Niitaabell Világa: Eszes Rita: Rókatündér

Fülszöveg:
Ha igazán szereted, elengeded?

Midori nem hétköznapi lány – persze, minden tizennyolc éves így érzi. Ám ő az erdőben nevelkedett a kétszáz éves nagyanyóval, aki rókává tud változni. Midori is kicune, de még csak próbálgatja a képességeit.

Egy nap meglátja a vonzó és különleges Akirát. A fiú mesél magáról a rókának, de sejtelme sincs, hogy az érti minden szavát.

Csakhogy nagyanyó nem nézi jó szemmel Midori és Akira barátságát, ezért Oszakába küldi a lányt, hogy belekóstoljon a városi kamaszok életébe – és eltávolodjon Akirától.

Midori egy csapat külföldi cserediákkal együtt kipróbálja a japán középiskolások mindennapjait. Szert tesz két új barátra: a szívtipró Tristanra, és a lázadó Reire, akik ki nem állhatják egymást.

Mennyi titok szövi át a rituális szabályokat követő, fegyelmezett japánok életét?

Hogy érzi magát egy félénk rókatündér a gimnáziumban?

És mi történik, ha Akira egyszer csak felbukkan Oszakában?

Minél több könyvet olvas az ember, annál jobban forr ki a saját stílusa. Egy idő után csökken a félrenyúlások száma, többnyire minimális információkból is képes megállapítani, hogy az adott könyv megfelel-e az ízlésvilágának. Mégis, sokszor ez sem elég. A mostani könyvpiac tele van egymás tükörképeként megalkotott történetekkel. Az azonos alapokra szinte teljesen megegyező karakterekkel játszott eseménysorozatokat helyeznek, épp csak pár apró információt változtatnak meg. S hiába szereti a moly az első esetben ezt a felállást, könyvről könyvre fog apadni a lelkesedése.

S pont ezért örülök, mikor a könyvpiacon ilyen ínyencségek ütik fel a fejüket, mint a Rókatündér. Japánról vajmi kevés könyv született és most sem gyakran helyezik a szerzők a történetüket ezen helyszínre. Ennek oka a kulturális különbségek. A legtöbb író bevallja magának, hogy kishal még a vízben ahhoz, hogy ne csak megfelelőt, hanem igazán jót alkosson ezen területi egységen, így inkább meg sem próbálkoznak vele. Azok között pedig, akik mégiscsak megkísérlik, sokan bukásra vannak ítéltetve, mivel nem járnak eléggé utána a témának, vagy épp nem érzik át a stílust, ezáltal nem tudják a szereplőiket felruházni a megfelelő tulajdonságokkal.

Furcsa, de eddig csak magyar szerző tollából származó mű esetén éreztem azt, hogy olyan igényes Japán témával foglalkozó könyvet tartok a kezemben, amelynek az írója nem hazai terepen alkot. Az előző, történelmi kalandregény után most új vizekre eveztem: egy vérbeli young adult regényt vettem a kezembe, mely Ázsia egyik meglepő vidékére kalauzolt el.

Eszes Rita munkássága számomra teljesen idegen volt. A szerző előző könyve, mely az Illangók címet kapta, nem ragadott meg. Az erdélyi történetek elég messze állnak tőlem. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem érdemel figyelmet, csupán az én komfortzónámból esett ki túlságosan. Mindenesetre több felületen is figyelemmel kísértem Rita aktivitását. Érdekelt az írásmódja, a stílusa. A bejegyzéseiből egy érdekes ember képe formálódott meg előttem. Mikor kiderült a második regényének a témája, nagyon boldog voltam. A japán kultúra már számomra is érdekelt téma, így örültem, hogy végre megismerhetem, mi rejtőzik a szerzőben.

Mint már említettem, a Rókatündér egy young adult regény, tehát az ifjúságnak szánt, romantikával és fantasztikus elemekkel fűszerezett történet. Midori, a könyv főszereplője nem átlagos tinédzser: képes rókává változni. Ez a képessége már a regény első oldalain megmutatkozik, tehát már a történet legelején biztos alapokat kapunk a besorolást illetően. Midori épp az egyik nagyvárosba készül beköltözni, ahol cserediáknak adja ki magát, hogy megismerkedhessen egy másfajta életmóddal, ugyanis jelenleg az erdőben, egy kunyhóban él a nagyanyjával, aki szintén képes rókává változni, tehát ő is úgynevezett kicune. A fiatal lány nem önszántából indul el erre a kalandos utazásra. Ha tehetné, akkor ő maradna a tenger mellett, melynek folyamatosan érzi hívó szavát, de ami még ennél is fontosabb: a fiú mellett, akit a parton ismert meg. Az ő kapcsolatuk igencsak érdekes, mivel Akira nincs tisztában azzal, hogy valójában egy lánnyal tölti a mindennapjait: ő csak egy kíváncsi rókát lát. Kapcsolatuk nem tetszik a nagyanyónak, ez a nyomósabb indok, ami miatt Midori rákényszerül az utazásra. A dacos kezdést követően hamar ráébred, hogy kár lett volna nem megélni ezt a lehetőséget, mivel rengeteg élmény és új ismeret vár rá Oszakában.

Már ennyiből is láthatjuk, hogy Eszes Rita egészen különleges történetet alkotott. A jól megszokott felállások még csak fel sem ütik a fejüket. Minden apró részlete egyedinek megmondható, a karakterek, a helyszín, a kiindulási pont és a történet alakulása is olyan ötletből született, mely könyv lapjain nem igen fordult még elő ebben a koncepcióban. S hogy mindez egy magyar író képzeletének szüleménye, főként örömmel tölt el. Itt van a tökéletes példa arra, hogy mennyire kreatívak, sokszínűek, találékonyak vagyunk mi is; hogy érdemes magyar szerzők műveit is olvasni.

A japán szellemiség erősen megmutatkozik a könyv lapjain. Az író maga is megfordult az alaphelyszínek egy részén, ezáltal saját tapasztalatait, élményeit felhasználva tudta megalkotni a történetét. A Rókatündér így vált hiteles regénnyé. Jelen esetben ez kiemelt prioritást élvez nálam, ugyanis az ázsiai területek a leggyakrabban a régmúlt időszakok kapcsán kerülnek előtérbe, mivel történelmük merőben eltér az európai népcsoportéitól, s izgalmas beszédtémát biztosítanak. Ugyanakkor a jelenkori Japán kulturális szokásait is érdemes megismerni. A technika gyorsiramú fejlődése nem ölte ki a régi hagyományokat, csak megreformálta őket. Teljesen más habitussal, szokásokkal rendelkeznek. Mindenesetre engem ez a téma kifejezetten érdekelt. Nem tudtam elképzelni, milyen lehet egy japán diák átlagos napja. Eszes Rita erre is teljeskörű választ ad.

A regényben több idegen hangzású szó is felcsendül, melyek fonetikusan lettek átvéve a japán nyelvből a magyarba. Sok rajongót ez zavar, nem értik, miért nem lehet legalább a neveket meghagyni eredeti formájukban. Bevallom, én kifejezetten örülök neki, mert így is néha problémát jelentett megjegyeznem ki kicsoda. Az általuk használt nevek a számomra nagyon idegenül csengenek, nem tudott ráállni a fülem. Épp ezért örültem annyira, hogy a szerző folyamatos fordítást is társított mellé, tehát minden fontos karakter esetén a név mögött húzódó kifejezést is megjelölte. A „szakszavakkal” már nagyobb gondban voltam. A történet folyása közben nincsenek elmagyarázva, csak a szövegkörnyezet nyújthat némi támaszpontot. Bevallom, nem mindenre jöttem rá magamtól, mit takarhat. Az iskolai ünnepet, amit tartanak a diákok, még most sem egészen tudom hová tenni. Úgy gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. A szerző, illetve a kiadó gondolt a hozzám hasonló olvasókra is: a könyv végén találhatunk egy rövid szómagyarázatot, ahol minden titokra fény derül. Bánom, hogy nem lapoztam olvasás előtt végig a könyvet, így csak a befejezés után vettem észre, pedig igen nagy segítség lett volna a számomra.

Midori róka és ember is egyben, két énje feszül egymásnak. Ebből adódóan folyamatos kettősség uralkodik benne.

„Ha ember vagyok, örökké űz a vágy. Hív a szabadság, kell, hogy a természet illatkavalkádja átjárja az orromat, hogy minden egyes érző szőrszálam belekapaszkodjon a napfénybe, a hóesésbe. A magam ura akarok lenni, aki azt teszi, amit akar.

De ha róka vagyok, az emberek közé visz a kíváncsiságom? Tudni akarom, mit és miért csinálnak, hogyan képesek együttműködni és alkalmazkodni és közösen alkotni valami szépet? Nézni és érinteni akarom őket, hallani a gondolataikat és meglesni az álmaikat.”

Mindkét életet kipróbálja, mielőtt döntésre jut, melyik testben szeretne maradni, vagy marad így, ahogy most van, örök kívülállóként. Mindegyik oldalnak megvan a maga előnye és hátránya, s ehhez Midorinak sok mindent meg kell tapasztalnia, hogy felelősségteljesen válasszon.

Oszakában nem csak arra jön rá, mi rejlik benne, mi a szíve vágya, s miről képes lemondani a nagyobb cél érdekében, hanem élményeket is gyűjt. Igazi barátokra tesz szert, akik lehet, hogy első pillantásra nem a legjobb társaságnak tűnnek, mégis mind szerethetőek a maguk módján. Mindenkinek megvan a saját gondja, búja-baja, de az egymás iránt érzett elkötelezettségük, barátságuk biztos pont a megoldás rögös útján.

Rengeteg információt tartalmaz, amelyek szélesítik az olvasó látókörét, de mellette nem felejt el szórakoztatni is. Ifjúsági regényről beszélünk, így természetesen megkapjuk a romantikával fűszerezett irányvonalat is. Fiatal szerelmek bontakoznak ki a szemünk előtt, melyek pont olyan finomak és törékenyek, mint a cseresznyefa virága. Óvatos érintések, udvarias mozdulatok és szófordulatok által haladunk lassan, lépcsőről lépcsőre. Ezzel szemben megjelenik egy északi fiú személyében a számunkra megszokott, impulzív kapcsolat is. A kettő egymás mellett nagyszerű kontrasztot alkot.

S mivel a főszereplők tinédzserek, akik szoros szabályok fala mögé próbálnak zárni, ezért várható, hogy szárnyukat kitárva feszegetik a határokat. Különböző tiltott dolgok, mint dohányzás, lógás, drog, szexuális kapcsolat is felüti fejét, illetve az ezekkel járó következmények is megjelennek.

Eszes Rita nehéz témát választott magának alapul. Rengeteg lehetőség rejtőzik benne, egyfajta kiaknázatlan területnek is mondhatjuk, ami egyszerre áldás és átok. Egyedi témaválasztása mellett a kiszemelt helyszínből adódóan is tartalmaz nagy buktatókat. Nagy utánajárást, ismeretet igényel a szerző által megálmodott elképzelés. Féltem, hogy nem fogja tudni legyőzni a témából fakadó nehézségeket, de szerencsére sikeresen vette az akadályokat. Arra számítottam, hogy elnéző mosollyal az arcomon fogom szemlélni a hibákat, enyhe fejrázással megjegyezve azokat a részeket, ahol a történet úgy mondva kidob magából a nem megfelelő kifejezésmódok, cselekmények miatt. Ehelyett kaptam egy profi munkát, amely teljesen belesimult az elvárásaimba.

Ifjúsági regény révén nem voltak túlzott elvárásaim a szereplőkkel kapcsolatban, így kellemes meglepetésként szolgált, hogy a kulturális különbségekre alapozva mennyire másként gondolkodott Midori, mint bármely más történet főszereplője. Tapasztalatlansága ellenére érett, de rendelkezik még a gyermeki bájjal és naivitással egyaránt. A társadalom által elvárt normákat – legtöbbször – betartva mutatta meg, hogyan lehet megtalálni önmagunkat. Hiába kötötték a szabályok, s legtöbbször a saját értékrendje is, mégis képes volt meglátni a helyes utat.

A Rókatündér igazi felüdülés volt. Úgy tűnik ki a Young Adult könyvek tömegéből, mint Midori az iskolatársai közül. A szerző a hangsúlyt a kamaszok által megélt események mellett sokkal inkább a belső lélektani folyamatokra helyezte. Van, mikor bohókás, másszor pedig melankolikus, majd kalandos, de egy biztos: nem hagyja hidegen az olvasót. Szívet melengető történet egy lányról, akinek fiatalon kell nehéz döntéseket meghoznia, s ezáltal kiválasztani a saját útját. El kell döntenie, mi a fontosabb a számára, mely oldalát érdemes feláldozni a másikért, hogy teljes életet élhessen. Vajon a szabadságot vagy a szerelmet választja? Vagy pont a szerelemben lelheti meg a szabadságát? Esetleg örök fogságra ítéli saját lelkét? Bármelyik ösvényre is lépjen, rengeteg élménnyel gazdagodik, ahogy mi is általa.

"Ez a barátok dolga, hogy megvilágítsák a döntéseid következményeit egy más perspektívából is!"

"A tegnapi igazságok ma már csak szélben szálló virágszirmok. Minden múlandó."

"Ha az ember megadja magát a sorsának, sok felesleges fáradtságtól kíméli meg magát. Elvégre a földrengést sem lehet elkerülni, csupán meg kell próbálni túlélni. És én úgy döntök, hogy túlélő vagyok."

"Az emberek összevissza beszélnek, hamis képet mutatnak magukról. Ahelyett, hogy hinnél a szemednek, mert inkább azt kell figyelni, ki mit feltételez másról, mert pontosan az van benne is. Ennyi."