Niitaabell Világa: Sarah J. Maas : Throne of Glass

Fülszöveg:
Az ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.

Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.

A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.

Sarah J. Maas a kedvenc szerzőim szűkös listájának az élmezőnyében szerepel. Ez a nő nagyon tud írni! Olyan történetek születnek meg a kezei között, melyek simán felveszik a versenyt akármelyik másik történettel. Véleményem szerint méltó társa akár a Harry Potter sorozatnak is.

Az Üvegtrónt először 2016-ban olvastam és már akkor is nagy sikert aratott nálam. Olyannyira, hogy a születésnapomra bátyámtól meg is kaptam az első három részt, mert annyit áradoztam róla. Akkor pont úgy volt, hogy az elsőt puhába, a továbbiakat meg keménykötésben lehetett rendelni, így ebben a felállásban került a polcomra. Azóta is keménytáblás verzióban gyűjtöm a részeket, s türelmesen várom, hogy az első részt is kiadják újra úgy is, bár már nem sok reményt fűzök hozzá. Ennyi idő alatt azért simán megtehette volna a kiadó, hiszen egy vezető sorozatról beszélünk, ahol mind a két verziót egyaránt keresik.

De örülök, hogy legalább a polcomon tudhatom és bármikor újraolvashatom, így nem panaszkodom.

Utazásunk egy bánya mélyén veszi kezdetét, ahol sok rabszolgasorba taszított ember robotol nap, mint nap. A legtöbben hamar megtörnek és feladják a percekkel való küzdelmet. Mivel sem ellátás, sem a körülmények még csak meg sem közelítik az emberséges szintet, így ez egyáltalán nem meglepő. Borzalmas, min kell keresztülmenniük csupán azért, mert a trónon egy olyan személy ül, aki szeretné az uralma alá hajtani az egész világot. Tervében jól halad, ezt mutatja a bányák létszáma is. Minden ellenségét eltűnteti. Mondhatjuk, hogy a halál is kegyes ajándék ahhoz képest, ami ezen a lelketlen helyen vár az emberre. Celaena Sardothien nagyon régóta raboskodik itt. Egy éve töri a köveket szüntelenül. Más ebbe már belehalt volna, vagy legalábbis a lelke oda lenne, de ez a lány erős és kitartó. Nem adja könnyen magát. Celaena erről a szörnyű helyről kerül az üvegpalotába, ahol a szabadságáért vív küzdelmet. Ha elbukja, vagy így, vagy úgy, halál vár rá. A könyv az ő történetét meséli el, miként éli meg a próbát, milyen helyezést ér el, s hogy ő lesz-e vajon a király bajnoka, vagy mehet vissza Távolvégbe, a bányák sötét mélyére. De küldetését egyéb körülmények is nehezítik. A kastély falai között nagy veszedelem bontakozik ki a ködből. Vajon képes lesz ez a fiatal lány megmutatni, mi lakozik benne?

Ez a történet nem a megszokott módon veszi kezdetét, de még csak közel sem az általános sémákra építve halad előre a történet. S pontosan ez az, ami kiemeli a tucatfantasyk sorából. Mivel Celaena foglalkozását tekintve orgyilkos, így erősen megfontolandónak tűnik, hogy megfelelő-e a sorozat számára a vörös pöttyös besorolás, hiszen ez az úgynevezett young adult kategória jelzése. Véleményem szerint az Üvegtrón pontosan megtalálta a megfelelő helyet a maga számára, ugyanis igaz, hogy vannak benne erősebb jelenetek, meggyalázott holttestek, ám mindez nincs oly mértékben kifejtve, hogy kárt tegyenek a fiatalabbak lelki világába. Mellette az események fordulatai sem vesznek oly mértékben elrugaszkodott irányt, hogy ne lehessen odaadni a kamaszoknak is. Kell hozzá egyfajta érettség, hiszen mégiscsak folyik benne egy adag vér, de kell, hogy meglegyen bennünk a gyermek is, aki rajong a romantikáért, a könyvekért és a szép ruhákért. Mert Celaena is pontosan ilyen. Sok helyről hallom, hogy savallják, hogy egy orgyilkos szeret csinosan öltözködni meg végigtáncolni az éjszakát. Nem tudom megérteni, miért is lenne ez gond. Gondoljunk bele: ő igazából egy nagyon fiatal, épp csak nagykorú lány, akire az élet kegyetlen súlyokat pakolt. Miért lenne gond, hogy örömét leli olyan apró dolgokban, mint néhány csecsebecse? Miért baj, ha ő nem csak egy jól képzett gyilkos, hanem egy finom nő is? Szerintem a kettő tökéletesen megfér egymás mellett, sőt, kiemeli a két oldalának erősségeit. Celaena számomra pont ettől vált szimpatikussá: megőrizte gyermeki rajongását a dolgok iránt, nem egy könyörtelen gyilkos. Lehet, hogy nem egy életet oltott már ki, de ettől független van szíve. Nem is kicsi. És hát az sem utolsó szempont, hogy igazi könyvrajongóval van dolgunk. A szerző jól tette, hogy ezzel a tulajdonsággal is felruházta a főszereplőnket, hisz a későbbiekben jól jött neki, illetve ezáltal láthatjuk, hogy tényleg nem egy butus kislánnyal van dolgunk, hanem egy művelt nővel nézünk farkasszemet. Mert logikai készségek nélkül Celaena sem lett volna sikeres orgyilkos.

Ezt látja Chaol is, mely nagy értékrendi problémát vet fel a személyében. Nem tudja beskatulyázni a lányt, mely teljesen összezavarja. Nem tudja mit kezdjen vele. Egyszerre vonzza és taszítja. Mert Celaena pontosan ilyen: mintha a mágnes mindkét pólusa a bőre alatt rejtőzne.

Dorianban ezzel szemben nem vívnak ennyire erős harcot a morális problémák. Ő annak látja a lányt, ami. Tudja róla, hogy veszélyes, ugyanakkor látja, hogy nem buta: nem származna abból haszna, ha kitöréssel próbálkozna, vagy épp valaki fejét eltávolítaná a testétől.

Érdekes volt látni, ahogy ez a megtört testű, meggyötört lelkű, de egyenes háttal rendelkező lány elkezdi felfedezni az új környezetét. A próbák számomra kifejezetten izgalmasak voltak, bár elég kevés lett jobban kifejtve. Mégis, lapról lapra egyre több minden bontakozik ki a szemünk előtt. Mivel nem először olvastam, így a későbbiekben kiderülő tudás birtokában szemléltem az eseményeket és meg kell mondjam, az írónő jó munkát végzett. A szövegben sok apró utalást rejtett el, melyek legtöbbször kétértelmű jelentéssel bírnak. Mind a mostani szituációban megállják a helyüket, mind a későbbiekben is jó alapot adnak a történetnek. Hisz minden itt, az első részben kezd alakot ölteni.

A szerző felvonultatja a szereplők kisebb csoportjait. Láthatjuk, hogy nagy szerepet fog a történetben játszani a politikai helyzet, a történelem véres emlékei. Láthatjuk, miként vált Celaena orgyilkossá, s hogyan nem veszítette el közben a saját személyiségét. Mély tűz lobog benne, melyből táplálkozva képes túlélni a napokat. Rövid pillanatok erejéig mágikus lényekről is szó esik, mint például a tündérekről. Valahogy ez törlődött a memóriámból, úgy emlékeztem, csak egy későbbi részben kaphatunk hozzájuk tartozó utalásokat, ám így még inkább élveztem az olvasást, hiszen ezáltal éreztem, hogy minden további szálnak megteremtette a biztos alapot.

Számomra a történet kifejezetten érdekes volt. Tetszett, hogy nem csak az akcióra épít, hanem a lelki folyamatokra is kellő hangsúlyt fektet, illetve a helyzetek kialakulásának is megadja a kellő időt. Mások számára lehet, hogy ez unalmasnak is hathat, de szerintem pontosan ezzel volt képes megalapozni egy igazán élménydús sorozatot. Mert valahonnan el kell indulni. Itt még sok mindent meg kellett tanulnunk: mik azok a rémjelek, milyen felállások vannak az országban, ki, milyen szövetségesekkel bír, milyen kapcsolatok feszülnek az egyes szereplők között. Az Üvegtrón mérhetetlenül összetett.

Mivel ifjúsági könyvről beszélünk, így szinte várható volt, hogy felüti a fejét a romantika is. Finoman szövi át a könyvet, mindenféle erőltetés nélkül. Szerintem nem is áll fent szerelmi háromszög sem, csupán a választás lehetőségét adja meg a karaktereknek. Emellett a történet vége is igencsak meglepő, melyből újfent azt szűrhetjük le, hogy Celaena nem egy butuska kislány, akinek a hormonjai átvehetik az uralmat az esze fölött.

Az Üvegtrón örökre bevéste magát a kedvenc sorozataim közé. Mi sem árulkodik erről jobban, hogy ez az egyetlen sorozat, amelynek a részeit keménykötésben gyűjtöm. Mert megérdemli. Igazán kalandos történet elevenedett meg a szemem előtt. Volt benne minden, ami szem-szájnak ingere: kihívások, próbák, árulások, csalások, komikus helyzetek, logikai megmérettetések, rejtélyes halálesetek és meglepő fordulatok. Mindez úgy, hogy nem tűnik a regény túlságosan aktívnak, tömöttnek. A szerző képes volt megzabolázni a sorokat, s a kellő mennyiségű erőt mögé pakolni, így vannak izgalmasabb és nyugodtabb részek is.

A karakterek közül egyelőre szinte mindenki közel áll a szívemhez. Kaltain egyedül az, akit a legsötétebb zugba dugnék el, hogy ne okozzon felesleges kellemetlenségeket. De a többiek: Dorian, Chaol, Celaena és még Nox is közel került hozzám, megszerettem őket.

Alig várom már, hogy folytathassam a sorozatot, hiszen a java még csak most jön! Remélem, az újraolvasás alkalmával is pont olyan izgalmas lesz, mint, amilyen először volt a sorozat.

"– Te állandóan csak olvasgatsz?"

"– Sajnálatos módon az olvasás mostanára már kiment a divatból.

– Semmi baj. Annál több jut nekem."

"– Menjen innen! Mindjárt meghalok – nyöszörögte Celaena a párnájának.

– Egy szép hölgy nem halhat meg egy szál magában – jelentette ki Dorian, és megsimogatta a lány kezét. – Szórakoztassalak egy érdekes történettel a halálod pillanatában? Miről olvassak neked?

Celaena elrántotta a kezét.

– Szívesen meghallgatnám a fafejű herceg történetét, aki nem akarta békén hagyni az orgyilkost.

– Ó, imádom azt a mesét! Annyira szép a vége. Tudtad, hogy az orgyilkos csak színlelte a betegséget? Így akarta felhívni magára a herceg figyelmét. Ki gondolta volna? Milyen dörzsölt nőszemély. A hálószobai jelenet pedig egyszerűen lenyűgöző. Érdemes elolvasni a végét is, pedig előtte mennyi ostobaságot fecsegnek!"

"A könyvtárakban a legkülönfélébb gondolatok rejtőztek. Ezek némelyike veszélyesebb és erősebb volt még a legfélelmetesebb fegyvernél is."

"Az ember igenis jó. Valahol mélyen mindenkiben ott van a jóság parányi morzsája. Ott kell hogy legyen."