Niitaabell Világa: Minka Kent: A leskelődő

Egy kép ezer hazug szóval is felér.

Amikor Autumn Carpenter az interneten véletlenül rátalál egy család profi ljára, megfordul vele a világ. A képeken szereplő egyik gyerek ugyanis a saját, örökbe adott kislánya.

Egyre megszállottabban követi a befogadó családot: gyönyörű emberek, szép ház, irigylésre méltó élet. Amikor egyik pillanatról a másikra törlődik a profi l, Autumn bébiszitternek jelentkezik, hogy a lánya közelében maradhasson.

Ekkor szembesül vele, hogy semmi sem az, aminek látszik. És hogy néha a legszebb embereknek vannak a legbűnösebb titkaik.

Minka Kent amerikai írónő bemutatkozó pszichológiai thrillere a tavalyi év egyik nagy könyvpiaci sikere, amely most a magyar olvasókat is kész elvarázsolni váratlan fordulataival és elképesztő végkifejletével. A filmjogokat szinte azonnal megvette a Universal Studios.

Minka Kent neve hazánkban elég ismeretlenül cseng. A leskelődő az első regénye, mely a mi nyelvünkre is lefordításra került, noha már több könyve is megjelent az évek folyamán. Krimi, pszichothriller írónak vallja magát, ezen irányban alkot. A magyar borító hátulján az szerepel, hogy külföldön nagy sikernek örvend A leskelődő, s a filmes jogait is azonnal megvették. Ez azért felcsigázza az ember fantáziáját, s segít dönteni az adott könyv sorsa fölött. Nekem is ez adta meg a végső lökést, bár főként a téma miatt döntöttem úgy, hogy elolvasom.

Mindenesetre felnéztem a goodreads.com oldalra, hogy mégis, hogyan látják az olvasók. Jelenleg 3,97 pontot kapott az ötből az összes értékelés alapján, ami igazán jónak mondható. Tényleg sokan rajonganak érte. Ezzel a tudattal álltam neki olvasni. Reméltem, hogy én is új kedvencet avathatok. Szerintetek sikerült?

Az internethasználat már teljesen beépült az életünkbe. A gyerekeink már úgy nőnek fel, hogy pici koruktól kezdve, veleszületett tehetséggel bánnak a különböző (okos)eszközökkel. Míg nekem még volt negyedikben informatika órám, amit úgy kezdtünk, hogyan kell bekapcsolni a gépet, mi az a start menü, addigra őnekik már az első szavuk a facebook. Lehetne órákig beszélgetni erről a témáról. Ki lehetne vesézni, hogy milyen pozitív és negatív hatása van a társadalom ezen formájú átalakulásának, de ez a bejegyzés most nem erről szól. Mégis, meg kellett említenem, még ha érintőlegesen is, mivel A leskelődő című könyvben a fülszöveg és a borítóleírások alapján nagy szerepet kap, s bizony, nálam ez szintén egy döntő pont volt. Nagyon szeretek olyan történeteket olvasni, amiben reális keretek között hívják fel az olvasó figyelmét arra, hogy az internet alapvetően nem egy biztonságos hely, s hogy mennyi minden megtudható bárkiről, akár öt perc alatt is. Úgy éreztem, mivel az előzetes információk alapján elég lényeges ez a regényben, így bővebb tájékoztatást is fogunk kapni egy függő szemszögéből. Legnagyobb sajnálatomra nem így történt. Mindössze pár oldal alatt megtaláljuk, majd el is engedjük a facebook világát, mert Daphne inaktívvá teszi a fiókját. Ezt nagy csalódásként éltem meg, mert így nem kaptam meg az általam oly nagyon várt elemeket. Persze, érintjük, hiszen Autumn rengeteg információt szerez az örökbe adott lányról, de nem derülnek ki olyan lényeges pontok, mint például: ha szülés után elvették tőle a babát, s nem tudta a nevét az örökbefogadónak, akkor hogyan talált rá a kislányra? Vagy a kapott információkra építve mennyire ismerte meg a családot? Utóbbi kérdésre több lényeges információ is elhangzik a történet előrehaladtával, de mégis, kevésnek éreztem. Azt hittem, hogy ebben a könyvben erősebben előtérbe kerül majd, mennyire figyelni kell az online világban tett aktivitásunkra, mert kiváló alapot biztosít a betörőknek, pszichopatáknak. De túlléptem ezen, hiszen nem egy téves elképzelésem fogja elrontani a teljes élményt.

Ezen túljutva nagy figyelmet szenteltem a részleteknek. Autumn számomra nagyon érdekes karakter volt. Teljes megdöbbenésként ért, mennyire képes egy ember szabályozni a saját életét, s elgondolkodtam, mégis mennyire válhat valaki manipulatívvá, s vajon milyen áron. Autumn maga a megtévesztés mestere. Az ő esetében az már csak olaj a tűzre, hogy egy anya fejével gondolkodik, aki bármit megtenne a gyermekéért. Ő feláldozza a jelenét, a jövőjét, környezetét, sőt még önmagát is. Elnyomja a saját értékrendjét, jelleméből fakadó reakciókat, hogy a lehető legjobb alakítást nyújtson. Sosem hittem volna, hogy erre bárki képes lenne, de ahogy Minka Kent leírta, úgy mégis el tudom képzelni. Brilliáns! Autumn karakterében a szerző nagyon erősen érinti az anyai védőösztönök jelenlétét. Minden szülőben kódolva van, hogy utódját védje és oltalmazza, még azokban is, akik valamilyen okból kifolyólag elszakadnak. Elképesztő mennyire csodálatos és egyben félelmetes ez az ösztön, s jelen esetben a megszállottság megérthető. Elképzelni sem tudom, hogy hasonló helyzetben én hogyan reagálnék. Fogalmam sincs, mit tennék, ha egyszer megtalálnám a sosem ismert lányomat, s a közelébe is lehetnék. Nem tudom, de nem is szeretném megtapasztalni.

Autumn érdekes, de a lánya még rajta is túltesz. A kis Grace jellemében érdekes szálak is fellelhetőek. Egyik pillanatban olyan, mint mindenki más, egy aranyos kislány, utána pedig átkapcsol és furcsa dolgokat cselekszik. Ha nem tudnám, hogy thrillerről lenne szó, valószínűleg nem éreznék így. Gyerekkori csínynek tudnám be az apró, bosszantásra kitalált cselekedeteit. Így viszont, hogy ismertem a kategóriát, többet láttam bele. Bánt, hogy nem derült ki a végén, vajon tényleg van-e valamilyen pszichotikus rendellenessége, vagy csak szimplán egy konokabb gyerkőc, de még ennél is jobban bántam, hogy kevés szerephez jut. Úgy gondoltam, hogy ez a kötet igazából anyáról és lányáról fog szólni, hogyan találnak egymásra, de nagyot tévedtem. A könyv igazi főszereplője Daphne. Még Autumn sem mondható teljes központi karakternek, mert az események alakulásában inkább indikátorként volt jelen, semmint irányítóként.

Daphneban az az érdekes, hogy egyáltalán nem érdekes. Egy tipikus háziasszony, akinek majdnem minden lépése kiszámítható. Amint helyére kerül a kirakósnak egy-egy darabja, egyértelmű következtetéseket vonhatunk le. Ám ettől független nagyon élveztem az ő szemszögéből írt eseményeket, mert hiába tudtam, mit fog tenni, kíváncsi voltam, meddig bírja folytatni a játékait, s mikor fogja fel a helyzetének a komolyságát, illetve hogyan fogja kezelni a következményeket. S be kell vallanom, meg is lepett. Nem mondanám, hogy követendő példa lenne, ám mégis vannak olyan jellemvonásai, amik becsülendők. Ilyen a kitartó küzdelem, az erős jellem és akaraterő, ám emellett okos is, mert tudja, hol van az a pont, mikor el kell engedni a problémákat és a megoldásra kell törekedni, még akkor is, ha így többen sérülnek. Daphne tiszteletet váltott ki belőlem.

A fülszöveg mély titkokat említ, így minimum egy szociopata szülőre vagy mentális problémával küzdő karakterre számítottam, ám ezen szempontból nézve sem lett igazam. A cselekmények a hétköznapi problémákból lettek kiragadva. Feltűnnek klisésebb elemek is, melyek egyenértékűen húzzák maguk után a tömegszerű megoldást is, mégis azt kell mondjam, hogy élveztem az olvasását. Nem kellett annyit gondolkodni rajta, mint amire számítottam, de mégis sikerült kikapcsolnia, s mikor elengedtem az általam elképzelt tényezőket, s csak engedtem magam sodródni az árral kellemes meglepetések értek.

A leskelődőt nem sorolnám az erős thrillerek közé. Úgy tartom, hogy egy hulla, vagy egy furcsán viselkedő személytől még egy könyv sem vált thrillerré. A megoldása túl egyszerű volt, inkább az odáig vezető úton van a nagyobb hangsúly, ám az sem kiemelkedő. Minka Kent elképzelése nagyon jó volt, de a megvalósítás már kevésbé. A fülszöveg másra helyezi a hangsúlyt, mint ami, így nehéz maximálisan kiélvezni. Ám ha elengedjük a kategóriai besorolást és az általa gerjesztett igényeinket, máris egy roppant szórakoztató, érdekfeszítő egyszerű olvasmányt kapunk, ami tökéletesen eloszlatja a fejünk fölött lebegő stresszfelhőt.

A legjobban a kifejtettség hiánya zavart. Minden témát, legyen az fontos vagy lényegtelen, éppen csak érintünk. Rengeteg kérdés maradt bennem, amire sosem fogom megkapni a választ, mert a szerző nem tartotta fontosnak.

Ugyanakkor a filmes jogok megvásárlását tökéletesen megértem. Ebből a könyvből tényleg egy nagyon jó filmet lehet készíteni, megfelelő kereteken belül. Van benne potenciál, bőven akad. Sajnálom, hogy a szerző nem használta ki maximálisan.

Elsősorban azok számára ajánlanám, akik szeretnének egy könnyedén kikapcsoló történetet olvasni, ahol nem dominál a szerelem, a rózsaszín köd, s nem vágynak álomszerű csodatételekre. Könnyed olvasmány, mely pont annyira tartja fenn az olvasó figyelmét, amennyire kell. Nem ad többet, sem kevesebbet. A nyelvezete miatt könnyű vele haladni, igényes, de nem túltolt szerkezettel rendelkezik. Pontosan az a kategória, amire az olvasó azt mondja, hogy "olvastatja magát".