Niitaabell Világa: Gabriel Tallent: Drága kis szívem

Fülszöveg:

Teknőc Alveston kemény lány. Tizennégy éves, és az erdőket járja az észak-kaliforniai tengerparton. Kedvenc helyei, menedékei a patakok, a dagálytavak, a sziklaszigetek, de személyes világa kicsi és veszélyekkel teli: Teknőc zaklatott lelkű, karizmatikus apja bűvöletében és rabságában nőtt fel. Emberi kapcsolatai az iskolára korlátozódnak, de ott sem enged közel magához senkit; néha beteg nagyapjával römizik, esténként pedig apjával együtt készül – a világvégére.

Azután megismerkedik Jacobbal, és először tárul fel előtte egy tágasabb világ: ráébred, hogy otthoni élete se nem biztonságos, se nem fenntartható. Szökést tervez, felhasználva mindazokat a túlélési technikákat, amelyekre apja tanította.

Egyedi stílus, vad természeti környezet: felkavaró és megrendítő olvasmány egy kiemelkedően tehetséges új író tollából, mely megjelenése után azonnal felkerült a The New York Times bestsellerlistájára, fontos irodalmi elismeréseket kapott, és két tucat országban vásárolták meg a jogait.

Az emberi létnek az egyik elsődleges célja a folytonos tapasztalatszerzés. Az élet újabb és újabb akadályokat gurít elénk, eddig nem ismert helyzeteket támaszt és elvárja, hogy mindig készen álljunk a fejlődésre. Ehhez segítségünkre vannak a könyvek is. Vannak célzott problémákkal foglalkozó, elsősorban pszichológiai témájú kötetek, illetve akadnak olyan regények, melyek a történeten keresztül segítik elő a különböző helyzetek megismerését, átélését, lehetséges kezelési módszereit. A 21. század kiadó KULT sorozatánál is ezt a stílusirányzatot lehet megfigyelni. Olyan válogatott alkotások kaphatják csak meg ezt a besorolást, melyek valamilyen módon kiemelkednek a kortárs művek közül. Mindegyik kötet szépirodalmi besorolással rendelkezik – ami nem azonos a klasszikus műfajjal! – s egy olyan történetet mesél el, ami a személyiségünkhöz, nézőpontjainkhoz és tudásunkhoz merőben új tartalmat fűz hozzá.

Az egyik újabb tagja a sorozatnak Gabriel Tallent bemutatkozó regénye, mely a Drága kis szívem címet viseli. A szokásos elegáns kivitelben érhető el: a művészien megformált védőborító alatt egy egyszerű, régi stílust idéző borító lapul, melynek egyszínűségét csak a cím töri meg. A borítón látható fenyők kusza ágai tökéletes összhangban vannak a regénnyel, visszaadják a hangulatát. Egy vad, megrázó történetet tart az olvasó a keze között, ami egy életre vele marad.

Az olvasás megkezdésekor az először a részletgazdag fogalmazásmód tűnik fel. A szerző mindent, amit csak tud, a nevén nevez, kezdve a veteményesben elburjánzott növényekkel egészen az apa által ivott sörig. Megvan ennek a sajátos varázsa. Minden mozzanatot könnyedén láthat az olvasó maga előtt, mindennemű megerőltetés nélkül. A teljes környezet felépül, ezáltal még intenzívebben átélhető a tartalom. Ehhez társul az egyedi nyelvi jelleg. A fogalmazásmódja nem szokványos. Az alapvető mondatfelépítést sokszor cserélte le az író körmondatokra: a főszereplő kapkodó, egymásból kiugró gondolatai sodrásának erőteljes a kihatása. Emellett pedig a párbeszédek sokszor tartalmaznak ismétlést, ám mégsem kelt igénytelen hatást, helyette a megerősítés, nyomatékosítás célját szolgálja. Az ilyen stílusú, élőbeszédben nem használt nyelvi jellemzőkkel tarkított írásban a legnagyobb kihívás a folyamatosságban rejlik. Az utolsó betűig, minden egyes kifejezésnek illeszkednie kell hozzá. Elég egyetlen bekezdés, amelyet más módon valósított meg a szerző és máris képes törést okozni az olvasmány élményben. Mintha elbotlanánk egy mély gödörbe. Gabriel Tallent egyenletes léptekkel, magabiztos járásmóddal tör előre. Egy pillanatra sem esik ki a szerepéből, a regény teljes hosszát azonos stílusban alkotta meg. S ezt igencsak becsülendő, ugyanis, ha az olvasónak sikerül felvennie a ritmust, akkor nem csak olvasni fog egy nem szokványos történetet, hanem a bensőjében végig érezni fogja az általa keltett rezgéseket. Még annak ellenére is, hogy az író gyakran használ vulgáris kifejezéseket. Ezek szinten az adott szituációt erősítik - főként az apa stílusát, nevelési módszerét -, így nem hat igénytelennek. A szerző művészi szintre emelte a közönséges virágnyelvet, a társadalmi rétegre jellemző beszédmódot.

A könyv főszereplő, Teknőc, egy csenevész lány, akit édesapja nevel egy elhanyagolt, városon kívüli öreg házban. Tizennégy éves kora ellenére kitűnően bánik a fegyverekkel, hiszen már apró kora óta tanulja, melyik típusú pisztoly mire való, hogyan kell vele lőni, s miként kell karban tartani. Már itt feltűnik, hogy nem a megszokott módon van nevelve. A szeméből hideg tűz árad, elutasítóan viselkedik mindenkivel, aki nem az apja vagy a nagyapja. A szerző folyamatosan bontja ki az olvasó számára megrázó gyerekkor részleteit, fokozatosan vezet be ennek a kislánynak a kegyetlen valóságába. S miközben teljes képet ad az életéről, s az együttérzés az iszonyattal keveredik, rá kell jönnünk, hogy minden úgy van közölve, mintha ez lenne a megszokott. Mintha minden gyermek így nőne fel. S talán ez benne a legmegrázóbb. Gabriel Tallent érzékletesen fejezi ki magát Teknőc vegyes érzelmeit illetően. Egyszer megcsendíti a fájdalom és gyűlölet harangjait, hogy aztán rögvest enyhítse a szeretet balzsamával a felmart sebeket.

A Drága kis szívem központi témái közé tartozik a gyermek ellen elkövetett abúzus - több értelemben is. Nagyon nehéz téma, mely roncsolja az olvasó lelkét. Mikor megkérdezték tőlem, mit olvasok, majd röviden elmondtam, mivel foglalkozik a könyv, egy jogos kérdést tettek fel nekem: miért olvasol ilyet? Őszintén elgondolkodtam rajta, majd a következőt feleltem: igaz, hogy ez a könyv szörnyű dolgokat ír le, olyan módon, mintha ez mindennapos lenne, de mégsem bírom letenni. Egyszerűen tudnom kell, hogy mi lesz a vége. Tudnom kell, hogy ennek a kicsi lánynak milyen esélyei vannak az életben. Látnom kell egy nem túlidealizált példát arra, hogy ilyen jellegű sebek ejtése után is lehet még nevetni. Hogy túl lehet élni. Mert ez a könyv egyáltalán nem könnyű olvasmány. Az olvasó szíve folytonosan megszakad, ahogy halad előre a történetben, s megrendül az emberiségbe vetett hite, hogy egy gyermek mennyire természetesnek vesz bizonyos dolgokat, legyen az bármily megrázó a külső szemnek. Ha folytonos bántalmazásban nő fel, akkor számára megszokott lesz, a mindennapok része. Megdöbbentő volt olvasni Teknőc belső monológjait, hogy miként vélekedik magáról, milyen szavakkal illeti jellemét, milyen vulgáris bíztatásokat suttog a sötétbe önmaga részére. A cikázó gondolatai, ahogy egyszer gyűlöli az apját, de ugyanabban a pillanatban szereti is. Ahogy mentegeti mindenki - de legfőképp saját maga - előtt a megbocsáthatatlan tetteket. Mert hisz abban, hogy az apjában nem csak egy gonosz lélek lakozik, hogy nem tesz ő rosszat, egyszerűen azért, mert ő neveli, öleli és szereti. Még ha közben a határait is feszegeti egy-egy őrült pillanatban. Hisz a férfi is folytonosan hangot ad az érzéseinek, hogy mit jelent neki a lánya! A gyermek pedig minden kedves szaván, minden birtoklási megnyilvánulásán csüng.

"Szeretem, gondolja, rohadtul szeretem, de hadd maradjak még. Jöjjön csak utánam. Majd meglátjuk, mit csinál, igaz? Ez egy játék, a mi játékunk, és szerintem ezt ő is tudja. Utálom valamiért, valamiért, amit csinálni szokott, túl messzire megy, és utálom, de bizonytalan vagyok az utálatomban. Bűntudatom van, kételkedem magamban, és már-már túlságosan utálom magam ahhoz, hogy őt is utáljam."

S a cselekményen kívül még egyéb módon is fejlesztő jelleggel bír. Martin, Teknőc apja sokat gondolkodik az élet nagy dolgain. Mély gondolatai vannak, s igencsak művelt embernek mondható. Rengeteg könyv fordul meg a kezei között, a lakás különböző pontjain több kötet is hever elhagyatottan. Folyamatosan fejleszti a világról, főként annak a végéről, károsításáról szóló elméletét. Ha nem tudnám, valójában milyen ember, még lehet, hogy szimpatizálnék is vele egy kis mértékben, mivel használja az eszét. Nem veszik el az élet adta lehetőségei között, nem engedi, hogy az életmódja megbélyegezze a belső gondolatait is. Egy filozófus veszett el benne. Egy kegyetlen, szociopata filozófus.

A könyv az elején magához láncolja az olvasót. A megrázó eseményeket a monoton, ismétlődő jelenetek tartják egyben. Egy kifordított egyensúly alakul ki, mely negatív dolgokra épül. Mindössze néhány fénypont, pár személy jelenléte űzi el a sötét felhőket, ám legtöbbször vihar tombol a lapokon. Sötét, gomolygó felhők gyűlnek az égen, s egyre inkább érzi az olvasó, hogy közeleg a vihar. Jelenléte elkerülhetetlen, s pattanásig feszült idegekkel várja, hogy lecsapjon az első villám. Tudja, hogy erőteljes rombolás várható, kifordítja a megismert világot a négy sarkából, de mégis akarja, hogy megtörténjen, mivel szeretné tudni: megérte-e bátornak lenni. Kockáztatni. Változásra vágyni.

Drága kis szívem összetörve hever a porban. Mellette térdre esve szedegetem fel részeit, Teknőc vizslató tekintete mellett, aki bár nem segít, de jelenlétével támogat, miközben Martin vigyorogva rugdossa szerteszét a még lent lévő darabokat.

Ez a történet örökre nyomot hagy az olvasó lelkén. Beleég a tudatába, s magával hordozza egy életen át. Egyik fő karaktert sem fogja igazán szeretni, mégis, lapról lapra maga is elkezd felelősséget érezni a tetteik iránt. Egyszerre borzasztja el és teszi függővé. Képtelen voltam lerakni. Ott voltam az öreg, piszkos házban, s tehetetlenül néztem, hova fajulnak az események.

Megrendítő volt látni, milyen lélektani hatásai vannak a fiatalkori abúzusnak. A szülő felelőssége, milyen felnőtt válik a gyerekéből, hogy mennyire lesz egészséges a gondolkodásmódja. Teknőc közel sem olyan környezetben nő fel, mint amilyenben kellene s ez kitörölhetetlen nyomot hagyott a személyiségén. A könyv legnehezebb részei számomra azok a jelenetek voltak, amikor önmagába fordulva próbál rájönni, hogy mi tartozik még a normalitás keretei közé, mely érzések jogosak, mit kellene megtennie, s egyáltalán joga van-e hozzá, hogy meglépje.

Fájdalmas történet, nem is való mindenkinek. Azoknak ajánlanám olvasásra, akik a magasabb szintű irodalmat részesítik előnyben. Sokat ad az olvasó személyiségéhez, de még többet vesz el. Ehhez a történethez lelki érettség szükségeltetik. Erő és nyitottság. Meghatározó történet, a kortárs irodalom egy sarkalatos kötete.

"Minden ajtó mögött kaland rejlik."

"– Eltévedtetek? – kérdezi végül.

– Nem annyira eltévedtünk – kezdi Jacob –, mint inkább elbizonytalanodtunk a hollétünket illetően.

– Eltévedtünk – bólint Brett."

"(…) ha egyszer elkezdesz hazudni, egyre többet fogsz, és elkezded kényelemből megítélni a dolgokat, és ha egyszer eljutsz addig, nehéz lesz visszafordulni."

"Sokkal több helyi kaját kellene ennünk, sokkal több füvet kellene szívnunk, és sokkal kevesebbet kellene autóba ülnünk, én azt mondom. És szeretnünk kellene egymást. Én ebben hiszek. A közösség, fiúk, az a jövő."