Megrendítő… ha készen állsz egy újabb érzelmi K.O.-ra, ez a te könyved!
Egy kis híján végzetes baleset egyetlen nap leforgása alatt sorsközösséget teremt három idegen között.
Freya a hangját vesztette el első önálló albumának felvétele közben.
Harun szökni készül, menekül mindentől és mindenkitől, akit szeret.
Nathaniel egyetlen hátizsákkal és szörnyű tervvel érkezett New Yorkba, mert már nincs vesztenivalója.
Telnek az órák, és egyre-másra lepleződnek le a titkaik, és lassan ébredezik bennük, hogy saját veszteségeikből, bánatukból egyvalami jelenthet kiutat: ha osztoznak a másik fájdalmában, ha segítenek a másik kiútját megtalálni.
Gayle Forman legújabb regénye, az Eltévedtem megrázó, sőt katartikus történet a szerelem elvesztéséről, a szerelem megtalálásáról, az önismeretről és az önámításról.
Minden könyvmolynál eljön az a pont, mikor egyfajta olvasási válság veszi át az uralmat az elméje fölött. Ennek többféle formája van. A legrosszabb, mikor a teljes kedvet elveszi, s sokáig nem érzünk ingert arra, hogy könyvet vegyünk a kezünkbe. Szerencsére nálam csak egy enyhébb fokozat ütötte fel a fejét: ugyanúgy szeretek olvasni, ugyanúgy várom a könyvekkel töltött időt, ám nem tudok oly mértékben haladni a történetekkel, mint ahogy eddig. Az olvasási sebességem lelassul, az odafigyelésem csökken, könnyen elkalandozok. Az utóbbi két hónapban ez vett erőt rajtam. Ezért is kezdtem bele Justin Cronin A tizenkettek című regényébe, ám hiába élvezem, a mostani problémáimhoz kicsit tömény olvasmánynak tűnik, tehát nem ő lett a megfelelő gyógyír, inkább úgy mondanám: segít, hogy ne süllyedjek mélyebbre.
Mikor épp nincs dolgom, mégsem olvasással ütöm el az időt, gyakran kötök ki a moly.hu oldalán, ahol egyik kedvenc időtöltésem a kihívások bogarászása. Pontosan így bukkantam rá egy általam szeretett moly új játékára: Valentin nap megünnepléseként el kellett olvasni az ominózus 24 órában egy romantikus könyvet, mely legalább 250 oldal terjedelemmel bír. Többször is elgondolkodtam rajta, hogy lejelentkezem. Nem tartottam valószínűnek, hogy ebben az állapotban, ráadásul a hét kellős közepén, munkanapon képes leszek ilyen terjedelembe olvasni, mikor mostanság örülök, ha egy nap az ötöde lecsúszik. Mégis… volt valami, ami nem hagyott nyugodni. Lehet a kihívásban rejlő vállalkozóképesség, lehet a kihívásgazda személye, esetleg más külső ok, de ezt nem tudom megragadni. Szóval @rebeka202 tanácsára és ösztönzésével hajtva kézbe vettem Gayle Forman Eltévedtem című alkotását azzal a szándékkal, hogy Valentin nap a végére is érek.
Nem tudtam. pontosan mire számíthatok. A könyv a megjelenésekor megmozgatta a fantáziámat, a borító felkeltette az érdeklődésemet, de idővel feledésbe is került. Nem olvastam még a szerzőtől és mindig találtam valami kifogást is, így egyre csak csúszott és csúszott hátra a várólistámon. 13-án, kora délután ajánlotta nekem Rebeka ezt a könyvet a másnapi maratonra. Mivel a polcomon nem volt meg, így lustán rálestem a könyvtárunk oldalán - és legnagyobb meglepetésemre kölcsönözhető állapotban volt. nos, gondoltam, ha este hatig úgy marad, akkor elugrom érte. Mondhatni, minden simán ment, így fél hétkor már a kezemben tartva tartottam hazafelé, miközben a fejemet vakartam, mégis hogyan jöhetett így össze minden. Nem szokott ekkora szerencsém lenni, eddig szinte kivétel nélkül mindig várnom kellett egy-egy kötetre. Úgy néz ki, hogy a Sors akarta így, mert sokkal többet kaptam tőle, mint amiben reménykedtem.
Hajnalban, munka előtt kezdtem el olvasni. Tényleg semmit nem tudta róla, sőt, még a fülszöveget sem futottam át, így a könyv teljes varázsát átérezhettem. Nem voltak elvárásaim, kételyeim. Abszolút fehér lapként feküdt előttem. Így ütöttem fel. Elsőként Freyával, a híres énekespalántával ismerkedünk meg, aki épp egy nagy válság kellős közepén van, ugyanis elvesztette az énekhangját. Ezt először elég szkeptikusan fogadtam. Hogyan lehetséges elveszíteni egy olyan dolgot, ami szorosan összekapcsolódik a beszéddel, s eme funkciója pedig hogyan úszhatná meg mindenféle sérülés nélkül ezt az állapotot? Miért nincs kihatással egyik a másikra? Nem vagyok igazán muzikális lélek. Szoktam zenét hallgatni, vannak kedvenc együtteseim, de sosem voltam az a mély rajongással átitatott zenebolond, így számomra Freya világa eléggé messze állt. Ugyanakkor ahogy haladtunk előre, s egyre több morzsáját szórta elém az író az életéről, elkezdtem szimpatizálni vele. Fokozatosan kedveltem meg és értettem meg a benne lejátszódó folyamatokat. Végül pedig teljesen a szívemhez nőtt ez a lány, aki messze eltévedt a saját és a mások által, a számára kijelölt útról.
Másodikként Harun lép a képbe, akinek az életében fontos szerepet játszik a vallás és családi összhang. Hosszú utat tett meg ő is, míg Manhattan teljes jogú lakosává vált, sok mindenen kellett keresztül menniük, hiszen ők nem idevalósiak. Nem, de nem ám. Harun egy teljesen másik kultúra óvó ölelésében cseperedett fel, s pont ezért okoz benne akkora lelki válságot, hogy az érdeklődésének tárgya nem a lányok, hanem a fiúk. Volt az életében egy fontos ember, James, akit még most is szeret, ám jelenleg nem lehetnek együtt. Lassan kibontakozik az ő története is a szemünk előtt, s noha az elején őt sem igazán tudtam kedvelni - a túlzott önsajnálat nem tesz jó hatást senkire - egy idő után vele is megbékéltem.
A kirakós harmadik darabja Nathaniel, aki a többiekkel ellentétben azonnal szimpatikus volt. Van benne valami báj, ami azonnal kiváltja az olvasóból a szeretetet. Az ő története bujkál leghosszabb ideig a szemünk előtt, mégis, az apró gesztusokból többet tudunk meg róla, mint a másik kettőről együttvéve.
Ők hárman tévedtek el Gayle Forman lapjain. Mindnyájuknál mást jelent ez a fogalom. Van, aki fizikálisan, más pedig mentálisan, önmagát keresve. A lehető legkülönbözőbb helyzeteket élték át, melyeket össze sem lehet hasonlítani, mégis mindhármukban ugyanazon érzések játszódnak le és hasonló következtetésre jutnak. Különböző irányokba tartanak, mégis képesek arra, hogy ismeretlenként is egymás segítségére legyenek.
Az író egyszerűen fantasztikus. Olyan világot alkotott meg, mely minden olvasó számára ismerős lehet. Mindenki érezte már elveszettnek magát. Tudjuk, mit jelent a magány, a kétségbeesés, a hiábavaló útkeresés. Mégis, képes ezeket az érzéseket egy újszerű megvilágításba helyezni, mely ösztönzőleg hat az olvasóra is. Magam is azon kaptam magam, hogy mikor először felemeltem a fejem, hogy a történetből kiszakadva felvegyem a valóság bosszantó ritmusát, már túlvagyok a regény harmadán. Délután pedig, munka után, mikor újra kézbe vehettem, hirtelen csak azt tűnt fel, hogy lapoznék, de már nincs hova. Vége lett a történetnek. Nem kellett hozzá sok idő, hogy a végére érjek. A történet oly mértékben viszi előre az olvasót, hogy észre sem vesszük az idő múlását. Könnyed mondatszerkezetek jellemzik, jól elültetett gondolatok, simulékony, de mégis egyedi stílus. Teljesen a bűvkörébe vont. Emellett az olvasást elősegíti a szellős megjelenítési forma: a könyv nem hosszú, ha az általános szabályoknak megfelelő szövegalkotási módban jelenítenénk meg, valószínűleg jóval kevesebb lenne oldalszámra is. Mégis, rövidsége ellenére egy teljes, kerek történetet kapunk, melyben nincsen szükség további kifejtésre, boncolgatásra. Tökéletes elegyet alkot a kifejezőkészség és a tömörség tekintetében is. És úgy néz ki, pont erre volt szükségem: kirángatott ebből a szürke megrekedt állapotból, s újult energiával töltött fel. Észre sem vettem, hogy magam is el voltam tévedve, míg ez a könyv rám nem talált és amíg nem segített visszatérni a saját utamra. Pontosan erre volt szükségem.
Sokat lehet tanulni belőle. A könyv nagy mondanivalóval rendelkezik, mégsem mond ki egetverő igazságokat. Csupán óvatosan segít meglátni a saját életünk hibáit, hogy mégis hol siklottunk ki. De ha csak egy könnyed kikapcsolódást szeretnénk, akokr is megállja a helyét, hiszen a mély gondolatok ellenére mégiscsak egy könnyed, ifjúsági regényről beszélünk.
Ha valaki azt mondja nekem, hogy Gayle Forman könyvet fogok olvasni az év első negyedében, biztos hevesen ráztam volna a fejem. Mivel a szerzővel sosem volt kapcsolatom - és egyelőre nem is éreztem kiolthatatlan vágyat ennek a megváltoztatására - így nem hittem benne, hogy ez megtörténhet. Mégis megtörtént. Mondhatjuk szerencsés véletlennek, megfelelő időzítésnek, a Sors kegyes tréfájának, számomra akkor is meghatározó volt. Noha magam sem tudtam, mire van szükségem, mégis megkaptam a helyes iránymutatást. Ilyen az, mikor a könyv talál meg téged és nem fordítva.
A történet sokatmondó szépsége mellett az írói kifejezőmód is elvarázsolt. Gayle Forman nem az átlagos módon meséli el a történetét. Apró, finom ismétlések, rövid, gondolatnyi elválasztások jellemzik a könyvet, melyeknek megvan a maga varázsa, bája. Engem teljesen megvett magának. Jó szívvel merem ajánlani bárkinek. Noha ifjúsági irodalom kategóriába tartozik, véleményem szerint a felnőttek számára is kiváló olvasmány lehet. Olvasási válságra pedig egyenesen gyógyír.
"Még egy hamis szív is tudja, mi a jó és mi a rossz."
"Meg kell érteni, hogy néha a dolgok nem terv szerint mennek, nem lehet mindent siettetni. És ha siettetünk valakit, akkor hibázik."
"Nem fedezhetsz fel semmit, ha nem vállalod a kockázatot."
"Ha egy fa kidől az erdőben, és senki nem hallja, akkor is zajt üt vajon?"
"– Ha egy törött csont összeforr, erősebb, mint a törés előtt – feleli Colette. – Ez az összetört szívekre is igaz."
"És a titkok előbb repedést okoznak, a repedésekből árkok lesznek, az árkokból völgyek, a völgyekből szakadékok, és az ember egyszerre csak egyedül marad egy jéghegy tetején, mindenkitől elvágva, aki fontos neki."
"Ennyi mindent magára venni tehernek tűnik, de valójában épp ellenkezőleg. Mások veszteségeit magunkra venni annyi, mint a szeretetüket őrizni. Megosztani másokkal a magunk veszteségét a szeretet kimutatásának egyik módja."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése