Caledonia Styxtől még fiatal lányként elvette a szüleit és az öccsét egy könyörtelen hadúr. Az ifjú kapitány most a bajtársnőivel hajózik a halálos Kartács-tengeren, készen arra, hogy visszavágjanak a rettegett zsarnoknak.
Mióta a hírhedt Aric Athair vérszomjas katonái, a kartácsok, végeztek a családjával, az elárvult Caledoniát csakis a bosszúvágy vezérli a veszélyes vizeken. Hajója, a Mors Navis legénységét csupa olyan lány és nő teszi ki, akik hozzá hasonlóan elveszítették a családjukat és az otthonukat Aric meg az emberei miatt. A küldetésük nem más, mint életben maradni, és legyőzni a kartácsok hadihajóinak gyilkos flottáját.
De miután Caledonia legjobb barátnőjének és elsőtisztjének életét megmenti egy dezertálni vágyó kartács, a kapitány kénytelen fontolóra venni, vajon hagyja-e a fiúnak, hogy a hajójukon maradjon. A jóképű idegen rögtön megdobogtatja Caledonia szívét. De tényleg épp egy kartács lenne a kulcsa, hogy egyszer és mindenkorra leszámoljanak Aric Athairrel – vagy a fiú végül veszélybe sodorja mindazt, amiért a Mors Navis legénysége annyit küzdött?
Sok ifjúsági fantasy könyv megfordult már a kezemben. Szerencsére az írók kreativitása végtelen, így kiapadhatatlan folyóként áradnak a régi, klasszikus alapokra épített, valamint az új egyedi történetek egyaránt a zsáner kedvelőinek nagy örömére.
Viszonylag kevés könyv akad ebben a kategóriában, melynek a fő helyszíne egy, a tengeren sodródó hajó, és szereplőit többed részben annak legénysége teszi ki. Pedig ez a téma egyáltalán nem számít újszerűnek, hiszen a kalózok és járműveik mindig is nagy népszerűségnek örvendtek, kicsik és nagyok körében egyaránt. Meglepő, hogy a Karib tenger kalózai nagy sikere után nem kapta fel jobban a könyvipar is, pedig véleményem szerint rengeteg potenciál rejtőzik benne, amit vétek lenne veszni hagyni. Pontosan ezért is örültem a Seafire érkezésének is. Nemrégiben olvastam a Könyvmolyképző Kiadó által forgalmazott A kalózkirály lánya című kötetet, ami nagy lelkesedést váltott ki belőlem. Többek között ez az élmény is fokozta az izgatottságomat a megjelenés előtti időszakban. Mikor azt hittem már, hogy kézhez kapom a történetet, történt egy kis belső probléma, így a debütálás időpontja majdnem egy hónapot csúszott. Szomorú hír volt, viszont nem volt sok időm bánkódni rajta, hiszen annyi könyv áll sorban még a várólistámon, hogy végét se látni. Így kissé átrendezve az időbeosztásom türelmesen kivártam, hogy a kezembe foghassam. A Balaton ringató vizén, a katamaránon utazva pedig tökéletes alkalom nyílt felütni és megismerkedni Caledoniával és a lányokkal.
A Lángoló tenger igencsak érdekes koncepció alapján épül fel. A borítóra vetett első pillantás egy izgalmas, kalandos kalóztörténetet vetít előre, ám ez fals elvárást generál: a történetnek nem szerves része a haramiák hada. Ugyanakkor olvasás közben a borítón felfedezhető részletek egyre több értelmet nyernek, így nem mondható, hogy csak egy tömeg-figyelemfelkeltő borítást kapott volna a könyv, gondos kezek formálták a megfelelő módon. Utólag azt kell, hogy mondjam: nem csak igényes, de tökéletesen illeszkedik a történethez is. Viszont így jogosan merülhet fel a kérdés: ha nem kalózokról szól, akkor mégis miről? A válasz igencsak meglepő: fiatal lányokról, akik nagy igazságérzettel és bosszúvággyal rendelkeznek.
A történet alappillérje egy hajó és annak szinte teljes legénységének a pusztulása, s e tragédiában akaratlanul is közreműködött a kapitány és a kormányos lánya, Caledonia, ki még akkor hitt az emberi szemben rejtőző értékekben. Ám ez a szörnyűség örök nyomot égetett a lelkén, egy sorra be nem forró sebet. A roncsra építkezve újjáteremti a hajót barátnőjével, a másik túlélővel együtt, hogy aztán a hozzájuk csatlakozó lányok segítségével le-lecsapva borsot törjenek azon férfi orra alá, aki miatt már nincs a tengernek és földnek biztonságos pontja.
Cala és a lányok igazi személyiségek. Mindenkinek megvan a sajátos oka, ami miatt a hajón kötött ki. Mindannyian hordoznak magukkal valamilyen sérelmet, ki kisebbet, ki nagyobbat, de mindegyiküké ugyanolyan fontos. A bosszú melengeti belsőjüket, kartács vérre éhezve szervezik meg a rajtaütésszerű akcióikat. A bennük gomolygó düh nagy húzóerő, bizonyos helyzetekben igencsak képesek kamatoztatni, belőle táplálkozva tovább küzdeni, ugyanakkor kellőképp tudják kezelni is. Nem engedik zabolázhatatlanul áramolni, a megfelelő keretek közé szorítva dédelgetik. Többnyire megfontoltak, erős jelleműek, akiket nem bizonytalanít el egy nehézség, ám néha szükségük van egymásra, hogy nehogy átlépjék a saját korlátaikat. Egy összehangolt, jól működő csapatot alkotnak. Az egymás iránt érzett bajtársias viszony mellett helyén kezelik a hierarchikus jellemzőket is. Egy hajónak kapitányra van szüksége, és a legénységnek a tagjai sem mozoghatnak mind ugyanazon a szinten, hiszen a különböző feladatok különböző tudást, s ebből következőleg rangokat követelnek. A lányok szimbiózisban együttműködnek, elfogadják ennek a jelenlétét, sőt, helyes módon igénylik is. Számomra nagy pozitívum volt, hogy a szerző erre a témára többször is kitért, elejtett megjegyzéseket, hiszen ezáltal vált hitelesebbé a történet. A lányok különböző lelki világgal, jellemmel rendelkeznek, össze sem lehet hasonlítani őket, viszont abban megegyeznek, hogy mindegyükben túlteng az öntudatosság. Bármit is éltek át, a hajón új otthonra találtak, egymást támogatva, bátorítva engedték, hogy napvilágra kerüljön valódi létük, amikhez maximálisan ragaszkodnak. Az elveik szerint élnek, nem úgy, ahogy a világ elvárná tőlük. Tehát a Lángoló tengerben felcsendülnek a feminista dallamok, s ezzel a könyvet olvasó lányokat is arra ösztönzi, hogy magukból a legjobbat hozzák ki és ragaszkodjanak az elveikhez akkor is, ha az túlmutat az elvárásokon is.
A tenger sok kalandra hív. A hajózás igazi művészet, a víz, a fa és a kötelek összehangolt tánca. Az Atya miatt a folytonos mozgás elengedhetetlen, rejtőzködni kell, s csak a rajtaütéseken megjelenni. Cala és csapata igencsak izgalmas életet él. A hajón lévő viszonyokon kívül betekintést nyerhetünk a működésébe is. Ezek a részek, melyekben például azt részletezi a szerző, hogyan lehet megfordítani a járművet, érdekesek, mivel nem esik velük túlzásba, ugyanakkor nincsenek is elhanyagolva.
Több helyen olvastam, hogy a fő jeleneteken kívül unalmasnak tartották a történetet. Jómagam nem erősítem ezt az álláspontot. Noha voltak lassabb folyású, gondolatokat rendszerező részek, nem mondanám, hogy bármikor is ellaposodott volna. Mindig volt legalább egy problémakör, amit figyelembe kellett venni, ami sötét felhőként lebegett a hajó legénysége és az olvasó feje felett. Én élveztem, számomra megfelelő mennyiségű kalandot, harcot és furfangot tartalmazott. Véleményem szerint a szerző nem ragozta túl az eseményeket, csupán a belső folyamatokra helyezett kicsvelt nagyobb hangsúlyt, amely az alapokra gondolva teljesen megérthető, hiszen az átélt tragédia hatalmas nyomasztó kőként nehezedik a főhősre így, hogy lehetősége sem volt megfelelő módon feldolgozni.
A történeti elemeken kívül legfőképp a technikai elképzelések ragadtak meg. Világ életemben mindig is vonzottak az új vívmányok, élvezettel szemlélem, miként fejlődik a környezetünk. A Lángoló tengerben is jelentkeznek újszerű elemek, melyek a jelenlegi, valós fejlesztések továbbgondolásával születtek meg. Ilyen például a hajók működési mechanizmusa, az úgynevezett szolárpikkelyes vitorla használata. Ha belegondolunk, nem nagy dolog, hiszen a napelemek már eléggé elterjedtek az általános háztartások köreiben is, s a hajók sem mostanában kezdtek el használni közlekedés meggyorsítása céljából energiaforrásokat, s mégis, ez a kézenfekvő megoldás még senki eszébe nem jutott. Imádom ezt a fajta kreatív, alkotó elmét!
Nagyon vártam már ezt a könyvet, így mindent félredobtam, mikor megérkezett. A nyaralásra készülve, a bőröndbe legelső elemként került be, véletlen se hagyjam otthon, hogy az aktuális olvasmány befejezése után rögvest nekikezdhessek. Két éjszaka – mivel nappal többnyire kirándultunk, kimozdultunk -, elegendő volt, hogy a végére érjek, s roppant elégedetten tettem le. Igazi élmény volt a tengerek sós levegőjét az arcomon érezni és részt venni több akcióban is. A könyv tartalmazott meglepő fordulatokat, de emellett a lelki fejlődést sem hanyagolta el. Illetve külön örülök, hogy nem hozta be központi témának a romantikát, így a megfelelő figyelmet a fontosabb események kapták. A vége pedig külön dicséretet érdemel: úgy érzem, jó helyen elvágva, még akkor is, hogyha szívem szerint azonnal szeretném folytatni. Izgalmas, erős döntéssel zárt regény, melynek hangulata pont úgy hullámzik, mint a tenger. Engem egy cseppet sem untatott, véleményem szerint egy kicsit sem laposodott el. Voltak nehezebb folyású események, de ezek is a történet szerves részeként jelentek meg, így jelenlétük vitathatatlanná vált.
A Seafire egy izgalmas, tengeren játszódó ifjúsági fantasy regény, melyet különleges hangulat leng körül. Élvezetes olvasmány, amely új kalandra invitálja az olvasót. Nem kalózsztori, de tartalmaz legalább annyi akciót.
Viszonylag kevés könyv akad ebben a kategóriában, melynek a fő helyszíne egy, a tengeren sodródó hajó, és szereplőit többed részben annak legénysége teszi ki. Pedig ez a téma egyáltalán nem számít újszerűnek, hiszen a kalózok és járműveik mindig is nagy népszerűségnek örvendtek, kicsik és nagyok körében egyaránt. Meglepő, hogy a Karib tenger kalózai nagy sikere után nem kapta fel jobban a könyvipar is, pedig véleményem szerint rengeteg potenciál rejtőzik benne, amit vétek lenne veszni hagyni. Pontosan ezért is örültem a Seafire érkezésének is. Nemrégiben olvastam a Könyvmolyképző Kiadó által forgalmazott A kalózkirály lánya című kötetet, ami nagy lelkesedést váltott ki belőlem. Többek között ez az élmény is fokozta az izgatottságomat a megjelenés előtti időszakban. Mikor azt hittem már, hogy kézhez kapom a történetet, történt egy kis belső probléma, így a debütálás időpontja majdnem egy hónapot csúszott. Szomorú hír volt, viszont nem volt sok időm bánkódni rajta, hiszen annyi könyv áll sorban még a várólistámon, hogy végét se látni. Így kissé átrendezve az időbeosztásom türelmesen kivártam, hogy a kezembe foghassam. A Balaton ringató vizén, a katamaránon utazva pedig tökéletes alkalom nyílt felütni és megismerkedni Caledoniával és a lányokkal.
A Lángoló tenger igencsak érdekes koncepció alapján épül fel. A borítóra vetett első pillantás egy izgalmas, kalandos kalóztörténetet vetít előre, ám ez fals elvárást generál: a történetnek nem szerves része a haramiák hada. Ugyanakkor olvasás közben a borítón felfedezhető részletek egyre több értelmet nyernek, így nem mondható, hogy csak egy tömeg-figyelemfelkeltő borítást kapott volna a könyv, gondos kezek formálták a megfelelő módon. Utólag azt kell, hogy mondjam: nem csak igényes, de tökéletesen illeszkedik a történethez is. Viszont így jogosan merülhet fel a kérdés: ha nem kalózokról szól, akkor mégis miről? A válasz igencsak meglepő: fiatal lányokról, akik nagy igazságérzettel és bosszúvággyal rendelkeznek.
A történet alappillérje egy hajó és annak szinte teljes legénységének a pusztulása, s e tragédiában akaratlanul is közreműködött a kapitány és a kormányos lánya, Caledonia, ki még akkor hitt az emberi szemben rejtőző értékekben. Ám ez a szörnyűség örök nyomot égetett a lelkén, egy sorra be nem forró sebet. A roncsra építkezve újjáteremti a hajót barátnőjével, a másik túlélővel együtt, hogy aztán a hozzájuk csatlakozó lányok segítségével le-lecsapva borsot törjenek azon férfi orra alá, aki miatt már nincs a tengernek és földnek biztonságos pontja.
Cala és a lányok igazi személyiségek. Mindenkinek megvan a sajátos oka, ami miatt a hajón kötött ki. Mindannyian hordoznak magukkal valamilyen sérelmet, ki kisebbet, ki nagyobbat, de mindegyiküké ugyanolyan fontos. A bosszú melengeti belsőjüket, kartács vérre éhezve szervezik meg a rajtaütésszerű akcióikat. A bennük gomolygó düh nagy húzóerő, bizonyos helyzetekben igencsak képesek kamatoztatni, belőle táplálkozva tovább küzdeni, ugyanakkor kellőképp tudják kezelni is. Nem engedik zabolázhatatlanul áramolni, a megfelelő keretek közé szorítva dédelgetik. Többnyire megfontoltak, erős jelleműek, akiket nem bizonytalanít el egy nehézség, ám néha szükségük van egymásra, hogy nehogy átlépjék a saját korlátaikat. Egy összehangolt, jól működő csapatot alkotnak. Az egymás iránt érzett bajtársias viszony mellett helyén kezelik a hierarchikus jellemzőket is. Egy hajónak kapitányra van szüksége, és a legénységnek a tagjai sem mozoghatnak mind ugyanazon a szinten, hiszen a különböző feladatok különböző tudást, s ebből következőleg rangokat követelnek. A lányok szimbiózisban együttműködnek, elfogadják ennek a jelenlétét, sőt, helyes módon igénylik is. Számomra nagy pozitívum volt, hogy a szerző erre a témára többször is kitért, elejtett megjegyzéseket, hiszen ezáltal vált hitelesebbé a történet. A lányok különböző lelki világgal, jellemmel rendelkeznek, össze sem lehet hasonlítani őket, viszont abban megegyeznek, hogy mindegyükben túlteng az öntudatosság. Bármit is éltek át, a hajón új otthonra találtak, egymást támogatva, bátorítva engedték, hogy napvilágra kerüljön valódi létük, amikhez maximálisan ragaszkodnak. Az elveik szerint élnek, nem úgy, ahogy a világ elvárná tőlük. Tehát a Lángoló tengerben felcsendülnek a feminista dallamok, s ezzel a könyvet olvasó lányokat is arra ösztönzi, hogy magukból a legjobbat hozzák ki és ragaszkodjanak az elveikhez akkor is, ha az túlmutat az elvárásokon is.
A tenger sok kalandra hív. A hajózás igazi művészet, a víz, a fa és a kötelek összehangolt tánca. Az Atya miatt a folytonos mozgás elengedhetetlen, rejtőzködni kell, s csak a rajtaütéseken megjelenni. Cala és csapata igencsak izgalmas életet él. A hajón lévő viszonyokon kívül betekintést nyerhetünk a működésébe is. Ezek a részek, melyekben például azt részletezi a szerző, hogyan lehet megfordítani a járművet, érdekesek, mivel nem esik velük túlzásba, ugyanakkor nincsenek is elhanyagolva.
Több helyen olvastam, hogy a fő jeleneteken kívül unalmasnak tartották a történetet. Jómagam nem erősítem ezt az álláspontot. Noha voltak lassabb folyású, gondolatokat rendszerező részek, nem mondanám, hogy bármikor is ellaposodott volna. Mindig volt legalább egy problémakör, amit figyelembe kellett venni, ami sötét felhőként lebegett a hajó legénysége és az olvasó feje felett. Én élveztem, számomra megfelelő mennyiségű kalandot, harcot és furfangot tartalmazott. Véleményem szerint a szerző nem ragozta túl az eseményeket, csupán a belső folyamatokra helyezett kicsvelt nagyobb hangsúlyt, amely az alapokra gondolva teljesen megérthető, hiszen az átélt tragédia hatalmas nyomasztó kőként nehezedik a főhősre így, hogy lehetősége sem volt megfelelő módon feldolgozni.
A történeti elemeken kívül legfőképp a technikai elképzelések ragadtak meg. Világ életemben mindig is vonzottak az új vívmányok, élvezettel szemlélem, miként fejlődik a környezetünk. A Lángoló tengerben is jelentkeznek újszerű elemek, melyek a jelenlegi, valós fejlesztések továbbgondolásával születtek meg. Ilyen például a hajók működési mechanizmusa, az úgynevezett szolárpikkelyes vitorla használata. Ha belegondolunk, nem nagy dolog, hiszen a napelemek már eléggé elterjedtek az általános háztartások köreiben is, s a hajók sem mostanában kezdtek el használni közlekedés meggyorsítása céljából energiaforrásokat, s mégis, ez a kézenfekvő megoldás még senki eszébe nem jutott. Imádom ezt a fajta kreatív, alkotó elmét!
Nagyon vártam már ezt a könyvet, így mindent félredobtam, mikor megérkezett. A nyaralásra készülve, a bőröndbe legelső elemként került be, véletlen se hagyjam otthon, hogy az aktuális olvasmány befejezése után rögvest nekikezdhessek. Két éjszaka – mivel nappal többnyire kirándultunk, kimozdultunk -, elegendő volt, hogy a végére érjek, s roppant elégedetten tettem le. Igazi élmény volt a tengerek sós levegőjét az arcomon érezni és részt venni több akcióban is. A könyv tartalmazott meglepő fordulatokat, de emellett a lelki fejlődést sem hanyagolta el. Illetve külön örülök, hogy nem hozta be központi témának a romantikát, így a megfelelő figyelmet a fontosabb események kapták. A vége pedig külön dicséretet érdemel: úgy érzem, jó helyen elvágva, még akkor is, hogyha szívem szerint azonnal szeretném folytatni. Izgalmas, erős döntéssel zárt regény, melynek hangulata pont úgy hullámzik, mint a tenger. Engem egy cseppet sem untatott, véleményem szerint egy kicsit sem laposodott el. Voltak nehezebb folyású események, de ezek is a történet szerves részeként jelentek meg, így jelenlétük vitathatatlanná vált.
A Seafire egy izgalmas, tengeren játszódó ifjúsági fantasy regény, melyet különleges hangulat leng körül. Élvezetes olvasmány, amely új kalandra invitálja az olvasót. Nem kalózsztori, de tartalmaz legalább annyi akciót.
"Azoknak, akiknek a vérében volt a tenger, nem tett jót a tétlenség, az egy helyben vesztegelés."
"Ne feledd, hogy ha bárki lekezelően bánik veled, csak azért, mert lány vagy, azzal valójában el akar hitetni rólad valamit saját magaddal. El akarja hitetni veled, hogy ő értékesebb nálad, hogy te kevesebbet számítasz, amiért ilyen testben élsz. De te is tudod, és én is tudom, hogy pontosan az vagy, aminek lenned kell."
"Nincs borzalmasabb annál, mint úgy kizsákmányolni egy népet, hogy saját maguknak kell elvégezniük a piszkos munkát egymással szemben, egy távoli zsarnok szolgálatában."
"A veszteség elkerülhetetlen. Egyes veszteségeket nehezebb lesz elviselni, mint másokat. Úgyhogy ne feledd: soha ne kockáztass többet, mint aminek az elvesztését ki tudod bírni."
"Csak azért, mert valaki mögött rossz dolgok vannak, még nem biztos, hogy a lelkében is csupa rossz lakozik."
"Soha ne becsülj le egy lányt se ezen a világon!"
Kiadó: Maxim Kiadó
Megjelenés ideje: 2019 július 30.
Terjedelem: 416 oldal
A könyv az alábbi helyeken vásárolható meg:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése