Niitaabell Világa: Elle Kennedy: The Goal

A lány mindig eléri a célját…

A végzős Sabrina James már látja maga előtt az egész jövőjét: lediplomázik a Briaren, brillíroz a Harvard jogi karán, aztán szerez egy jól fizető állást valami menő cégnél. Szeretne kilépni nyomorúságos múltja árnyékából, ezért sem ideje, sem energiája nincs egy jóképű hokisra, aki hisz abban, hogy létezik szerelem első látásra. John Tuckerrel csupán egyetlen tüzes – ám meglepően gyengédre sikerült – éjszakát tervez, de néha egy éjszaka is elég, hogy az ember élete fenekestül felforduljon.

De a játék egyre bonyolódik.

Tucker hisz a csapatjátékban, meggyőződése, hogy az legalább olyan fontos, mint az egyéni teljesítmény. A jégen nem keresi a reflektorfényt, de amikor huszonkét évesen apa lesz, nem hajlandó a háttérben maradni. Már csak azért sem, mert a leendő anya gyönyörű, okos és hihetetlenül izgalmas. A gond csak az, hogy Sabrina James nem adja könnyen a szívét, és a lobbanékony, barna szépség túl makacs, hogy segítséget fogadjon el. Ha Tucker meg akarja szerezni álmai nőjét, meg kell győznie, hogy bizonyos célokat csak együtt érhetnek el.

Az életemben vannak olyan írók, akiknek a megjelenéseire külön figyelmet fordítok. Az én mércém szerint, ők már letettek annyit az asztalra, hogy vakon megbízzak bennük. Ezen szerzők közé tartozik Diana Gabaldon, Sarah J. Maas és Elle Kennedy is. Utóbbi Off-campus sorozata különösen közel került hozzám, a kedvencek között tartom számon. A borító ellenére mégiscsak kézbe vettem, s egy olyan élménnyel gazdagodtam, amire nem számítottam. Az első rész, mely A döntés címet viseli, egy jól érzékkel megírt, újdonságokat felvonultató romantikus történet. A folytatása, A baklövés sem okozott csalódást, noha még mindig Garrett pártinak vallottam magam. Ezután jött A pont, melyben Dean kerül előtérbe. Teljesen letaglózott. Eszement sokat nevettem rajta, bűnös élvezettel olvastam. Úgy éreztem, hogy a szerző Dean karakterében talált igazán önmagára. Tudtam, hogy ezt nem fogja tudni felülmúlni. Lehetetlen.

Már csak egy történet maradt, melyben az utolsó hokis sráccal, Tucker-rel ismerkedünk meg. Vajon Elle Kennedy képes volt mégis arra, hogy felülmúlja önmagát?

Nagy várakozás előzte meg a részemről a történetet. Annyira türelmetlenül vártam már, hogy a sorozat első három részét többször is újraolvastam, csak hogy teljen az idő. Körülbelül tíz perccel az után, hogy a Könyvmolyképző kiadó előrendelhetővé tette, már landolt is a virtuális kosaramba és kezdhettem visszafelé számlálni a napokat. Az utolsó hetet nehezebb volt túlélni, mint gondoltam. Az utolsó napokban az olvasmányaimat is úgy igazgattam, hogy a megérkezés napján biztos ne legyen semmi elkezdett történet, mert az gyorsan a félbehagyottak rövid listáján végezné.

Munkában kaptam kézhez, tehát pár borítósimogatás után muszáj volt félretennem, és a teendőimre koncentrálni. A munkaidő leteltével, fénysebességgel rohantam haza, ahol az otthon melegében, egy bögre kávé társaságában már neki is álltam az olvasásnak. De miért voltam ennyire meglőve, ha nem hittem, hogy képes felülmúlni Dean történetét? A válasz egyszerű: a remény miatt. Egy kis részem reménykedett, hogy mégis képes lesz arra, amire vajmi csekély az esély.

A negyedik Off-Campus kötet középpontjában Tucker áll, a ház utolsó agglegénye. Pontosan a történet kezdetén hamar kiderül, hogy még Dean is egyedülálló, bár már alakul a kapcsolata. Tehát máris tehetünk egy megfigyelést, miszerint az eddigi szokásokkal szemben haladva, Tucker története nem az előző páros összejötte után kezdődik. Bevallom, ez az elején kicsit zavart, de ha belegondolunk, akkor teljesen logikussá válik. Tuck A pontban is már titokzatosan viselkedett. Sokszor eltűnt, félrehúzódott telefonálni és egyebek, illetve ne felejtsük el, hogy a harmadik rész úgy ér véget, hogy bejelenti, gyereke lesz. Tehát várható volt ez a fajta újdonság, mégsem készültem fel rá lelkileg, így saját hibámból, de meglepetésként ért.

Tucker és Sabrina kapcsolata semmilyen ponton nem hasonlítható össze az aranyifjak bármelyik másik tagjával. Tuck jelleméből adódóan is más utakon jár, máshogy gondolkodik. Ő sokkal nyugodtabb, csendesebb, ám ez nem jelenti azt, hogy ártatlanabb is. Inkább a kivárásra játszik, nem sürgeti az eseményeket. S ez volt az, amiben nem értettem vele egyet. Olyan mértékű beletörődést éreztem a részéről! Persze, a valóságban ő egy előre megírt terv szerint haladt, mindig bebiztosítva magának a dolgok alakulását, mégis úgy éreztem, hogy túlságosan sok teret biztosít Sabrina számára – még akkor is, ha pont erre volt szükség.

A cél sokkal inkább a lány, mint a fiú története. Sabrinából sokkal többet kaptunk, illetve mindig csak körülötte zajlottak az események. Tucker végig a háttérből figyelte, s csak a megfelelő pillanatokban lépett elő. Bevallom, nem egészen rajongtam ezért a felállásért. Sokszor éreztem azt, hogy üresjárat van a lapokon. Telnek, múlnak, de nem történik semmi, mert mindenki vár valamire. Ugyanakkor azt is elismerem, hogy ezen érzésemet valószínűleg a sorozat eddigi részei szülték meg. Mivel eddig mindig pörögtek az események, jöttek a nagy hódítások, így itt is inkább ezt vártam volna el. Lehet, hogyha önmagában olvasom, akkor sokkal mélyebb benyomást tett volna rám.

Amint képes voltam túllépni azon, hogy a befejező kötet tényleg nem fog semmit felülmúlni, mivel az eddigi bohókás jeleneteket mindinkább felváltotta a komoly témákat feszegető nagybetűs élet, máris képes lettem arra, hogy egy más szemmel tekintsek az eseményekre.

A könyv sok olyan témát érint, ami reálisabbnak bizonyulhat az olvasói számára. A hirtelen jött gyermekáldáson kívül megjelenik benne a munka és az iskola összeegyeztetésének problémaköre, a pénz, mint mozgatórugó és a saját lábra állás sokszor keserédes tapasztalatai. Ezek mind komoly témák, amik kellő humorral tálalva a megfelelő üzenetet közvetíthetik az olvasók számára.

Sabrina sosem tartozott a gazdagok közé. Világ életében több munkahelyen dolgozott, mellette pedig tanult, hogy fedezni tudja a kiadásait, illetve már félrerakott, hogy a későbbiekben tudja finanszírozni az egyetemi tanulmányokat. Nagy álmai vannak, s nem rettentik el tőle a lehetetlen életkörülmények, hanem reálisan előretekintve küzd azért, hogy minden elképzelését valóra váltsa. Pontosan emiatt nem fér bele egy kapcsolat sem az életébe. Röpke, egy éjszakás kalandokra futja, de többre nem. Így kerül a képbe Tucker is, akiből úgy néz ki, egyetlen szelet nem volt elég.

Mivel nagy valószínűséggel olyan olvasó veszi kézbe az Off-Campus sorozat negyedik részét, aki olvasta az előzőeket, így nem okoz számára meglepetést, mikor kiderül, hogy Sabrina terhes lett. Mondhatni, ezt elég sokáig elhúzták a történetben, majd nem is kapta meg a kellő hangsúlyt. Valamiért azt hittem, hogy a baba sokkal nagyobb szerepet fog kapni a történetben, lényegesebben több epizódnak lesz a középpontjában. Tökéletes humorforrás lett volna az első pelenkacserétől kiindulva bármi. Sajnálom, hogy az író ezt kihagyta.

Noha Tucker sokkal türelmesebb, mint a többiek, ettől függetlenül hamisíthatatlan Briar-es hokis. Igaz, hogy felnőtt szemmel tekint a környezetére, meglát olyan összefüggéseket is, mely mások számára észrevehetetlenek, mégis benne van az arrogáns sportoló is. Tudja, hogy bárkit megkaphatna, csak csettintenie kellene hozzá. Ezt egy időben ki is használta, miért ne tette volna, de közben mindvégig nyitott szemmel járt, hogyha az igazi szembe jön, biztosan felismerje. Nem folytatott sosem szent vagy visszafogott életmódot, így Sabrinával sem óvatoskodik. A célben ugyanúgy megkapjuk az Elle Kennedy féle erotikus tartalmat, ami az eddigi regényeket is jellemezte. Természetesen mellette a romantika sem elhanyagolható. Sok szívet megdobogtató helyzetet teremt, melynél túlcsordultam szeretettel.

Magam is látom, mennyire rettentően csapongok, miközben ezeket a sorokat írom. Próbáltam az eddigi összeszedett stílusomat megtartva, az érzéseimet külön választva visszaadni azt az élményt, amit olvasás közben is tapasztaltam, de be kell látnom, hogy nem ez lesz az év értékelése. Annyira sokat jelentett számomra ez a könyv! Nagyon vártam, s ezernyi tervet szőttem a fejemben. Fantáziáltam róla, vajon milyen lesz, milyen csavarokkal bolondítja meg az írónő. Különböző végkimenetelek születtek meg a fejemben, de egytől egyig az összes csodálatos volt a maga módján. Erre, mikor olvastam a regényt, azt kellett megtapasztalnom, hogy bár kifejezetten élvezem, mégsem adja vissza az eddigi hamisíthatatlan Elle Kennedy érzést. Nem volt benne semmi nem várt esemény, amin meglepődhettem volna, azt már a fülszöveg és az előző kötetek mind elárulták. Azt hittem, a végén lesz valami ominózus jelenet, amivel úgy érezhetem, igen, ez volt az a pont, ami még hiányzott a sorozatból! De sajnos ez sem jött el.

Az értékeléseim mindig a saját lelkiállapotomat tükrözik vissza. A cél olvasása után pontosan annyira csaponganak az érzéseim, mint ahogy a szavaim is. Egyszerre vagyok csalódott és örömittas.

Teljesen más, mint az eddigiek. Mindegyik kötet egyedi volt a maga módján, a szerelem egy másik oldalát mutatta be. Tuckerre jutott a csendes, tartózkodó arca. Elteltem tőle szeretettel, hiszen az odaadása példaértékű, mégsem volt teljes az örömöm. Az egész történet felállása, aránya zavart. Több romantikát vártam volna, kevesebb helytöltést és egy helyben toporgást. Több akciót és humort. Mégis… valahogy nem történhetett másként. Teljesen összezavarodtam.

Szerettem olvasni, efelől kétségem sincs. A történet visz magával, a mondatok simulékonyak, Elle Kennedy stílusa még mindig vitathatatlan. Jól nyúl az általa előtérbe helyezett témákhoz, bemutatva mindennek több oldalát. Tetszett, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett a nagybetűs életre, ahol bizony dolgozni kell, el kell tartanunk magunkat, és néha másokat is.

A karakterek szimpatikusak voltak, Sabrina sem az a lány, akinek Dean leírta. Tucker is a maga módján helyes, már majdnem elértük azt a szintet, amit én képzeteimnek is megfelel. Viszont igazat kell adnom Sabrinának: nincs is szexibb annál, mikor a szerelmed egy gyereket tart a kezében.
Az Off-Campus sorozat utolsó része újabb élménnyel ajándékozza meg az olvasót. Talán, ha majd újraolvasom, jobban fogom értékelni, hiszen nem fogok tőle valótlant várni. Mert az biztos, hogy meg fog még fordulni a kezeim között!

"Mert a legfontosabb cél szeretni és szeretve lenni."

"Te vagy nekem az egyetlen.

Felkeléskor és lefekvéskor a te mosolyodat akarom látni.

A szívem a tiéddel együtt dobog."

"– Van egy elméletem a gyereknevelésről. Mind el fogjuk szúrni, méghozzá sokszor és sokféleképpen. A gyerekeinknek így is, úgy is terápiára lesz szüksége. A cél tehát az, hogy a szükséges terápia mennyiségét a minimálisra redukáljuk."

"Istenem, de gyönyörű, amikor mosolyog! Gyakrabban kéne csinálnia."

"Szerintem te vagy a legérdekesebb srác, akivel valaha találkoztam.

Szerintem isteni vagy az ágyban, és újra le akarok feküdni veled.

Szerintem, ha a szívem képes lenne összetörni, te összetörnéd."