Niitaabell Világa: Marie Lu: Legend

Fülszöveg:
A hajdani Los Angeles partvidékét elöntötte a tenger. Észak-Amerika két nemzetre szakadt; a Köztársaság hadban áll a Kolóniákkal. A jómódú környéken, az elithez tartozó családba született, tizenöt éves June kivételes tehetség. kötelességtudó, szenvedélyes, a haza iránt elkötelezett, nyitva áll előtte az út a Köztársaság legmagasabb katonai köreibe. A Lake Szektorban, a nyomornegyedben született, tizenöt éves Day a Köztársaság legkeresettebb bűnözője. De a szándékai korántsem olyan elítélendők, mint azt gondolnánk. Ők ketten két külön világban élnek, és talán sosem keresztezné egymást az útjuk, ám egy nap June bátyja gyilkosság áldozatává válik. Az első számú gyanúsított Day lesz. Ezzel kezdetét veszi a mindent eldöntő macska-egér játék, melyben Day kétségbeesett versenyt fut a családja életéért, miközben June elszántan igyekszik megbosszulni bátyja halálát. De az események megdöbbentő fordulatot vesznek. Rájönnek, kettejükben van valami közös, és azt is megtudják, milyen messzire hajlandó elmenni a hatalom, hogy megőrizze titkait.

Csodálatos, hogy mára ennyiféle könyv van. Rengeteg új kategória alakult ki az elmúlt évtizedekben, melyek között mindenki megtalálhatja azt, ami a stílusához a legjobban illeszkedik. A könyvek gazdag élménnyel szolgálhatnak, bármilyen helyzetben. Mindig igyekszem megtalálni a hangulatomhoz leginkább illeszkedő olvasmányt.

Marie Lu munkásságával Az ifjú kiválasztottak című könyv kapcsán ismerkedtem meg, mely egyedi látásmódjával teljesen megnyert magának. A polcomon már régóta állt a régebbi trilógiájának első része, mely a Legenda címet viseli. Sokszor kerülgettem, incselkedett már velem, de eddig még nem éreztem azt, hogy most jött el az ideje. Ahogy teltek a hónapok egyre nagyobb lett bennem a bűntudat, hogy még mindig nem lapoztam fel, noha régóta ígérgetem másoknak is.

Hát, tovább már nem húzhattam, ugyanis több kihíváshoz is megadtam, ezáltal bekorlátozva magam, hogy idén biztosan kézbe vegyem. Nem kapkodtam el, de mostanság úgy is disztópia lázban égek az új Justin Cronin könyvre várva, így úgy gondoltam, most éppen megfelelőnek fog bizonyulni.

Igen, kifejezetten az lett!

Egyik reggel elkezdtem, utána napon befejeztem. Ennyi volt. Egy körülbelül háromszáz oldalas könyvről beszélünk, tehát a már nem vékony, de még közepes vastagságúnak nem mondható kategóriába sorolnám. Mostanában sajnos ez a mennyiség is megterhelő, több napig tart, míg feldolgozom, időhiányból fakadólag, mégis… a Legenda esetében inkább megkurtítottam az alvással töltött órák számát – még ha nem is tudatosan – mert annyira olvastatta magát.

Az írónő még a pályája elején alkotta meg ezt a sorozatot, és ez erősen érezhető is. De valahol el kell kezdeni, ezért sem szeretem, mikor az első könyvnél az olvasók már világmegváltást várnak el. Természetesen bizonyos alapvető elvárásoknak feleljen meg, mint igényes fogalmazás, csavaros történetvezetés, de nem fogok pálcát törni a feje fölött, ha nincs minden pontosan a helyén. A Legendához is ekképpen álltam, nem állítottam téves elvárások elé. Szimplán csak élveztem, amit nyújtani tudott. S ahhoz képest, hogy kezdőkönyv, nagyon jól sikerült!

Az első dolog, ami feltűnt, az a kétféle betűtípus használata volt. Különböző szemszögök esetén sem szoktak az írók ehhez a módszerhez nyúlni, s eddig nekem sem jutott eszembe ez a fajta megvalósítás, de kérdezem én: miért nincs gyakrabban használva? Mivel a két főszereplő között hatalmas társadalmi szakadék helyezkedik el, így első pillantásra egymás ellentéteinek, nemezisének tűnnek. Ezt annyira jól visszatükrözi a kétféle betűtípus! Felüdülés volt, mivel mindkettő könnyen olvasható.

Először a fiúval, Day-jel ismerkedünk meg. Erős kezdéssel találjuk szemben magunkat. Igaz, hogy az esemény, amibe belecsöppenünk nyugalmas, de a hirtelen kapott információk, a világ felépítéséről, a srác életéről mind nyomósak. Több katasztrófán is túl vagyunk, árvíz, hurrikán és társai, emiatt az alacsonyabb társadalmi rétegek élete az eddiginél is nehezebb. A városlátkép nem a megszokott: romos épületek mindenhol, néhányból mindössze csak egy fal maradt épen. Az utcákon koszos, éhes emberek járnak-kelnek, s mindössze a túlélésre törekednek. Nincsenek nagyobb céljaik. Day egyfelől keresett bűnöző, másik oldalról pedig egy papíron elhunyt fiú. Rengeteg tette miatt kellene felelnie a kormány előtt, ám nem tudják elkapni, sőt: még csak azt sem tudják, hogyan néz ki. Nagyon óvatos, folyamatosan változtatja a megjelenését egy-egy akció során. S mi motiválja? A túlélés és a családja. Édesanyja nem tudja, hogy életben van, csak a bátyja, akinek folyamatosan átadja a megszerzett zsákmányokat. Néha ez csak egy védőszemüveg, máskor egy kis pénz vagy egy kis étel. Day mindössze 15 éves, de már jóval többet látott és tapasztalt, mint amennyit egy ilyen idős fiú elbírhatna. Kitartása és eszes észjárása nélkül ő sem húzta volna ki ennyi éven át, a homályba veszve.

S itt van az első pont, aminél érezhető, hogy a szerzőnek még nincs igazán sok tapasztalata történetalkotás terén. Young Adult regényről beszélünk, ezért érthető, hogy a főszereplők mindössze 15 évesek, ám mégis, a tetteik és a gondolkodásmódjuk – független attól, min mentek már át és miként nőttek fel – idősebb karaktereket igényelnek. Ha csak két évet rádobott volna a korukra, tökéletesen megfelelt volna az elvárt igényeknek. A felnőttkor küszöbén azért már máshogy viselkedik az ember, más jellegű gondolatai vannak.

Nem sokkal később megismerjük June-t is, aki teljesen más közegből való, mint Day. Ő a Próbán a lehető legjobban teljesített, így korábban elkezdhette az iskolát, amiből már nem sok van hátra neki. Ezután pedig beléphet akár a hadseregbe is, hogy kamatoztathassa a tudását a Kolóniák elleni küzdelemben is. Tehetséges lány, aki mindenre odafigyel. Imádtam, ahogy folyamatosan elemezte a környezetét. Semmi sem kerülheti el fürkésző tekintetét. Képes pár másodperc alatt felmérni az erőviszonyokat, s a kinyert információt a saját javára fordítani. June számomra nagyon szimpatikus volt. Nem csak a külsejével hódít, hanem az eszével is. Végre nem csak mondva van valakiről, hogy okos, hanem bizonyíték is van rá! Talpraesett, de mellette nem veszíti el az emberi oldalát is. Attól független, hogy jobb környezetben nevelkedhetett, neki is bőven kijárt a rosszból. Szüleit ideje korán elvesztette, bátyjával és a kutyájával él együtt. A népszerűségnek is ára van: az intelligenciája miatt nincsenek igazán barátai, csak felszínes kapcsolatokat ápol. Egyesek féltékenyek rá, mások pedig úgy érzik, nem érnek fel hozzá. Ebben a korban pedig főként nem egyszerű barátok nélkül létezni.

A Day és June kapcsolata érdekesen alakul ki. A véletlenek sorozata és a háttérből mozgatott szálak által kerülnek egymáshoz közel. Véleményem szerint a köztük szövődő érzelmek túl gyorsan alakulnak ki, kevés időt hagyott neki a szerző. Természetesen egy ilyen terjedelmű regénynél nincs idő arra, hogy lassan alakuljon ki a kötődés, de azért egy ilyen megrázó, bizalmatlan világban igazán elfért volna több kételkedés a felismerés előtt. Apróság, de sokat dobott volna az egész könyv felett érzett hangulaton.

A történet bár sok helyen kiszámítható, mégsem érzi úgy az olvasó, hogy unalmas lenne. Egy fejbólintással elintézi, ha valami olyan dolog történt, amire számított, hogy aztán a következő csavar nagyobb hatással legyen rá. Mivel a történet egyáltalán nem klisés, így nem zavaró, hogyha előre ismerünk néhány lépést. De őszintén: olvasott valaha bárki is olyan könyvet, amiben minden sor meglepetés volt? Na, ugye, hogy nem! Szóval, ahogy a többitől sem, a Legendától sem várható el, hogy minden mondat újdonságot hozzon. Véleményem szerint a történet így is elég fordulatot foglal magában és logikusan felépített. Nem voltak unalmas időszakok, amiken csak túl kell esni, nem voltak mélypontok. Nagyon jó élménnyel zártam le az olvasást.

Egyetlen apróságot jegyeznék még meg, ami számomra furcsának tűnt. A szereplők sokszor álmodnak, szerves része a történetnek a félelmük kivetülése. Az első pár alkalomnál kifejezetten tetszett, hogy az író így mutatja meg a bennük háborgó tengert is, illetve olyan emlékekhez is hozzáférhetünk, melyek másként nem kerülhettek volna a lapokra, mégis fontos a teljes empátia kialakulásához, ám egy idő után inkább frusztrált. Az utolsó álom főként, hiszen azzal túlságosan előrevetítette a történet legvégét, illetve túlságosan tudatosnak tűnt. Inkább felelevenített emlék volt, mint a lélek legmélyéről felszabaduló gondolat.

Úgy érzem, megint egy olyan sorozatot találtam, amire érdemes odafigyelni. Kicsit régebbi megjelenésű, így elsötétíti az újdonságok ragyogó fénye, de a szemfülesek úgyis rátalálnak. Pár éve még erős határvonalakkal el lehetett különíteni a young adult kategóriát az ifjúsági irodalomtól. Sajnálom, hogy a két tematika szinte már összeolvadt, hiszen lényeges különbségek vannak közöttük.

A Legenda minden porcikája disztópiával kevert young adult. A kialakított világ pontosan olyan, amilyennek lennie kell: a romok között a túlélésért és az újraépítésért küzdenek az emberek. A társadalom rétegei élesen elkülönülnek egymástól, s a különbségek éket vernek közéjük. A világ csoportokra szakadt, s mindenki a saját igazáért harcol. Ebben a környezetben próbál a lehetőségekhez mérten a legjobban boldogulni Day és June. Mindketten a saját értékrendjük szerint cselekednek, a saját igazukat hajtják, melyek egymással teljes ellentétben állnak. Vajon mi történik, ha a két oldal egymásnak feszül? Megrengeti az eddigi életüket? Összeomlik a kártyavár? Vagy épp pont ettől erősödik meg?
Izgalmas történet, minden sora magához vonta a tekintetemet. A lezárás is tökéletesre sikerült. Az utóbbi időben több olyan könyvvel is összefutottam, ahol nem találtam megfelelőnek a végső pontot, olyan érzésem volt, mintha az utolsó, lezáró epizód kimaradt volna. A Legenda esetében végre kényelmesen hátradőlhettem, mert egy teljesen kerek történetet kaptam, melyre szépen lehet építeni a folytatást. Nagyon kíváncsi vagyok, mi fog történni a két szereplőnkkel. Nagy potenciál rejtőzik ebbe a sorozatba.
Fiatalabb disztópia rajongók biztosan imádni fogják, ha adnak neki egy esélyt! Akik viszont gyakorlottan mozognak már ebbe a kategóriába, azok lehet, hogy kevésbé tartják majd meghatározó műnek, ám tőlük azt kérném: ne szőrös szívvel vegyék kézbe, mert ez egy tényleg jó könyv!

"Minden nap azt jelenti, hogy újabb huszonnégy órányi lehetőséged van. Minden nap azt jelenti, hogy megint megtörténhet bármi. A pillanatnak élsz, és meghalhatsz egy szempillantás alatt, ezért aztán épp elég, ha egyszerre csak egy nappal törődsz."

"Az a legjobb rejtekhely, ami szem előtt van."

"A tükör ugyanazt mutatja, mint eddig. De belülről más ember vagyok."

"Ha lázadni akarsz a rendszer ellen, kezdd el belülről bomlasztani! Sokkal többre mész, mint aki kívülről próbál meg küzdeni ellene. "