Niitaabell Világa: Chevy Stevens: Aznap éjjel

Azt mondták, hogy a lány gyilkos.

Azt mondták, hogy megölte a húgát.

De hazudtak.

Toni Murphy a kamaszok tipikus életét élte: a fiúját imádta, a húgát nem értette, a szüleivel feszült volt a kapcsolata, néhány évfolyamtársa pedig elszántan meg akarta keseríteni az életét. Nem volt könnyű a sorsa, de még álmában sem gondolta, hogy ennél rosszabb is lehet. A borzalmak egy nyári éjjelen kezdődtek, amikor a húgát brutálisan meggyilkolták.

Tonit és a fiúját, Ryant emberölésért elítélték és börtönbe zárták.

A most harmincnégy éves Tonit feltételesen szabadon engedték, így visszatérhetett a szülővárosába. Küzd, hogy alkalmazkodjon az új, kinti világhoz. A börtön megváltoztatta, keménnyé tette. Toni minden tőle telhetőt megtesz, hogy a szabadlábra bocsátás feltételeit ne szegje meg, hogy ne kelljen visszamennie. Így semmilyen kapcsolat nem jöhet szóba sem Ryannel, sem más feltételesen szabadlábon levőkkel, és a baj minden formájától tartózkodnia kell. Nem könnyű mindezt teljesítenie, amikor senki se támogatja: sem Ryan, akinek meggyőződése, hogy megleli az igazságot; sem az anyja, aki kételkedik az ártatlanságában. Ráadásul ott van az a csapat nő, aki már a középsuliban pokollá tette az életét, és minden képzeletet felülmúló titkokat rejtegethet. Nem számít, hogy Toni mennyire elszántan próbálkozik, lehetetlen a régi életével nem törődni, amikor újat szeretne kezdeni. Mindent kockára kell tennie, hogy megtudja, valójában mi történt azon az éjjelen, hogy igazán továbbléphessen. De talán maga az igazság a legijesztőbb.

Chevy Stevens nagy sikert aratott Végzetes örökség és Soha nem engedlek el című regényei után egy újabb vérfagyasztó pszichológiai thrillerrel érkezik. Könyveivel nemzetközi sikereket ért el, és gyorsan meghódította a hazai borzongani vágyó olvasóközönséget is.

Chevy Stevens immáron harmadik kötete jelent meg az Álomgyár kiadó jóvoltából. Egy ideje már foglalkoztatott az írónő munkássága, ám sosem jutottam el odáig, hogy időt tudjak rá szakítani. Legújabb kötete, mely az Aznap éjjel címet viseli első pillantásra megragadta a tekintetem. Az Álomgyár kiadónál szebbnél szebb borítótervek jelennek meg, azonban a thrillerek által kapott élénk színű, kontrasztos alkotások számomra erősen zavarónak hatnak. Ezzel szemben az Aznap éjjel egy visszafogottabb, mégis hatásosabb kivitelezés. A fülszöveget elolvasva egy érdekes történet elevenedett meg a szemeim előtt, s tudtam, most jött el az idő, hogy mindent félrejavítva megismerkedjek az író munkásságával.

Nagy reményekkel vágtam bele ebbe a könyvbe, ugyanis egyik blogger társam, Bree, a Bree S. Világa blog szerkesztője is a figyelmembe ajánlotta. Rajongásig szerette, s áradozva mesélte, mennyire jó könyv. Ezután minden kétségemet elengedtem, pedig voltak. Chevy Stevens egy igen erős történetet ragadott meg, melyben nagyon sok buktató lehet, s féltem, hogy ezeket nem tudja kikerülni. Ám mivel ez már nem az első könyve és mivel Bree is ilyen jó véleménnyel volt róla... úgy voltam vele, hogy ez csak és kizárólag egy kiemelkedő regény lehet, hát, bátran belevágtam.

A történet a börtönből kilépő főszereplő ismertetésével kezdődik. Toni most szabadult, sok-sok év után, s most a legfontosabb feladata, hogy újra beilleszkedjen a társadalomban. Ahhoz, hogy szabadlábon maradjon, véglegesen, vannak bizonyos szabályok, melyeknek meg kell felelnie. Az alapvető dolgokon kívül, mint a drog -és alkoholfogyasztás tiltása, megjelenik az is, hogy nem találkozhat a párjával, akivel együtt vonult be. A kint töltött napokkal párhuzamosan láthatjuk, mi történt a múltban, mi vezetett ahhoz, hogy börtönbe kerüljön. A történet a szemünk előtt fokozatosan bontakozik ki, s a legvégére minden fehér folt eltűnik: egyben láthatjuk a teljes képet.

Mint láthatjátok, a történet több szálon fut. Régmúlt, múlt és jelen folytonosan váltja egymást. Láthatjuk a fiatal, szinte még gyermek lányt, családját és iskolatársait. Pontos képet kapunk róla, milyenek voltak az erőviszonyok, milyen ellentétek feszültek a szereplők között. Valamilyen szinten megismerhetjük Toni húgát, Nichole-t is, s kibontakozhat a szemünk előtt az alapszituáció, hogy mi vitte el a gyilkost a tette végrehajtásáig. A múltbeli események alatt rövid betekintést nyerhetünk a rácsok mögötti életbe, miként boldogult az elején Toni a börtönben. A jelen pedig elmeséli, sikerül-e beilleszkednie ennyi év után újra a való világba, illetve, hogy a múlt mily módon éri utol. A három szál erősen támogatja egymást. Folyamatos kapcsolatban vannak, hatnak egymásra, sőt, sokszor össze is olvadnak. Olvasás közben egyáltalán nem zavaró, mert minden fejezetnél meg van jelölve, hogy az adott esemény mely évben, hónapban történt, így könnyedén fel lehet venni a történet fonalát. Ha logikusan végig gondolom, akkor látom, milyen szoros viszonyban van egymással a történet három időpontja, mégis olvasás közben nem éreztem köztük a kellő összhangot. Sokáig gondolkodtam e fölött, miért alakulhatott ki ez az érzés bennem, s végül arra jutottam, hogy valószínűleg az áll a háttérben, hogy mindegyik szál a saját medrében folyik. Igaz, hogy párhuzamosan látjuk az eseményeket, de nincs meg mellette az ok-okozati, közvetlen kapcsolat. Azt hiányoltam, hogy mikor a jelenben kiderül egy érzés, egy esemény, az a múltban vagy már régebben leközölt tényen nyugszik, vagy épp még el sem jött. Úgy tudnám vizualizálni, mint három folyó, melyek párhuzamosan haladnak, de ahelyett, hogy egymás tükörképei lennének, folyamatos szintkülönbségek vannak a medreik között. Látszik az összhang, de mégsem teljes.

Az elején nem voltam megbarátkozva a nyelvezettel sem. Túlontúl egyszerűnek hatott, de nem bírtam itt sem megragadni, miért érzem ezt, ám, ahogy folytattam, rá kellett jönnöm, hogy mostanában túlságosan sok szépirodalmi mű fordult meg a kezeim között, a maguk díszes, körmondatos stílusukban. Hozzászoktam, s emiatt furcsa volt visszatérni az alapvető kommunikációs elemekhez. Szóval, akik félnek a nyelvezetétől, mert elhintettem olvasás közben bennük a magot, azoknak üzenném elsősorban, hogy pánikra semmi ok! Minden a legnagyobb rendben van, csak a saját fejem zavarta meg az idillt. Mert azért valljuk be: egy pszichothrillernél nem lenne a megfelelő, ha a környezet elemzésével töltenénk meg az oldalakat.

A főszereplővel a viszonyom nem volt mindig felhőtlen, de összességében azt mondanám, nem volt vele nagy gondom. Főként, a fiatal énje kergetett őrületbe, viszont a börtön és az utána következő személyiségváltozás jótékony hatással volt rá. Toni fiatalként igazán idegesítő tinédzser volt. Nem volt azzal nekem semmi bajom, hogy kiszökdösött és hazudott a szüleinek. Élte az életét, amit teljes mértékben elfogadtam. Fiatal még, nem tudja, hogyan működnek a dolgok. Ám azért elvárható lett volna, hogy végzőshöz méltón viselkedjen. Ha tud inni, füvezni meg cigizni, akkor tudnia kéne felnőttként is viselkedni, nem gyerekes módon duzzogni mindenért a sarokba. Megértem, hogy az anyja szigorúan fogta, de mit is várt, mikor soha, semmire nem volt képes, hogy megtegye. Direkt kereste a bajt, hogy aztán panaszkodhasson róla. S nem tehetek róla, de nem tudom elviselni az ilyen kicsinyes fiatalokat - bár mostanában erre látok sajnos több példát. Szóval nem mondanám, hogy a regényben ez hiba lenne, sőt: tökéletesen megjelenítette a mostani fiatalok egy bizonyos rétegét.

Felnőttként viszont sokkal szimpatikusabb lett. Megfontoltabbá vált, s érthetőek voltak az indokai. A szerző nagyon jól ábrázolta a rajta áthaladó érzéseket, az elveszettséget, a valóságba való visszailleszkedésbe rejlő nehézségeket.

Számomra ennek a könyvnek a varázsa pont ebben rejlett. A börtön világába való betekintés mindig is távol állt tőlem, ám ugyanakkor érdekelt is. Chevy Stevens részletesen bemutatja, hogyan zajlanak a dolgok egy átlagos helyen. Sok információt kapunk arról, miként kerül be valaki, mi a menete, milyen időintervallum alatt zajlanak le a különböző folyamatok. Láthatjuk, milyen jogosultságaik vannak, illetve besorolási fokozatok. A szerző részletesen kitért a szabadon bocsátás feltételeire, további lépéseire. Bemutatja, mik azok a dolgok, amiket elvárnak egy frissen szabadult embertől, s mely szabályokat kell maradéktalanul betartania. S természetesen láthatjuk a mélységeket is, a rabok egymáshoz való viszonyát. A szerző többféle kapcsolatra is hoz példát, s ezzel igen színessé teszi a bent töltött időt. Nagyon jól felépítette a világot, a teljes rendszert kihasználva. Mindezt úgy valósította meg, hogy egy pillanatig sem lett száraz, leíró jellegű a történet, szervesen beépítette a könyv menetébe. Príma munka.

Érdekes, hogy a történet igazából nem tartogat túl sok rejtélyt. A fülszöveg és az első pár fejezet elolvasása után rögvest világossá válik, ki áll a dolgok mögött. Tudjuk, ki a bűnös, ám az indok és a miért még nem tisztázódott, ezáltal a figyelmet folyamatosan a sorokhoz húzza. A történet legvégén természetesen vannak csavarok, kellőképp meglepőek is, főleg, mivel az olvasó nem számít rá. Úgy érzi, hogy már mindent tud, mindenről lehullott a lepel, s akkor mutat még többet az írónő.

Meg kell mondjam, jól kikapcsolt ez a regény. Nem forgattam sokáig, könnyen lehetett vele haladni, s míg olvastam, a teljes figyelmemet lekötötte. Pont Az Olvasás Éjszakáján fejeztem be, így még erősebb szálak fűznek hozzá. Elmerültem a börtön világába, s megrendültem attól, amit ott találtam. Sötét, mély hely, mely nyomot hagy az ember lelkén. Toni sem maradt meg annak a komisz, ám ártatlan lánynak, aki volt, de mégis képes volt a hullámok fölött tartani a fejét. Őszintén becsülöm. Szerettem olvasni, ahogy egyre jobban megtalálja a helyét mindegyik világban. S számomra nagyon fontos volt Kapitány jelenléte. Jó, hogy végre egy történetbe bevontak egy pitbullt is, aki a sorsáról nem tehet, s megmutatták, hogy egy kis szeretet hatására, mennyire hűséges társa lehet az embernek. Rávilágít még a menhelyi kutyák sorsára is, noha ez egy teljesen mellékes szál. Mégis nagy jelentőséggel bír, hiszen látszik, hogy mennyire biztos pont lehet labilis állapotban egy állat jelenléte is.

Toni sokat változott az évek alatt és sok mindent megélt. A poklokat is megjárta, mégis a könyvből nem ez süt. A düh és a fájdalom hajtja, de rejtőzik benne magas fokú racionalitás is.

Mindenesetre hozzám közel került az Aznap éjjel, s bátran merem ajánlani azoknak, akik egy könnyedebb, egyszerűbb pszichológiai töltetű thrillerre vágynak.