Niitaabell Világa: Octavia E. Butler: Hajnal

Fülszöveg:

Lilith ismeretlen helyen ébred fel. Hamar megtudja, hogy az oankáli nevű idegen faj űrhajóján tért magához, ahol több száz évig tartották mélyalvásban. Találkozik a földönkívüli lényekkel is, akik megosztják vele a tudásukat: a nukleáris holokauszt idején vették fel a kapcsolatot a kipusztulásra ítéltetett emberiséggel, megmentették, akit lehetett, majd az évszázadok alatt meggyógyították a Földet. Kifejlesztették a rák ellenszerét is, és olyan genetikai módosításokat végeztek az embereken, melyek eredményeként nemcsak, hogy nem lesznek betegek többé, de a mentális és fizikai képességeik is egyaránt javultak. Az oankálik úgy érzik, eljött az idő, hogy felébresszék az embereket, és visszavezessék őket a Földre.

Lilith az egyik első ébredő, az ő feladata lesz egységet kovácsolni a többiekből, és megkezdeni a visszatérést. De ahogy a nő idővel megismeri az oankálikat és a kultúrájukat, rádöbben, hogy az idegenek nagy árat kérnek a segítségükért cserébe. Talán akkorát, hogy az embereknek nem is kellene elfogadniuk.

A könyvvásárlási folyamatot nálam mindig alapos felkészülés előzi meg. A kívánságlistám végtelen, ám a rajta előforduló köteteknek csak a töredéke olyan, amit szívem szerint meg is vásárolnék. A többséget inkább ajándékba szeretném egyszer megkapni, mert bár vonzanak, érdekelnek, mégsem érzem azt a fajta megszállottságot, ami a végén elvisz a könyvesboltba.

Nos, idén először rúgtam fel a saját szabályaimat, mikor először megpillantottam az egyik könyves portálon Octavia E. Butler Hajnal című könyvének borítóját. Belevesztem a csillogásába, az egyszerű, ám jól megformált mintába. Egy embrió a Földön, amely rengeteg impulzust ébreszt fel az olvasóban. Azonnal fellobbant bennem a birtoklási vágy, amelyet összesen egy napig voltam képes kordában tartani: másnap lerendeltem. Tartottam tőle, milyen úton fog hozzám megérkezni a könyv, így külön üzenetet hagytam a választott forgalmazó számára, hogy nagyon vigyázzanak rá. Sajnos minimális esztétikai hibákkal érkezett. Látszott rajta, hogy senkit nem foglalkoztatott a kérésem, a csomag dobálva volt. A borító széle és a gerincének a sarka meghajlott. Mások számára ez észre sem vehető hiba, ám engem, aki kényszeresen vigyáz a könyveire, mélyen elszomorított, így hiába volt a nagy vonzás, egyelőre felkerült a polcra, lesúlyozva.

Több, mint egy hónapot állt ott, várva a sorát, mígnem egy barátnőmmel közösen nekiálltunk. Sajnálom, hogy egy külsőségi dolog miatt eddig húztam, mivel pont annyira bizonyult élvezetes olvasmánynak, mint ahogy első pillantásra is tűnt. Hiába, javíthatatlan vagyok. Könyvekkel nem viccelek.

Már a fülszöveg elolvasása után egyértelművé válik, hogy jelen esetben egy klasszikus sci-fi könyvről beszélhetünk. A műfaj kezdeti időszakában legfőképp a Föld lakhatatlanná való válását követően, az űrlényi beavatkozással történő regények terjedtek el. Egy alternatív, elképzelt, űrbéli valóságot teremtettek meg, a fantáziájuk pórázát messze elhajítva. Jelen esetben egy nagy világháború következtében lakhatatlanná vált a bolygó. Az emberi faj fennmaradása egyedül az úgynevezett oankáliaknak köszönhető, akik begyűjtötték a megmaradt egyedeket, majd megfelelő megismerés és kísérletezés után úgy döntöttek, adnak nekik még egy esélyt: a Föld rehabilitációját követően visszaküldik majd őket, ahol az alapállapotból kiindulva újra felépíthetik generációk alatt azt, ami elveszett. S talán tanulnak a hibákból, s nem pusztítják el újra a helyet, ahol élnek, illetve egymást. Ehhez a feladathoz szükségük van egy emberre, aki a csapat élére állva sikerre viheti a vállalkozást. Itt jön a képbe Lilith, aki bár sosem szeretett volna ilyen feladatot a vállára venni, mégsincs most más választása.

A regény nagyon pörgős. Ez az első, amit az olvasó megállapíthat. Röpke háromszáz oldalra rengeteg esemény van beszorítva. Alapvetően nincs bajom ezzel a sietséggel, amennyiben ez nem megy a történet rovására. Nos, itt ez nem teljesen mondható el. Mivel egy idegen faj, idegen kultúrájáról beszélünk, ahol minden újdonságként szolgál az olvasó számára, véleményem szerinte egy kicsivel több kifejtést igényeltek volna a tények. Az alapvető információk, mint a hajó felépítése, az oankálik kinézete megfelelő módon lettek tálalva, ám ezzel szemben például a kapcsolati hálózatuk már kevésbé. Hiába volt leírva, hogyan épül fel egy család, s kinek mi a feladata, nem teljesen tudtam magamban a megfelelő képet kiállítani. Voltak olyan jelenetek, amiket kissé zavarosnak éreztem, túl kevés adat állt rendelkezésemre ahhoz, hogy megértsem a pontos működési mechanizmust. S ez engem kifejezetten zavart. A regény töredékében kerülnek elő effajta helyzetek, ám ezek pontosan elegek voltak ahhoz, hogy többször is kizökkentsenek, akár annyira, hogy vissza is kellett olvasnom pár bekezdésnyi szöveget. Így nem tudott olyannyira magával ragadni a történet, mint amire én számítottam.

Ezen kívül viszont meg vagyok vele elégedve. Nincs nagy tapasztalatom a klasszikus sci-fi műfajával, inkább a disztópiákat részesítem előnyben, mint az űrbéli kalandokat, ám - ahogy a mostani példa is mutatja, - megadom ennek is az esélyt. Az idegen civilizáció kifejezetten érdekesnek ígérkezett és sok fantáziát igényelt a formai elképzelésük és a gondolkodásmódjuk megfejtése. Megmozgatta az agyamat, amit pozitívumként könyvelek el. Az egyes létformái közötti különbségek pedig idővel egyre jobban elkülönültek a fejemben, s már kezdtem én is másként tekinteni rájuk, nem férfi, nő és semleges neműként.

Érdekes, milyen kérdéseket boncolgat a könyv. Ahhoz képest, hogy az egész egy kitaláció, egy fiktív eseményre épített cselekmény, mégis sok olyan témát érint, ami a mai társadalomban is problémát jelent. Kapásból a szembesítés, hogy az ember mindenkit a nemi jellege alapján osztályoz. Amikor valakivel először találkozunk, a legfontosabb tulajdonságként a nemét rögzítjük magunkban. Pedig nem az határozza meg a jellemünket, hogy nők vagy férfiak vagyunk-e, s hogy melyik csoporthoz vonzódunk. Lényeges attitűd, de gondoljunk csak arra, hogy minden ember ugyanolyan alapszükségletekkel rendelkezik, ugyanazon igényekre van programozva. Ha boldog nevet, ha szomorú sír. Ennyi.

A legfontosabb mondanivaló pedig az emberi romlottságban rejlik. A szerző is egy azok közül, akik a könyveiket, történeteiket felhasználva próbálják az embereket felrázni, hogy a nemtörődöm magatartásuknak milyen súlyos következményei lesznek a jövőben. A Föld ellen végzett háború, az elpusztítására tett kísérletek, mint szemetelés, gyárak, légszennyezés és váratlan katasztrófák mind elősegítik a haldoklási folyamatot. Szó szerint magunk alatt vágjuk a fát, míg egyszer nem marad semmi. S ha mindez nem elég, ott vannak a folytonos konfliktusok. A szerző ki is mondja, hogy az emberben két jellemző vetekszik, amik nem férnek meg egymás mellett, s ennek köszönhető a sok háború. A hierarchia utáni vágy, az uralkodási jogkör, a hatalommánia mind megmételyezi az ember lelkét, s a békés együttélés helyett háborúkat robbant ki. Van abban nem kevés igazság, amit Octavia E. Butler állít, ám nem értek mindennel egyet. Véleményem szerint például szükség van olyan szabályrendszerre, ami meghatározza a társadalmat, akár rétegeket is kialakítva. A gond inkább az ezek között húzódó különbségek nagyságában rejtőzik.

Az emberiségnek új feladata van, melynek kulcsfigurája Lilith. Ő a híd két kultúra között, az új világ anyja. Ám mégis jelentős problémákkal szembesül útja során. Érdekes, hogy minden társadalom előbb-utóbb elfelejt reálisan gondolkodni és átveszik a főbb problémák helyét a frusztrációból eredő magánjellegű dolgok. Véleményem szerint kicsinyes így viselkedni, de ezt figyelhetjük meg a valóságban is. A szerző bár fiktív történetet alkotott, a valóságból merítette hozzá az alapot. Pszichológiai szempontból is helytálló módon alkotta meg a történetét.

Egy sorozat első részéről beszélünk, melyben a szerző megalapozta a világán elképzelését, s felépítette mind az emberi mind az idegen lények kultúrájára jellemző alappilléreket. A két fajt szorosan összefonta, szétválaszthatatlanná váltak. Sosem voltak ennyire közel, mégis oly távol egymástól. A könyv bár függővéges, mégis tekinthetünk úgy rá, mintha egy nagy sóhaj lett volna. Az utolsó oldalakon megtörténnek bizonyos szükségessé vált lezárások, ami miatt kerek egész az aktuális eseménysor, ugyanakkor nyíltak új ajtók is, amin átlépve folytathatjuk a történetet. A következő szint. Én mindenféleképp kézbe fogom venni a továbbiakat is, amint érkeznek a kiadó kínálatában. Érdekel, mit képes kihozni a szerző ebből az újszerű, mégis sokat látott történetből. Illetve szeretnék még találkozni bizonyos szereplőkkel. Nikanzs az én ólojommá is vált.

Ritkán olvasok vérbeli sci-fit, így mindig olyan érzés belekezdeni egy ilyen történetbe, mintha idegen tájon, egyedül barangolnék. Vonz az ismeretlen, bennem van a kalandvágy, de mellette félek is, mert nem tudom, mire számíthatok. A Hajnallal való találkozásom több, mint optimális volt. A történet finoman hálózott be, s mire feleszméltem már teljesen bekebelezett. Néhány részlethiánytól eltekintve igazán élvezetes olvasmánynak bizonyult. Végig fenntartotta az érdeklődésemet, tágra nyílt szemekkel szemléltem a sorokat. S miközben egy új kalandban vettem részt, fokozatosan rá kellett döbbennem, hogy mi, emberek mennyire gyarló és kiszámíthatatlan teremtmények vagyunk. Már abban sem vagyok biztos, hogy van jogunk a Földön tartózkodni, főleg, ha ilyen rútul bánunk vele. Miért, miért nem tiszteljük kellő mértékben a minket körülvevő egységeket? Miért kell nekünk mindent tönkretennünk? Miért ilyennek születtünk? S miért vétkezünk akkor is, mikor a jóindulat, a józanság vezérli tetteinket? Miért a Föld van értünk és nem mi érte?

Gondolatébresztő olvasmány. Egy hely, ahol a fiktív világ rávilágít a valóság csúf igazságaira. Csak ajánlani tudom azok számára, akik készek megélni egy ilyen kalandot. Azoknak, akik képesek szembesülni emberi gyarlóságuk mibenlétével, akik a sorok között is képesek megtalálni az igazságot. Döbbenetes regény.

"– A másságot a legtöbb faj bizony fenyegetésként éli meg – (…). – A másság veszélyes. Végezhet veled. Állati elődeitek is érzékelték ezt, miképp a legközelebbi rokonaitok is az állatvilágban. Rátok szintén igaz."

"A gyász univerzális dolog, gondolta. Csupa szenvedés, veszteség, vigasztalanság… egy derékba tört élet a folytonosság helyén."

"Képesek lehetnek egyáltalán nézésre olyan lények, amelyek csápokkal érzékelnek?"