon sokat hülyéskedtünk, melyek segítettek túlélni az unalmasabb napokat is. Ginával nagyon érdekesen alakult a kapcsolatunk. Igazából egyikünk sem számított rá, hogy mi valaha jóban leszünk, ám egy idő után nagyon egymásra találtunk. Lehet, csúnya ilyet mondani, de sosem titkoltam, hogy ő volt a kedvenc kollégám. Nagy mókamester a csaj, főleg, ha a szóviccekről van szó. Én imádom ezeket, nem tartom fárasztónak, szóval igen. Zsák meg a foltja.
Két srác jött be a boltba, s a Ready player one című könyvet keresték nálam. A film körül ekkor már lecsengett a nagy hepaj, de azért még akadt az üzletben egy két példány belőle. Oda is adtam nekik, majd visszaléptem Gina mellé, aki a következővel fordult hozzám:
- Elnézést, Ready player, van?
Amúgy is fokozott jókedvünk volt aznap, de ez mindent vitt. A könnyeim csorogtak, úgy nevettem.
Nagyon szép napokat töltöttem el a könyvesboltban, s boldog perceket okozott, de muszáj volt tovább lépnem. Az eladói munkáról mindig is tudtam, hogy csak átmeneti állapotként fog jelen lenni az életemben, előbb utóbb el fogom engedni. Augusztusban jött el ez a pont. Mérnökként kevésnek éreztem, s mivel feljebb jutási lehetőség sem nagyon volt, így fájó szívvel, de muszáj volt váltanom tőle. Két hét alatt sok minden megváltozott. Kezdem most már megszokni az új munkakörömmel járó feladatokat, kihívásokat, s bármennyire is hiányzik a könyvesbolt, nem bántam meg a döntésemet. Informatikus vagyok. Ezért tanultam az egyetemen. Most már az álmaimból kilépve a saját utamat járom.
Természetesen a blog továbbra is üzemelni fog a már megszokott módon. Ugyanúgy érkeznek majd a bejegyzések, értékelések. Attól még, hogy munkakörileg kiléptem a könyvesboltból, a könyvek világát nem fogom elhagyni. Az olvasás továbbra is szerves részét képzi a mindennapjaimnak. Viszont ez a bejegyzés sorozat megszűnik. Köszönöm, a sok visszajelzést rá, s örülök, hogy ti is épp annyira élveztétek az olvasását, mint én a megírását. De ne aggódjatok, van a tarsolyomba más ötlet helyette.
Ha kíváncsiak lennétek még valamire a könyvesbolti munkával kapcsolatban, kérdezzetek bátran. Ha megtehetem, akkor válaszolok.
Ha beleolvasnátok az előző részekbe, akkor következő linkeken érhetitek el:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése