Hány könyv elolvasására elég egy év?

Évente alsó hangon száz regény fordul meg a kezeim között, tehát havonta ez legalább 8 regényt jelent. Októberben sikerült ezt a számot megdupláznom is.

Ezek nagy számok, s emiatt sokszor kapom meg azt a kérdést: hogyan lehet ennyit olvasni? Egyáltalán van értelme? Nos, véleményem szerint van, hisz különben nem csinálnám sem én, sem sokan mások. S erről szeretnék most nektek egy kicsit mesélni. Miért olvasok, mennyit, s mi az az opcionális érték, ami egy év alatt elvárható; mindezt pedig egy rendhagyó formában közölném: tézis-reakcióként tálalva.

A következő vitaindítóval találtam nemrégen szembe magam: olvasni azok szoktak, akik ingerszegény környezetben vannak és csak az elképzelt világokban tudnak bármit megélni, mert maguktól semmit nem tennének. Mert ez csak egy pótcselekvés.

Mondanom sem kell, mennyire szíven ütött, hogy ez a gondolat egyáltalán megfogant valaki fejében. Hatalmas mértékű szánalom ébredt bennem a személy iránt, hiszen úgy néz ki, hogy ő akkor nem találta meg azt a csodát még a könyvekben, amit magukba rejtenek. Emellett pedig mérges voltam: ilyen kijelentést tenni egy könyvszerető közösségben... muszáj volt válaszolnom rá, ám a kommentem hamar eltűnt az éterben. Ez nem engem minősít, mégsem tudtam azóta sem kiverni a fejemből ezt a ténymegállapítást.

Véleményem szerint az olvasás egy igazán jövedelmező hobby. Mint minden rendszeresen űzött tevékenységnek, ennek is vannak rövid és hosszútávon jelentkező előnyei. Közvetett módon javítja a helyesírást, a mondatalkotást is elősegíti, bővíti a szókincset, fejleszti a logikai készséget. Még stressz csökkentő hatása is van - legalábbis, ha önmagamból indulok ki. A sok élmény pedig a személyiségemet is fejleszti, máskor pedig a szimpla kikapcsolódást szolgálja. Egy szó, mint száz: mindig van pozitív hatása az olvasásnak. 

Megvétóznám a pótcselekvést és az ingerszegény környezeti részt is: személy szerint én az olvasás mellett is élek. Eljárok dolgozni, a barátaimmal kávézni, nagyokat beszélgetek a családommal, nézek filmet kedvtelésből, folyamatosan írok a blogomra, órákat töltök a konyhában, jó idő esetén pedig járunk túrázni, kirándulni, terepen kerékpározni a párommal. Emellett még a testedzésre is marad időm. Tehát nem mondanám, hogy egész nap otthon ülök, a lakásból az orromat sem dugom ki, nehogy valakivel kapcsolatba kelljen lépnem és kommunikációt folytatnom. Nem vonom meg magamtól az élet adta lehetőségeket sem. Szimplán beépítettem a mindennapjaimba azt az élményt is, amit egy jó regény tud nyújtani. 

"Azért nem olvasok, mert nincs rá időm."

Ezt sem szeretném teljes mértékben elhinni. Ha valaki szeretne olvasni, az megtalálja a hozzá alkalmas időpontot. Lehet ez a reggeli kávé elfogyasztására szánt tíz perc, vagy épp a tömegközlekedési eszközökön kényszerűen eltöltött idő, esetleg este lefekvés előtt egy fél óra. Az elmúlt éveimben majdnem csak akkor olvastam, ha épp utaztam. Mivel már gyalog is könnyedén elérhetem a munkahelyemet, ezért az új szokásom az lett, hogy reggel fél órával korábban felkelve űzöm egy kicsit a hobbymat, illetve munkából hazatérve, páromra várva. Vagy éppen éjszaka, mikor képtelen vagyok aludni. Egyszerűen minden olyan percemet olvasással töltöm, amikor nem tudok mit csinálni. Így mindenre jut kellő mértékű idő. 

"Nincs értelme az olvasásokat halmozni. Havi egy bőven megteszi."

Szerintem ez teljesen személyfüggő. Teljesen mindegy, hogy éppen mennyit olvasunk. A lényeg, hogy olyan könyvet fogjunk a kezünkbe, ami igazán leköti a figyelmünket. Olyat, ami megadja azt, amire szükségünk van. Az olvasásnak is száz és ezer célja lehet. Van, aki szimplán kikapcsolódási pontot keres. Mások egy humoros történetre vágynak. Lehet, hogy olyan helyeket szeretne megismerni, ahova másként nem juthatna el. Vagy éppen önmagát akarja fejleszteni. Mindegy mi a cél, a lényeg, hogy olvassunk. 

És mennyit? Amennyi jól esik. Van, aki minden nap csak egy-két oldalt engedélyez magának, mert ki szeretné élvezni minden sorát az alkotásnak. Én inkább a másik oldalt erősítem. Azok közé tartozom, akik a lehető legtöbb történetet szeretnék megélni. Nem kényszerből veszem kézbe a következő kötetet, hanem mert ez is hozzátesz a lelki egyensúlyomhoz. 

Szóval annyit olvassunk, amennyi a saját mércénk szerint megfelelő.

"Ha sok könyvet olvasol el, összefolynak a történetek. "

Én ezt sem tapasztalom. Ha meglátok egy könyvet, amit olvastam és kiváltott valamilyen reakciót belőlem, akkor emlékszem arra is, miről szólt. Ez nem egy önmagát felülíró rendszer: nem fog minden új olvasáskor egy régi törlődni.

Keverni? Maximum a sorozatrészeket szoktam, hogy melyik, hol ér véget. A könyvek annyira sokszínűek, s mivel nem csak egy rétegét olvasom, ezért mindig mást tartogat a számomra. Nincs két egymáshoz fogható élmény!

S mi van akkor, hogyha mégsem emlékszem? Felütöm és beleolvasok. Úgy rögvest visszatérnek az emlékek. Vagy megszemlélem, hogy a különböző felületeken mit írtam róla, esetleg mások.

"Hogyan tudsz ennyit olvasni? Nem unalmas?"

Nem, egyáltalán nem az. Mint már említettem, mindegyik könyv különböző, a saját történetét olvassa el Az ízlésvilágom kialakult már annyira, hogy kevésből is meg tudjam állapítani, az adott könyv tetszeni fog-e vagy nem. Ebből fakadóan kevesebbszer nyúlok félre, lecsökkent a negatív élmények száma.

Lehet, hogy havonta sok kötet fordul meg a kezeim között, de élvezem. Nem muszájból olvasok, nem a blogért. Csak és kizárólag magam miatt.

S mi a lényeg?

Ne másoknak akarj megfelelni. A saját mércéd szerint válogass. Annyi időd van olvasni, amennyit rászánsz. Csak és kizárólag rajtad múlik, beépíted-e a mindennapjaidba, vagy hanyagolod.

Ha pedig olvasol, akkor ne szorítsd magad időkorlátok közé. Ne azért vedd rá magad, mert úgy érzed, lemaradtál, hanem pozitív gondolatoktól indíttatva olvass. Csak úgy fog igazán megtérülni. Hány könyv elolvasására elég egy év? Ezt a kérdést magadnak tedd fel. Nekem száz. Másnak háromszáz, vagy épp tíz. Mindegy mennyi. Nem a mennyiség a fontos, hanem az, hogy a Te személyiségedre miként hat.