Niitaabell Világa: J. D. Barker: A negyedik majom

A Négy Majom Gyilkos több mint öt éve tartja rettegésben Chicago lakóit. Az áldozatai rendre fiatal lányok, módszerei és „védjegye” különösen kegyetlen. A rendőrség még ennyi év elteltével is csupán a sötétben tapogatózik, míg egy nap halálos gázolással történő balesetet jelentenek egy buszmegállóban. Kiderül, hogy az áldozat a Négy Majom Gyilkos. A helyszínelés során többek közt egy naplót találnak nála, és minden arra utal, hogy a régóta keresett gonosztevő épp elrabolt egy utolsó áldozatot, mielőtt váratlanul utolérte a vég.

Sam Porter nyomozó, a gyilkosra specializálódott egység vezetője tudja, hogy nagyon kevés ideje maradt megtalálni az elrabolt lányt. A sorozatgyilkos naplóját olvasva belemerül egy pszichopata tudatába és különös élettörténetébe, és olyan dolgokat talál, amikre nem lehet felkészülni. Rohamosan fogy az idő, és a Négy Majom Gyilkos még a túlvilágról is gúnyt űz a rendőrségből ebben a mesterien megírt, lebilincselő thrillerben.

Amikor először a kezembe fogtam, még nem éreztem semmilyen vonzást az irányába. Noha a borítót ötletesnek találtam, sem a címe, sem az írója nem ragadott meg, így nem is foglalkoztam jó ideig vele. Szépen feltettem a helyére, majd mentem tovább. Végeztem a munkám. Aztán jöttek a vásárlók, akik ezt a könyvet keresték, majd azok is, akik ehhez hasonlót. Csupa pozitív véleményt hallottunk csak róla, így az akkori kollégáimmal karöltve tüzetesebben megvizsgáltuk. Ekkor tűnt fel, hogy a könyv borítóján végig magyar szöveg fut körbe. Ez az odafigyelés volt az, ami eldöntette velem, hogy egyszer, a közeljövőben el fogom olvasni. Mert hát vannak jó borítók, de ez az igényesség nagyon ritka. S ha a kiadó ennyi energiát fordított rá, akkor biztosan méltónak kell lennie a történetnek is hozzá.

Egy szép délutánon besétáltam az egyik könyvesboltba, célirányosan haladva, majd ezen könyvvel a táskámban folytattam az utamat. Épp egy kirándulás kellős közepén tartottunk, szóval épp csak belelesni volt időm, meg lőni vele néhány képet Győr egyik magaslati pontjáról. Ezután pár hónap erejéig még állt a polcomon, mire végre eljött az ideje.

A 2019-es év krimi vonalát ezzel a könyvvel nyitottam meg. A lehető legjobb döntés volt.

Már az alapkoncepció is egyedinek mondható. Mert hogyan is épül fel egy krimi? Van egy elkövető, akinek kiléte vagy ismert vagy nem közölt az olvasóval sem. Általában az utóbbi. Ő utána nyomoz valaki magán úton, a rendőrséget lekörözve, vagy épp a nyomozó oldaláról pillanthatunk be az események forgatagába. A történet középpontjába végig az áll, hogy vajon sikerül-e elkapni a tettest, mielőtt – újra – rabol vagy gyilkol.

J. D. Barker felrúgta a szabályokat. Mondjuk tőle nem is számítottam másra. A Dracul történetét már olvastam, mely részben az ő munkásságát jellemzi - társszerzőként van feltüntetve. Már ott megállapítottam, hogy rendkívül tehetséges a szakmájában. Érzékletesen, mégis humorosan adja az olvasói közönség tudtára a mondanivalóját anélkül, hogy messzemenően elhúzná. Az általa kigondolt csavarok egyediek, nehezen kiszámíthatók és rendelkeznek azzal a varázslatos tulajdonsággal, hogy még nem szennyezi be az élményt a sokak által felhasznált elemek újbóli felbukkanása. Szó se róla, magasra tette a lécet. Kíváncsi voltam, hogyha mással együtt ilyen remekművet tud létrehozni, akkor vajon egyedül mire képes. S meg kell mondanom, nem csalódtam. Már az első oldalakon meglepett, hiszen a jó öreg, bevált kérdések helyett újat tett fel: mi van akkor, ha a kiindulópont szerint a megfoghatatlan sorozatgyilkost egyszer csak holtan találják? Mit lehet akkor tenni? Milyen irányba indulhatnak el az események? Nos, lássuk csak, hogy látta a szerző. Mivel J. D. Barkerről beszélünk, így számíthatunk arra, hogy nem éri be az elkövető halálával. Nem, ezt még biztosan valahogy fokozza. Na és hogyan lehet ezt? Egy általános közúti balesettel! Úgy van! A szerző kapásból úgy kezdi a történetét, hogy a mindig magaslatra emelt, elérhetetlen elkövetőt lelökte a közemberek szintjére. Hiszen attól még, hogy valaki pszichopata még nem érinthetetlen. Vele is történhetnek váratlan dolgok, például elütheti egy busz, ami a halálát okozza. Meglepő, de attól független, hogy az agya kissé máshogy működik, még ugyanolyan közember, mint bárki más. Pontosan ezért olyan nehéz megtalálni általában a tettest. Mert bárki lehet.

Nos, itt nem kell sokáig gondolkodnunk, hisz előbb találjuk meg a gyilkos immáron kihűlt testét, mint, hogy megtudnánk, mit is követett el. Márpedig igen mocskos dolgokat cselekszik. Az elrabolt lányoknak elsőnek a fülét, majd a szemét, végül pedig a nyelvét küldi el a család részére, hogy aztán a holttestét olyan helyen hagyja, ahol biztosan megtalálják. Valljuk be, a férfi nagyon beteges, ha képes volt ilyen tetteket végrehajtani. Még olvasni is sokszor nehéz volt, pedig nem tartalmazott a könyv érzékletes leírásokat, mégis… annyira valóságosnak éreztem a karakterét, még holtában is, hogy teljesen beleborzongtam. Főleg, mivel egy lány életét még meg lehetne menteni, hiszen az első fázisban járt, mikor megtörtént a váratlan, végzetes baleset. Ehhez mindössze egy lényeges nyomuk van: a Négy Majom, tehát a gyilkos naplója. Na, ebben aztán igazán érdekes dolgok vannak! A szerző úgy alkotta meg a könyvét, hogy a teljes naplót is tartalmazza. Apró cikkelyenként, fejezetenként kapjuk meg, lassan adagolva. A dózis tökéletes, higgyétek el nekem: aki egyszer felüti a naplót, az nem bírja ki, hogy a végére ne érjen. Én is így jártam.

Szinte szégyellem magam, hogy ennyire szerettem ezt a könyvet, hiszen szörnyűségekről is ír. Olyan beteg elmével állunk szemben, akit egyfelől legszívesebben újra elüttetnék, de a másik oldalról nézve pedig… ki kell mondanom: tisztelet ébredt bennem az irányába. Sosem hittem volna, hogy ez lehetséges, hogy egy többszörös gyilkost nem lenézek vagy megsajnálok, hanem elismerem bizonyos mértékig a személyiségét. S azt pedig főként nem gondoltam volna, hogy ez a gyerekkorától kezdve fennáll majd. Mert hiába tudom, hogy miket tett, hiába kaptam meg mindig kendőzetlenül az életének minden fontos eseményét, mégis… van valami, zsigeri szinten, ami elismerteti velem, hogy igenis, ez egy intelligens, okos ember. Még csak azt se lehet mondani, hogy a helyzet áldozata. Ki sem bírom fejezni, mennyire összezavarodtam most, hiszen J. D. Barker olyan tettet hajtott végre, ami képtelenségnek bizonyult eddig - azt hiszem, erről neki nem szóltak, így megvalósította. Képes volt alkotni egy olyan főgonoszt, akivel az olvasó szimpatizál annak ellenére is, hogy a tettei mélyen megrendítik. Úgy hozta létre, hogy ne érezzünk az irányába sajnálatot, szánalmat, ne tekintsünk semmit gyerekkori trauma általi változásnak. Erről nem is beszélhetünk, hisz igaz, hogy sosem volt átlagos az élete, de senki nem mondhatja, hogy bármiben is hiányt szenvedett volna. A legszeretőbb szülőkkel bírt, akiket valaha is megformáltak.

Kiemelkedő irodalmi alak lett, még úgy is, hogy hivatalosan a regény kezdetén már nem is élt. Na, ezt múlja felül bárki is!

Ó, és ebben még nem merül ki a meglepetések sora, de nem ám! Mert hát ezt a nagyszerű karaktert egy bonyodalmakkal átszőtt, logikai csavarokkal megspékelt történetbe helyezte el a szerző. Azt hinnénk, hogy az emelt szintű kezdet után ezt már nem lehet fokozni. J. D. Barker bebizonyítja, hogy de, lehetséges. S noha nagy odafigyelést igényel, mivel minden részlet fontos a történetben, úgymondva nincsenek üresjáratai, mégsem tűnik töménynek. Olvastatja magát, le sem lehet tenni. Ezt biztos nem fogjátok előre kitalálni! Lehetnek akármilyen agyament ötleteitek, akkor is okoz meglepetést. Talán pont ezért: annyira erősen a logikára épít, hogy nem marad helye az elrugaszkodott gondolatoknak. Mindennek megvan a maga helye, a tökéletes jelentése. S tudjátok mi a legjobb benne? Nem csak egy részes!

Bár az összes könyv, ami megfordul a kezemben, olyan színvonalú lenne, mint J. D. Barkertől A negyedik majom! A szerző egy igazi zseni! Imádom a megoldásokat, a kivitelezést, mindent! De komolyan. Annyira sok középszerű könyvet olvasok, melyek kikapcsolnak, tetszenek is, de könnyen felejthetőek, hogy amikor egy ilyen volumenű olvasmány kerül a kezembe, csak tátra nyitott szájjal, hang nélkül, tátogni vagyok képes. Mert az ilyen élményekért érdemes olvasni!

Jó arányban van adagolva a krimi és a thriller szál, egy percre sem laposodik el. A kissé szárazabb részeket pedig az örök humor dobja fel. Rengeteg poént tartalmaz, melyek feloldják az amúgy nehéz szituációkat, illetve emberibbé teszik a történetet. Legszívesebben azonnal kézbe venném a folytatást. Egyedül az a tudat tart vissza, hogy a harmadik rész még meg sem született, s barátnőm informálása alapján a következő rész erős függővéggel ér véget, szóval inkább kivárom, míg biztosan folytathatom a sorozatot.

Sok könyv van a polcomon, ám köztük kevés a krimi és a thriller kategóriájú. Ennek egyszerű az oka: ha tudom ki a gyilkos már, nem biztos, hogy újra leveszem a polcról a későbbiekben. A negyedik majom igazi élvezetet okoz, ezáltal örök élet garanciát kapott tőlem. Ha szereted a thrillert, mindenféleképp vedd kézbe! Hidd el, nem bánod meg. A 2019-es év első kedvencét már fel is avattam.