1868-at írunk, és a huszonegy éves Bram Stoker egy magányosan álló toronyban várja, hogy szembenézzen egy leírhatatlan szörnyeteggel. Feszületekkel, szenteltvízzel és egy puskával felszerelkezve azért imádkozik, hogy túlélje élete leghosszabb éjszakáját. Kétségbeesetten igyekszik papírra vetni mindazt, aminek tanúja volt, ezért feljegyzi azokat az eseményeket, amelyek egészen idáig vezettek…
Bram gyermekkorában sokat betegeskedett, ezért az ideje nagy részét ágyban töltötte a szülei dublini otthonában, és egy fiatal nő gondoskodott róla, akit Ellen dadusnak hívtak. Amikor az egyik közeli városban egymással összefüggő, különös halálesetek történnek, Bramnek és a nővérének, Matildának, szemet szúrnak Ellen dadus furcsa szokásai. Ezután egymást követik a titokzatos és hátborzongató események, míg végül Ellen váratlanul eltűnik az életükből. Évekkel később Matilda Párizsba megy tanulni, ahonnan azzal a hírrel tér haza, hogy látta Ellent, és a rémálom, amelyről Brammel azt hitték, hogy már régen véget ért, valójában csak most kezdődik.
A Dracul egy kitalált történet, amely Bram Stokerről és a testvéreiről szól, akik egy sötét lény nyomába erednek. A vadászat Írországban kezdődik, a gyermekkori otthonukban, azután a testvérek bejárják Európát, és végül sor kerül az emlékezetes, végső találkozásra. A Dracul valóságos és kitalált szereplőkkel dolgozik, és új megvilágításba helyezi a világirodalom legfélelmetesebb és legmaradandóbb történetét.
Nincs olyan ember a Földön, aki ne hallott volna már Drakuláról. Sokan a filmet ismerik, de elég nagy réteg a könyvet is kezébe merte venni, mely már több kiadást is megélt. Mindig lesz igény rá, így az újra nyomása folyamatos. Vannak időszakok, mikor csak az antikvárok polcain lehet megtalálni, de többnyire bármely könyvesboltban beszerezhető. Egy igazi klasszikus kultuszkönyvnek mondható, mely nagy rajongást váltott ki a világból.
Az eredeti történet Bram Stoker tollából született meg, 1897-ben. Az akkori kiadás különlegessége, hogy sok változtatáson esett keresztül, mielőtt a kiadó engedélyezte volna a terjesztését. Az első száz oldalt konkrétan kihúzták, hogy az olvasók táborában ne keltsenek felesleges riadalmakat, hiszen abban az időben sok megmagyarázhatatlan gyilkosság követte egymást. Ezzel szemben a többi országba egy másik kézirat került elküldésre, így voltak olyan részek, ahol Bram Stoker története teljesen más volt, mint az anyanyelvén kiadott.
Sok évvel később, több jegyzetet is fellelve, a szerző egyik leszármazottja összeállt egy sikeres íróval, s együtt megalkották azt a történetet, melyre Bram Stoker is büszkén tekintene. Tiszteletet állítottak az elhunyt írónak, s az olvasókat egy igazán különleges élménnyel ajándékozták meg. Kettejük együttműködéséből megszületett a Dracul, mely a Drakula történet előzményének tekinthető.
Nagy érdeklődés övezte a megjelenést. Magam is böngészés során bukkantam rá egy hirdetésre. Mindössze egyetlen pillanat kellett ahhoz, hogy én is megérezzem ezt a különleges vonzást, ami már sokak szívébe beférkőzött. Bevallom nektek, nem olvastam még az eredeti történetet. Régebb óta terveztem, de mindig közbejött valami, így lassan a feledés homályába merült. Ennek hatására elbizonytalanodtam: vajon megérné-e így is elolvasni az előzménykönyvet? Sok esetben a kiegészítő kötetek csak akkor igazán élvezhetők, ha már ismerjük az alaptörténetet, hiszen arra épít. Nem bocsátkozik felesleges magyarázatokba, sokkal inkább alátámasztja a fő történetet, gazdagítja, semmint alapot nyújt neki. A magyar forgalmazó, az Agave kiadó azonban igen készséges, s hamar segítséget nyújtottak: biztosították az olvasókat, hogy akkor is tökéletesen élvezhető marad a regény, ha az eredeti könyvet még nem olvastuk. Ez nem kiegészítő, hanem ténylegesen előzménykönyvként funkcionál, így minden felépítési követelménynek megfelel. Egy percig sem lesz az olvasónak hiányérzete. Ezek után bátran mertem belevágni.
J. D. Barker neve nem ismeretlen a hazai olvasók számára, A negyedik majom című krimije, melynek nemsokára érkezik a folytatása is, nagy sikereket aratott magyar körökben is. Mivel ezt is még csak tervezem olvasni - már a polcomon van! - így nem ismertem a szerző stílusát. A Draculból mindössze pár oldal elég volt, hogy megértsem, miért válthatott ki ekkora sikereket a szerző: stílusa nagyon gördülékeny, olvasmányos. A lapok csak folynak a kezeink között, s észre sem vettük, hogy a fél napot a kanapén töltve majdnem a végére értünk már a történetnek. Szinte mesélőnek is elmenne, oly mértékben képes magával ragadni az olvasót.
S mi kell még a jó megvalósítás mellett? A tartalom! A könyv máris izgalmasan indul. A főszereplőnk, Bram egy sötét szobában van, ami mindenféle védelemmel van ellátva. Tükrök és feszületek vannak a falra felszögelve, a maradék területre pedig rajzolva. Nincs szabad hely, mindent belepnek a megszentelt tárgyak. Az ajtó be van tömködve, előtte pedig egy fehér rózsa hever. Az ajtón és ablakon beáradó hangok kísértetiesek, egyenesen rémisztőek. Az olvasóban rögvest felébred a kíváncsiság: hogyan került oda? Miért vadásznak rá? Hol van egyáltalán? Kik akarnak az életére törni? Bram minden nehézség ellenére szorgosan rója betűit egy füzet lapjaira, hogy történetét feljegyezze az utókor számára, hogyha nem éli túl, akkor is el tudja mesélni valaki a történetét. Ha pedig igen, lehet önmaga sem fogja elhinni az elmúlt időszakot.
A könyv első két nagy részét főként a múlt teszi ki. Konkrétan elolvashatjuk Bram naplóját, amit a szorult helyzetében körmöl, s ezáltal bontakozik ki szemünk előtt, a kezdetektől a történet. Az elején még csak az ő bejegyzésein keresztül informálódunk, majd a későbbiekben becsatlakozik hozzá a két testvére írásai is, illetve még a neves, magyar tudós, Vámbéry jegyzeteit is láthatjuk.
Ahhoz, hogy választ kapjunk a kérdéseinkre, egészen Bram gyerekkoráig vissza kell nyúlni. A hétéves fiúcska, aki folyton beteg és a szobája ablakából szemléli a tájat csak a nővére meséire alapozva tudhat meg bármit a külvilágból. Gyenge csecsemő volt, nem is gondolták, hogy túléli az első napokat. A későbbiekben is sokat gyengélkedett, folyamatosan, szinte rohamszerűen érkeztek a betegsége mérföldkövei. Az orvosok szinte tehetetlenek. Nem tudják, mi a baja, s hogy meddig tud még együtt élni vele. A betegsége lassan felőröli. Ennek ellenére, a helyzethez képest boldog gyerekkora volt. Dadusa, Ellen nagy segítség a számára, aki furcsa szokásai ellenére mindig segítőkészen ott van mellette és a többi testvére mellett. Matilda rendszeresen betér hozzá beszélgetni és játszani. Bátyjához kevésbé szoros kapcsolat fűzi, ahogy édesapja sem gyakorta látogatja meg. De a lehetőségeihez mérten semmiben nem szenved hiányt. Egy nagyobb megbetegedés után, mikor már azt hitték, semmi sem segíthet, Ellen dadus volt az, aki újra visszahozta az élők közé a gyermeket. Bramnak kósza emlékek maradtak csak meg a tudatában, ám ez is elég volt, hogy lánytestvérével együtt elkezdjenek nyomozni a dadusuk után. Nagy kalandokba keveredik ez a két gyermek, melynek súlyos következményei lesznek, köztük, hogy a dadusuk egyik napról a másikra eltűnik, s csak sok évvel később láthatják újra. Ám addigra minden megváltozik.
A könyv kétharmadában a múltban barangolva fedezzük fel az összefüggéseket, amiket a testvérek kiderítenek, s ezeket szakítja néha félbe egy-egy jelen béli esemény. A két szál fokozatosan erősödik, s egyszerre érnek a tetőponthoz, ahol össze is olvadnak, s a maradék fejezetekben már végig a jelenben vagyunk, ahol a különböző részek különböző szereplőket helyeznek megvilágításba.
Ritkán találkozni ennyire jól megformált történetfelépítéssel. A múlt és a jelen váltakozása gyakorinak mondható a könyvekben, ám az utolsó pillanatig nem jövünk rá, mikor forr össze a kettő. A naplókba, levelekbe történő betekintések újfajta elbeszélési módot valósítanak meg, mely sokkal közelebb hozza a történetet az olvasóhoz. Olyan gondolatok is a felszínre jutnak ezáltal, melyek egy szimpla elbeszélésnél fel sem merülnének. Sokkal gazdagabbá válik ezáltal a könyv.
Az írópáros kiváló karakterfelépítéssel dolgozik. Munkájukon látszik, hogy a lehető legtöbb információt gyűjtötték össze és rendszerezték, hogy minél hitelesebben adják vissza azt a történetet, melyet Bram Stoker is szeretett volna kiadatásban látni. A szereplők megformálását elősegítette, hogy néhányuk esetében valós személyek tulajdonságait ültették át a könyv lapjaira, ám a kész tények sokszor inkább nehezítik az író munkáját, mint megkönnyítik, hiszen így nem tudja kedvére formálni a megjeleníteni kívánt embereket. Mindenesetre a Dracul gárdája érezhetően lélegző, hús-vér karaktereken alapul, ezáltal szinte elhiteti az olvasóval, hogy egy valós történetet tart a kezében.
Azt hinnénk, hogy egy ilyen történet nem tud meglepetést okozni, hisz még ha csekély tudással is rendelkezünk a Drakula történetek kapcsán, akkor is kiszámíthatónak érezzük az előzménykötet cselekményét. Az én fejemben is megformálódott, miként fog a karakterek sorsa alakulni, s mi lesz a végkifejlet. Több lehetőséget is felállítottam, legalább négy különböző tervem volt arra nézve, mi vár rám. Az egészet dobhattam a „kukába”. Az egész történet egyedi, mondhatni az általa gerjesztett köd csak akkor tűnt el teljesen, mikor maga a könyv is úgy akarta. Nem tudtam kitalálni, mi fog benne történni, de bevallom, olvasás közben már nem vettem a fáradtságot újabb feltevések megállapítására, mert nem volt rá időm. Annyira magával ragadott a történet, hogy elvesztettem a tér -és időérzékelésemet, s csak a korgó gyomrom tudott kiszakítani ebből a transzszerű állapotból. Én mondom, ez maga volt a varázslat.
A testvérek története végtelenül izgalmas. Bővelkedik a kalandban, a fordulatokban és a meglepetésekben. Rengeteg dolgot élnek át együtt és külön-külön is, mely örökre rányomja a bélyeget az életükre.
A vámpírok ideje még nem járt le. Vannak még olyan történetek ebben a kategóriában, amiknek napvilágot kell látniuk. Egyszerűen szükség van rájuk. Lehet, hogy páran megpróbáltak a vámpírokat övező misztikumból gúnyt űzni, lealacsonyítani őket egy méltatlan szinthez, de szerencsére akadnak még olyanok, akik a régi, vérszomjas történeteket veszik alapul. S így nem halt még ki az igazi, rettegéssel telt érzés sem az emberekből, amit kiváltanak ezek a lények.
Próbálom pár szóban összegezni, milyen is a Dracul. Olvasmányos. Félelmetes. Izgalmas. Vérfagyasztó. Lélegzetelállító. Ez mind igaz rá. Az összes tulajdonság megvan benne egyszerre, mégis csak a felszínt vagyok képes kapargatni. Szavakkal nem kifejezhető, milyen gazdag élménnyel ajándékozott meg.
Azon könyvek sorába tartozik, amiket az ember a polcán kíván látni? Ó, de még mennyire!
Kívánja, hogy újra olvassák? Legszívesebben már most azonnal nekiugranék, pedig még csak most tettem le.
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki elég érett már hozzá.
Mindenkinek el kell olvasni ezt a könyvet az életében! Vagy holtában.
"Egy hölgy mindig az alsóneműi között tartja a legféltettebb kincseit, mert ott egyetlen férfi sem mer kutakodni."
"A férfiak néha rendkívül csökönyösek."
"Az emberek kizárólag azt hiszik el, amit képesek megérteni."
"Az álmok olyanok, mint az óra homokja. A másodpercek múlásával egyre kevesebb marad belőle, míg végül az utolsó homokszem is belepottyan a lyukba, és örökre elnyeli a sötétség."
"Vajon a helyek megőrzik az emlékeket? Hajlamos voltam azt gondolni, hogy igen, hogy a falak magukba szívják a jó és a rossz emlékeket egyaránt."
"A felnőttek hajlamosak elveszíteni a képzelőerejüket, és nem hisznek azokban a dolgokban, amelyek ismeretlenek a számukra. A gyerekek tényként fogadják el a misztikumot, és ritkán vonják kétségbe a létezését."
"Logikus feltételezés, hogy a legvadabb mesék az eltemetett igazságban gyökereznek, nem igaz?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése