Amikor a tizenéves Cameron Post szülei autóbalesetben váratlanul meghalnak, a lány első, sokkoló reakciója a megkönnyebbülés. Az suhan át az agyán, hogy hála az égnek sosem fogják megtudni, mit tett pár órával korábban: a legjobb barátnőjével csókolózott a szénapadláson.
Cam a szülei halálát követően a mélyen vallásos nagynénjéhez és jó szándékú, de reménytelenül régimódi nagyanyjához költözik. Tudja, hogy attól kezdve egészen más lesz az élete. A Montana állambeli Miles Cityben a túlélés két legfőbb alapszabálya: olvadj be, és hagyj békén másokat! Cam mindkettő tökéletes szakértője lesz – de az érzéseit és vágyait nem tudja magában elfojtani.
Egy napon a kisvárosba költözik Coley Taylor, a gyönyörű és hibátlan cowgirl, aki az iskola legmenőbb srácának a barátnője. Coley és Cam között váratlan, intenzív barátság alakul ki, amely, úgy tűnik, akár több is lehet, mint barátság…
De amikor ez már-már reális lehetőséggé válik, Cameront hideg zuhanyként éri a felismerés: csúnyán elárulták. Nagynénje drasztikus lépésre szánja el magát annak érdekében, hogy „helyrehozza” az unokahúgát – az Isteni Ígéret Keresztény Iskola és Gyógyítóközpont bentlakásos nevelőprogramjába küldi őt.
A Cameron Post rossz nevelése egy felejthetetlen regény önmagunk felfedezéséről és arról, hogy találjuk meg a bátorságot ahhoz, hogy a saját szabályaink szerint éljük az életünket.
A regényből Chloë Grace Moretz főszereplésével Sundance-nagydíjas film is készült.
Cam a szülei halálát követően a mélyen vallásos nagynénjéhez és jó szándékú, de reménytelenül régimódi nagyanyjához költözik. Tudja, hogy attól kezdve egészen más lesz az élete. A Montana állambeli Miles Cityben a túlélés két legfőbb alapszabálya: olvadj be, és hagyj békén másokat! Cam mindkettő tökéletes szakértője lesz – de az érzéseit és vágyait nem tudja magában elfojtani.
Egy napon a kisvárosba költözik Coley Taylor, a gyönyörű és hibátlan cowgirl, aki az iskola legmenőbb srácának a barátnője. Coley és Cam között váratlan, intenzív barátság alakul ki, amely, úgy tűnik, akár több is lehet, mint barátság…
De amikor ez már-már reális lehetőséggé válik, Cameront hideg zuhanyként éri a felismerés: csúnyán elárulták. Nagynénje drasztikus lépésre szánja el magát annak érdekében, hogy „helyrehozza” az unokahúgát – az Isteni Ígéret Keresztény Iskola és Gyógyítóközpont bentlakásos nevelőprogramjába küldi őt.
A Cameron Post rossz nevelése egy felejthetetlen regény önmagunk felfedezéséről és arról, hogy találjuk meg a bátorságot ahhoz, hogy a saját szabályaink szerint éljük az életünket.
A regényből Chloë Grace Moretz főszereplésével Sundance-nagydíjas film is készült.
Emily M. Danforth története teljesen váratlanul ért. Noha próbálom ugyanúgy követni a friss megjelenések soha véget nem érő listáját, mint eddig, mostanában a különböző magánéleti események ezt mégsem teszik lehetővé, így gyakran a megjelenéskor, vagy csak éppen pár nappal előtte értesülök a legújabb fejleményekről. Ez most sem volt másként. Apró foszlányhírek már fellebbentek előttem internetes bóklászásaim során, ám nem volt lehetőségem igazán figyelmet szentelni neki addig, míg az Athenaeum kiadó fel nem kért előolvasásra. Mielőtt elvállaltam volna e megtisztelő feladatot, alaposan utánajártam a könyvnek. Megformáltam magamban egy előzetes képet róla, mérlegeltem, vajon megfelel-e az ízléskörömnek. Vajon elég nyitott vagyok-e hozzá. Nem kapkodtam el, alaposan megrágtam, mivel egy igencsak komoly és fontos olvasmányról van szó. Ezt már első ránézésre meg lehet állapítani. Végül pedig mélyen, önmagamba nézve, döntésre jutottam: megérett a lelkem már hozzá, elvállalom.
Tiszta szívvel álltam neki a könyv olvasásának. Elmémet teljesen kitárva engedtem, hogy átvegye érzéseim fölött a hatalmat, ezáltal engedélyezve, hogy ténylegesen ki tudja mutatni, mi rejlik benne. Ezután pedig vártam. Olvastam és vártam.
Mielőtt bárki leveszi ezt a könyvet a polcról, tisztában kell lennie a fő irányvonallal. Ez most itt kiemelten fontos, hiszen kell egy bizonyos fokú nyíltság az olvasási élményhez, illetve ahhoz, hogy el tudjuk fogadni a könyvben játszódó eseményeket, gondolatokat. A szerző a homoszexualitás, elsősorban a leszbikusság témakörét választotta ki, s ezt helyezte el az 1990-es évek Montanájába, tehát az Amerikai Egyesült Államokba. Lehet, hogy furcsán hangzik, de örültem, mikor erről a tényről lehullt a lepel. Mostanság nagyon felkapott lett - mind magyar, mind külföldi oldalon - az úgynevezett LMBT irodalom. Akaratlanul is több olyan könyvbe botlottam az elmúlt év során, mely ezzel a témával foglalkozik. Mindig nyitottan álltam a témához, nem ítélem el az embereket a vonzódásuk alapján, így többnyire pozitív élményekkel zártam le a könyveket, ám feltűnt egy lényeges dolog, mely apró, homályos diszkrimináció-felhőként lebegett a műfaj fölött: férfiakról szóló könyv minden sarkon akad egy, ám olyan, ahol a nők egymás iránti vonzalma kerül előtérbe nem gyakori. Egy kezemen meg tudnám számolni, hány ilyen kötet jelent meg a tavalyi évben, míg a másik oldalról több történet is megfilmesítésre került. Talán ez azért lehetséges, mert a társadalom sokkal sarkalatosabban viselkedik az egymáshoz vonzódó férfiakkal szemben, mintha ugyanez a másik nemnél áll fent, ezáltal e témában több regény születik, hogy az olvasók számára könnyebben befogadhatóvá, elfogadottabbá váljon a téma. Illetve a tabukat pedzegető könyvek fogyása mindig kiemelkedő. Jobb ötletem nincs, amivel ezt igazolni tudnám. Mindenesetre úgy érzem, mindkét oldallal érdemes megismerkedni. Cameron Post rossz nevelése pedig erre egy tökéletes olvasmány.
Noha a történet magja egy fiatal lány saját neméhez történő vonzódása, nem csak ennyiben merül ki a fő eseményszál. Előzőleg tudatosan emeltem már ki az időszakot, tehát a kilencvenes éveket, hiszen igaz, hogy épp csak pár évtizeddel vagyunk előrébb az időben, mégis a világ akkoriban még teljesen más alapokon nyugodott. Az első lényeges különbség, hogy a digitális technológia, mint a számítógép, internet, kézi telefonok korszaka még nem volt jelentős, így a gyerekek is még a szabadban játszottak inkább, mint bent a lakásban ücsörögjenek egész nap egy monitort bámulva. A szülők hozzáállása is más volt, másként kezelték a gyermekeiket és még sorolhatnám. De ami számunkra is fontos: a hit sokkal nagyobb szerepet játszott még az emberek életében, főként a kisebb városok esetében. Emily M. Danforth könyvében is erőteljesen megjelenik, s teljesen ellenfeszül a leszbikus témakörnek. S ez a kettő téma találkozása teszi igazán különlegessé ezt a történetet. Egy fiatal lány érzéseiről, melyeket sokszor még maga előtt sem tud tisztázni és az Istenbe vetett hit általi ítéletekkel szembeni helytállás nehézségeiről szól ez a könyv, néhol pszichológiai jelleggel szemlélve az eseményeket, ám mégis teljes egészében regényes formában megalkotva.
Cameron Post, a címszereplő a könyv elején mindössze egy tizenkét éves lány, aki lassan kezdi felfedezni az érzelmek világát, ám nem a szomszéd fiú váltja ki belőle a különös gondolatokat, hanem a legjobb barátnője, Irene. Meg is történik az ominózus első csók, mely után Cameronban szinte fel sem merül, hogy a másik nem is érdekelné. Ez főként azért különös, mivel a legtöbb LMBTQ könyv a bizonytalanságra épít, arra, hogy miként jut el a főszereplő a felismerésig és az elfogadásig. Camnek ezzel semmi problémája nincs, noha fiatal kora ellenére is tisztában van vele, hogy ez nem helyes, nem Istennek tetsző cselekedet. Amikor pedig ezen a napon egy tragédia is történik, elveszíti egy balesetben a szüleit, főleg rányomja a bűntudat a pecsétjét az életére. Ahogy a borítón kiemelt mondat is utal rá, a saját neméhez való vonzódás napvilágra kerül, s ennek következtében egy átnevelő táborban találja magát, ahol vallási erőkkel próbálják bűnétől megszabadítani. Viszonylag hosszú utat teszünk meg, míg ide eljutunk. A szerző jól felépítette a történetét, alapos mélységekben fejezi ki magát, időt és teret hagyva a vágyak kialakulásának, a szükséges lépések megtételének és a különböző önkifejezési formáknak, mielőtt felforgatja Cam életét. Számomra ez kifejezetten fontosnak mutatkozott, ugyanis ezáltal teljesen megismerhettem mind a lányt, mind a környezetét, s így még annál is elfogadóbbnak bizonyultam, mint amit magamról feltételeztem. Cam élete - noha sosem volt könnyű - mégis átlagosnak mondható. A szerző nem egy gyerekkori szexuális traumára építette fel a karaktere egyik fő jellemvonását, amely a mai világban kifejezetten elismerendő magatartás. Nem engedi a történetét elsüllyedni a klisés világában, hanem inkább törekedett a realisztikus megjelenítésre. Ahhoz, hogy ezt elérje, mélyen átadta a korszakra és földrajzi helyzetre jellemző tulajdonságokat. Rengeteg filmes és zenei utalás található a könyvben, melyek igaz, hogy nekem sokszor idegenül csengtek, mégis egy idősebb olvasó számára kellemes emlékeket idézhet fel. Nekem pedig adott egy szép listát, amire szeretnék majd sort keríteni a későbbiekben.
Első benyomásra pont ez az erős kulturális mutató volt az, amely kétségeket ébresztett bennem. A történet szerves része a marihuána használata is. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ilyen könnyen juthattak a tinédzserek is a szerhez. Többször is visszalapoztam, utána számoltam, hogy a főszereplőnk biztos, hogy jelenleg 14-15 éves-e. Belegondolva - és utánajárva - viszont meg kellett állapítanom, hogy a könyv nem hazudik, tényleg így volt. Így hiába nehéz elfogadnom, ez is a kor egyfajta sajátossága, melyet a szerző maximális mértékben visszaadott.
A történet első felében megismerhetjük Camet és a benne feltorlódott, lassan kicsúcsosodó érzelmeket. Megismerjük a környezetet, felállítjuk az alapvető téziseket. A szerző szépen adagolja számunkra. Úgy bővítette ki kerek egésszé, külön világgá, hogy észre sem vettük a változást. Majd mikor elérünk az első nagy sarkalatos ponthoz, olyan érzés, mintha egy másik könyvet fognánk a kezünkbe. Cam bekerül az Isteni Ígéret nevezetű bentlakásos nevelőprogramba, s ezzel minden megváltozik. Az író megtörés nélkül evezett át ebbe az újszerű helyzetbe, mégis drasztikusak a változások. A megrendíthetetlen ok-okozati eseményekre oly mértékű ellentétes irányvonalú folytatás épül, mely egyszerre képez szakadékot és masszív hidat a történet két fő része között. S így kerül kontrasztba a hit és a homoszexualitás.
Az Isteni Ígéret fő tézise a következő:
„A homoszexualitás bűnének ellentéte nem a heteroszexualitás, hanem a szentség.”
Már ebből a rövid mondatból is érezhető, hogy milyen irányt vesznek az események. A Biblia tanításai alapján a hívő emberek bűnként fogják fel a saját nemhez történő vonzódást és szentül hiszik, hogy ezen rossz tulajdonság kezelhető a megfelelő módszerrel. Két olyan világ feszül egymásnak, amelyek teljesen más elképzeléssel rendelkeznek ugyanazon dologról. S a legcsodálatosabb ebben a feszültséggel teli ellentétben az, hogy mégis megfér egymás mellett a két vélemény. A szerző egyikre sem mondja ki, hogy helyes vagy helytelen. Megvan a saját véleménye, ahogy az olvasó is megalkothatja a sajátját. Mindkettőnek vannak csúcs -és mélypontjai. Nagy mértékű gondolkodásra ingerli az olvasót, mintegy pszichológiai töltettel megerősítve a teljes képet. S ez az, amitől igazán különlegessé válik ez a történet.
Olvasás közben sokszor elgondolkodtam rajta, hogy vajon hová tartunk. Elfogadás vagy tragédia lesz a vége? Egyszerűen nem éreztem semmi biztost vele kapcsolatban. Valami készült, ködként gomolygott a háttérben, de a végsőkig rejtve maradt. Amikor pedig a rideg napfény kiélesítette az összes kontrasztot, ott álltam én és a szereplők, s együtt szemléltük a hosszú utat, amely elvezetett eddig a pontig. Biztos vagyok benne, hogy a lezárással nem lesz mindenki megelégedve. Sokan a folytatásért szeretnének majd nyúlni. Véleményem szerint pont ez a rendkívül egyedi nyitottság adta meg a történet tökéletes lezárását. Pont úgy végződik, ahogy kell.
Emily M. Danfort története gondolkodásra és önvizsgálatra ingerli az olvasót. A sorok között elveszve folyamatosan a saját érzéseinket vizsgálgatjuk. Az események fokozatossága megadja a lehetőséget, hogy a kevésbé elfogadóbb személyiséggel rendelkezők is kitárják szívüket Cameron felé, hogy együtt fedezzék fel - nézőponttól függően - a homoszexualitás tisztaságát és bűnösségét egyaránt.
A 2019-es év egyik legmeghatározóbb olvasmányát tartottam a kezemben. Cameron Post története új utat nyit meg az LMBT irodalom rögös ösvényén. Szükség volt rá, hogy valaki papírra vesse. A szerző gondolatai szépen elevenednek meg a lapokon. Érzékletesen fejezi ki magát, mellőzve a nagyratörő motívumokat, melyek pont az ellentétét érjék el, mint amit szolgálnának.
Nem tökéletes, egyáltalán nem az. Vannak hibái, kisebbek és nagyobbak egyaránt. Akadnak benne kisebb ellentmondások, jelenetek, amelyeken még lehetett volna csiszolni, mégis azt kell, hogy mondjam, hogy pont ettől vált tökéletessé, ettől lett emberibb.
Engem teljes mértékben meggyőzött, s noha voltak olvasás közben hullámhegyeim, mégis teljesen pozitív élménnyel zártam a könyvet. Több, mint érdemes elolvasni.
"– A meleg ruhának semmi köze a melegséghez.
– Ez jó lenne pólófeliratnak – állapítottam meg. – Nagyon frappáns."
"Hogyan is állíthatnám magamról, hogy áldozat vagyok, amikor olyan hevesen vágyom a bűnre?"
"Emlékszem, apám sokszor mondogatta, hogy Montanában két évszak van: a tél és az útfelújítások időszaka."
"Megtapasztaltam, az ember hogyan tudja elsajátítani az önfegyelmet és eljutni az önmegtagadásig; milyen könnyű úgy érezni, hogy ha következetesen így viselkedik az ember, akkor valahogy tisztábban, helyesebben fog élni, mint mások."
"– Nem érzed ezt nagy dolognak? – kérdezte. – Úgy értem, túlságosan is nagynak. Úgy tűnik, minél több időt töltünk együtt, annál nehezebb abbahagyni.
– Talán ez azt jelenti, hogy nem kéne abbahagynunk – feleltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése