Niitaabell Világa: Celeste Ng: Kis tüzek mindenütt

Fülszöveg:
Shaker Heights. Cleveland nyugodt, virágzó külvárosa, ahol a házak színétől a szabályos keresztutakon át a lakók sikeres életéig minden tökéletesen elrendezett. Itt él Mrs. Richardson négy gyermekével és ügyvéd férjével. Elena a környék mintalakója, helyi újságíró, és legfontosabb alapelve a szabályok betartása.
Ebbe az idilli kertvárosi buborékba költözik Mia Warren, a titokzatos fotóművész és egyedülálló anya, valamint tinédzser lánya, Pearl, akik a Richardson családtól bérelnek házat, de rövid idő alatt már nemcsak albérlők lesznek, hanem a szomszéd gyerekek életében is fontos szerepet kezdenek el betölteni.
A rejtélyes múltú Mia azonban felbolygatja a gondos rendben élő közösség mindennapjait, amikor Richardsonék barátai egy kínai-amerikai kisbabát szeretnének örökbe fogadni, ám váratlanul felbukkan a gyermek igazi anyja. Drámai küzdelem kezdődik, amely megosztja a város lakóit, és végül Mia és Elena ellentétes oldalra kerülnek. Elena eltökélt szándéka lesz, hogy leleplezze a nő titkait, de megszállottsága váratlan és visszafordíthatatlan következményekkel jár. És mindeközben egy családi házban egy szikra lángra lobban.
Regény a súlyos családi titkokról, az anyaság kegyetlen nehézségeiről, és annak a veszélyeiről, ha elhisszük, hogy a szabályok követésével mindig megakadályozhatjuk a katasztrófákat.

Az idei év sok meglepetést tartogatott a számomra. Talán az egyik legfontosabb, hogy bővítettem a látókörömet, ezáltal új kategóriákat ismertem meg. A komfortzónámat immáron magam mögött hagyva haladtam az olyan könyvek irányába, melyek új kalandot ígértek.

Sosem gondoltam volna, hogy a szépirodalom egy általam szeretett besorolássá fog előlépni, mégis megtörtént. A magyar és világirodalom egyaránt tartalmaz olyan lényeges tartalmakat megelevenítő olvasmányokat, melyeket vétek lenne figyelmen kívül hagyni.

Celeste Ng munkássága is pontosan ebbe a témakörbe tartozik. Magyarul immáron második kötete jelenik meg. Az elsővel, országhatároktól függetlenül is nagy sikert aratott, ám a második könyvének, mely a Kis tüzek mindenütt címet viseli, ezt is sikerült felülmúlnia. Sokáig vezette a különböző toplistákat, a goodreads oldalon pedig 2017-ben elnyerte a legjobb szépirodalmi mű díjat az olvasók véleménye alapján. Emellett sorozat is készül belőle.

Az írónő munkásságához eddig még nem volt szerencsém. Első regénye, mely az Amit sohase mondtam el címen ismerhető hazánkban, elkerülte a figyelmemet, ám ez nem jelenti azt, hogy nem lennék nyitott az irányába. Mindenesetre az ismerkedést a nemsokára megjelenő, Kis tüzek mindenütt című kötetével kezdtem meg, melyet az Európa kiadó hoz el hazánkban. Lehetőségem nyílt az országos debütálás előtt elolvasni e kötetet, így remélem, hogy a róla alkotott véleményem segítségére lesz azoknak, akik érdeklődnek utána, ám még nem biztosak abban, hogy megrendeljék-e.

Történetünk egy kisvárosban játszódik, idilli környezetben. Igényes házak sorakoznak egymás mellett, előttük gondosan nyírt gyep és szemet kápráztató virágágyás található. Mindenhol a rend és a tisztaság a mérvadó. Nincs az utcán eldobott szemét, nincsenek elszívott cigaretta csonkok a járdán. Ha megnézzük ezen kertvárosi rész lakóit, abban sem találhatunk semmi kivetnivalót. Tehetős emberek élnek, nagy családban a környéken, akik becsületes munkával és jó háttérrel vívták ki egymás tiszteletét. Mondhatni minden tökéletes. Vagy mégsem?

Az egyik nagyobb házat lángok színezik sötétre. A tűzoltók már a helyszínen vannak és próbálják menteni azt, ami már mindenki számára világosan menthetetlen. Az egész környék kivonult megtekinteni ezt a nem mindennapi látványt, s köztük ott van az a család is, akik ebben a szép házban éltek: egy házaspár négy gyerekkel. A tűz nem a véletlen műve, nem egy kósza elektromos hiba okozta. Nem, annál sokkal súlyosabb: több ponton elkövetett gyújtogatás történt. De vajon ki és miért követte el ezt a szörnyű tettet? Nos, erről szól a könyv.

A Kis tüzek mindenütt című regényben sok karakter kapott helyet, több család is fontos szerepet játszik a történetben. Noha mindegyikük másként kapcsolódik a kibontakozó jelenethez, mégis nagyon hamar át lehet látni a köztük feszülő kapcsolatokat. A könyv első fejezetében olyan érzésem volt, mintha a szerző felvonultatott volna mindenkit egy közös meghajlás erejéig, majd kisebb egységekre bontva hívta volna őket színpadra, hogy reflektorfénybe helyezve megismerjük a történetüket. Ez a megoldás szinte egyedülállónak mondható, újdonságként hat az éhező elmére, hisz ezáltal nem csak a fő szálon futó események mögötti indítékokat ismerhetjük meg, hanem a karakter teljes felépítéséhez, jellembeli vonásaik meghatározásához szükséges információt is bőségesen megkapjuk úgy, hogy minden új tudás hozzátesz az eddig kialakult képhez. Véleményem szerint ehhez a módszerhez nagyfokú előkészültség szükségeltetik, a történet megalkotása előtt is már tisztában kell lenni egyes szereplők hátterével ahhoz, hogy mindenkit finoman, de határozottan bele lehessen szőni a teljes egészbe, ne legyenek fölös sorkitöltések. Celeste Ng mesterien alkotta meg karaktereit, elviszik a hátukon a teljes történetet. Olyan érzés, mintha a lépéseik által gerjesztett hullámok hoznák el a végkifejletet, s nem az író komponálta volna meg a teljes könyvet.

Ezen kötet esetében nem a végső jeleneten van a hangsúly, hanem az addig elvezető rögös úton. Az In medias res kezdésnek köszönhetően teljes képet kapunk arról, mi lesz a regény tetőpontja. A szerző elárulja számunkra, hogyan fog véget érni a történet. Jogosan tehetjük fel a kérdést: de ha ismerjük az utolsó jelenetet, miként válhatna ez a regény élvezhetővé? Mi lesz a fordulatokkal? Nos, mindenkit megnyugtathatok, hogy bizony váratlan események sorozata üti majd fel a fejét.

Mind az író, mind a fordító mesterien bánik a szavakkal. Odafigyeltek, hogy ne kerüljön bele mostani szleng kifejezés, törekedtek, hogy a kilencvenes éveket teljes mértékben felelevenítsék az olvasó szeme előtt. Az akkori technikai vívmányok, gondolkodásmód, politikai helyzetek mind megjelennek a könyv lapjain, ezzel hitelesítve a teljes történetet. S olyan eseményeket helyezett előtérbe a szerző, mely a mai társadalomban is jelen vannak.

Nehéz meghatározni a regény könyvponti témáját. Erősen összetett, több fontos elem egyvelege alkotja a nagy egészet, minden mindennel összefüggésben áll. Kiemelkedő szerephez a rasszizmus, az anyaság és a nevelés témaköre jut, illetve az emberek egymásra mért hatása és befolyása. Mindegyik tematikát új nézőpontból közelíti meg, úgy, ahogy eddig még nem láthattuk. Egytől egyig érdekesnek találtam a felvonultatott epizódokat, nem is tudnék csak egyet kiválasztani, mégis az utóbbi két említettről egy pár szót úgy érzem, szólnom kell.

A regény nagyban foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy vajon mi a jobb egy gyermek számára: ha az édes szülei nevelik fel, legyen bármily nagy a szegénység, vagy ha örökbefogadók egyengetik gondosan az útját, akik mindent meg tudnak neki adni, csak a vérségi köteléket, illetve eltérő nemzetiségeknél a kulturális hagyományokat nem. Nagyon érdekes témakör, melyet szűken, ám alaposan körbejárt a szerző. Miközben az előttem levő lapokon szó szót követett a témáról, úgy fejlődött ki a fejemben is a saját hozzáállásom. A folyamatos pro és kontra érvek alapján viszont magamat is pont olyan nehéz helyzetben találtam, mint a szereplőket. Egyáltalán ki az, aki eldöntheti, mi lenne jó a gyermeknek, s ő milyen jogon teheti ezt meg? Érdekes gondolatok fogalmazódtak meg bennem, s noha már befejeztem a könyvet, még mindig foglalkoztat az általa megismert dilemma.

Lényeges alapkőnek mondható az említett témakör, ám nem ez van jelen a regény egész terjedelmében. Az író a komoly megfontolást igénylő témák mellett a hangsúlyt inkább az ok-okozati összefüggésekre fekteti, illetve a szereplőkben végbemenő folyamatokra. Mindegyik karakter meghatározó, hozzátesz a kialakuló helyzethez, így egyaránt fontos a jelenlétük. Mindenkinek külön története van és egyedi hozzáállása, így nincs két azonos vélemény az eseményekről. Ez leginkább a gyerekeknél figyelhető meg: a négy testvér mind más személyiséggel rendelkezik, más fontossági sorrendet építettek fel és vetítettek ki a saját életükre, noha azonos nevelést kaptak. Csak a legkisebbel, Izzivel bánnak keményebben, de ennek okára is fény derül.

Egyértelműen az emberi sorsokon van a hangsúly és azon, hogy a különböző élethelyzetek a különböző személyiségből, mit váltanak ki. Lélektani folyamatokat figyelhetünk meg, miközben az események folyton új fordulatot vesznek. A Kis tüzek mindenütt esetében nem csak karakterekről beszélhetünk, hanem egy közösségről, ahol mindenkinek megvan a dolgokról a saját véleménye. Az olvasó úgy érzi, hogy valós személyek valós történetéről olvas beszámolót. A regény lélegzik, él.

A Kis tüzek mindenütt című kötetnél, az in medias res kezdést leszámítva, lineáris történetvezetésről beszélhetünk. Az események egymásra építkeznek, folyamatában bontakoznak ki a szemünk előtt. Előre tekintve, egyenes úton haladva, egyes házak mellé érve meg-megállunk, hogy megismerhessük a bennük lakók történetét, s így megkapjuk azokat a rejtett előzményeket is, amik megmagyarázzák a jelenbeli gondolkodásmódokat, cselekményeket. És micsoda eltitkolt múltak vannak itt!

Az olvasás előtt, már a cím is gondolkodásra ingerelt. Erős figyelemfelkeltő hatása van. Első pillantásra, és a fülszöveg elolvasása után egyértelművé válik, miért ezt a címet kapta. Ám a szerző a következő üzenetet hagyta a könyv elején, az olvasók számára:

„Azoknak, akik épp útjukat járják, kis tüzeket gyújtva”

Ez merőben elgondolkodtatott. Talán nem a kézenfekvő jelentést tartalmazza, több van benne, mint, amire gondoltam. Olvasás közben folyamatosan világosodott ki előttem a valódi mondanivalója. A végére egy csodálatos metaforát kaptam, mely mély tartalommal bír.

A regény lezárása jelentette számomra a legtöbbet. Az apró meglepetés, mely által végül a lecsupaszított karakterek kerültek a szemem elé, egyszerűen döbbenetes. Nem találok rá jobb szót. Ez az a pont, ahol a megszületendő történet nem csak egy regénnyé áll össze, hanem kimeríti a művészet legbensőségesebb fogalmát is. Semmi kétség: a kortárs világirodalom kiemelkedő alkotása.

Nektek is feltűnt, hogy a legcsendesebb kisvárosokban, az ideális környezetben vannak mindig a legnagyobb titkok? Hogy a tökéletes családi élet csak egy álarc? Ha belesünk egy ajtón, akkor kemény munkára, eltitkolt életekre vagy éppen meghökkentő esetekre vethetünk egy pillantást?

Cleveland külvárosa a legédesebb álmok megvalósulása. Csodás házak, rendezett utcák, kedves szomszédok. A legnagyobb hírértékkel az iskolák által elért újabb eredmények bírnak. Ám sokkal több rejtőzik benne, mint első pillantásra tűnik. Főleg, mikor fellobban az első, apró láng…

Celeste Ng egy valódi közösséget alakított ki, saját személyiséggel rendelkező egyéneket, akik önállóan gondolkodnak. Többféle jellemrajzzal szolgál az olvasó számára. A lehető legszélsőségesebb tulajdonsággal bíró karakterek lelki folyamataira fektette a hangsúlyt, illetve, hogy a különböző helyzetekkel ki, miként birkózik meg, illetve milyen érzéseket vált ki belőle. S ez az, amivel teljes mértékben megragadja az olvasó figyelmét!

Igényes megvalósításának köszönhetően az utolsó szóig fenn tartja az érdeklődést, miközben folyamatos gondolkodnivalót táplál belénk. Ösztönöz a több nézőpont megtekintésére és a saját vélemény formálására, hogy kialakíthassuk a saját álláspontunkat a felmerülő kérdések kapcsán. A fordulatok meglepőek, jól adagoltak, s noha kiszámíthatónak tűnnek, a mögöttük rejlő kiváltó okok minden elképzelésünket felülírják.

Bennem is kis tűz gyúlt, egy kósza láng, mellyel gazdagodva folytatom a mindennapokat. Emlékeztetett arra, hogy nem szabad másokról a megfelelő háttértudás nélkül véleményt alkotni, hiszen nem tudhatjuk, milyen élete volt eddig, milyen események formálták a személyiségét. Lehet, hogy a felszín alatt sokkal több rejtőzik benne, mint ami első pillantásra tűnik. Lehet, hogy ő is csak egy utolsó lökésre vár. Lehet, hogy csak egyetlen szikrára van szükség. Mert mindenkinek csak ennyi kell. S ha már lángra lobbantunk, mi döntjük el: takarékra fojtjuk, hogy éppen csak pislákoljon; folyamatosan táplálva, korlátok között hagyjuk égni, vagy szabadjára engedjük, mely által nem csak minket, hanem a körülöttünk levőket is megégethetjük. Mert a tetteinkért, saját életünkért kizárólag önmagunk felelhetünk.

"Ne feledd! – mondta Mia. – Néha mindent fel kell perzselni, hogy újra tudjuk kezdeni. A tűz után gazdagabb a föld, új dolgok nőhetnek rajta. Az ember is ilyen. Mindig újrakezdi. Megtalálja a módját."

"– Egyes képek ahhoz tartoznak, aki készítette őket. Mások meg ahhoz, aki a képen van."

"A bőrszín semmit sem mond arról, milyen ember vagy."

"A szülőknek – gondolta – meg kell tanulniuk túlélni, hogy egyre kevesebbet érhetnek a gyerekeikhez."

"Nem véletlenül vannak a szabályok: ha betartjuk őket, sikeresek leszünk; ha nem, akkor esetleg porig égetjük a világot."

"Egész életében arra intették, hogy a szenvedély olyan, mint a tűz: veszélyes. Könnyen kezelhetetlenné válik."