2018. október 7., vasárnap

Holly Black: The Cruel Prince – A kegyetlen herceg


Persze hogy olyan akarok lenni, mint ők. Gyönyörűek, égi tűzben kovácsolt pengék. Örökké élnek. És Cardan közülük a leglenyűgözőbb. Őt gyűlölöm legjobban. Annyira gyűlölöm, hogy néha még levegőt venni is elfelejtek, amikor őt nézem.

Egy szörnyű reggelen Jude és a nővérei végignézik, ahogy lemészárolják a szüleiket. A félelmetes gyilkos mindhárom lányt elrabolja, és Tündérföldére, a nagykirály udvarába viszi. Jude-ot csúfolják és kínozzák a halandósága miatt, és hamarosan rádöbben, ahhoz, hogy életben maradjon ebben a kiszámíthatatlan, veszélyes új világban, éppolyan okosnak, agyafúrtnak és hamisnak kell lennie, mint maguknak a tündéreknek.

Csakhogy a hatalomhoz vezető lépcsőfokokat sötét árnyak és árulás lengi körbe. Ráadásul szembe kell néznie a dühítő, arrogáns, ám karizmatikus Cardan herceggel. A lehető legóvatosabban kell eljárnia.

El nem tudjátok képzelni, mennyire vártam már, hogy a kezeim között foghassam Holly Black új könyvét! Rengeteget olvastam utána interneten, s mikor a Könyvmolyképző kiadó megadta az első visszajelzést, miszerint náluk fog érkezni, szinte repkedtem.
Az írónő Átokvetők sorozatát már régebb óta forgalmazza az említett kiadó. Személy szerint mindhárom részét olvastam, s noha kedvenccé nem vált, azért valamilyen szinten a szívemhez nőtt. Érdekesnek tartottam a hazugságokra épülő világ ötletét, újszerű ötletnek bizonyult, mely témakörben azóta sem olvastam egy kötetet sem.
A kegyetlen hercegnél is hasonló rafinált megoldásokra számítottam, újszerű csavarokra, mely az írónő puszta lényéből fakadnak. Amint megérkezett a kötet, azonnal olvasni kezdtem, s még a munkahelyemen is a szabad pillanatokat neki áldoztam.

Elég nagy elvárásokkal indultam neki a történetnek, de az íróba vetett hitem nem ingott meg. Ha valaki, akkor ő képes teljesíteni. Mivel épp a munkahelyemre érkezett, ezért úgy gondoltam, röpke szünetemben épp csak egy kicsit belelesek az első oldalakba, hogy felvegyem a történet fonalát, s minél hamarabb kialakuljon bennem az olvasáshoz szükséges hangulat.
Már az első oldalakon elvarázsolt. Számomra nagy jelentőséggel bír, hogy a borítót úgy mondva duplán láthatjuk, mert fekete-fehér verzióban a fedőborító alatt is megtalálható. Apróság, de esztétikailag sokat dob. Ezután jött a következő meglepetés, hiszen A kegyetlen herceg tartalmaz egy térképet is, melyen nyomon tudjuk követni a karakterek folytonos mozgását. Nagyon aranyos és részletgazdag rajz lett, melyben sok időre el lehet veszni, ha a részleteket is alaposan megvizsgáljuk. Az első fejezet előtt található egy kis versike is, mely gyönyörű, rajzolt keretet kapott.
Ennyire volt elsőnek időm, a történetig sem jutottam el, mégis pár röpke perc alatt is a bűvkörébe vont. Az igényes megjelenítés egy gondosan megformált történetet vetített előre. S mivel a főszerepben tündérek vannak, így minden kétségem egyetlen csettintés alatt elszállt.
Érdekes, hogy a tündérekről mindenkinek elsőként Csingiling és a társai jutnak az eszükbe. Kedves kis teremtmények, akik segítséget nyújtanak, ha szükségünk van rá. Ezzel szemben a mostani fantasy irodalom sokkal inkább a régi mesék és mondák világából meríti az alapötletet. Holly Black is felsorakozott Sarah J. Maas és Gaura Ágnes mögött, s az ő tündérei sem azok a szende népséget alkotják, akikre elsőnek gondolunk, sokkal inkább vérszomjas ragadozók.
A történet egy embervilági házban veszi kezdetét, ahol rögvest megmutatkozik a három testvér, akik a történetét középpontjában fognak állni. Vivi, Taryn és Jude élete egyik pillanatról a másikra megváltozik, mikor egy férfi kopogtat az ajtón, aki a legnagyobb gyermek apjaként mutatkozik be, majd miután a halottnak hitt felesége nem fogadja el a feltételeit, megöli a szülőket. A három fiatal végignézi, ahogy a szüleikből kihuny az élet lángja, majd ezután a gyilkossal kell menniük. Így kerülnek át Tündérföldre, ahol egy újfajta élet vár rájuk.
A történet indítása igencsak meglepett. Természetesen olvastam előtte a fülszöveget, de úgy néz ki, ez nem tudott felkészíteni arra az érzelmi megrázkódtatásra, mely már az első oldalakon ért. Az író nem fecsérel rá túl sok szót, ténylegesen felvezetésként marad meg, ám ettől független nem lesz kisebb a hatása.
Egy kis időugrásban lesz részünk, pár évvel előrébb kerülünk. Örülök, hogy a beilleszkedésre, az első napokra nem lett sok szó szánva, inkább, mint visszaemlékezés van jelen, mert ezáltal a lényegre koncentrálhatunk. A történetet Jude szemszögén keresztül ismerhetjük meg, ő az ikerpár vadabbik tagja. Tetszett, hogy már az elején leszögezte, hogy megszerette Madocot, aki a szülei haláláért felelős, s ki is fejti, miként lehetséges ez. Látszik, hogy egyszerre vív benne harcot a gyűlölet és az elfogadás. Már ebből is láthatjuk, hogy Jude mennyire erős karakter, hiszen képes volt egy tragédián is túllépni, s az új helyzethez alkalmazkodni. Nem tehetett másként, de a saját életét nagyon megnehezíthette volna, mely felesleges drámázásokhoz vezethetne. Szerencsére ettől megkímélt minket az író. Jude lételeme a félelem, mégsem mondanám azt, hogy gyáva lenne. Rettegéssel vegyes kíváncsisággal tekint a világra, melyben élnie kell. Hiába van már évek óta itt, a kezdeti beidegződések maradtak, hisz vannak, akik folyton ráerősítenek.
Holly Black karaktereiben az a legérdekesebb, hogy egyik sem kerül igazán közel az olvasóhoz, mégis erősen szimpatizál velük. Egyszerűen nem tudjuk átérezni az érzéseiket, helyzetekre adott reakciójukat, mert annyira távol áll a tündérek világa a valóságtól, mégis, ha kivonjuk a mágiát, a hegyes füleket és az uralkodási hierarchiát és az agressziót akkor teljesen valós problémák maradnak, melyek egy tinédzser életében ugyanúgy előfordulhatnak, mint például az iskolai szekálás. Mindegyik karaktert szerettem, még a rosszakat is. Mindenki külön egyéniség, egyedi értékrenddel. Jude számomra jobban a része volt ennek a varázsvilágnak, mint ahogy a többiek elfogadták. Nem éreztem úgy, hogy erőteljesen kilógna belőle, így reménykedtem, hogy erre minden szereplő rájön.
Egy érdekes kérdést vet fel: a fiatalkori tartós környezetváltozással elérhető-e a jellembeli változás is? Holly Black válasza erre egy határozott igen, ám nem csak az érme egyik oldalát mutatja. A karaktereit úgy alkotta meg, hogy noha elfogadják a világot, ahol léteznek, mégsem felejtik el, honnan jöttek. S emiatt mondanám, hogy egy nagyon tehetséges íróval állunk szemben. Hiszen egy jó történet alapja a lapokról lelépő szereplőkben rejlik.
S azért nem hagyhatjuk ki a tündér hercegeket sem a sztoriból, hiszen a címben is már szerepet kap az egyik, de hogy melyik, azt nem árulom el előre! Mondhatni nagyobb meglepetést okoztak, mint amit valaha is sejtettem volna. A karaktereik jól megformáltak, egy percre sem esnek ki a szerepükből. Őszintén megmondom, számomra igen szimpatikusak voltak, minden cselekedetük ellenére is.
Holly Black a történet vezetésében sem hagy minket cserben. A könyv elején még erősen young adult kategóriába soroltam a könyvet. Erős benne az iskola hatása, a diákok egymás közötti konfliktusai, s noha egyik sem általános, sokszor kegyetlen, ettől független inkább a fiatalabb korosztály számára ajánlottam volna. Aztán ahogy megismerjük a karaktereket, a helyszínt és az erőviszonyokat, óvatosan más vizekre evezünk. Erősödik az intrika és a logika fontossága. Sokkal inkább lesz fiatal felnőttek számára írt fantasy, mint diákoknak való történet. A politikai viszonyokat kellőképp élvezetesen vázolja fel a szerző, így számomra egyáltalán nem vált unalmassá, sőt élvezettel telve olvastam, hogyan viszonyulnak egymáshoz a tündér hercegek, s hogyan csöppen bele a világukba Jude. Ahogy a műfaji besorolás is változott, úgy a cselekmény is egyre csavarosabb és meglepőbb lesz. Volt, mikor szájtátva olvastam az adott eseményt, mert képtelen voltam elhinni, hogy ez tényleg megtörténik. Csak hápogtam, s visszalapoztam, biztos nem maradt-e ki oldal, majd újra átolvastam, hátha csak valamit félreértettem. Az író igazán meglepő dolgokat alkotott, s nem félt kihasználni a karaktereiben rejlő dolgokat. 
Egy sorozat első részéről beszélünk, így nem meglepő, hogy valamilyen függővég vár ránk a történet utolsó oldalainál. Ezzel tisztában voltam, mikor előrendeltem a könyvet, s csak abban reménykedtem, hogy ne a gyilkos fajta legyen, mikor több kérdésem marad, mint amennyire választ kaptam. A kegyetlen herceg majdnem hogy önmagában is olvasható, hiszen kerek történetet alkot, ugyanakkor az olvasó úgy érzi, ez még csak a felvezetése volt az igazi történetnek, így legszívesebben azonnal a folytatásért nyúlna. Reménykedem benne, hogy ez  a könyv a kellő fogadtatásban részesül, így hamar kezeink között tudhatjuk a további részeket is! Nekem ez még nem volt elég. Berántott a történet, s magam is végigjártam az udvar minden szegletét Jude-al együtt. 

Szeretem, mikor egy nagyon várt könyv hozza az irányába támasztott elvárásaimat. Jó érzéssel tölt el, mikor minden hozzá fűzött reményemet teljesíti, s ha ezen felül még képes meglepni, azt külön értékelem. A kegyetlen herceg minden elképzelésemet felülmúlta. Egy igazi nagy kaland, mely lassan bontakozik ki a szemünk előtt, ám ahogy felállnak az erőviszonyok, s megismerkedtünk a legalapvetőbb dolgokkal, máris elindul a lavina, s kő kövön nem marad. Egy egész világot robbantott fel bennem! Alig bírtam letenni!
A történetet a kedves rajzok színesítik meg, melyek a fejezetek előtt vannak. Apró minták, melyeket kedvem támadt kiszínezni. Remélem, valaki meg is fogja tenni, mert jól visszaadná a történet sokszínűségét. Magam is csak azért fogtam vissza, mert az én elveim szerint ez már rongálásnak minősül. 
Véleményem szerint, azok számára nyújt kiemelkedő olvasmányélményt A kegyetlen herceg, akikben maradt még valami a gyermeki világukból, ugyanakkor az élet megedzette már őket. Azoknak ajánlanám, akik szeretnek a fantázia birodalmában időzni, s nem csak a virágzó mezőkön futkároznának, hanem szeretnének az udvari élet felépítésébe is belelátni. S az sem hátrány, ha nem ijednek meg, ha egy kis vér folyik. Mert erre is van precedens. Nem is kevés...


"Csak az ostoba nem fél a rémisztő dolgoktól (…)"

"– Én szerelmes leszek. 
Meglepetésemben felnevetek. 
– Csak mert úgy döntöttél? Azt hittem, ez nem így működik. Hogy a szerelem akkor talál rád, amikor a legkevésbé sem számítasz rá, mint amikor hátulról fejbe kólintanak."

"    – A mesekönyvekben nem történnek jó dolgok – vitatkozik Taryn. – Amikor mégis, akkor rögtön jön valami rossz. Ha nem így lenne, unalmas lenne a történet és senki sem olvasná el."

" – Rengeteg lehetetlen dolgot láttam már – jelentette ki a férfi. – Láttam a makkot a tölgy előtt. A szikrát a láng előtt. De még sosem láttam halott nőt, aki élt. Sosem láttam semmiből született gyereket."

"Meghoztam egy döntést, és most együtt kell élnem azzal, amit tettem."

"Úgy tűnik, ha egyszer csókolóztál valakivel, akkor a csók lehetősége ott lapul minden egyes pillanatban, nem suámít, milyen ostobaság is volt az első alkalom."

"A hatalomvágy különös dolog. Lázként kapja el az embert, és nem könnyű kigyógyulni belőle."


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés éve: 2018 október 2.
Terjedelem: 432 oldal

A könyv az alábbi helyeken vásárolható meg:


2 megjegyzés: