KIKAPCSOL, MEGNEVETTET, SZÓRAKOZTAT
Miről álmodhat egy lány, ha már 29 éves, az állása pocsék, a lakása felejtős, a kocsija pedig használhatatlan?
Egy pasiról, aki társa a bajban, aki kedves, megértő, humoros és természetesen kiváló szerető.
Szilágyi Henriettának nincs szerencséje a szerelemben. Az igazinak hitt férfiakban sorra csalódnia kell, és mintha minden ellene esküdne össze. Még jó, hogy barátnőire, a netes horoszkópokban hívő Margóra és a hebrencs, szöszi Lillára mindig számíthat.
És valakire a szomszédból, aki mellette van, ha már égig ér a baj…
Létezik a nagy ő? Vagy álom csupán?
Mi, nők, milyen praktikákat vetünk be, hogy felfigyeljen ránk az álompasi? És mit teszünk, ha felbukkan a gyönyörű konkurencia? Vagy csupán ölbe tett kézzel várjuk a párunkat?
Minden kérdésünkre választ kapunk a nagy sikert aratott A holnap érintése szerzőjének, Kékesi Dórának a legújabb, sok humorral és még nagyobb szívvel megírt regényében.
Kékesi Dóra munkásságával a tavalyi év folyamán ismerkedtem meg. Előző regénye, mely már nem magánúton, hanem az Álomgyár kiadónál jelent meg A holnap érintése címet viseli. Gyönyörű, történelmi romantikus történet, mely a nem is olyan messzi időben, 1956-ban, a forradalom ideje alatt játszódik. Közel került hozzám a történet, hiszen édesapám mindössze két héttel az ominózus nap előtt született Budapesten, így nagymamám és nagypapám részéről főként emlékezetes maradt ez a szorongásokkal és boldogsággal teli időszak.
Nagyon vártam már, hogy újabb történettel lepjen meg minket Dóra, kíváncsi voltam, ezúttal milyen témához fog nyúlni. Reménykedtem benne, hogy megmarad a magyar vonatkozású regényeknél, s újabb ismeretekkel lepi meg az olvasót, melyek kimaradtak a tankönyvekből.
Nagyon meglepődtem, mikor megláttam az új regényének címét és borítóját. Első pillantásra kiderül, hogy a Várom a párom egy, a mai napokban játszódó történetet fog feldolgozni. Valami könnyed, humoros sztorira számítottam. Nem tudom, miért váltott Dóra műfajt, ám kíváncsi voltam, hogy az általa választott lektűr kategóriában mennyire állja meg a helyét.
A kiadónak köszönhetően a megjelenés előtt olvashattam, személyesen választottak ki erre a megtisztelő feladatra, melyet szeretnék még egyszer megköszönni.
Mind a könyv borítója, mind a fülszövege és a címe is egy könnyed, romantikus történetet sugall az olvasó felé, így a következő elvárásokkal álltam neki: egy nehéz nap után a könyvet kézbe véve kikapcsoljon, szórakoztasson, így nyugtatva meg borzongó idegeimet. Ezen elvárásomnak tökéletesen megfelelt.
Már az első fejezet teljes mértékben jellemzi az egész regényt. Egy álommal kezdődik a történet, mely a főszereplőnk, Heni fejében játszódik. Természetesen a legfontosabb pillanatban szakítja félbe az ébresztőóra borzalmas berregése. Ezután jön a reggeli készülődés folytonos rutinja, beleértve olyan helyzeteket, mely az átlagemberek számára igencsak meglepő lehet. Nem hiszem, hogy sokan vagyunk, akik minden reggel megpróbálják elindítani autójukat, reménykedve, hátha most törik meg a jég, aztán pedig csalódottan kullognak a trolihoz, hogy eljussanak a munkahelyre. S ez már bevett szokásként van jelen a mindennapokban. Mindenesetre a külső szemlélő számára ez egy nagyon humoros indítás, s mosolyogva várja a további meglepetéseket. Hamarosan meg is érkezik, a másik főszereplőnk képében, aki, mint daliás lovag segít a bajba jutott hölgynek beindítani a makacs masinát, mely jó ideje lehetetlenségnek tűnt. Persze nem csak odamegy, ránéz a motorra, összekoccintja a sarkát és már kész is van… Nem, Dóra ennél sokkal találékonyabb volt, de ezt nem árulom el, nevessetek ti is legalább akkorát, mint én!
Mindössze pár oldalra van szükségünk, hogy felmérjük a teljes szituációt, s kialakítsuk magunkban a regényhez szükséges hozzáállást. Hasonlóan A holnap érintéséhez, most is egy romantikus regénnyel van dolgunk, ám mindenféle komoly témát nélkülözünk. A Várom a párom a tökéletes kikapcsolódást biztosítja a hétköznapokban. Olyan érzés, mintha leülnénk a tévé elé, hogy megnézzük kedvenc sorozatunk soron következő epizódját. S ez, a későbbiekben csak erősödik.
A történet főszereplője, Szilágyi Henrietta, szegedi lakos. Alapvetően semmiben nem kiemelkedő, az átlagemberek átlagéletét éli. Egy apró panellakás, egy öreg Polski és egy tűrhető munka tulajdonosa. Se kutyája, se macskája, de pasija azért néha akad. Egyik kapcsolatból lép a másikba, keresi a tökéletes társat, aki mellett leélheti maradék életét. Harmincas éveiben jár, s emiatt sötét felhőként lebeg a feje fölött a kapuzárási pánik. Alapvetően ez így nincs kimondva a regényben, ám minden szép szempár után már a házasságot tervezi, tehát egyértelműen érezhető. Heni próbál pozitívan állni az életéhez, s minden pillanatot megragadni, amiben valamilyen jó lehetőség is rejtőzhet. Ebben természetesen segítsége is van: két barátnő állandóan jelen van az életében, hogy színt vigyenek a szürke napokba. Hárman együtt hihetetlen triót alkotnak. Ennél különbözőek nem is lehetnének, s talán pont ezért alkotnak hárman egy egészet. Férfiak terén ugyanolyan szerencsétlenek: próbálkoznak, keresik az igazit, több-kevesebb sikerrel.
Ekkor bukkan fel a szemben levő lakásban egy férfi, aki az új szomszédként mutatkozik be. Robival már találkozhattunk egy jelenet erejéig. Az ő karaktere volt az, aki a legmesszebbmenőkig megfogott a történetben. Egyszerű férfi, mégis megvan benne minden, amire egy nőnek szüksége lehet - még ha nem is tud róla. S vajon hogyan folytatódik a házban lakók története? Örök viszály, barátság vagy esetlen ennél is több vár rájuk?
Számomra nagy jelentőséggel bír, hogy az írónő mert újfent a magyar környezethez nyúlni. Kevés regény születik, mely hazánkban játszódik, pedig a mi országunk is ugyanolyan, mint bármely másik. Sok helyről hallom vissza, hogy nem szeretik könyvben a magyar neveket látni, mert idegenül csengenek, pedig csak arról lehet szó, hogy nincs lehetőségük megszokni, mert alapvetően nem olvasnak magyar szerzők által alkotott regényeket, vagy azok is idegen földrészen játszódnak, külföldi szereplőkkel. Szerintem egy András ugyanúgy megállja a lapokon a helyét, mint egy Andrew, csak tudni kell a karakterekkel bánni.
A regény teljes egészében Szegeden játszódik. Az írónő maga is odavalósi, tehát ő maga is bebarangolta a könyvben említett helyszíneket. Sajnos én egy kezemen meg tudom számolni, hányszor jártam ezen városban, de még ezzel a kevés tudásommal is felismertem egy-két helyszínt, mely otthont ad a történetnek. Még az is megfogalmazódott bennem, hogy jó lenne egy napot eltölteni itt, s végigjárni a főbb nevezetességeket.
A regény a romantikus kategóriába sorolható. A történet középpontjában végig a párkeresés áll, a nagy Ő, az igazi megtalálása. Ahogy a valóságban, úgy a könyv lapjain sem egyszerű megtalálni a hiányzó részünket. Heni többféle pasival is megpróbálja, s teljes szívével hisz mindegyiknél abban, hogy most végre megtalálta azt, akit keresett. Voltak sikeresebb és hamarjában kudarcba fulladt kapcsolatok is, de mindegyikből tanult. Ám így a harmincas éveit taposva már sokkal inkább szeretne megállapodni, mint tapasztalatot szerezni. Többre van szüksége, gyűrűt szeretne tudni az ujján, s egy stabil kapcsolatot, mely kiállja az idők próbáját. Nincsenek nagy álmai, mégsem akar sehogy sem összejönni a tökéletes férfi. Heni lassanként, a tapasztalatok útján ráébred, pontosan mire is van szüksége, s rájön, hogy miként érje el a célját.
Természetesen az egész helyzet nem ennyire egyszerű, hiszen egy vérbeli magyar lányról beszélünk, akivel minden lehetetlen dolog megtörténik. Sokszor már a hasamat fogtam a nevetéstől. Ennyi képtelen, mégis valóságos helyzetet még kigondolni sem tudtam volna. Heni és a barátnői egyszer maguk a természeti katasztrófák, másszor pedig a legtündéribb emberek, akiket valaha a hátán hordott a Föld. Sokszor nevettem a kínjukon, s még többet velük. Komikus helyzetek sorozata jellemzi a cselekményt.
Mint említettem már, olvasás közben olyan érzése van az embernek, mintha a szeme előtt nem a lapok, hanem egy sorozat részei vetítődnének le. Elég sokszor éreztem úgy, hogy a karakterek az Agymenők sorozat első két évadjára lett építve, s Heni nem más, mint Penny. Ez egyfelől pozitívan hatott rám, hiszen az egyik kedvenc sorozatomról beszélünk, melynek bármelyik részét képes vagyok a végletekig ismételve is megtekinteni, ugyanakkor bennem volt, az „ezt már láttam valahol” érzés is.
Emellett néhol Henrietta már számomra is nehézfejűnek bizonyult. Sokszor untam az önsajnáltatását, s egyszerűen nem tudtam felfogni, hogyan lehetséges, hogy fiatalságom ellenére sokkal komolyabban viselkednék a felmerülő helyzetekben. Koravénnek éreztem magam olvasás közben. Egyszerűen nem bírtam elviselni a sok sírást, majd a hirtelen váltással keletkezett optimizmust. Sosem voltam olyan, aki kéthónapnyi kapcsolat után már az esküvőt és a gyerekek számát tervezi. Emellett én nem tudnék ennyire gyorsan érzelmileg sem átkapcsolni. Nem voltunk egy érettségi szinten, közel sem.
„Keresed a párod kit neked szánt az ég.
S majd rájössz, hogy ha látod, hogy mit kell tenni még.”
Olvasás közben végig hallottam a fülemben, ahogy Giselle énekli a szerelemtől átitatott kis dalocskáját. Pontosan ilyen a Várom a párom is. Henrietta keresi, ki az, aki mellett leélheti az életét, ki az, aki a hibái ellenére is elfogadja. Sokszor olyan butácska, mint Penny az Agymenők sorozatból, mégis pont annyira szerethető is.
Szerelemmel átitatott, humoros köntösbe bújtatott tündérmese. Legjobban így jellemezhetném Kékesi Dóra legújabb alkotását. Kacagtam Henrietta és a többiek sorsán, hogy vágják legtöbbször maguk alatt a fát, miközben összetett ujjakkal szurkoltam, hogy ennél már ne legyen rosszabb, s találjon végre rá az igaz szerelem.
A könnyed stílus miatt nagyon gyorsan lehet vele haladni. Az ember észre sem veszi, de már a regény felén túl van, úgy magával ragadják az események. Bár a végeredmény egyértelmű – hiszen mind ismerjük, hogyan szoktak a párkeresős könyvek véget érni, illetve a borító is erősen sejteti – mégis együtt szurkolunk Henivel, hogy végre ő is megkapja a tortából a neki szánt szeletet. Mert mindenki megérdemli a boldogságot.
Azoknak ajánlanám, akik fesztelen olvasmányra vágynak, mely olyan, mintha a szomszédból jött volna. Ha szeretsz nevetni és kedveled a romantikát, akkor ez a Te könyved! Egyszerű történet, egyszerű emberekről, mókás eseményekkel tarkítva. Nincsenek benne világmegrengető tettek és életeket megváltó gondolatok, de nincs is rá szükség, hiszen pont egyszerűségéből fakad a saját varázsa. No meg a nevetést fakasztó helyzetek sorozatából.
"– Ez azt jelenti, megbocsátasz?
– Ez azt jelenti, túl jó bort tartogatsz a kezedben ahhoz, hogy visszautasítsam."
"De végül is egy anyának a gyermeke felnőttként is a gyermeke marad."
"Ezért utálom a reklámszatyrokat. Az ember belepakol néhány dolgot, aztán hirtelen kiszakad, és mindez pár lépéssel a cél előtt történik (…)"
"Lehet, hogy ő lesz az igazi? Azt hiszem, bátran kimondhatom, hogy igen. Érzem. Egy nő pedig mindig megérzi az ilyet."
"Hogy esne le a 3D műszempillád!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése