Niitaabell Világa: Harriet Tyce: Vérnarancs

Fülszöveg:

Alisonnak mindene megvan. Odaadó férje, imádnivaló kislánya, felfelé ívelő karrierje – épp most kapta meg az első gyilkossági ügyet, amiben a védelmet képviseli. De nem minden az, aminek látszik.

Csak még egy éjszaka, és véget vetek az egésznek.

Alison túl sokat iszik, elhanyagolja a családját, és viszonya van egy kollégájával, aki feszegeti a határokat, amelyeket Alison már nem képes elviselni.

Megtettem. Megöltem őt. Le kellene, hogy csukjanak.

Alison ügyfele nem tagadja, hogy megkéselte a férjét. Be akarja ismerni a bűnösségét. De valami nem stimmel a történetében. Ha Alison megmenti ezt a nőt, az az első lépés lehet, hogy saját magát is megmentse.

Figyellek. Tudom, mit csinálsz.

De valaki ismeri Alison titkait. Valaki, aki azt akarja, hogy megfizessen, és aki nem áll meg addig, amíg Alison mindent el nem veszít.

Egy felzaklató, ugyanakkor lenyűgöző történet a félelem erejéről, a vágyról, a féltékenységről és az árulásról, szerelemről és gyűlöletről.

A Vérnarancs Harriet Tyce nagyszerű bemutatkozó regénye, mely meglepő, új hangot hoz az olyan pszichológiai thrillerek világába, mint amilyen a Bujdokló szenvedély vagy a Holtodiglan.

Harriet Tryce Vérnarancs című műve tipikusan azon kötetek közé tartozik, amit az ember meglát és egyszerűen csak meg akarja szerezni. A borító, a cím és még a téma is ingerli a vásárlásra, az olvasásra. Erős kisugárzással rendelkezik. Bevallom, engem is hamar a bűvkörébe vont, ám próbáltam tartani magam a kezdetekben. Ellentmondtam a vonzásának. Az elhatározásom mindössze addig tartott, míg Anne L. Green meg nem jegyezte, hogy mennyire érdekli őt is, majd ott omlott végül teljesen össze, mikor R. Kelényi Angelika is pozitívan nyilatkozott a történetről. Ilyen ajánlások mellett képtelenség lett volna kihagyni.

Elég régen olvastam már jó thrillert, valahogy mostanában inkább a középszerűek találtak meg, így az utóbbi időben nem is kísérletezgettem velük az újabb csalódástól tartva. Pontosan ezért szerettem volna a Vérnarancs olvasását még különlegesebbé tenni, hátha a külső hatás is hozzáad majd valamicskét az olvasási élményhez. Így a születésnapomon, A Thury-vár tetején kezdtem el megismerkedni Alison történetével.

Izgatottan, jó kedvvel kezdtem neki a könyvnek. Azok az ismerőseim, akik már olvasták, kivétel nélkül mind figyelmeztettek rá, hogy kicsit lassan indul be a történet, de érdemes kivárni a végét, mert az igazán frenetikus lett. Olyan fordulat lesz benne, amitől dobok egy hátast. Ezt kihívásnak vettem. A sok pszichothriller, amit már sikerült feldolgoznom viszonylag edzetté tett. Mára már legtöbbször könnyűszerrel megmondom, ki áll a dolgok mögött és az esetek nagy többségében az indíttatás is egyértelmű. Ez viszont sokat ront az olvasás minőségén, szóval reménykedtem, hogy ezen könyv esetében nem jövök rá idő előtt, ki állt át a sötét oldalra.

Úgy néz ki, ez a kérésem zokszó nélkül teljesült. A végjátékban fellibbenő függöny mögött nem pont azt láttam, amire számítottam, ugyanakkor volt egy halvány gyanúm efelől is, amit folyamatosan elfojtottam magamban. Tehát ha összességében tekintjük, akkor igen, sikerült meglepnie.

A könyv erős kezdéssel rendelkezik. Egyetlen percre bepillantást nyerhetünk a dolgok mögött álló személy tudatába. Azt máris láthatjuk, hogy egy összetett személyiségről beszélhetünk, aki magas intelligenciával bír és valószínűsíthető, hogy pszichopata, esetleg szociopata. (Nem összekeverendő a két fogalom, más-más személyiségtípusokat jelölünk velük!) Egy szempillantás alatt felcsigázta a fantáziámat és külön értékelem, hogy a címben szereplő tárgy is már megmutatkozott, ezáltal nyomatékosítva, hogy igenis szerves része a történetnek, nem csak azért kapta, mert jól hangzik.

Az első fejezetben fejest ugrunk Alison világába és a továbbiakban megismerhetjük, hogyan épül fel a büntetőtörvényszék, milyen részei vannak egy tárgyalásnak és hogyan lehet valakiből ügyvéd, milyen karriert kell hozzá befutnia. Eddig csak egy regényt olvastam, mely kifejezetten ezen szakmára épített. Engem nem túlzottan vonz a bíróság világa, nem érzem közel magamhoz a témát. Mindenesetre úgy gondoltam, itt az ideje újabb próbát tenni vele, mivel ki tudja, lehet, hogy csak az első regényben rosszul volt tálalva. Valamilyen szinten ez a tézis igaznak bizonyult, mivel itt sokkal inkább lekötött. Érdekes volt látni, hogyan építenek fel egy védelmet, mennyi időbe telik, hány ügy nyomja egyszerre az ügyvédek vállát és még sorolhatnám.

A regény középpontjában egy gyilkossági ügy áll: egy törékeny nőt gyanúsítanak azzal, hogy több késszúrással végzett a férjével. A bézsszínű hölgy nem ellenkezik, de nem is ismeri el. Nem emlékszik mi történt, pedig a holttest mellett, annak vérével szennyezett ruhában találták meg. A későbbiekben sok részlet kibontakozik a szemünk előtt, ami folytonosan hozzá tesz ahhoz, hogy megértsük, mi is történt ott azon az éjszakán, mikor a férjet ilyen borzalmasan meggyilkolták. Fokozatos együttérzés bontakozik ki az olvasóban, ahogy fény derül a család oly gondosan elrejtett életének aspektusaira. Magam is lassanként kezdtem úgy gondolkodni, hogy független attól, hogy tényleg a feleség-e a tettes, ez az esemény sorsszerű volt. A vádlott – talán - vérrel szennyezett kezét fogva álltam volna ki az ügye mellett magam is.

A gyilkossági tárgyalás mellett nagy hangsúlyt fektetett az író Alison életére is. Ez adja a történet másik szálát, mely szorosan összefonódik a gyilkossági üggyel, így nem lehet teljesen szétválasztani őket. Alison nagyon ambiciózus nő, ugyanakkor nem nevezném maximálisan karrieristának. A férjével egy közös lányt nevelnek, Matildát, aki a feleség életének is szerves része. Noha sokszor szól közbe az élet, próbál jó anya lenni és a lehető legtöbb időt a lányával eltölteni, még a szokatlan időbeosztás ellenére is. Azt hinnénk, hogy mennyire szimpatikus lesz ezek alapján, hiszen becsülendő, hogy törekszik az életében létrehozni a kellő összhangot. Ennek ellenére engem nem tudott meggyőzni. Már az első oldalakon kiderül, hogy alkoholista és mellette még szeretőt is tart. Az előbbit még elnéztem volna neki, bár nem vagyok az italozás híve, de az utóbbit semmilyen esetben sem. Tudom, saját jellemhibám, de minden csalfa embert megbélyegzek és maximálisan megvetek. Zéró tolerancia. Ha valami nem megy, akkor vagy küzdjünk érte, hogy működjön, vagy zárjuk le és utána lépjünk tovább. Nem kell a másik felet megalázni ilyen alantas húzásokkal, legyen bármi is a háttérben. Kiderül, hogy az ő élete sem fenékig tejfel. Az író próbálta megadni a kellő háttérokot a viselkedésére nézve, miért is bonyolódott bele egy ilyen titkos kapcsolatba, ám még ezek ellenére is kitartok a véleményem mellett: nem teljes értékű ember az, aki félrelép. Ugyanakkor értékelem, hogy az élet minden területén próbál előrefelé haladni. Még a kis stikkjei mellett is. Néha komolyan elgondolkodtam azon, hogy ő maga a gyilkos, mert annyira furcsán viselkedett. Mint egy anyátlan gyerek, egy elvesztett játékbaba, egy útszélén hagyott kutya.

A történet sokáig nyomasztó, lassan indul be, de nem nevezném unalmasnak. Én még ezt is kifejezetten élveztem. A kényelmes csörgedezés, ahogy részenként bontakozik ki előttünk a történet egy-egy elejtett mondattal nagyon megragadott. Végig lehet rajta futni, gyorsan el lehet olvasni. Ám értékelni csak az fogja igazán tudni, aki figyel a szavak mögött meghúzódó érzésekre, gondolatokra is. Egy egész komplex világ bontakozik ki a szemünk előtt, melyben sok olyan tényező van, ami egyáltalán nem nevezhető átlagosnak, ugyanakkor, ha jobban belegondolunk, ki tudja, hogy mi történik mondjuk a szomszéd ajtaja mögött, mikor az éjszaka elfedheti a tetteket? Ki tudhatja biztosan, hogy a legszebbnek mutatott kapcsolatok, házasságok miként mennek tönkre a színfalak mögött? Ki láthatja, milyen sötétség gomolyog a legbarátságosabb szemű ismerősben? Ugye, most elgondolkodtattalak.

A nyomasztó hangulata ellenére kellemes kikapcsolódást nyújtott. Lehet, hogy Alisonnal sosem leszünk barátok, ám mindemellett érdekelt, meddig fajul a már amúgy is félresiklott élete kártyavárként való összedöntése. Érdekelt, milyen motivációi vannak, s hogy maga a gyilkossági ügy végül milyen kimenetellel fog bírni.

Magamban igencsak elszámítottam a dolgokat. A szerző annyira jól egybeépítette Alison munka -és magánéletét, hogy fel sem merült bennem, hogy különválasszam őket. Ez az érzés is sokat hozzátett a végén érzett megdöbbenésemen. Mindössze annyit bánok, hogy a nagy csattanó nem lett jobban kifejtve. Jól felépített történet, aminek a végén a tetőfokára hág a hangulat, ám amilyen gyorsan jön, olyan sebességgel veszik is el a végtelenbe. Épp egy csak csúcsérték, pedig igazán meg lehetett volna nyomni, hogy még hangsúlyosabbá váljon a történet. De egy percig sem tagadom, hogy így is képes volt meglepni, sőt mi több: megdöbbenteni. Ez pedig nagy dolog, amit igazán értékelek.

Teljesen megértem az ismerőseimet, akik rajongva szeretik. A Vérnarancs jól felépített történet, melyből nem hiányzik semmi, ami egy jó thrillerbe kell. Azoknak ajánlanám, akik a lassabb folyású könyveket részesítik előnyben. Ez a sztori nem annyira pörög, de igazán hatásos. Bár úgy gondolom, inkább Lány a vonaton hangulatot áraszt, semmint Holtodiglan stílusú lenne. Ha már valamihez hasonlítani szeretnénk.