Ha szeretnénk, hogy a könyvolvasó fiatalok látványa ne legyen ritka, akkor olyan olvasmányokra van szükség, ami a korosztály nyelvén szólal meg és tartalmilag is megfelel az általuk támasztott követelményeknek. Egy átlagos tizennégy éves lányt nem fog érdekelni a művészien megírt leírás, elunja magát fölötte. Természetesen ezzel nem azt mondom, hogy legyen igénytelen, tele hibákkal és oktalan szlenggel, de ha cseppnyi humort csepegtetünk a mondanivalóba, máris gördülékenyebben haladnak vele, mert élvezik. A történetvezetésre ugyanez igaz. Nem kell túl sokáig húzni az eseményeket, inkább pörögjenek, ám ne is szálljanak el. Meg kell találni azt a pontot, amivel kényelmesen átadható számukra a lényeg, a megfelelő formában. S ehhez kell párosítani egy olyan borítót, ami hű a történethez és megragadja a figyelmüket.
Mindez nehéz munka, nagy odafigyelést igényel. Kevesen képesek megalkotni a tökéletes elegyet. Vicki Grant ezen kivételes emberek közé tartozik. A 36 kérdés, amitől rád kattantam című regénye a célcsoport számára a legkiválóbb olvasmányok között tartható számon.
Örök gyermek lelkem az utóbbi időben háttérbe szorult. Alig bírtam kielégíteni az étvágyamat a szépirodalom témakörében. Egymás után vettem kézbe a komolyabbnál komolyabb köteteket, s egyfajta felnőttes jó érzés töltött el minden olvasással töltött perc után. Ám ebből is van az a mennyiség, ami túl sok, ezért újra egy olyan kategóriához nyúltam, melyben mindig megtaláltam a feltöltődés lehetőségét.
A 36 kérdés, amitől rád kattantam című könyv első pillantásra belopta magát a szívembe. A borító teljesen egyszerű terven alapul: két fiatal egyszínű háttér előtt néz egymásra, miközben egymás kezét szorongatják. Úgy mondva minimalista, de számomra nagyon meggyőzőnek hatott. A könyv alapjául egy létező kísérlet szolgál, amely hullámokban mindig visszatér és nagy népszerűségnek örvend. Legutóbb az Agymenők című sorozatban találkoztam vele, s már ott is igen érdekesnek véltem. Örülök, hogy valaki végre átültette egy regénybe, s egy teljes történetet készített belőle. Mindig is szerettem az enyhe pszichológiai jelleggel átitatott regényeket, főleg, ha az a célközönség szájíze szerint lett megalkotva. Vicki Grant stílusa utánozhatatlan. Igazi tini író, aki pontosan tudja, mi kell ahhoz, hogy egy regény jó legyen.
Már az első oldalakon megmutatkozik az a fajta természetes humorosság, amivel az írónő rendelkezik. A nyitójelenet komikus, de egyben aranyos. Végig ez jellemzi a regényt is. Szóval, a történet elején szó szerint beesik Hildy, a könyv egyik főszereplője. Első pillantásra szimpatikusnak tartottam. Kissé kelekótya, szétszórt és szószátyár, de pont emiatt válik igazán szerethetővé. Saját személyiséggel rendelkezik, s jól érzi magát a bőrében. Nem foglalkoztatja, mit gondolnak róla mások, teljesen elmerül a saját világába. Hildy egy pszichológiai tesztre jelentkezett, csupán azért, mert szereti a pszichológiát és a teszteket is, majd ott szembesül vele, hogy itt azt kutatják, lehetséges-e, hogy két ismeretlen egymáshoz közel kerüljön egy őszinte, nagy beszélgetés kapcsán. A téma nem áll közel hozzá, ezért inkább úgy dönt, nem vállalja, mégis rövid időn belül ott ül egy szobában, szembe vele egy teljesen ismeretlen srác, akinek könnycsepp tetoválás van egyik oldalt a szeme alatt, s próbálja a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből.
Paul, a könyv másik főszereplője külsőleg egy igazi rosszfiú. A legelején kijelenti, hogy ő csak pénzért csinálja ezt végig. Amíg be nem kerül a szobába, addig nem is tudja igazán, mit várnak el tőle. Haladna, menne tovább, a negyven dollárral a zsebében. Ahogy fejezetről fejezetre egyre jobban megismerjük, kiderül, hogy több rejtőzik benne, mint amit elsőnek mutat magából, ugyanakkor nem mondanám rejtőzködő léleknek. Szimplán csak gondosan megválogatja, kinek, mennyit ad magából. Ki kell érdemelni a tiszteletét és figyelmét ahhoz, hogy megnyíljon. Ez egy nagyon jó tulajdonság.
Itt van egymással szemben ez a két fiatal, akik feltűnően különböző jellemmel rendelkeznek. Az egyik komolyan veszi a tesztet, a másik csak túl akar esni rajta. Mi ez, ha nem egy tökéletes helyzet rengeteg bonyodalom kialakulására, s még több humoros helyzet születésére? A kérdésekre adott válaszokat olvasva egyre jobban megismerjük őket, s egyre többször készteti mosolygásra az olvasót a köztük feszülő érzések változása.
Érdekes, hogy a szerző teljesen elkülöníti a szövegtörzstől a teszt részeit. Ha épp egy kérdést válaszolnak meg, akkor nincsenek közbeszúrt gesztusok, leírások, csak a karakterek száján elhangzó szöveg. Még az is mindig meg van jelölve, épp ki mondja, mint valami színházi darab. Az elején ezt kevésbé értettem, de úgy az ötödik kérdés körül leesett, hogy ez egy roppant forradalmi megoldás, hiszen a teszt lényege az adott válaszokban rejlik, nem az adott testi reakciókban. Csak az fontos, ami elhagyja a résztvevők száját, a többi egyáltalán nem. Ezáltal az összes figyelmet a párbeszédre tudja fordítani. Egyszerűen zseniális ötletnek tartom!
Ahogy nő a célközönség korosztálya, úgy kopnak ki a képek a könyv lapjairól. Szinte egy kezemen meg tudom számolni, hány tinédzsereknek szánt könyv tartalmaz illusztrációkat. Alapvetően a fiatalok is elutasítják, arra hivatkozva, hogy már nem gyerekek, nincs rá szükség. Vicki Grant ezt a problémát is szépen kikerülte – valószínűleg még csak nem is tudatosan. A könyv tartalmaz rajzokat, melyek igazán megszínesítik a történetet, de ezek nem csak, mint plusz vannak jelen, hanem aktív elemei a párbeszédeknek. Paul szinte mindig firkál, s ezeket a gyors skicceket építették be. Ettől válik igazán egyedivé ez az aranyos történet, hiszen mindig jól elkapott pillanatok elevenednek meg rajzok formájában, melyeken mindig nagyokat mosolyogtam. Élvezettel szemléltem őket. Legtöbbet a páromnak is megmutattam, hadd nevessen rajtuk egy kicsit ő is.
A szerethető karakterek és az élvezhető eseménysorozat még kevésnek bizonyulnak egy jó történethez, ugyanis a megvalósításon is rengeteg minden múlik. A 36 kérdés, amitől rád kattantam című könyv esetében tökéletesnek bizonyul ez az elegy. Az egyedi megvalósításokon kívül a tartalom is teljesen a helyén van. Érdemes megjegyeznünk, hogy egy tinédzsereknek szánt könyvről beszélünk, mely rövid időintervallumot ölel fel, így nem várhatunk tőle hosszadalmas kifejtéseket, mit és miért cselekedtek a fiatalok. Sőt, szerintem pont ez benne a jó, hiszen minél idősebbek vagyunk, annál inkább túlgondoljuk a dolgokat. 17 évesen megyünk a megérzéseink és a saját fejünk után. Tehát jönnek a random jelenetek, a meglepő fordulatok, melyeket az élet produkál.
Fejjel előre vetettem bele magam a történetbe és túláradó jó kedvvel szemléltem a legvégéig. Számomra nagyon megnyerő volt a stílus. Tetszett, ahogy a pszichológiai tartalom keveredett két tinédzser mindennapjaival, kellemes elegyet alkotva. Szorítottam nekik, végig összetett ujjakkal olvastam.
A könyv hatására leültünk a párommal, hogy mi is végigmenjünk a kérdéseken. Öt éve vagyunk együtt, tehát a rákattanás a részünkről már megvolt, de kíváncsiak voltunk, közelebb tud-e még hozni egymáshoz minket. Jelentem, sikerült. Már az első kérdésre adott válaszánál majd elolvadtam. („Természetesen téged vinnélek el. Ugyan ki mással mennék el vacsorázni?”) Szóval azt mondom, ti is próbáljátok ki bátran!
Képes 36 kérdés megváltoztatni az életed? Lehetséges, hogy mindössze ennyi kell: pár kérdő mondat és egy kevés őszinteség, egy igazán jó kapcsolathoz? Lehet ez megfelelő alap az együttléthez? Vicki Grant ezennel bebizonyította, hogy igen, ó, de még nem is akárhogyan. A 36 kérdés, amitől rád kattantam egy igazi vérbeli tiniknek szóló könyv, tele rengeteg humorral. Könnyed stílusa miatt a lapok csak úgy folynak a kezeink között, miközben a téma is odaszögez a fotelhez. Az év eddigi egyik kedvenc ifjúsági irodalom kategóriába tartozó kötete lett Vicki Grant regénye. Teljesen elvarázsolt, s végig széles mosollyal az arcomon olvastam.
Ha már csak egy ifjúsági könyvnek van helye a szívedben, akkor ezt a kötetet vedd le a polcról! Nem fogod megbánni!
"Mind tanulhatnánk a trópusi halaktól: az összes teljesen haszontalan, mégis elégedettek."
"Maradj nyugton, és találd meg a benned rejlő guppit!"
"A jó dolgokkal mindig együtt jár valamennyi rossz is."
"Mindenkinek más az átlagos. Egyediek vagyunk. Különböző körülményekkel és más hatásokkal."
"Csak azért, mert valami igaz, még nem jelenti azt, hogy tetszik is."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése