Azon szerencsések között lehettem, akik megjelenés előtt is már hozzájutottak a regényhez. Mondanom sem kell, teljesen elvarázsolt és mellette el is borzasztott ezen régi idők csodálatossága és kegyetlensége. Áhítattal olvastam a regényt, így nem meglepő, hogy mindössze egy nap leforgása alatt a végére értem.
2018. október 11-én Budapestre utaztam, hogy együtt ünnepeljem az írónővel és a rajongókkal A nyugati szerető debütálását. A megnyitó előtt még adódott lehetőségem leülni Lottival egy privát interjúra, ahol minden kérdésemre kielégítő választ kaptam.
Ebből a beszélgetésből hoztam el a számotokra is egy rövid részletet.
Niitaa: A nyugati szerető immáron az ötödik, nyomtatásban megjelent regényed, mindössze két év leforgása alatt. Hogy tekintesz az elmúlt időszakra?
Budai Lotti: Az írás az egyik legcsodálatosabb időszakot hozta el az életembe. Az írás, az írói lét, mondhatni varázsütés-szerűen tört rám három évvel ezelőtt. Nem mondhatom el magamról, hogy a gimnáziumban iskolaújságot szerkesztettem vagy novellapályázatokon indultam volna. Bár annyit leveleztem órákon a barátnőimmel, hogy egyik tanárom grafomániásnak titulált, ő megérezhetett valamit… :) Bárhogy is, amióta írok, számos meglepetést okoztam magamnak, ezek közül az egyik, hogy nem tudom, hogyan tudtam korábban létezni nélküle. Írni, a könyveim a blogom, a cikkeim olyan lett számomra, mint a levegő.
Niitaa: Érzékeltél az elmúlt időszakban jellemedben, stílusodban bárminemű változást?
Budai Lotti: Természetesen a stílusom, fogalmazás módom a régi, minden könyvem – legalábbis az olvasóim szerint - filmszerű, abban az értelemben, hogy a hangulatok, látványok átadása mindig is könnyen ment. A jeleneteim, a dramaturgiám azonban úgy érzem… „pattogósabb”, dinamikusabb lett, a cselekményszövésem pedig feszesebb. De ez érthető, fejlődni íróként egy egész életen lehet, sőt kell is.
Niitaa: Az eddigi történetek főszereplője Louise volt, akinek majdnem a teljes életét végigkövettük. A nyugati szerető egy teljesen újszerű történetet mesél el. Miként gondolsz most Louise-ra? Nehéz volt elengedni a kezét?
Budai Lotti: Kedves a szívemnek természetesen, de őszintén szólva, Az ágyas és úrnő sorozat végén nem éreztem szomorúságot, noha majdnem negyven éven át kísértem Louise történetét. Talán éppen ezért; sikerült neki megadnom azt a lezárást, amit mindig is szántam neki… Különös érzés ez így utólag belegondolva. Talán furcsán hangzik, de mintha a történet végén egy nyugodt és hálás mosollyal intettünk volna búcsút egymásnak, hogy ő élje tovább az életét abban világban, amit a számára teremtettem…
Niitaa: A nyugati szerető szinte minden tekintetben különbözik az eddigi könyveidtől. A kiválasztott környezet a 19. századi Japán, melyre ekkor jellemző volt a zárkózottság. Miért ezt a témát választottad?
Budai Lotti: Pontosan ezért az elzárkózottság miatt, amelynek Japán éppen a történetem éveiben kényszerült véget vetni. A nyugatiak majd háromszáz év után kényszerítették kikötői megnyitására az országot, amely addig egészen más úton fejlődött. Amikor elképzeltem, ahogyan ez a két kultúra találkozott, az volt az a pillanat, amikor megéreztem, hogy erről írnom kell egy regényt. Hiszen képzeljük csak el: Japán lakossága szinte tudtában sem volt, hogy van valahol egy, az övéktől különböző világ, ahol már gőzhajók, gőzmozdonyok, távírógépek léteznek, és ahol a nők krinolinos szoknyában, a férfiak pedig zsakettben és keménykalapban járnak. Izgalmas, sőt katartikus időszak lehetett, amikor ezek a számukra mesebelinek tűnő szerzetek megérkeztek az országba… Az ebből eredő feszültségekről nem is beszélve.
Niitaa: A történet főszereplője Ta-Mija, egy fiatal japán nemzetiségű lány, aki kiváló nevelést kapott. A története során egy percre sem felejti el a tanult szokásokat, az egész gondolkozását átlengi. Nehéz volt felvenni az ezen népcsoportra jellemző attitűdöket?
Budai Lotti: Ez szintén nagy kihívás volt a könyv megírása során, hiszen ez a nép kultúrájában, de főleg lelkületében nagyon különbözik az európai mentalitástól, bármilyen korról legyen is szó. Egyfajta fanatizmus lengi át a gondolkodásukat legyen szó, becsületről, harcról, az vagy az uralkodó, vagy épp az idősebb generációk iránt tanúsított tiszteletről. Nehéz feladat volt egy ilyen közegben nevelkedett lány helyzetébe beleképzelnem magam, főleg feloldani azt a konfliktus, amely lelkében született egy idegen iránt tanúsított szerelme nyomán.
Niitaa: A nyugati szerető Franciaországban született, kalandozásaid során. Mennyiben hatott az új környezet az írói munkásságodra?
Budai Lotti: Az biztos, hogy a város nagyon jó hatással volt a kreativitásomra és az egész gondolkodásmódomra. Mindig is nyitott embernek tartottam magam, de rá kellett jönnöm, hogy mindezidáig inkább csak „érdeklődő” voltam. Kint valamiért az emberek nyitottabbak az új hatásokra, az új ismeretségek kötésére, az új élményekre. Ez rám is átragadt és soha nem mulasztottam el az alkalmat beengedni ezeket az új élményeket az életembe, legyen szó egy olyan kiállításról, amire azelőtt sosem mentem volna el, vagy érdekes emberekkel való találkozásról. Talán ennek köszönhető, hogy rengeteg új regényötlet fogant meg a fejemben, ami jó hír a jövőre nézve.:)
Niitaa: A nyugati szerető a Szamuráj lánya sorozat első része, melynek folytatásként még egy könyv várható. Ez már a harmadik úgynevezett duológiád lesz. Miért a két részes sorozatok mellett döntöttél?
Budai Lotti: Őszintén szólva ez sohasem volt tudatos döntés, egyszerűen csak mindig több volt egy történetben, mint amit elsőre gondoltam. De egészen megszerettem ezt a kétkötetes formát, bár van olyan ötletem is, ami trilógiaként lesz megvalósítható.
Niitaa: Az olvasóid számára egy novellával is kedveskedsz, ahol megismerkedhetünk egy kicsit Anthonyval. Tervezel majd a második részhez is rövid történetet írni?
Budai Lotti: Ó, nagyon is! Sőt már az ötlet is megvan, az első részt direkt úgy írtam meg, hogy egy apró szálat kidolgozatlanul hagytam, így egy kis kiegészítő történetet kapnak majd kézhez azok, akik már befejezték A nyugati szeretőt, de azok számára is érdekes lesz, akik akkor találkoznak először a sorozattal.
Niitaa: A könyvpremier 2018. október 11-én volt. Milyen élményekkel zártad az eseményt?
Budai Lotti: Fantasztikus nap volt minden tekintetben. Nagyon sokan eljöttek és az olvasóktól kapott szeretet és támogatás mindig olyan energiával tölti fel az embert, amiből még nagyon sokáig erőt meríthet az íráshoz.
Remélem, kedvetekre valóak voltak, ezek az apró kulisszatitkok.
Mindig is kiváló írónak tartottam Lottit, ám ezen beszélgetésünk során nem csak az írói, hanem a baráti oldalát is megtapasztaltam. Csodálatos embernek tartom, akire méltán felnézhetünk. Mindannyian.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése