Apja eltűnése után Gwendolyn Bloom olyan útra lép, amire egyáltalán nem számított. Új személyazonosságot kap, és leereszkedik a kémek, orgyilkosok és vérbeli gengszterek világának legmélyebb bugyraiba, ahol végre megismeri a teljes igazságot.
Nincs választása: csak úgy mentheti meg az apját, ha a fogvatartóihoz hasonlóan ő is kegyetlenné válik.
Nagy rajongója vagyok a könyves dobozoknak, pontosabban azokat szerettem igazán meg, melyek a BubbleBook kezei közül kerülnek ki. Másik készítőtől nem is rendeltem. Véleményem szerint a magyar piac ezen ágán ők azok, akik igazán megérdemlik a dicséretet.
Az első, tőlük rendelt csomagom a 2018-as év augusztusi akciójából származott, mely az Alvilági hajsza címet viselte. A doboz teljes tartalma tökéletesnek mondható, imádtam minden kis apróságot, amit benne találtam. A könyv nem okozott nagy meglepetést: a csomag megérkezése előtt egy, esetleg két héttel sikerült kitalálnom, melyik kerülhetett bele. Így került hozzám Scott Bermstrong Kegyetlenség című kötete. Nem éreztem oly nagy vonzást az irányába, magamtól biztos nem vettem volna le például a könyvtár egyik polcáról, ám így, hogy az én példányomban szerzői jegyzetek is találhatóak, máris kíváncsibbá tett a történet irányába.
A szoros ütemtervem miatt csak most sikerült sorra keríteni, de a várakozási idő alatt sem csökkent iránta a lelkesedésem. Nagy hévvel vetettem bele magam a történetbe, ahol Gwendolyn már várt rám.
Mivel a Libri kiadó az Insomnia kategóriájába sorolta be, ezért egy felnőttek számára írt krimire számítottam, melybe esetleg egy cseppnyi romantika is került. Az eddigi ismereteim alapján ide a romantikus, erotikus illetve a scifi kötetek kerültek be. Ezek után nagy meglepetésként ért, hogy a főszereplő igazából még kamasz. Sok mindent megélt, mégis még kevés tapasztalattal bíró fiatal lány, akinek a legnagyobb problémája az, hogy a mostani iskolájába sem megy zökkenőmentesen a beilleszkedés. Természetesen ez mindig nagy stresszhelyzetet teremtő tényező, hiszen minden ember vágya, hogy a környezete elfogadja. Egy tinédzser számára, aki még önmagát is keresi, ez sokkal nagyobb súllyal bír, mint egy tapasztaltabb felnőtt esetében, bár utóbbit is megviseli a kirekesztettség. Ez természetes, így vagyunk kódolva. Mégis, mivel annyira sokat költöztek már, a világ nagy részét bejárták, s sosem maradtak huzamosabb ideig egy helyen, így azt hinné az olvasó, hogy ez mégsem bír akkora ráhatással a lelki világára. Hamar kiderül, hogy az igazi problémája nem ott kezdődik, hogy éppen bántják az önérzetét, hanem ott, hogy azon a napon van édesanyja halálának az évfordulója. Ezt a problémakört már inkább éreztem magaménak, így Gwendolyn hamar szimpatikussá vált a számomra. Viszonylag hamar rájöttem, hogy a tapasztalatlansága ellenére kiemelt intelligenciával bír, melyet a későbbiekben kamatoztathat. A szereplők és az aktív szituációk felépítése után a szerző rögvest rátér a regény fő témájára: Gwendolyn édesapja eltűnt, s megindul a keresése.
Gwendolyn leveti a kis kamasz köntösét és egy határozott jellemmel bíró nő lép a helyére. Megmondom őszintén, túl élesnek találtam a váltást. Mivel egy akció könyvről beszélünk, így nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a főszereplőnk megtanul közelharcot vívni. Véleményem szerint nem fejlődhettek volna ki ennyire gyorsan benne az ösztönös reakciók, azt pedig végképp nem hiszem, hogy ilyen könnyen félre tudta volna rakni az érzéseit, nem törődve azzal, hogy másoknak esetlegesen fájdalmat okoz. Gwendolyn teljesen kifordult önmagából, csak az édesapja felkutatása utáni elkeseredett vágy maradt meg belőle. Ha a regényben több időt hagytak volna az átvezetésnek, lehet, hogy már én sem lennék elégedetlen, bár azért dicséretes, hogy nem úgynevezett „Pál-fordulásról” beszélünk ezen esetben, hanem logikusan felépített folyamatról, mely nem egyik napról a másikra valósul meg, hanem fokozatosan bontakozik ki. Épp csak még így is kicsit elkapkodottnak érzem a fejlődést.
A történet nagy meglepetéseket okozott. Igazából nem tudtam, mire számíthatok, mivel sosem olvastam akciókönyveket. Ez a kategória messze elkerült eddig. Még a tiszta krimi kategória sem áll hozzám igazán közel, inkább thriller párti vagyok. Itt ez a három besorolás keveredik, folyamatosan váltakozva, épp mely bír nagyobb erővel. Nem mondanám rossznak, sőt… Szimplán a számomra szokatlan volt.
A történet logikus felépítéssel rendelkezik, s a nyomozás iránya is megfelelőnek bizonyul. Sok helyszínt bejárunk, ahol apró nyomokat követve haladunk a cél felé. Véleményem szerint a szerző túlságosan keveset hagyott ezekből is, legalábbis egy tizenéves számára. A legtöbbször a vak szerencsén múlt, hogy sikeresen vett egy-egy akadályt, s került ezáltal közelebb a céljához. Mégis volt benne valami, talán a fékezhetetlen kitartása és elvakult küldetéstudata, ami megragadott. Közel sem erre számítottam, mégis élveztem a helyezetek adta lehetőségeket és bonyodalmakat.
Scott Bergstrom kötete több ponton is közel került hozzám. Legfőképp a magyar vonatkoztatása miatt. Mindig érdekesnek találtam, hogy a külföldiek miként látják kis hazánkat. Számomra furcsa például, hogy Budapest ennyire megragadja a fantáziájukat, mert hiába ismerem el én magam is, hogy szép fővárossal rendelkezünk, ám nem hiszem, hogy labdába rúgna a világ legtöbb fővárosával szemben. Az pedig, hogy az író magyar szereplőket is elhelyezett a történetében, melyeket olyan emberekről formázott, akik valóban magyarok és átélték az ő emléküket… csak hab a tortán. Béla és párja ízig-vérig magyar attitűdökkel rendelkeznek. Remélem, hogy a továbbiakban még több szerep jut nekik. Belőlük közel sem volt még elég.
A könyv élvezeti értékén ugyanakkor még akadt, ami rontott. S ez bizony a fordító, korrektorok munkája. Nem egy helyen találkoztam benne erős ellenmondással. Szó szerint mondat ütötte a mögötte levőt. Nevetségesnek hatott az egész. El sem tudtam képzelni, hogy adhat ki valaki a keze közül ilyen művet, szerző létére. Az eredeti szövegre rálesve kiderült, hogy nem az író vétette ezeket a logikai hibákat, csak a magyar olvasók vannak abban a kiváltságos helyzetben, hogy élvezhetik ezt a blődséget. Farkas Melinda munkásságával most találkoztam először, de ezzel erős hátránnyal indul az én szememben a többi fordítóval szemben. De természetesen ezek az elírások nem csak az ő hibájából fakadnak. Mert emberek vagyunk, előfordul, hogy tévedünk. Ezzel nem is lenne gond. De pont ezért van más is, aki a lefordított szöveggel foglalkozik. Elvileg többszöri korrektúrázáson kellene átesnie ahhoz, hogy nyomdába kerülhessen. Nekem pedig senki ne próbálja megmagyarázni, hogy simán át lehet siklani fölötte, mert nem így van. Még én is kiszúrtam, pedig nem szoktam a kiadók és munkatársaik munkáját becsmérelni, mivel ők teszik lehetővé, hogy még több történetet ismerjünk meg.
Természetesen nem emiatt mondom azt, hogy Scott Bergstrom regénye nem nekem íródott. Lehet, hogy voltak benne olyan hibák, melyeket odafigyeléssel ki lehetett volna szűrni, de mégsem ezek vitték el számomra a történet erejét. Sokkal inkább az győzött, hogy az akció kategória nem áll hozzám közel. Tanulópénznek jó volt, mostmár ezzel is tisztában vagyok.
Egyáltalán nem azt kaptam, mint amire számítottam. Már a kiadói besorolás is félrevezetett, majd ezt a sort folytatta a cím és a fülszöveg is. S mivel másra készültem, ezért enyhén vegyes érzésekkel tettem le az olvasási folyamat végén a könyvet. Ugyanakkor nem mondanám, hogy rossz lenne, sőt! Azok biztosan körömrágásig fogják élvezni, akik szeretik az akciódús nyomozós könyveket.
A történet során végigjártuk a pokol minden bugyrát, a szerencsejáték, illegális termékekkel történő kereskedés vagy épp az emberi élet kioltása is előtérbe került. S ahogy egyre jobban elmerülünk ebbe a fertőzött világba, úgy erősödik meg Gwendolyn jelleme is. Az általa járt út ezt megkövetelte tőle, hiszen enélkül nem tudott volna életben maradni, mégis, sajnálom azt a kis gondokkal küzdő lányt, aki előtte volt. Sajnálom, hogy sosem lesz már ugyanaz a kamasz, aki örül, ha egy fiú rámosolyog. Nagy tetteket hajtott végre, köztük több szörnyű kimenetellel rendelkezőt. Úgy érzem, a lelke már rég elveszett.
Nem volt rossz olvasmány, nem bántam meg, hogy sort kerítettem rá. Az ok-okozati összefüggések, a titkok szövevényes hálózata vitte előre a történetet. Olvastatta magát, s csak néha éreztem úgy, hogy kidob a történet magából, mikor egy-egy fordítási anomália felütötte a fejét. De ettől független merem ajánlani, a kalandkeresőknek. Igaz, hogy engem nem nyűgözött le, de biztos létezik az az olvasói réteg, akik a kellő megbecsüléssel tudják fogadni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése