Elizabeth Gilbert: Big Magic

Az Ízek, imák, szerelmek írónőjének lelkesedése szinte tapintható és ragályos – történetei és saját tapasztalatain alapuló tanácsai olyanok, mintha a legjobb barátnőnk szólna hozzánk játékos, beszélgető stílusban. A New York Times sikerkönyveinek írónője izgalmas kulisszatitkokat árul el a regényírás folyamatáról, saját félelmeiről és kudarcairól. Legújabb írása nemcsak íróknak vagy művészi hajlammal megáldott olvasóknak szól, hanem mindenkinek, aki inspirációra és bátorításra vágyik, hogy követhesse kíváncsiságát, és végre belevághasson életkortól, nemtől függetlenül abba, amire a lelke mélyén mindig is vágyott.

Egy jó ideje foglalkoztatott a könyv. Nagyon érdekelt, hogy vajon mit rejthet egy olyan önsegítő kötet, melynek a borítója ennyire egyedi módon készült. A megjelenéskor nagyon sok videót láthattunk közzétéve róla, ahogy festékbombákkal soroznak egy tiszta falat, s így született meg a Big Magic borítója. Pontosan olyan kreatív, mint, ahogy a könyvtől elvárja az ember.

A Big Magic Elizabeth Gilbert tollából született, aki egy nevesebb író, főként külföldön. Kis hazánkban is eléggé ismert, főként az Ízek, imák, szerelmek című könyve által. Bevallom, én eddig nem olvastam még semmit tőle, valójában nem is tervezek. Valahogy sosem ragadott meg igazán az általa kínált világ, ám ki tudja… lehet, a későbbiekben már érdeklődni fogok iránta, s kézbe veszem valamelyik regényét is. Mindenesetre az ismerkedést ezen köteten keresztül kezdtem el vele.

Mindenek előtt lefektetném, hogy nem szoktam önsegítő könyveket olvasni. Alapvetően nincs velük semmi gondom, elismerem, hogy nagy szükség van rájuk. Rengeteg témában születtek már írások, melyeknek elsődleges feladatköre az, hogy az olvasó lelkét és elméjét segítse, rávilágítson olyan dolgokra, melyek lehet, hogy magától nem jutna eszébe. Ezek a könyvek segítenek abban, hogy bizonyos régóta halogatott döntéseket meghozzunk, elhatározzuk magunkat különböző esetekben vagy épp a rég nem talált lelki békét állítják helyre. Nem mondanám, hogy ezek egyikére sem lenne szükségem, mégis jellememből adódóan inkább szenvedek magam, minthogy elfogadjam más segítségét, még ha az egy könyv is. Szeretem az önmagam által felállított kihívásokat, s azok meglepését.

Jogosan merülhet fel benned a kérdés: akkor miért vettem ezt most kézbe? Nos, ez egy nagyon jó felvetés. A válasz pedig a következő: az ember holtáig tanul, így ha éppen olyan témájú könyvet találok, ami érdekel, nem foglalkozom vele, hogy az milyen kategóriába tartozik. A Big magic esetében elsősorban a borító fogott meg, de az alcím miatt vettem le a polcról: Kreatív élet félelem nélkül.

Minden ember fél valamitől. Nincs olyan, aki nem, akárhogy is tagadják. A félelem egy velünk született tulajdonság, génjeinkben van kódolva, hiszen a túlélésünk egyik alapvető kulcsának bizonyul. A félelem sokféle lehet. Rengeteg fokozata van és ezerféleképp mutatkozhat meg. Elizabeth Gilbert meglepő módon a félelemre nem sok szót vesztegetett, legalábbis a címből kiindulva jóval kevesebbet, mint azt elvárnánk, helyette sokkal inkább a kreatív élet mibenlétét vetíti az olvasó elé.

Nem voltam teljesen tisztában azzal, mire készüljek ezen könyv kapcsán, de nem gondoltam, hogy ekkora meglepetéseket fog tartogatni. Nem titkolom, hogy mostanában eléggé foglalkoztat az írás gondolata, emiatt is tettem közzé az egyik prológust, mely csak egyszer fogta és kitört belőlem. Azóta is többször gondoltam rá, hogy folytatnám, de hiába ültem oda, két perc után elterelődött a figyelmem, s azon kaptam magam, hogy csak böngészek, de egy sort sem vetek papírra. Erőltetni nem szerettem volna, hiszen az általában nem vezet eredményhez.

Bizton állítom, hogy a sors vezetett ehhez a könyvhöz. Valami mindig megakadályozott abban, hogy elolvassam, s ezért találhatott meg pont akkor, mikor a legnagyobb szükségem volt rá. Ittam a szavakat, tejes odafigyeléssel olvastam úgy, hogy a külvilág teljesen megszűnt létezni. Mert áttörte azt a gátat, ami eddig az utamban volt.

Elizabeth Gilbert egyszer csak gondolt egyet és papírra vetette azon gondolatait, melyek a saját életéből fakadnak. Enyhe kitárulkozás ez a részéről, melyben megmutatja, hogyan képes új regényt alkotni, mi kell hozzá és milyen elvárásokat támaszt. Véleménye szerint a kreativitás mindenekfelett áll. Minden ember kreatív, csak a legtöbben nem használják ki az alkalmak szülte lehetőségeket és nem hallgatnak a belső hangjukra, mikor az erős sikítozásba kezd. A Big Magic regényében egy érdekes megközelítést ad a dolgoknak. Ő úgy gondolja, hogy az ötletek személyiséggel rendelkező, láthatatlan dolgok, melyek egyszer csak belépnek az életünkbe, majd tovalibbenek nem megfelelő bánásmód mellett. Ez egy nagyon szép gondolat és átvitt értelemben igen mély tartalma van, ám sokszor éreztem úgy, hogy ő ezt teljes mértékben elhiszi, fizikai valójában. Hiába tekintettem rá szent szövegként, mégis zavart ez a furcsa kifejezésmód, mellyel érzékeltette az ötlet születésének pillanatát és teljes életciklusát. Azért valljuk be: nem szívesen olvasunk olyan ember tollából önsegítő könyvet, akinél úgy érezzük, mentális problémák merülnek fel. Mert hát amit ő leírt az hihetetlen. Egy idő után sikerült elvonatkoztatnom szeszélyes megnyilvánulásaitól, s képes voltam a lényegre koncentrálni. Hosszú utat tettem meg eddig, s bár mindvégig roppant mód élveztem a könyv olvasását, mégis akkor vált az igazivá az élmény.

Big Magic, nagy varázslat, flow, nevezzük bárminek, bizony létezik. Mindenki életében vannak olyan pillanatok, mikor még a dolgok is kiesnek a kezéből egy villámszerűen lecsapódó zseniális ötlet hatására. Nekem is volt ilyen, nem is egyszer, de hagytam, hadd libbenjen tovább. Sosem ragadtam magamhoz és hagytam kiteljesedni. Volt, hogy napokig beszéltem róla másoknak, foglalkoztatott, majd folyamatosan elhalványult, végül eltűnt. Elizabeth Gilbert pont arra biztat, hogy ezeket a lehetőségeket ragadjuk meg és minden pillanatát használjuk ki, hiszen ki tudja, lehet, valami maradandó fog születni, sőt, biztosan világmegrengető lesz – legalábbis a te számodra.

Az életet kreatívan kell élni, minden pillanatban – hirdeti az írónő. Sokan erre azt mondanák, hogy ez alapvető dolog, nincs ebben semmi nehéz, mások pedig fej rázva fordulnának el, hogy ez egyszerűen lehetetlen, hiszen a mindennapok mókuskereke felőrli a maradék idejüket és energiájukat is. Elizabeth hosszasan magyarázza, különböző szempontok szerint végigjárva hogyan lehet ezt megvalósítani. Sosem mondja, hogy könnyű. Nagyban hangoztatja, hogy ez teljes odaadást igényel, elhivatottságot. Ám a befektetett energia így vagy úgy, de meg fog térülni.

Számomra azért bírt ekkora jelentőséggel ez a könyv, mert segített megnyitni a saját elmémet önmagam számára. Rámutatott, hol rontottam el eddig, s segített, hogy megkeressem azt az utat, amit járnom kell ahhoz, hogy a céljaimat elérjem.

De nem csak ennyit adott. A siker sztorik mindig kelendőek, de senki nem beszél arról, milyen volt az odáig vezető út. Nem látják a kudarcokkal kikövezett utat, a sok negatív érzést, mely folyamatosan cincálta a ruhánkat, miközben botladozva haladtunk előre. Elizabeth Gilbert erre is gondolt, s szót ejtett a különböző válsághelyzetekről is. Hosszan ecseteli, hogy a művészet nem merő szenvedés, nem a legmélyebb fájdalomból és sötét mételyből áll. Jó dolog a mártírság, de azzal nem lehet hosszútávon együtt élni. Az írónő a saját kudarcait is felsorolja, hogy lássuk, nem a levegőbe beszél.

A könyv egyik legfontosabb attitűdje a pozitív hozzáállás. Végig arra biztat, hogy tárjuk ki az elménket a világ felé, haladjunk előre, s ha falba ütköznénk, akkor se bátortalanodjunk el, hanem mérlegeljünk és folytassuk az utunkat előre az akadály átugrásával, szükséges esetben, megkerülésével.

Nem hittem volna, hogy bárminemű meghatározó tapasztalattal fog szolgálni. Abban a hitben voltam, hogy elolvasom, néhol felcsillan a szemem egy-egy jó tanács láttán, majd haladok tovább előre. Ehelyett kinyitotta azt a kaput, amit nem is tudtam, hogy lelakatoltam. Résnyire tárta, s csak rajtam múlik, hogy mit teszek: visszacsukom, mintha mi sem történt volna, vagy mély levegőt véve szélesre tárom. A Big Magic által megtaláltam a saját kreativitási forrásom. Elizabeth Gilbert szavai hatására megtaláltam azt, amit eddig kerestem. Hiába voltam szkeptikus az elején vele, mégis képes volt segíteni az én korlátozott elmémen is.

De azért megjegyezném, hogy nem voltam végig ennyire elragadtatva. Az utolsó fejezetek már nehezen csúsztak, kezdtem úgy érezni, hogy sok volt az okítás, hiszen lényegében ugyanazt a pár dolgot ismételgette, különböző köntösben megformálva.

Mégis, ha egyben tekintek rá, úgy érzem, maradandót alkotott, melyet egyik regénye sem múlhat felül.

Minden blogger számára kötelező olvasmánynak kiáltanám ki, hogy megtanulják az alapokat, s megtalálhassák azt az erőt, ami szükséges a későbbiekben, ha ők is maradandót szeretnének alkotni, s akkor is ha nem. 

"Nos, a trükk a következő: fejezd be a nyafogást."

"Az élet egyik egyszerű és nagyszerű törvénye, hogy amit gyakorolsz, abban egyre jobb leszel."

"(…) sosem leszel képes bármi érdekeset létrehozni az életedből, ha nem hiszel benne, hogy jogod van legalább megpróbálni."

"Hagyd abba a siránkozást! Nem a világ hibája, hogy művész akartál lenni. Nem a világ feladata, hogy élvezze a filmeket, amiket készítesz, és semmiképp sem a világ felelőssége, hogy fizessen az álmaidért. Senki sem kíváncsi a sirámaidra. Ha kell, lopj egy kamerát, de fejezd be a nyafogást és takarodj vissza dolgozni!"

"Ne add fel az álmaidat abban a pillanatban, amikor a dolgok már nem mennek olyan könnyedén vagy nem olyan kifizetődőek. 

Mert ez az a pillanat, ahol az érdekes kezdődik."

Kiadó: Partvonal Kiadó

Megjelenés éve: 2016 május 2.

Terjedelem: 256 oldal

A könyv az alábbi helyeken vásárolható meg:

LIBRI

BOOKLINE
LÍRA