Milyen könyvet adjunk a gyerek kezébe?

Könyvesbolti pályafutásom alatt rengeteg tapasztalatot szereztem. Mint eladó, kötelességemnek éreztem a lehető legtöbb kategóriát megismerni, még akkor is, ha számomra nem megfelelő a tartalom - más az érdeklődési köröm. Viszonylag sokan, főként ballagások és karácsony környékén, előzetes ötlet nélkül tértek be az üzletbe, s a mi segítségünket kérték a megfelelő olvasmány kiválasztásához. Ezen ajánlások alatt rá kellett jönnöm, hogy nem az idősebb korosztály számára nehéz a személyiségéhez igazodó könyvet keresni, hanem inkább a fiatalabbak számára nehéz megtalálni a megfelelő kötetet. Egy friss olvasó, aki még csak most ismerkedett meg a betűk birodalmával, még nem rendelkezik kiforrott ízléskörrel, hisz még nincs mögötte kellő tapasztalat. Ez esetben a szülő és az eladó dolga, hogy olyan könyvek kerüljenek a gyerkőc kezébe, amik kellően lekötik a figyelmét, nem terhelik túl és tartalmilag is megfelelőek a számára. A mostani könyvpiac tele van a kisebbeknek, kezdő olvasóknak, majd fiatalabb korosztálynak szánt regényekkel, ám nagy részük nem minősül megfelelő olvasmánynak, vagy rosszkor odaadva, elveheti egy életre a kedvét az olvasástól. Tehát nagyon oda kell figyelni, mikor és mit adunk a gyerek kezébe, ha olvasó felnőttet szeretnénk belőle nevelni.

A tökéletes regény kiválasztásához fontos szempont, hogy reálisan álljunk a saját gyermekünkhöz, tehát tudjuk, mekkora az a mennyiség, amit még örömmel fellapoz, s melyek azok a témák, amik lekötik a figyelmét.

A legtöbb ifjúsági könyvön van feltüntetve korhatár, melynél fontos megjegyezni, hogy ez egyáltalán nem kőbe vésett dolog! Személy szerint én nem szeretem ezt a fajta beskatulyázást. Régebben ez egy teljesen működőképes dolog volt, ám a mostani gyerekek annyira más szinteken fejlődnek, egymáshoz mérten is, hogy gyakran emiatt kerül a kezükbe nem megfelelő olvasmány. Sokszor tapasztaltam, hogy hiába ajánlok bármit, mindig csak a fejüket rázzák a szülők - még ha a gyereknek tetszett is - mondván, hogy az nem neki való, mert más korhatár van ráírva, s hiába bizonygattam, hogy de magam is olvastam, és az alapján, amit elmondtak, tökéletesen megfelel az elvárásoknak, akkor sem pazaroltak rá egy pillantást sem. Hogy hozzak konkrét példát is: volt egy kissrác, kilenc éves. Megveszekedett Percy Jackson és Harry Potter rajongó volt. Miután az általános könyveket kifújtuk, amik illeszkedtek a korához, elkezdtem olyan könyveket is ajánlani, melyek hasonlatosak az általa említett könyvekhez. Így nyomtam a kezébe Frank Márton A világ peremén című ifjúsági regényét. A borítón - ha jól emlékszem - tizenkét éves kortól ajánlják. Nos, aki olvasta, az tudja, hogy egy Útvesztő érzéssel induló Dzsungel könyvéről beszélünk, mely a végén átvált egy nindzsás kalandba, szóval semmi nincs benne, ami ne jelent volna már meg mondjuk a Harry Potter és a halál ereklyéibe, sőt! Mégis, az a francos korhatár miatt, nem engedték a kissrácnak elolvasni. Felmerült bennem a kérdés, hogy akkor miként olvashatta el J. K. Rowling sorozatát a végéig, mikor az utolsó részekben már igen megváltozik a könyvek hangulata... ám kérdésemet nem tettem fel, engedtem, hogy olyan mellett döntsenek, mely szerintük megfelel majd neki. Ha emlékeim nem csalnak, akkor Ruminit vittek, mely kellőképp olvasmányos, szó se róla, szeretni szokták a gyerekek, de szerintem neki nem válhatott nagy kedvencévé, mert már alapvetően túl volt azon az olvasottsági szinten, amit az megkívánt.

De hogy hozzak egy ellenpéldát is. Volt egy szülőpáros, aki a 15 éves kamasz fiának keresett olvasmányt. Rögvest terelgettük őket a cool selection válogatás és egyebek felé. Nagyban magyaráztunk, teljesen belendülve, mikor a szülő egyszer közbevágott: ezekbe nincsenek képek. Helyeseltünk, hogy nincsenek, hisz ennek a korosztálynak már vajmi kevés illusztrációt készítenek, legnagyobb bánatunkra. Pedig fel tudja még a felnőttek számára is dobni az olvasmányélményt egy-egy szépen elkészített rajz, de ezt sajnos el kell fogadni. Folytattuk volna az ismertetést, mire újból közbevágott a hölgy, már csak azért sem jó, mert ennek tömöttek a sorai. Nem egészen értettük a helyzetet, teljesen átlagos betűméret és típus volt, a szokásos, másfeles sorközzel. Aztán kiderült, hogy az ő fia csak az Egy ropi naplóját és a Ciki Mikit, no meg a társait olvassa, melyben a szöveg vajmi kevés egy átlagos könyvhöz nézve. Ezek után lejjebb vezettük, a kisebbek számára szóló piramishoz, s onnan választott ki egy, a fia számára megfelelő regényt. 

Ha eltaláltuk, milyen kialakítású regény az, mely megfelel csemeténk igényeinek, akkor már szűkítettük azon könyvek listáját, melyek szóba jöhetnek, ám még mindig nagy a választék, melyben könnyen félre lehet nyúlni.

Nagyon fontos, miről szól a könyv. Rengeteg olyan van a piacon, mely nem a megfelelő üzenetet közvetíti az adott korosztály számára, szimplán abból fakadólag, hogy még túl korai lenne a kezébe nyomni. Erre talán a legjobb példa a mostanában talán már lecsengett, ám még mindig jelentős népszerűségnek örvendő Jay Asher könyv, mely a Tizenhárom okom volt címet kapta. A sorozat megjelenésével tömegesen vásárolták, szükséges volt a kötet újranyomása is. Ezen könyv úgynevezett vörös pöttyös besorolást kapta, tehát ifjúsági regénynek minősül. A vásárlói réteg vegyes volt, tíz éves kortól egészen a családanyákig terjedt a könyv népszerűsége. Alapvetően nem egy könnyű témával foglalkozik. A középpontjában az öngyilkosság és az ehhez vezető lépcsőfokok állnak. Halkan megjegyezném, hogy nem vélekedem a legjobban erről a történetről. Emlékszem, régen, mikor kamaszként került a kezembe, nagy hatással volt rám. Egy teljes hétig, mint egy élőhalott, járkáltam fel és alá. Felnőtt fejjel elolvasva rájöttem, hogy egy nagyon jó ötlet, de a kivitelezés hagy maga után kívánnivalót. A főszereplőnek vannak olyan indokai, melyeket önmagának generált, nagy túlzásokkal tarkítva, szinte kívánta a halált. 

Visszatérve a példa elejéhez: ez a könyv egy átlagos tinédzserből a megfelelő érzéseket váltja ki, ha a stílusához illeszkedik. Rávilágít, hogy az öngyilkosság nem célravezető, sőt, arra is rámutat, hogy a különböző rossz cselekedeteknek milyen negatív hatásai lehetnek. Ezzel szemben egy fiatalabb vagy érzelmileg még nem ott tartó gyerek számára teljesen más üzenetet közvetít. S sajnos tudjuk, hogy volt, aki a sorozat és a könyv hatására maga is a történet fő attitűdjéhez nyúlt, véget vetett az életének. 

Tudom, ez egy nagyon elrugaszkodott példa volt a részemről, s nehogy bárki is azt higgye, ezzel az volt az üzenetem, hogy rossz választás esetén a gyerekek életét veszélyeztetjük. Még csak fel sem merült bennem! De ha egy korához képest érzelmileg fejlettebb kamasz kezébe egy kisebbeknek szóló könyvet adunk, azáltal elvehetjük a kedvét a további olvasástól, mert "babásnak, gáznak" titulálhatja. Ugyanakkor a másik oldal rosszabb: ha még nem érzi magát kellő kényelemben a könyvek birodalmában, akkor egy klasszikustól biztos elmegy a maradék kedve is egy életre.

Tehát összefoglalva:

• A könyvön szereplő korhatár csak ajánlás - mi magunk döntsük el, hogy az már megfelelő-e a gyerek számára.
• Reálisan mérjük fel, milyen a gyerkőc. Ha nem szeret még olvasni, akkor válasszunk rövidebb, nagyobb sorközzel bíró regényt; ha már falja őket, akkor ne alacsonyítsuk le egy kezdő olvasóknak szánt történettel
• Szánjunk időt a vásárlásra! Gondosan válasszunk olvasmányt, ne csak felkapjuk az elsőt, ami a szemünk elé kerül.
• Olyan témájú könyvet keressünk, ami megfelel az érdeklődési körének. Ha az állatokat szereti, ne robotokról szóló könyvet vegyünk neki. Ha már igazán szeret olvasni, lehet bővíteni az érdeklődési kört.
• Fontos, hogy vigyázzunk arra, hogy a könyvben levő témák pozitív hatással legyenek a fejlődésére, ne rossz példával járjanak el előtte. Ha lehet, külsős véleményt is hallgassunk meg.

Az olvasás egy fantasztikus élmény lehet, ha beépül a mindennapokba. Akár felolvasás, akár történetmesélés, vagy önálló folyamatként megállja a helyét. A sok élmény mellett, melyet nyújt, fejlesztő hatással is van. Bővül a szókincs, javul a helyesírás, hiszen látja a szavakat leírva, s passzív módon is rögzülnek a megfelelő formák. Fejleszti a beszédkészséget, sokkal jobban tudja a későbbiekben kifejezni magát. Felszítja a gyermekben a tudásvágyat, s ezáltal sokkal többet tanul, mintha a száraz tankönyveket lapozgatná kényszerből. S nem utolsó sorban, segíti a lelki egyensúly kialakulását is. Sokszor a könyvekben találnak választ azokra a kérdésekre, melyek a saját kis életükben felmerülnek. Segítenek, ha nem tudják, egy adott szituációt miként kellene kezelni. S még sorolhatnám napestig. Egy a lényeg: az olvasás hasznos időtöltés.*

S végül Csukás István szavaival búcsúznék:

"Nagyobb csodát nem tudok elképzelni, mint hogy a fehér papíron a fekete betűk megelevenednek. Megindul a fejében a képzeletmozi. Az olvasás a legfontosabb."

*A bejegyzésben a saját tapasztalataimat és gondolataimat jelenítettem meg.