Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én, ha elolvasok egy könyvet, legtöbbször marad bennem pár kérdés, amit nagyon szívesen feltennék a szerzőnek. Magyar szerzők esetében legtöbbször lehetőségem is van megtenni, így nem voltam rest összedugni a fejem Sienna Cole-al, s így született meg ez a roppant érdekes interjú.
Fogadjátok szeretettel!
Niitaa: Immáron a harmadik önálló regényed jelenik meg. Hogyan érzed most magad?
Sienna Cole: Lassan már rutinosnak számíthatnék, mégis ugyanúgy izgulok, mint a legelső regényem megjelenésekor. Szerintem nem lehet megszokni azt az érzést, amikor egy író új „gyermekkel” áll a világ elé. Mindig ott motoszkál bennem az izgalom, az aggodalom, hogy vajon tetszik-e majd, szeretni fogják-e, sikerült-e megvalósítani az elképzeléseket. A könyvbemutató mindig egyfajta megünneplése, megkoronázása a hosszú és sokszor nehéz munkának, de az igazi kaland csak azután kezdődik, hogy az olvasók elkezdenek reflektálni a regényre.
Niitaa: Több különböző kategóriába is belekóstoltál már. Írtál már tabu könyvet és pszichológiai drámát is. A Reményszimfónia egy romantikus történet. Miért ezt a kategóriát választottad most?
Sienna Cole: Bár a Reményszimfónia később jelenik meg, mint a Lefelé a folyón, időrendi sorrendben előbb született. Mégpedig lassan három évvel ezelőtt, közvetlenül a Négyszáz nap szabadság után. Akkor még annyira benne éltem abban a világban, hogy úgy éreztem, egyelőre nem tudom elengedni. A Reményszimfónia tehát nemcsak történetében, de zsánerében is a Négyszáz nap szabadsághoz kötődik.
Niitaa: A Reményszimfónia főszereplőjét, Patricket már ismerhetjük a Négyszáz nap szabadságból. Hogyhogy az ő történetét folytattad?
Sienna Cole: Nem titok, hogy Patrick a legkedvesebb karakterem, bár az olvasók körében elég megosztó figura. Nem csupán azért áll közel hozzám, mert zongoraművész, hanem mert általa meg tudom élni a saját személyiségem sötétebb tónusú, ijesztőbb rétegeit, ezért egyfajta gyógyító szerepet tölt be számomra. Elmondani sem tudnám, mennyi mindent köszönhetek „neki”, ezért nem volt kérdés, hogy a Négyszáz nap szabadság után még szeretnék vele dolgozni.
Niitaa: A regényben nagy szerepe van a zenének. A te életedben is fontos? Játszol valamilyen hangszeren?
Sienna Cole: „Zene nélkül mit érek én?” – idézhetném az ismert dalszöveget viccesen, de valóban így érzem. A zene szerves része a mindennapjaimnak, és számos műfaját kedvelem. Gyerekkoromban hat évig tanultam zongorázni, és a mai napig ez az egyik legkedvesebb hobbim. Fantasztikus érzés leülni a billentyűk mögé, és megidézni egy hangulatot, kifejezni valamilyen érzelmi állapotot a hangok ereje által. Ha csak egyfajta tehetséget választhatnék magamnak, biztosan az lenne, hogy igazán magas szinten tudjak zongorázni.
Niitaa: Milyen üzenetet szeretnél átadni az olvasóknak a Reményszimfónia kapcsán?
Sienna Cole: A Reményszimfónia magánemberként és íróként is fontos korszakot zár le az életemben, melynek során én is megvívtam a saját csatáimat a kételyeimmel és félelmeimmel. Ezt a szimbolikus küzdelmet csomagoltam be a történetbe, remélve, hogy az üzenet célba ér, és másoknak is erőt ad ahhoz, hogy az élet nehézségein felülkerekedve megvalósítsák az álmaikat.
Niitaa: A történetben több ismert és kevésbé ismert mű is megemlítésre kerül. Mi alapján válogattad ki a lapokon felcsendülő alkotásokat?
Sienna Cole: Egyszerűen a kedvenceim közül válogattam. Néhány művel egyébként én is írás közben ismerkedtem meg, például a sokszor emlegetett Rahmanyinov-elégiával. Akkoriban hallottam először, és azonnal tudtam, hogy csakis ez hangozhat el ott, abban a bizonyos gyakorlóteremben a Zeneművészeti Egyetemen. Annyira a megszállottjává váltam, hogy én magam is megtanultam játszani.
Niitaa: Miként született meg a Reményszimfónia? Honnan jött az alapötlet?
Sienna Cole: A Négyszáz nap szabadság végén Patricket ott hagytam Bécsben, és csakúgy mint az olvasókat, engem is érdekelt, mihez kezd ezután. Még nem tudtam őt elengedni, szerettem volna, ha tovább mesél magáról, hiszen éreztem, hogy rejteget még titkokat. Engem az ihlet a legváratlanabb pillanatokban szokott megszállni; egyáltalán nem tudok rá készülni és kiszámítani sem, mikor kapom meg „fentről” az ötletet. A Reményszimfónia esetében éppen németórára igyekeztem, és a buszmegállóban várva, zuhogó esőben jelent meg bennem a történet. Sejthetitek, hogy ezután mennyi maradt meg az aznapi nyelvórából. :)
Niitaa: Tervezel hozzá novellát is írni?
Sienna Cole: Nem tervezek. Úgy érzem, ha bármit is hozzátennék ehhez a lezáráshoz, elvenném a varázsát. De ha lincshangulat alakulna ki az olvasóim körében, talán megfontolnám. :D
Niitaa: A történeteidben a főbb karakterek 30-40 év körüli felnőttek szoktak lenni. Tudatosan választod ezt a korosztályt?
Sienna Cole: Igen, egész egyszerűen azért, mert én is 30-40 év körüli felnőtt vagyok. :D A főbb karaktereimet általában ebből a korosztályból választom, mert ehhez kapcsolódóan van megfelelő élményanyagom és tapasztalatom, de fel-felbukkannak fiatalabb vagy idősebb karakterek is a történeteimben.
Niitaa: Téged ismerve már biztosan nekikezdtél a következő regényednek. Lehet már tudni róla valamit? Mi lesz a kategória/irányvonal? Kiépült-e már a teljes eseménysor?
Sienna Cole: Hosszabb pihenés után épp a napokban láttam hozzá az új regényhez. A Lefelé a folyón megírása és a Reményszimfónia „formába hozása” után szükségem volt rá, hogy kiürítsem a fejem; még nem álltam készen egy új történetre. Annyit elárulhatok, hogy a Lefelé a folyón sötétebb, drámaibb vonalát fogom követni, és ezúttal is egy nagyon kemény és sajnos napjainkban markánsan jelenlévő témához nyúlok.
Niitaa: Milyen számodra a tökéletes környezet és állapot az íráshoz?
Sienna Cole: Teljes csendre és nyugalomra van szükségem, hogy érdemben alkotni tudjak. Ilyenkor alámerülök a történetben, és nehezen viselek mindenféle zajt. Zenét is csak a szünetekben hallgatok, amikor felállok, hogy egy kicsit kiszellőztessem a fejem. Általában éjjel, hajnalban tudok írni, amikor lehetőségem nyílik egyedül maradni a gondolataimmal.
Niitaa: Nagyon szépen köszönöm, hogy időt szakítottál arra, hogy minden bennem felmerülő kérdést megválaszolj. Nos, akkor türelmetlenül várjuk tovább a Reményszimfónia megjelenését, s sok sikert szeretnék kívánni a továbbiakban!
Ha felkeltettem az érdeklődésedet, s szeretnél többet megtudni a könyvről, akkor ide kattintva érheted el az értékelésemet.
A könyvet a következő felületeken tudjátok előrendelni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése