Niitaabell Világa: Sarina Bowen - Elle Kennedy: Ez a srác (HIM 1.)

Ők ketten nem egy csapatban játszanak. Vagy mégis?

Jamie Canning sosem jött rá, miért veszítette el a legjobb barátját. Négy évvel ezelőtt a tetovált, nagyszájú, szabályszegő szobatársa minden magyarázat nélkül kizárta őt az életéből. Végülis mi rossz van abban, ha tizennyolc éves korukban a nyári hokitábor utolsó éjszakáján furán alakultak köztük a dolgok? Csak egy kis részeg hülyülés volt. Senki sem halt meg.

Ryan Wesley már nagyon megbánta, hogy annak idején belerángatta a nagyon is heteró barátját egy fogadásba, ami próbára tette a barátságukat. Most, hogy a z egyetemi csapataik egymás ellen játszanak a nemzeti bajnokságon, végre lesz alkalma bocsánatot kérni. De elég egy pillantást vetnie a srácra, akiért időtlen idők óta odavan, és a fájdalom erősebb, mint valaha.

Jamie régóta vár válaszokra, de ehelyett egy újabb kérdést kell megfejtenie: vajon egy együtt töltött éjszaka tönkretehet egy barátságot? És ha nem, mi a helyzet hat, együtt töltött héttel? Amikor Wesley megjelenik a táborban, hogy egy újabb forró nyáron át együtt edzősködjenek, Jamie-nek sokmindenre rá kell jönnie a régi barátjával kapcsolatban… és magával kapcsolatban is.

Bárhol meghallom Elle Kennedy nevét, a szívem hevesebben kezd verni és a hangulatom átcsap rajongói üzemmódba. Ez a nő nagyon tudja, hogyan kell írni. Központi szereplői a sportolók, méghozzá a jégpályán sikló izommonstrumok. Ez mindig is tetszett benne, hiszen végre találhatunk a sportos-romantikus könyvek között olyat is, ahol nem a foci és a kosárlabda jelenik meg. Ezeket amúgy sem szerettem, így lapokra vetve sem vonzott. De a hoki… na az más.

Noha végtelenül szeretem Elle Kennedyt, mégis kétkedve fogadtam először a könyvét. A Royal-fiúk sorozata, ahol társszerzőként van jelen a történet legvégére eléggé lecsúszott, nem nyerte el a tetszésemet, noha az első részt imádtam. Féltem, hogy mivel itt is ketten alkották meg a történetet, talán megint ugyanabba a hibába fognak esni, s átugorják az eddig is már sokkalta kitágított határokat, ezáltal szintén egy olyan történet fog megszületni, amiben elveszik a sok dráma között a lényeg. Azt pedig nem kellene, főleg ezen kötet esetében, ahol egy érzékenyebb téma került a középpontba, mely pedig a homoszexualitás.

A könyv megjelenésére várva egyre nagyobb izgatottság vett rajtam erőt, mely a végén már kimondhatatlan mértékűvé fokozódott, elfedve a kétségeimet. Nőttek az elvárásaim, magasra szökkentek. Nem könnyítettem meg a dolgát, az már biztos.

Igaz, hogy tartottam a társszerzőtől, Sarina Bowen-től, ám már a HIM olvasása előtt „barátságot” kötöttem vele. Instagrammon több képem alatt mutatott aktivitást. Nem tudom, miként talált rám, de tetszett, hogy ugyanolyan ember, mint mi, közvetlen és könyvimádó. Mikor barátnőmtől karácsonyra megkaptam a várva várt kötetet, majd kiugrottam az ablakon. Három nappal később tudtam elkezdeni olvasni, de ettől független mindenhová vittem magammal. Végig egy karnyi távolságban volt tőlem. Maximum. Ilyen mértékű függést ritkán okozott még könyv, főleg azelőtt, hogy felütöttem volna. Az Instagram oldalamra is posztoltam róla, ahol Sarina Bowen újfent reagált rá: hagyott ott egy egyszerű, aranyos kommentet. Sokat jelentett ez a számomra. Jó jelnek vettem ezt a sok pozitív megerősítést, így boldogan ütöttem fel a könyvet egy szép napon. Majd nagyobb meglepetések értek, mint amire számítottam.

Tisztában voltam vele, hogy ezen könyv előterébe a homoszexualitás van, tehát egy úgynevezett LMBT kötet került a kezembe. Sosem tartottam ettől a műfajtól, ahogy nem ítélkezem párkeresés alapján sem. Számomra minden ember egyenlő, függetlenül attól, hogy az ellenkező vagy a saját neméhez vonzódik-e. Ugyanakkor sosem fordultam tudatosan ezen könyvek irányába. Ez az első alkalom, hogy én magam vágytam rá. Úgy voltam vele, hogyha valaki, akkor Elle Kennedy fogja tudni majd ezt jól tálalni. S nem is tévedtem.

A legtöbb LMBT könyvben a lelki folyamatokon van a hangsúly, a testiséget teljesen háttérbe szorítva. Láthatjuk, ahogy a szereplő ráébred arra, hogy nem heteroszexuális, s ezt miként tudja elfogadni. Vagy hogyha ez még épp adott, tehát már a felismerés folyamata megtörtént, akkor a szemünk előtt kibontakozik egy óvatos kapcsolat, mely tele van kétségekkel. Az írópáros ennél jóval többet adott. Természetesen a mentális egyensúlyra is nagy hangsúlyt fektettek, de ettől még megmaradtak a férfias vonások, nem nőiesedtek el a karakterek. Határozott srácokkal van dolgunk, akik tudják, mit akarnak. Véleményem szerint ez az egyik problémaforrás az LMBT könyvekkel: a főszereplőket túlságosan nőies vonásokkal ruházzák fel, pedig attól még, hogy a saját nemükhöz vonzódnak, nem törvényszerű, hogy gyengébbek legyenek. Na, Wes és Jamie esetében ettől nem kell tartani. Mindketten azok az erős, hokis srácok, akiknek első pillantásra tűnnek. S nem fognak egymással lelkizni fölöslegesen. S szenvedélyesek, nagyon szenvedélyesek. Elle Kennedy és Sarina Bowen nem félt a könyvükbe belevinni az erotikát is. Elsőre ettől a ténytől kicsit meghökkentem, nem tudtam, mennyire vagyok nyitott az ilyen hálószoba titkokra, de aztán jobban belegondoltam: ha nincs bajom az általános, ízléses erotikus olvasmányokkal, akkor ezzel sem lehet. S így is lett. Sok vágyakkal túlfűtött jelenet részletes leírását kapjuk meg, ám egy percig sem tűnik soknak, túlzónak vagy épp elrugaszkodottnak. Teljes természetességgel kezelték az írók a témát, s befogadható, mégsem palástolt módon adták át az olvasók részére.

Ez az ízlésesség a történetre is végig jellemző. Nincsenek benne erőltetett motívumok, az események a saját medrükben haladnak előre. Néha zubogó árként, másszor pedig csendes patakként, de folyamatosan mozgás jellemzi. Wes és Jamie egyaránt szimpatikus szereplők, akik amennyire különböznek, pont annyira hasonlítanak is egymásra. Wes karaktere biztosan Elle Kennedy munkája, hiszen, ha jól megvizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogy nagyban hasonlít Garrett-re, az Off-Campus sorozat első részének főszereplőjére. Természetesen itt nem csak a külső megjelenésre és a hoki iránti rajongásra gondolok, hanem a gondolkodásmódra, az elhivatottságra, de még az apai támogatás hiányára is. Ezenkívül hasonlóan aktív szexuális élet jellemzi őket, még ha az érdeklődési körül teljesen elkülönül egymástól. Ezzel szemben Jamie egészen egyedi, így úgy gondolom, hogy ő inkább Sarina Bowen képzeletében születhetett meg. Eleinte tartottam tőle, hogy az írók nem tudják majd megtalálni az arany középutat: vagy túlságosan prűd lesz, vagy éppen könnyedén elfogadó. Nagy meglepetést okozott, mikor láthattam, mennyire megfontolt és nyitott személyiséget adtak neki. A helyzethez a lehető legjobban illeszkedik.

A történet nem okozhat senkinek nagy meglepetést. Egy homoszexuális romantikus könyvről beszélünk, tehát kell, hogy legyen benne két férfi (vagy nő), akik valamilyen úton módon egymásra találnak, s kell lennie egy szövevényes kapcsolatnak is, mely vagy sikerrel zárul, vagy nem, de mindenféleképp tapasztalattal szolgál a karakterek és az olvasó részére egyaránt. Azt gondolhatnánk ez alapján, hogy már nem lehet újszerűt alkotni, hiszen az annyi történet született már meg a különböző írók tollából. Mégis, ez a két alkotó képes volt új tartalommal megtölteni az elavult kereteket, s ezáltal létrehozni valami újat. Lehet, hogy tudjuk, mit várhatunk tőle, de a regény megvalósításában rejlik a fő erő. Mert nem csak a karakteralkotás kitűnő, hanem a történetvezetés is. Az események nincsenek siettetve, egy pillanatig sem tűnik erőltetnek. A könnyű humor pedig megfűszerezi a már eddig is ízletes finomságot. Sokat nevettem a könyvön, nagyon sokat. Több részlet is hangos felolvasása került párom részére, mely igaz, nem mindig aratott osztatlan sikert, ám ez nem szegte kedvem, továbbra is lelkesen folytattam a kedvenc jelenetek megjelölését.

Mindig is úgy gondoltam, hogy egy nő számára igazán nehéz férfi karaktereket alkotni, hiszen az ellenkező nem teljesen más gondolkodásmóddal, érdeklődési körrel, dolgokra adott reakcióval rendelkezik. Az általam olvasott legtöbb könyvben nem is éreztem igazán a férfias vonások megjelenését, vagy ha sikerült is előcsalogatni, sokszor a romantika megjelenésével levetették magukról a szereplők, ám mivel magam sem lettem volna képes sosem jobbat alkotni, így sosem róttam ezt fel senkinek. Most találtam meg azokat a karaktereket, akik azon kevesek közé tartoznak, akik minden helyzetben képesek megőrizni önmagukat - s ez csak is az írói hozzáértést erősíti.

Nagy elvárásokkal álltam neki a könyvnek, s magam sem hittem, hogy képes teljesíteni mind. Azt pedig álmomban sem gondoltam, hogy képes még túl is szárnyalni. Mégis sikerült neki. Elle Kennedy újfent bebizonyította, hogy nem hiába szerepel a kedvenc íróim között.

A két fiú nagyon odateszi magát, minden tekintetben. Repkednek a poénok, a csínyek, a riposztok, miközben az elektromosság szikrázik a levegőben. Ha kell, akkor olyanok, mint két kamasz, máskor pedig erős, szenvedélyes férfiak. A regény minden sorát élveztem. Igazán újszerű élményt adott.

A Him, magyar címen Ez a srác mérföldekkel lekörözi a piacon lévő LMBT könyveket. Azok számára is élvezetes órákat biztosíthat, akik alapvetően nem rajongóik eme kategóriának, ám kellő mértékű nyitottsággal és kíváncsisággal rendelkeznek. Véleményem szerint érdemes megpróbálni, tökéletes kikapcsolódást nyújt. Szinte letehetetlen.

"Ha olyan emberek vesznek körül, akik szeretnek, akkor ők lesznek a családod."

"Mert az otthon ott van, ahol ő."

"Ha a test dolgozik, az elme egy időre kikapcsol."

"A ma éjszaka végtelennek tűnik, a holnap pedig egy örökkévalóságnak."

"Eddig miért nem mondta senki, hogy a prosztata egy mágikus erogén zóna, amitől unikornisok és orgazmustündérek táncolnak körülöttem?"

"Nézzünk egyenesen szembe a problémákkal ahelyett, hogy bezárkóznánk a másik előtt."

"– Én utálom a nyarat – jelenti ki.

Elvigyorodom. Az ember azt hinné, hogy a hosszú, jeges, kanadai tél után mindenki várja a meleget.

– Miért? – kérdezem.

– Mert mindig véget ér – sóhajt fel. – Kapunk úgy két-három hónapot belőle, aztán mire észbe kapunk, már újra lefagy a tökünk a jégeralsóban. A nyár csak szórakozik velünk – von vállat. – Mindig véget ér – ismétli.

Ebben igaza van. A nyár mindig véget ér."