Niitaabell Világa: Corinne Michaels: Miénk az éjszaka (Miénk az éjszaka 1.)

Fülszöveg:

Nem vagyok egy egyéjszakás típusú csaj. Különösen nem vagyok az a nő, aki néhány piát legurítva egy koncerten a gyerekkori bálványa, Eli Walsh ágyában köt ki.
Most mégis pontosan ez történt.
Mit csinál egy lány egy részegen elkövetett ballépés után? Menekül.
Magamhoz ragadtam a holmimat, és amilyen gyorsan csak tudtam, elhúztam a csíkot ettől az energikus, ellenállhatatlan és életem legjobb menetét nyújtó szupersztártól. A tündöklő zöld szemének, a kőkemény testének, a pimasz mosolyának nincs helye a világomban. Az én életem így is elég bonyolult.
Valaki ezt elfelejtette neki megemlíteni.
Eli hajthatatlan. Nyomul be a szívembe, fáraszt a zaklatásával, bizonygatja, hogy ő nem olyan, amilyennek képzelem, és ő minden, amire csak szükségem van. És amikor a világom darabokra hullik, ő egyben tartja a szétszóródott részeket. És akkor akarva-akaratlanul, de reménytelenül beleszeretek.
Elhittem, hogy örökké együtt lehetünk. De akkor kellett volna hallgatnom rá, amikor azt mondta, miénk az éjszaka.

Vannak olyan könyvek, mikor bár tisztában vagy vele, hogy az, amire vágysz alapvetően nem tartozik azon kategóriák közé, amit előnyben részesítesz, mégsem bírsz neki ellenállni. Pontosan így éreztem Corinne Michaels Miénk az éjszaka című regénye kapcsán. Egyértelmű, hogy egy könnyed, romantikus történet, amelyben az erotika is kap bőven szerepet, mégsem bírtam neki ellent mondani. Megláttam a borítót és valahogy az egész koncepció felragyogtatta a lelkem. Van benne valami kellemes, meleg, bensőséges érzés, amely megbabonázott. Ugyanakkor mivel a kategóriától kissé távol tartom magam, csak és kizárólag egy kis utánajárás után mertem egyáltalán megengedni magamnak azt a gondolatot, hogy kézbe veszem. A csalódást minél nagyobb ívben tudjuk elkerülni, annál jobb.

Meglepődve fedeztem fel, hogy a sorozat második részének borítója sokkal ismerősebb a számomra: az már egy ideje jelen van a piacon. Érdekes volt látni, hogy vajon miért nem az első résszel kezdték meg a kiadást magyar vonatkoztatásban is, ám választ egyelőre még nem találtam, ugyanakkor ebből már levonhattam a szükséges következtetést az író munkássága kapcsán: a böngészéseim során úgy láttam, hogy a többségnek, aki olvasta mind a második, mind az első könyvet, szép emlékként maradt meg a történet, így bár féltve önmagam, de csak nem bírt nyugodni és végül elkezdtem olvasni.

Ahhoz képest, mennyit vacilláltam fölötte, meglepő módon már az első oldalon teljes biztonságban éreztem magam. Konkrétan belesüppedtem az olvasószékembe, a külvilág megszűnt létezni, csak én maradtam, Heather és Eli. Minden fenntartásomat elengedtem, szinte azonnal, mert ez volt az a könyv, amit tudat alatt már régóta kerestem. Végre megtaláltam és ez hatalmas örömmel és megnyugvással töltött el. Mert mit is szerettem volna már egy ideje olvasni? Több hónapja már annak, hogy valami nagyon romantikus, könnyed történetre vágytam, ahol a szereplők érzéseibe saját magamat is bele tudom szőni, köszönhetően az író előadásmódjának. Egy olyan könyvet szerettem volna forgatni, amiben túlteng a romantika, a humor és az egész egy édes, szirupos egyveleget alkot. Nem vágytam világmegváltásra, fájdalmasan összetört lélekszilánkokra. Egy kis töredezést a lelkükön még határvonalon belül van - hiszen legnagyobb sajnálatomra enélkül már nincsenek romantikus regények a piacon szinte -, de azért igényeltem, hogy egy bizonyos határon belül maradjunk. Csak egy olyan könyvre vágytam, ami megmelengeti és feltölti a lelkem. Ennek a kritériumnak pontosan megfelelt a Miénk az éjszaka. Legalábbis a kezdetekben maximálisan, majd a későbbiekben is elnéző mosollyal az arcomon szemléltem a sorokat. Pontosan azt nyújtotta, amire szükségem volt.

A történet nagyon mulatságosan indul. Elsőként Heathert és a barátnőjét ismerhetjük meg, miközben épp egy koncertre készülnek, ki több, ki kevesebb lelkesedéssel. Heather vállát sok felelősség nyomja, így a szórakozás sosem volt az életének szerves része, ám egy napra - természetesen külső nyomás hatására - úgy dönt, hogy elengedi a kétségeket, félelmeket és felszínre engedi a mélyen benne élő tinédzsert, aki majd megveszett egy fiúbandáért, főként annak énekeséért. A készülődés alatt rengeteg információ elhangzik, így mire a kocsiba pattannak már egy elég éles körvonal alakul ki a karakterről, amelyre építkezve még inkább humorosnak mondható az a helyzet, amibe belecsöppen. Széles mosollyal az arcomon faltam a sorokat. Magam is átvettem a kezdeti hangulatot, így lelkesen, rajongva haladtam előre, miközben éreztem, hogy szinte a vérem már a fülembe lüktet. Teljesen a hatása alatt tartott. A csúcspont az volt, mikor Eli is megjelent a színpadon és pár rövid, ám annál izgalmasabb esemény után máris a színfalak mögött remegtem együtt Heatherrel. Tisztára magamra vettem én is a rajongó tini szerepét! S tudjátok mit: egy percig sem bántam meg.

Heather és Eli kapcsolata egyszerre különleges és tipikus. Nyilvánvaló, hogy egy sztár érdeklődését csak egy olyan lány keltheti fel, aki nem a pénzére utazik, sőt, vissza is utasítja, ugyanakkor meglepő, hogy női főszereplő mennyire megfontolt és milyen szinten mérlegeli a döntéseit. Heather képes az érzelmeinek parancsolni, túlságosan is. Képtelen szabadjára engedni saját vágyait, annyira gúzsba kötik az életét behálózó problémák és feladatok. Érdekes, hogy első pillantásra azon a véleményen lennék, hogy de nem szabad a belső intuíciót elnyomni, ugyanakkor ahogy tisztázódik, milyen szerepet tölt be ez a lány a saját és mások életében, azt kell mondjam, hogy a lehető legjobb döntéseket hozza - még akkor is, ha ezáltal a saját vágyait háttérbe kell helyezni. Ezt pedig szó nélkül megteszi.

A romantikus szál egyszerű, szinte bonyodalmaktól mentes. Heather és Eli képtelen ellenállni egymásnak, együtt mérik fel az ismeretlen terepet, keresik a határokat, miközben próbálják megtalálni azt a világot, ahol az ő szerelmük létezhet. Kifejezetten örülök, hogy az író nem vitte el mindenféle tipikus problémakörbe a szereplőit, mint amiket már megszokhattunk, ha a gerlepár egyik tagja híres. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy nem olyan karaktereket alkotott meg, akiknek a tojáshéj még a fenekükön van, hanem olyanokat, akik már elég nagy élettapasztalattal rendelkeznek, így a sztárságból felmerülő problémaköröket már gyakorlatiasan kezelik. Itt kellett rádöbbennem arra is, hogy ezért nem szerettem eddig a híres zenész - szürke egér páros felállást, mert sehol nem ábrázolták a megfelelő módon: mindig egy másik rajongó vagy épp a nem megfelelő módon kezelt hírnév állt közéjük. Ez kifejezetten örömmel tölt el, mert már így tudom, mit kell keresnem ahhoz, hogy ezt a típust is élvezettel olvassam.

Míg a szerelmük olyan, mint egy fényes csillag, addig a magánéletben komoly problémákkal kell mindkettőjüknek megküzdeni. Heathertől az élet sokat elvett már, múltja sok tragédia miatt sötétlik és a jelen sem sokkal kegyesebb hozzá. Egyetlen közvetlen rokona, hőn szeretett testvére is egy olyan kórral küzd, ami végül fel fogja őrölni a fiatal szervezetet. A gyógyíthatatlan betegség folytonos felhőként lebeg a testvérpár felett, nem tudni, mikor csak ki belőle villám, amely a legnagyobb fájdalmat hozza magával, amit ember csak átélhet. Heather tökéletes testvér. Végig ott van húga mellett, régóta gondját viseli. Noha óvja, vigyázza, nem csak a kórt látja benne, hanem azon lány személyiségét is, akitől félteni kellett volna a fiúkat, ha egészséges lenne. A szerző e két témát, a szívfájdító betegséget és a földöntúli szerelmet helyezte a mérleg két nyelvére, egyensúlyt hozva létre, s így született meg egy csodálatos történet.

Nem mondom, hogy nem létezik hasonló tematikájú könyv. Több ezer van a piacon, szinte keresni sem kell, az ember akkor is megtalálja. Azt sem jelenteném ki, hogy minden ízében tökéletes regény. Nem. Néhol már soknak hatott Heather kétkedése, túlságosan, ok nélkül volt bizalmatlan és emellett Eli is sokszor volt hasonlatosabb egy érzelmektől túlfűtött kamaszhoz, semmint egy negyvenes, sokat megélt férfihoz. A kapcsolatuk is néhol meseszerű volt, szinte túlságosan egyértelműen haladt előre. De mégis volt benne valami kis plusz, ami miatt a szívem hevesebben kezdett verni, az arcomon pedig egy nagy mosoly alakult ki és csak olvastam és olvastam, haladtam előre a történetben. Volt olyan rész, ahol boldogsággal teltem meg, másszor pedig a sírással küszködtem pár pillanat erejéig. Az egész könyvet, teljesen átéltem. Mert néha kellenek ezek a könnyedebb történetek is, amiknek nem a világmegváltás a céljuk, hanem a százszázalékos kikapcsolódás. Számomra pedig ezt Corinne Michaels hozta el.

Édes történet, ami azonnal belopta magát a szívembe. A Miénk az éjszaka pontosan az a könyv, amire szükségem volt. Ezek után semmi kétségem afelől, hogy a szerző további köteteit is sorra fogom keríteni.

"Az életem szerencsétlenségek sorozata, de soha nem engedtem, hogy ez határozza meg, ki vagyok. Talán úgy érzem, nincs beleszólásom a dolgok menetébe, de azt el tudom dönteni, hogyan kezelem őket. Harcos vagyok, és nem engedem, hogy bármi az utamba álljon."

"A tökéletesség egy illúzió, amit azért teremtünk, hogy megnyerjük a lelkünket a bizalomnak."

"A húgom szeretett a szüleinkkel kapcsolatos mókás dolgokról beszélgetni. Azt szokta mondani, hogy ha belesuttogjuk a nevüket a szélbe, azzal életre keltjük a szellemüket."

"Az anyám mindig azt mondta nekünk, hogy olyan dolgokkal foglalkozzunk, amiken tudunk változtatni, minden mást engedjünk el. Azt mondta, soha nem szabad az időt pocsékolni. Igaza van."

"– A te zseniális ötleted volt, hogy feküdjek le vele, és most folyton visszajön, megcsókol, és időnként randevúra kényszerít.

– Persze, kényszerít! El tudom képzelni, milyen nehéz lehet igent mondani a férfinak, aki a People magazin szerint az egyik legdögösebb ember a világon. Emberkínzás."