Anne L. Green: Arcátlan csábító | Könyvpremier élménybeszámoló

2018 .szeptember 30. Mások számára egy egyszerű vasárnap, amikor sokáig aludhatnak, vagy végre van egy kis idejük magukra, ám van egy réteg, akik reggel izgatottan pattantak ki az ágyból, mert tudták, hogy eljött végre AZ a nap, amit úgy vártak. Ők az Anne L. Green rajongók.

Mi is korán felkeltünk párommal, hogy hamar nekiveselkedjünk a ránk váró útnak. A könyvbemutató helyszíne a budapesti Álomgyár könyvesbolt volt, mely azért hozzánk nincs éppen közel, de mivel kivételesen hétvégére szervezték a programot, így mi is el tudtunk jutni rá. Nagyon örültem neki, izgatottan vártam már.

Anne L. Green egy új sorozatba kezdett, melynek az első része az Arcátlan csábító. E könyvnek az érdekessége, hogy az eddigiektől eltérően változik a téma. Anne egy új oldala ismerhető meg a karakterek kapcsán. A történet egyik fő motívuma a behajtói munka, melyet az írónő is sokáig űzött, így a regényben a saját tapasztalatai, megélt pillanatai is érvényre jutottak.

Mielőtt elmesélném a számotokra, hogyan zajlott, vessünk egy pillantást a borítóra és a fülszövegre:

Adatok:

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Megjelenés ideje: 2018. 09. 30.

Oldalszám: 420

"Minden ​történetnek több oldala van, ahogy minden embernek több arca

Olivia Clark évek óta behajtóként éli mindennapjait. Tartozások behajtása az élete, ami olykor magánnyomozással jár. Szereti a munkáját, de idővel kezd belefásulni, míg egy napon a barátnője a segítségét nem kéri. Valaki titokzatos módon visszaél a férje személyazonosságával. Olivia elszánt kutatásai egy rejtélyes férfihoz vezetnek, aki nagylelkűen felajánlja a segítségét. 

Thomas, Carl vagy Niko? A valódi nevét senki nem ismeri, egy vérbeli kaméleon. Nem más ő, mint egy hivatásos csaló, aki a „munkája” során különböző személyiségeket vesz fel, mindig más-más figura bőrébe bújva. Igazi átváltozóművész, de az örökös szerepjátéknak köszönhetően már ő maga sem biztos abban, hogy ki is ő valójában. 

A szálak egymásba futnak, a titkokról lehull a lepel, Olivia és Niko pedig zűrös csalási ügyek kellős közepén találják magukat. 

De hogy ki melyik oldalon áll, abban már egyikőjük sem lehet biztos.

Az Arcátlan csábító a Csábító-sorozat első része. Olivia és Niko története az Érzéki csábító és a Végzetes csábító című kötetben folytatódik.

A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt Anne L. Green a 2015-ös év elsőkönyves felfedezettje. Regényeiben szereti az egyedi fűszerezést, a pikáns párbeszédeket, a fülledt vagy izgalmas jeleneteket. Legújabb, fordulatokkal teli írását valós események ihlették. Ebben a szenvedélyes és váratlan bonyodalmakban bővelkedő, modern kori romantikus történetben semmi nem az, aminek látszik."

~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~

S akkor vágjunk is bele: odafele viszonylag gyorsan eltelt az idő. Délre értünk fel Budapestre, mivel még volt egy kis elintéznivalónk. Ha már arra jártunk, akkor kihasználtuk az alkalmat több szempontból is. Az Álomgyár könyvesbolthoz négy órára értünk oda, ahol meglepő módon, de már volt egy kisebb sor. 

Hatalmas örömmel töltött el, hogy vannak olyan fanatikus rajongók is, akik a megnyitó előtt már egy órával ott ácsorognak a kordonnál, türelmesen várakozva, vagy épp egy másik Álomgyáros könyvet olvasva. 

Személy szerint én épp várakozó álláspontot foglaltam el: Bree-vel, a Bree S. Világa blog és Barbyval a Kitablar blog szerkesztőjével volt előre megbeszélt találkozóm. A csajok hamar felbukkantak, szinte egyszerre értünk oda. Így a következő egy óra gyorsan elreppent. Megbeszéltük a legfontosabb dolgokat, információkat cseréltünk az eddig megjelent kötetekről, illetve tovább fokozták az izgalmamat pár apró megjegyzéssel az Arcátlan csábítóval kapcsolatban, hiszen ők részesültek abban a megtiszteltetésben, hogy a megjelenés előtt olvashatták már a kötetet.

A premier előtt még volt lehetőségem váltani R. Kelényi Angelikával és Anne L. Green-el is pár szót váltani. Elsősorban csacskaságok kerültek szóba, általános témák, hátha Anne egy kicsit ellazulna. Igen, szükség volt rá, mert a mi drága írónőnknek hiába van már rutinja a premierek kapcsán, még mindig úgy izgul, mint érettségi előtt a felnőttkor küszöbén álló diák.

Közben a rajongók sorban érkeztek, s a bolt előtt álló sor egyre jobban duzzadt. Öröm volt végigtekinteni rajtuk. A mellettünk rohanó világban haladó emberek közül sokan megtorpantak egy pillanatra, hogy megszemléljék, miért áll itt ez a sok ember, de viszonylag gyorsan mindenki tovább is haladt. Így belegondolva biztos érdekes látványt mutathattunk egy "Zárva" feliratú bolt előtt ácsorogva.

Elérkezett az öt óra, s egy rövid felvezetés után megindult a sor. Csacsogva vártuk, hogy mi is sorra kerüljünk. Az írónő új könyve halmokban állt. Gyönyörű látványt mutatott, főleg, ahogy vissza-visszatekingetve rá látványos volt a fogyása is. Az Arcátlan csábítóhoz automatikusan járt egy novella is, mely az Elvakult szerető címet viseli. Ez a rövid szösszenet visszarepít minket Alex Cross életébe. Az írónő ezzel kedveskedett a premier résztvevőinek.

Mikor rám került a sor, gyorsan helyet is foglaltam Anne mellett, aki immáron a kilencedik kötetemet is névre szólóan dedikálta. (A sötétség fogságában két kiadásban is megvan.) Ezután kicsit pózoltunk az új könyvvel, amit párom sem úszott meg: egy kép erejéig ő is odaállt hozzánk. Ő maga nem olvasott egy könyvet sem Anne tollából, ám ettől független többször is találkoztak már, s igencsak pozitív véleménnyel van róla. Nem is csodálkozom: Anne csodálatos nő, csak szeretni lehet!

Egy keveset, éppen pár szót még váltottunk, majd haladtam is tovább, hogy ne tartsam fel a sort, hisz nem csak én vártam már ezt a napot. Egy ideig még szemléltük a hömpölygő tömeget, magunkba szívva a könyvesbolt barátságos környezetét, az örömtől ragyogó arcok látványát, majd elindultunk hazafele, hiszen még egy háromórás út állt előttünk.

Azért megjegyezném, hogy kicsit tovább tartott, mint gondoltuk, pontosan 22:12-re értünk haza. Nem volt nagy forgalom, de pont sikerült mindig kifogni egy lassú járművet, amit képtelenség volt elkerülni.

Egyetlen bemutatóért összesen hat órát autóztunk. Körülbelül tíz perc volt a bemutató, dedikálás, képkészítés része. Megérte? Maximálisan! Csodálatos napot tudhatunk a hátunk mögött, melynek minden percét élveztem. Jó volt találkozni a bloggertársaimmal, illetve megismerhettem pár olyan írót is, akikhez eddig még nem volt szerencsém. Megölelgettem Angelikát és Annet, akiknek munkássága régóta nagy hatással van rám.

Hazafele úton, az új szerzeményemmel

Ha tehetném, az összes könyvbemutatón részt vennék, ám erre sajnos nincs lehetőségem. Mindenesetre október 11-én még biztosan ott leszek Angelika és Lotti bemutatóján. Semmi és senki nem tarthat távol! 

Kivel fogok ott találkozni?

Ui.: a képeket a párom készítette, amiért én annyira nagyon szeretem őt! ♥