Miya, Joritomo Aszuakura szamuráj lánya, éppen menyegzőjére készül a helyi tartományúr fiával, amikor a sors az útjába sodorja Antony Pearsont, a vonzó angol kereskedőt. A két fiatal egymásba szeret, ám titkos és szenvedélyes viszonyuk lelepleződik. Miya és Antony életét a lány vőlegénye menti meg, aki a történtek ellenére feleségül veszi a szamuráj lányát. Miya mélységes hálát érez férje iránt, akit azonban családjával együtt elsöpör egy politikai tisztogatás, amit az ország vezetője, a sógun rendelt el. Miya magára marad a háború szélére sodródott országban, s hamarosan a gésák egyszerre lenyűgöző és veszélyes világában találja magát. Miya végül bosszút esküszik férje gyilkosai és az ország vezetője, a sógun ellen, s harcában kész minden eszközt bevetni…
Budai Lotti – a hatalmas sikert aratott Ágyas és úrnő című sorozata után – új regényében a 19. századi Japán titokzatos világát tárja elénk, amelyben nyomon követhetjük Kelet és Nyugat találkozását egy rendkívüli fiatal lány szívszorító kalandjain keresztül. Az írónőtől megszokott módon a könyvben ezúttal is szórakoztató formában elegyedik egymással a romantika, a szenvedély és a történelmi hitelesség.
A blogom követői számára biztosan nem cseng ismeretlenül Budai Lotti neve. A munkásságával 2017 novemberében ismerkedtem meg a Kegyencnő hálószobája kapcsán. Akkor még elég szkeptikusan álltam hozzá, de Lotti pár oldal alatt bebizonyította, hogy sokkal többet rejt a borító, mint amire valaha is gondoltam. Akkoriban már érdeklődtem a történelmi témájú regények iránt, mégis kevés volt, ami meg tudott ragadni, Diana Gabaldon munkásságán kívül semmi. Az alapmércém így jóval nagyobb volt, mint más könyvek esetében, noha próbálkoztam tiszta lapot nyújtani a történelmi könyvek iránt, nem mindig sikerült. Ám Lotti kiemelkedő tehetségével képes volt elérni azt a szintet, amit akaratlanul is elvártam. Ezután kiemelt figyelemmel fordultam az irányába. Az Álomgyár kiadónál megjelenő Ágyas és úrnő sorozatát türelmetlenül vártam, s még így is, hogy tisztában voltam már ekkor az írónő zsenialitásával, képes volt meglepni. Ezek után Lotti nálam feltétlen bizalmat élvez. Mindenféle gondolkodás nélkül elolvasok bármit, ami az ő tollából származik.
Mérhetetlen örömömre részesülhettem abban az elismerésben, hogy a nemsokára megjelenő könyvét, A szamuráj lánya sorozat első részét is előolvashattam. Még most sem tudom kifejezni az efelett érzett örömömet. Megtisztelő, hogy azon kevesek között lehettem, akiket a szerző maga választott ki.
Ha egy Budai Lotti könyv kerül a kezembe, mindig nagy elvárásaim vannak. Az írónő egyedi stílusával emelkedik ki az írók sokaságából, akként, hogy egy letűnt kornak állít emléket a maga realisztikus valóságában. Utazásra invitálja az olvasót a történelem viharos tengerén, s egy akkor élt, elképzelt szereplő által bemutatja mindazt, amit a tankönyvek nem tartalmaznak. Ebben különbözik a legtöbb írótól. Mert hát mi is az, amit egy általános történelmi kalandregénytől kapunk, mely enyhén romantikus irányvonalakat is tartalmaz? Általában egy, a kor szokásai előtt járó szereplőt, aki nem hajlandó meghajolni az általános szerepeknek, elvárásoknak, s ebből kiindulva keveredik folyton bajba, melyből vagy önmaga, vagy a hős lovag által megmenekül. Ezután pedig kapunk egy szép, vidám lezárást, illetve egy jellemtelen konklúziót. Félre ne értsetek, az ilyen regények is közel állnak a szívemhez, ám sosem fogják elérni azt a színvonalat, amit Lotti és még néhány kivételes író társa, mint R. Kelényi Angelika és Diana Gabaldon képvisel.
Az írónő nagy jártassággal rendelkezik a különböző kultúrák múltját illetően, s ismereteit folyamatosan bővíti. Szenvedélyesen rajong az úgynevezett "Rizsporos hétköznapok"-ért, határvonalat, országokat, földrészeket figyelmen kívül hagyva, minden érdekli. Felemelő, mikor valaki a rajongása tárgyát ily mértékben át tudja élni, s még csodálatosabb, ha ezt másokkal is meg tudja osztani, akik feszes figyelemmel követik minden szavát. Lotti széleskörű ismeretei mellé még társul a fejlett nyelvi készség, így az olvasók a lehető legigényesebb formában kaphatják meg azt, ami a szívüket és az elméjüket is pallérozza.
Az írónő nagy jártassággal rendelkezik a különböző kultúrák múltját illetően, s ismereteit folyamatosan bővíti. Szenvedélyesen rajong az úgynevezett "Rizsporos hétköznapok"-ért, határvonalat, országokat, földrészeket figyelmen kívül hagyva, minden érdekli. Felemelő, mikor valaki a rajongása tárgyát ily mértékben át tudja élni, s még csodálatosabb, ha ezt másokkal is meg tudja osztani, akik feszes figyelemmel követik minden szavát. Lotti széleskörű ismeretei mellé még társul a fejlett nyelvi készség, így az olvasók a lehető legigényesebb formában kaphatják meg azt, ami a szívüket és az elméjüket is pallérozza.
A legújabb könyvében, mely A nyugati szerető címet viseli, a 19. századi Japán titokzatos világába repít el minket. Nagy fába vágta a szerzőjét az író, ugyanis ebben az időszakban Japán kifejezetten zárkózottan viselkedett a többi országgal szemben, így a ránk maradt örökség vajmi kevés. Hosszú időn át zárva tartotta kapuit más népek előtt, emiatt jelentős különbségek keletkeztek a világ többi része és a szigetország között. Megmondom őszintén, tartottam ettől a témától. Lotti mindig lelkiismeretesen kutat az aktuális témája után, mind a kultúrára, mind a politikai helyzetre vonatkozólag, de ebben az esetben véleményem szerint lényegesebben kevesebb a rendelkezésére álló információ, mint bármely más népcsoport tekintetében. Emellett Japán mérhetetlenül különbözik az európai országoktól, az ott élők felfogása, gondolkodásmódja is más. Vajon lehetséges megírni egy ilyen történetet mindössze a fenn maradott iratokra, információkra alapozva úgy, hogy nem ismerjük mélyrehatóan az adott emberek világát? A kérdésre a válasz általánosságban "nem" lenne, ám a könyv elolvasása után határozottan állítom, hogy igen. Lotti a lehető legmélyebben merült el a világra hagyott Japán örökségeket illetően, s így egy hiteles történetet alkotott, mely egy pillanatra sem inog meg.
A történet főszereplője Ta-Mija, egy szamuráj lánya, aki előbb állja meg a helyét egy küzdelemben, mint a konyhában. Édesapja engedélyezte a számára, hogy megtanulja forgatni a kaikut, a rövid tőrt, mely a szamuráj asszonyokra jellemző fegyver. Ám a tanulásnak vége szakad, mikor úri hölgyként kell mutatkoznia, hiszen hamarosan férjhez adják. Ta-Mija karaktere magával ragadó. Lendületes fiatal nő, aki sosem cselekszik hirtelenséggel a szívében. Nehéz helyzetekben is, még ha csak pár pillanat is áll a rendelkezésére, akkor is mérlegel. A lelke és az esze együtt hozza meg a döntéseket. Mijában mélyen gyökereznek a japánokra jellemző attitűdök, mint a család, a becsület és a sajátos vallás fontossága. Egy pillanatra sem esik ki a szerepéből, minden tette mögött érezhető a neveltetéséből fakadó gondolkodásmód. Pontosan ezért került ennyire hozzám a karaktere. Teljes odafigyeléssel szemléltem, milyen lényeges különbségek vannak a két kor és két nemzet között, s azt kellett megállapítanom, hogy a japán nép értékrendje messze fejlettebb, mint a miénk.
De miben is különböznek ennyire? Az írónő gyönyörűen bemutatja, mennyire más értékkel bír a számukra például a karma vagy a hűség fogalma. Az egész könyvet belengi egyfajta varázslatos újdonság, s az olvasót csábítja az ismeretlen. Mindez úgy tálalva, hogy egyáltalán ne legyen erőltetett. A történetben rengeteg olyan tárgy és kifejezés helyet kap, mely az átlagemberek számára nem biztos, hogy egyértelmű, mit takar. Ez kifejezetten idegesítő lenne egy idő után, hisz minden olvasót frusztrál, ha sosem látott kifejezések kerülnek folyton szembe vele, ám Lotti ezt is kiküszöbölte. Minden szó mellé fűzött magyarázatot, legtöbbször a sorokon belül, szinte észrevétlenül elrejtve, így az olvasási extázisból való kiszakadás nélkül művelődhetünk. Hosszabb magyarázatot kívánó dolgok esetén pedig lábjegyzettel segíti az olvasó megértését, melyek szintén kellőképp érdekesek és tartalmasak.
Tehát A nyugati szerető egyszerre szórakoztat és okít, ahogyan azt már Louise kalandjainál is megszokhattuk az írónőtől. Budai Lotti nagy hangsúlyt fektet a korhitelességre, ezáltal A nyugati szerető sok érdekes információt tartalmaz Japán gazdag kultúrájára nézve, köztudott és kevésbé ismert szokásairól, gyakran egyszerre nyújtva a kettőt. A gésák fogalmával szinte mindenki tisztában van, az alapvető ismeretség részét képezi, mégis vajmi kevés ragadt meg róluk az emberekben. Az írónő érintőlegesen bemutatja az ő világukat is, ám sokkal nagyobb hangsúlyt helyez a bordélyházakban szolgáló lányokra. Sosem gondoltam volna, hogy saját hierarchiai rendszerrel bírnak, s bizony itt is komoly szabályok vannak életben. Rengeteg érdekfeszítő információt szolgáltat a számunkra a világukról, kezdve az alapvető megítélésükkel, egészen a különböző házak működési elvéig, mindezt regényes formában.
Mert hát csak egy regényről, nem ismeretterjesztő könyvről beszélünk. Igaz, hogy az eddigiekben nagy hangsúlyt fektettem az okításra tett szándékáról, de mellette nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy A nyugati szeretőnek az elsődleges célja a valós világból való kiszakítás. Ta-Mija története apránként elevenedik meg a szemünk előtt. Láthatjuk, miként gyúl lángra a szíve, majd miként vív lelkében harcot a szerelem és a kötelezettség egymásnak feszülő ellentéte. Végig kísérjük, ahogy csapások egész sorozata záporozik a fejére, hogy a végső kiteljesedés előtt megismerjük a legmélyebb bánat, düh és feloldozás érzését. Mija a poklok poklát is megjárja, de végig emelt fővel közlekedik. Tíz embernek is sok lenne az, amit ő éri, de nem adja fel, s végül megmutatja, hogy minden csak nézőpont és hozzáállás kérdése.
Mija története nem egy tündérmese, hanem egy egzotikus és realisztikus történet egy messzi földön született lányról, akinek megrázó események összefüggő sorozata alakítja az életét. Megterheli az olvasó lelkét. Minden egyes oldalon a legszívesebben magamhoz öleltem volna ezt a csöpp lányt, ám miután a történet végére értem, rájöttem, hogy egyáltalán nem lett volna rá szüksége. Budai Lotti az ok-okozati összefüggésekre, piramisként építkezett, így minden esemény az előtte levőből következik. Az olvasó egyszerűen érzi, hogy nem történhettek volna másként a dolgok, csak így kerül minden a helyére.
A nyugati szerető nagyon hamar elnyerte a teljes odafigyelésemet. Amíg nem értem a könyv végére, addig képtelen voltam maximális odafigyeléssel tekinteni bármire. A gondolataim folyamatosan a könyv körül jártak, nappal és éjjel egyaránt. Függője lettem Ta-Mija történetének. Ehhez nagyban hozzájárultak a szerethető, ám mégis két lábbal a földön járó karakterek s a történet erőteljes mivolta. A folytonos csavarok, logikai összefüggések fűszerezték meg ezt az amúgy is egyedi regényt, melyek közül a legtöbb egyáltalán nem kiszámítható. Többször is meg kellett állnom egy-egy pillanatra, hogy újraértékeljem magamban az eddigi eseményeket, míg a legvégén az összes kirakós darab a helyére került. Semmi sem tudott még annyira lekötni, mint A nyugati szerető.
Budai Lotti új alkotása egy izgalmas kalandra invitálja az olvasót. Messzi földre, idegen tájra repíti, ahol megismerhet egy teljesen új kultúrát. A kanapéról bebarangolhatjuk a 19. századi Japán utcákat, s betekintést nyerhetünk egy szigorú szabályokkal övezett, meglepő világba, ahol minden pillanatban történik valami, amit nem éri meg kihagyni. A nyugati szerető érdekfeszítő olvasmány, mely az olvasó bőre alá férkőzik. Ta-Mija története egyszerre gyönyörű és rettenetes, egyszerre tépi darabokra és erősíti meg az olvasó lelkét.
Mikor nekikezdtem, nem tudtam, mire számíthatok. Voltak elképzeléseim, de az írónő minden gondolatomat felülmúlta. Igazi mestermunka; olyan, ami minden tíz évben csak egyszer születik.
Egzotikus kaland egy ismeretlen vidéken, intrikával és szenvedéllyel fűszerezve.
Szívem szerint mindenkinek ajánlanám, de ehhez a könyvhöz meg kell érni. Történelmi romantikus kedvelőknek, kalandkeresők figyelmébe ajánlanám, akik tisztában vannak azzal, hogy az élet sokszor elvesz, de még többet ad.
"Hisz a férfiak, legyenek gazdagok, szegények, tapasztaltak vagy fiatalok… csak kisfiúk. Akik nyomban férfivá, hőssé válnak, ha egy asszony szívszaggató gyönyöröket él át a karjaikban…"
"Keresd meg magadban az oirant, a nőt, a csodálat tárgyát. És válj eggyé vele, mielőtt kilépsz a kapun. Hisz ő te magad vagy."
"Ismeretlen, mégis ismerős, ősi érzés, amikor egy asszonyban először ébred föl a vágy, hogy minél közelebb érezhesse magát egy másik emberhez, csak hogy aztán megsemmisüljön annak karjai közt."
"– Nagyon rossz? – kérdezte Mija aggodalomtól felhős arccal.
– Ugyan… semmiség – szűrte összeszorított fogai közt Anthony.
Mija elmosolyodott. Úgy látszik, ebben semmi különbség sincs az idegen és a japán férfiak között. Mind túl büszke beismerni a fájdalmát…"
"(…) egy igazi szamuráj sosem kel útra a fegyvere nélkül."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése