2018. október 3., szerda

T. M. Frazier: King


Nincs hol laknia. Nincs mit ennie. Nincs kihez fordulnia. Doe nem emlékszik a múltjára.
A hírhedt nehézfiú most szabadult a börtönből. King az az alak, akivel jobb nem szembekerülni, mert vérrel, fájdalommal, szexszel, vagy ezek kombinációjával fizet meg az ember. King jövője azon múlik, hogyan tudja egyensúlyozni az életét.

Doe történetét homály fedi.

Amikor sorsuk összefonódik, rá kell döbbenniük, hogy a folytatáshoz meg kell tanulniuk elengedni addigi életüket.

Romantika és erotika, krimivel fűszerezve – a tökéletes elegy az olvasói szívek megdobogtatásához.


Nem szeretem a pőreséget a borítókon, mégis a kedvenc sorozataim nagy részén meztelen izmok táncolnak. A King is azok a könyvek közé tartozik, mely önmagamnak és a stílusomnak is ellentmondva vonzott. Hiába a pólót nem ismerő férfi, mégis valamiféle zsigeri vonzást éreztem az irányába. Türelmetlenül vártam a megjelenését, majd mikor megérkezett az üzletbe heves szívveréssel olvastam el az első és az utolsó oldalt. Akkor, ott elhúztam a szám és csalódottan letettem a könyvet. Már ennyiből is megmondtam, hogy ezt a könyvet nem nekem írták. Az alapvető szóhasználat, a téma is messze, nagyon messze volt tőlem. Teljesen lemondtam erről a rosszfiúról. Nem régiben egy ismerősöm elolvasta, s nagyon figyelemfelkeltő értékelést adott róla, így újra elgondolkoztam, meg kellene-e vele próbálkoznom talán, de az első oldal által kiváltott reakció élénken élt a fejemben, így újra elvetettem.
Aztán a könyvtárban az általam áhított könyvek nem voltak bent, ezért majdnem üres kézzel távoztam. Az utolsó pillanatban kacsintott rám. Nem tudom, miért, de levettem a polcról, s hazavittem magammal.
Kalandosan indult Kinggel a kapcsolatom, de csak magamat okolhatom emiatt. Vétek volt eddig ilyen gyorsan leírni!

Az első oldal elolvasása után megint visszatért belém az a negatív érzés, mint pár hónappal ezelőtt, de nagy levegőt vettem és lapoztam. Ekkor jöttem rá, milyen bődületes hibát vétettem, mert az általam látott esemény egyáltalán nem úgy folytatódott, ahogyan arra én számítottam. Azt hittem, hogy 12 évesen követi el majd az első gyilkosságát, még ha csak véletlenből kifolyólag is. Ahogy írta a szerző, hogy a fiú feje a betonpadkán koppan, hallottam a hangot, s láttam magam előtt, ahogy üveges szemmel mered előre. S ezt a lelkem nem bírta. Ám a kissrác csak kapott néhány jól irányzott pofont és mindenki ment a saját dolgára. Bevallom, kicsit elszégyelltem magam, de innentől már nagyobb kíváncsisággal haladtam előre.
A történet főszereplője King, aki kicsi korától kezdve ki volt téve az élet nehéz oldalának. Az anyja egy igazi csődtömeg, ám ahelyett, hogy lehúzta volna magához a nyomorba a fiát, az ellentartott és felszegett állal, egy véletlen barátsággal karöltve megalkottak együtt egy tervet. Nem mondanám, hogy a legjobb terv, hisz drogra épít, de legalább van egy kiinduló pontjuk. Telnek múlnak az évek, s a kiderül, hogy nem csak gyermeteg álmodozás volt ez a részükről, hogy a mindennapokat reménnyel telve tudják szemlélni. Valójában elérték azt, amiről álmodtak, s immáron a környék urainak nevezhetjük őket. A történetbe ott kapcsolódunk be, mikor King kiszabadul a börtönből, és éppen egy visszatérős partit adnak a tiszteletére. Három évet húzott le, s nem a drog miatt csukták le, hanem egészen más okból. A börtön megváltoztatott benne valamit, már képtelen mindent ugyanazzal a szemmel tekinteni, mint mielőtt elfogták volna. S itt álljunk is meg egy pillanatra. Ti is falra másztok már azoktól a pasiktól, amik maguk a megtestesült erotikus ördögök, de egy szempár hatására máris hűséges kutyussá változnak? Ti sem szeretitek, ha a semmiből, villámcsapásként érkezik a pálfordulat? Nos, akkor megnyugodhattok: King esetében nincs ilyen. Alapvetően sosem hagyja el a jelleme fő vonásait, s csak finoman változott meg, de az sem egy szépen ringó csípő miatt, hanem a három évig tartó fogság miatt, mikor folyamatosan félig nyitott szemmel kellett aludnia, nehogy valaki megpróbálja megölni. Volt ideje gondolkozni is bőven. Az, hogy Doe megjelenése lesz a katalizátor, teljesen más téma.
Szóval itt van nekünk egy igazi, vérbeli rosszfiú. Sok könyvben használják ezt a kifejezést, de még sosem éreztem igazinak. Nem válik valaki attól azzá, hogy a dvd tokokba felcseréli a filmeket! King rossz, minden értelemben, mégis van valami ami miatt az olvasó vonzódni kezd hozzá. Nem lesz puhány, nem lazul attól független, hogy a jellemébe hatalmas változások veszik kezdetét. Szóval egy szó, mint száz: ha igazi rosszfiút kerestél, akkor itt, most megtaláltad!
A történet másik főszereplője Doe, aki egy nagyon furcsa lány. Nem emlékszik arra, hogy kicsoda és micsoda, honnan jött vagy egyáltalán mit szeret. Semmire nem emlékszik. A rendőrség sem tud a számára információval szolgálni, így utcára kerül, s már igencsak elkeseredett, mivel bármire hajlandó lenne azért cserébe, hogy gondoskodjanak róla. Doe sokat beszélget úgymond önmagával, próbálja megvédeni A lányt, aki előtte volt, s várja a visszatértét. Furcsa volt, ahogy önmagáról beszélt, s bevallom, az elején nagyon idegesített. Mintha a saját személyiségét valami élősködőnek látta volna, aminek semmi keresnivalója nincs ebben a bőrben, melyet csak ideiglenesen bérel. Már amikor végleg elvesztettem volna emiatt a türelmem, akkor értettem meg, miért is cselekszik így. Nagyon érdekes megjelenése ez a védelmi funkciónak, egyedi, s majdnem rosszul sült el, mégis azt kell, hogy mondjam... briliáns!
Már a borító alapján is egyértelmű, hogy nem egy lányregényt fogunk olvasni. Sőt, ha bárhol felütjük a könyvet, s elolvasunk belőle három mondatot, biztos, hogy lesz benne káromkodás is. Az elején elég szkeptikusan álltam hozzá, zavarba hozott ez a szabad nyelvűség, mely a Kinget jellemzi. Egyszerűen nem tudtam hova tenni ezt a nyers vágyat és titkolózás nélküli valóságot. Teljesen más volt, mint az eddigi olvasmányaim - s pont ezért imádtam. Minden mocskos szó, perverz részlet... csak hab volt a tortán. Olvasás közben többször azon kaptam magam, hogy az arcomon pír jelenik meg, sőt, még most is, miközben leírom ezeket a sorokat, most is érzem, hogy egyre jobban elpirulok. Nyers szexualitás jellemzi ezt a könyvet, a legmélyebb vágy felszínre hozása, melyet az érzelmek megjelenése sem tud csillapítani. Állítom, hogy ebben rejlik a teljes varázsa. Mert hát nézzük reálisan: szerintem nem túl sokan díjazzuk azt, ha valaki ennyire ösztönlény, s ily mértékben a tudtunkra is hozza a szexuális vágyait. Ha valaki ezt a szemembe mondaná, fűzzenek hozzá bármilyen érzelmek, attól független biztos teljes erővel csapnám arcon. Mégis, ahogy T. M. Frazier megformálta Kinget... talán a magabiztosságának köszönhető, de végig reménykedtem, hogy minden úgy alakul, ahogy az ő fejében megfordul. Mondhatni bűvkörébe vont, s nem tudtam mit tenni ellene, bár nem is nagyon tiltakoztam.
Az írónő egy olyan témát ragadott meg, melyről már ezernyi bőrt lehúztak, de mégis sikerült kiemelkedőt alkotnia azáltal, hogy minden kimondatlan szabályt felrúgva, az érzelmeket háttérbe szorítva, a nyers erőt és a szexualitást helyezte előtérbe. Egy percre sem szépítgeti a mondanivalóját, egy pillanatig sem lesz King érzelgősebb, mint, amit a helyzet megkövetel. Frazier nem csak megalkotott egy rosszfiút, akit kedvére formál, hanem egy élő, lélegző karaktert hozott részre, aki fütyül arra, mit várnak tőle, s a saját feje után megy.

A kezdeti kételkedést hamar felváltotta a lelkesedés. King világa egyedi, ő az igazi rosszfiú, olyan, akit még nem hordott hátán a föld. 
Nem mondom, hogy tökéletes regény, közel sem az. Több logikai baki is van benne, van, amire az írónő maga mutat rá, de tudjátok mit? Olvasás közben nem tudtam velük foglalkozni. Egy percnyi időt sem vesztegettem rájuk, nem hagytam, hogy kidobjon magából a történet. Ennyire magával ragadott.
A hibáknál sokkal jobban zavart a káromkodás. Rengeteg van benne, sokszor indokolatlanul is, ám mégis teljesen érthető: az a közeg, amit Frazier a könyvében megjelenített egyszerűen nem beszélhet mézes-mázos módon. Ezt elfogadtam, ám ez nem jelenti azt, hogy tetszett is, de mint látjátok, azért nem zavart jobban, mint egy légy zümmögése. 
A maga mocskos módján egy igazán impulzív romantikus történet elevenedik meg a szemünk előtt. Minden erotikus irodalom rajongónak el kell olvasnia! Vétek lenne kihagyni!
S még egy jó tanács: szigorúan otthoni környezetben olvassátok! Egyetemen, tömegközlekedési eszközön, munkahelyen nem tanácsos. Nem hiszem, hogy szeretnétek, ha szemtanúja lenne, mikor olvasás közben szinte oldalanként elpirultok! Tanuljatok az én hibámból! ;)




"A szabadság azt jelenti, hogy az ember választhat."

" Kölyök, a börtönben arra jöttem rá, hogy mindenki hangya. 
– Ezt hogy érted? 
– Mindannyian csak fel-alá szaladgálunk, és tesszük a jelentéktelen dolgainkat. Egyetlen életünk van, egyetlenegy, mégis túl sok időt töltünk olyan dolgokkal, amikkel nem is akarunk foglalkozni. Én ezt nem akarom."

"A gyerekek kegyetlenek tudnak lenni. 
A felnőttek még inkább."

"A kétségbeesett emberek kétségbeesett dolgokat művelnek."

"A szeretet az, amit megtennél a másikért, és nem az, amit általában meg is teszel érte."

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés éve: 2018 június 7..
Terjedelem: 328 oldal

A könyv az alábbi helyeken vásárolható meg:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése