Niitaabell Világa: Giovanna Fletcher - Tom: Fletcher Eve of Man – A jövő reménye (Eve of Man-trilógia 1.)

Fülszöveg:

MINDEN VÁRAKOZÁS ELLENÉRE TÚLÉLTE. AZ ELMÚLT 50 ÉVBEN EGY LÁNY SEM SZÜLETETT – AZTÁN JÖTT Ő. EVE-NEK NEVEZTÉK EL.

Eve-et egész életében távol tartották a másik nemtől, múltja titkait pedig sosem fedték fel előtte. Azonban 16 évesen a lánynak szembe kell néznie a sorsával. Kiválasztották számára a lehetséges társjelölteket. Az emberiség jövője az ő kezében van. És ő mindig is elfogadta a sorsát.

Amíg nem ismerte Bramet. Azonban most már Eve szeretné irányítani a saját sorsát. Szabad akar lenni. De hogyan is lehet választani a szerelem és az emberiség sorsa között?

Mióta kiléptem az iskola kapuján, s a dolgozó felnőttek világába találtam magam, a nyár beolvadt az év többi részébe. Már nem éreztem azt az erős vágyakozást, ami a vizsgák alatt eltöltött, hiszen ha az ember már a kereső réteg tagjai között van nyilván tartva, csak ha szabadságot vesz ki, akkor pihenhet meg igazán.

Az idei nyár azonban más. A Maxim kiadó által szervezett Online Nyári Olvasótábornak köszönhetően érzem, miként múlnak a napsütésben gazdag napok, hiszen hétről hétre új fordulóra invitálnak a szervezők, új könyv elolvasására csábítanak. A harmadik forduló Giovanna és Tom Fletcher munkássága köré szerveződött. Az olvasásra kijelölt kötet az Eve of Man, A jövő reménye címet viseli. Ezzel regénnyel a megjelenését követően aktívan szemeztem a könyvesboltokban, mivel a stílusomnak igencsak megfelelő a téma, ugyanakkor tartottam attól, hogy kifejtetlen, kezdetleges lesz, vagy épp túl sok be nem foltozott lyukat hagynak, mely nagy kihatással van az olvasási élményre, így háttérbe szorítottam. Az olvasótábornak köszönhetően mégiscsak kézbe vettem, s nagy meglepetés ért: alig bírtam letenni. Sokkal jobb volt, mint ahogy azt el mertem képzelni.

Ennek a tábornak a legnagyobb előnye a komfortzóna bővítés. Mind a négy regény más-más besorolással rendelkezik, egyedül csak abban egyeznek, hogy mind a tinédzserek, fiatal felnőttek számára íródott. A disztópiák alapvetően hátrányt élveznek a könyvpiacon: sokan összeolvasztják a sci-fivel, ezáltal téves kép alakul ki a fejükben róla, s messze elkerülik. Pedig a két kategóriának alapvetően semmi köze nincs egymáshoz. Erre az írópáros regénye is tökéletes példa. Egy olyan alternatív világképet mutattak be, ahol az emberiség miután megásta a saját sírját, nem hajlandó belefeküdni. A jövőjük majdnem teljesen kilátástalan. Csupán egyetlen, apró reménysugár ragyog, amibe a Föld összes lakója kapaszkodik. Ez pedig Eve, az egyetlen lány, ki az elmúlt ötven évben napvilágot látott. Mint egyedüli nőnemű lény, nemzeti kincsként kezelik. Külön, a társadalomtól elzárva, a Kupolában éli mindennapjait, várva, mikor teljesítheti be végzetét: mikor esik teherbe és szüli meg a jövő következő reményeit.

A könyv alapfelállása nagyon érdekes. Ez a "mi történik a társadalommal, ha felborul az egyensúly" kérdés lebilincselő, hiszen csak együtt képesek életet létrehozni - továbbvinni a genetikát. Egyik fél sem helyettesíthető, hiszen megvan a dolgoknak a megfelelő menete. A szerzők nem magyarázzák túl: tényként közlik az olvasóval, már az első oldalakon, hogy nem született lánygyermek. Mögöttes indokokat kár is keresni. Nem tudjuk meg, hogyan lehetséges ez, bár a mű előrehaladtában az olvasó találkozhat pár tézissel, ami elősegíti, hogy felállíthassa a saját elméletét is.

Míg a nők kora leáldozott, a világ pusztulásra ítéltetett, a technika pedig fejlődésnek indult. A disztópiák jellegzetessége, hogy a Föld a megszokott formában megszűnik létezni. Természeti katasztrófák pusztítanak, szélsőséges viszonyokat kell kibírni. Jelen esetben ez nagytömegű vizet jelent: az ismert utcák, szobrok és épületek mind víz alatt vannak, csupán a kilátszódó tetejükre építkezve éli tovább a mindennapjait az átlagember. Ez számomra érdekes felfedezés volt, ugyanis egy szó sem esett arról, hogy a női nem eltűnése előtt is már uralkodtak hasonló állapotok és semmiből nem következik logikusan, hogy utána pedig törvényszerűen a világnak is leáldozik. Magam ezt a szintén tényként kezelt információk közé csoportosítottam: elfogadtam úgy, ahogy van, így egyáltalán nem zavart, csupán elgondolkodtatónak találtam. Ennél sokkal érdekesebb volt viszont, hogy mindössze fél évszázad elég volt, hogy magasszintű technológiai vívmányok szülessenek: a férfiak minden fantáziájukat kiengedve, tudásukra és kétségbeesésükre építve új szinteket próbáltak elérni, melyek elősegítik a társadalom életben maradását, csökkentik a kihalás lehetőségét. Ezt többféle módon próbálták elérni. A szerzőpáros igencsak kreatívnak mutatkozott, s a maximumot hozták ki az adott helyzetekből.

A regény kevés főszereplővel és viszonylag sok mellékszereplővel dolgozik a statiszták mellett. Természetesen a középpontban Eve és Bram áll - az ő nézőpontjukból ismerhetjük meg a történetet is - de mellette ott vannak az anyák, a Hollyt üzemeltető és irányító fiúk is, kiket név szerint is megismerhetünk. Mindenkinek a szerepe fontos, még ha csak pár mondatos szólásjogot kapnak, akkor is, hiszen rajtuk keresztül ismerhetjük meg, mégis milyen alternatív valóságot teremtettek meg a hatalommal rendelkezők az egyetlen fiatal lány számára.

Eve megformálása nem volt egyszerű feladat, hiszen egy olyan lányt kellett megteremteniük a szerzőknek, aki bár kellőképp okos is, de elsősorban a naivitására építkezik a személyisége. Úgy érzem, ezt a feladatot tökéletesen oldották meg. A főszereplő szeme fokozatosan nyílik fel, s nem állít fel magában olyan téziseket, amiknek a megértéséhez több tapasztalatra lenne szüksége, sőt, pont ellenkezőleg: csak az általa érzékelt dolgokra adott válaszreakciókra vonatkozóan cselekszik, egyéb külső befolyás nélkül, ezáltal megadva neki a tudatlanságból fakadó szabadság és bebörtönözöttség érzését is.

Bram pont a mágnes másik pólusa: ő nyitott szemmel végzi el a napi feladatait, felismerve a rendszer erősségeit és hibáit is. Nem kérdőjelezi meg a parancsokat, hiszen egészen kicsi kora óta Holly szerepére trenírozták. Érdekes, ahogy egy fiatal srác egy női formába ölt alakot, s hogy ezt a két szerepet milyen mély szinten szét tudja választani önmagában, így nincsen a valódi személyiségére kihatással a virtuális valóság. Ám egy idő után meg kell látnia, hogy a sötétben elsuttogok pletykák mögött van igazságtartalom, s hogy a magasztos cél talán nem a vérébe iktatott feladatokban rejlik.

A könyvnek szép mondanivalója van. Arra buzdítja az olvasót, hogy védje meg az őt körülvevő világot, ne döntse pusztulásba, hiszen annak nem várt, drasztikus következményei is lehetnek. Ugyanakkor szól arról is, hogy mennyire fontos, hogy olyan ember mellett kössünk ki, aki iránt mély érzéseket táplálunk, hisz csak az igaz szerelem hozhatja el a régóta áhított csodát. Ez utóbbi csodaszép gondolat. Egyedül csak azt sajnálom, hogy a könyvben a szerelmi szál megvalósítása már alapvetően erősen korlátolt, kikényszerített módon zajlik. Eve-nek igazából sosem volt igazi választása, így egyértelmű, hogy beleszeret az első hús-vér férfiba, akiben megbízhat. Véleményem szerint, ha nem ennyire elzárt burokban nevelkedett volna, hanem mondjuk a kupola lakói között, tehát rendszeresen láthatta volna az ifjú kiválasztottakat, akiket a legjobb barátnője szerepét játszották el, lehet, hogy nem Bram lett volna az, akihez a szíve húz. De így, hogy csak őt ismerte, csak ő volt elérhetetlenül elérhető, egyértelmű, hogy a szívét ő dobogtatta meg.

A könyv az elején inkább érdekes, mint eseménydús. Kerülők nélkül megismerjük a kialakult világot, a társadalmi hierarchiát, s hogy a főbb karakterek ebben hol foglalnak helyet. Ezután megismerkedünk Eve-vel és a neveltetésének fő aspektusaival. Utána kezd bővülni a világ, s így jönnek létre cselszövésben és a belső logikai bukfencekben gazdag események, amik egyenesen a grandiózus végkifejletig repítik az olvasót. Az írópáros kellő időt szánt a dolgok megismertetésére, ám nem vitte túlzásba, így könnyen olvasható maradt a történet, olyan, ami ingerli az embert, hogy ne tegye le addig, amíg az utolsó oldalra nem ért.

Az ilyen könyvek miatt érdemes odafigyelni a médiában felröppenő hírekre is, nem csak a saját benyomásaink alapján választani olvasmányt. Ha nem lett volna az Online nyári olvasótábor, biztos nem került volna a kezembe ez az izgalmas disztópia, pedig kár lett volna kihagyni! A történet alapgondolata és az eseménysorok felépítése is egyedi. Holly karaktere, az elért technológiai vívmányok mind egy gazdag fantázia szülöttei, melyekhez hasonlóval még sehol sem találkoztam. Emellett még a cselekmény is akcióban gazdag, magával ragadó. A befejezés pedig egyszerűen briliáns. Remélem, hogy a folytatásra nem kell sokat várni majd. Legszívesebben most azonnal a kezembe fognám a következő részt és egy szusszanásnyi idő elteltével fejjel előre zuhannék bele az ismeretlenbe. Ezt ritkán váltja ki belőlem könyv, így a részemről ez igazi elismerésnek minősül az irányába.

Nem mondom, hogy hibátlan, ám messzemenően élvezhető, ígéretes olvasmány. Csak ajánlani tudom azoknak, akik hozzám hasonlóan rajonganak az ifjúsági disztópiákért.