Fülszöveg:
A vidéki színház fiatal színésznője, Lili beleszeret a híres-nevezetes fővárosi rendezőbe. A helyzet reménytelen: a férfi nős, a válás fel se merül. Lili próbál, igyekszik megfelelni a színházban és a titkos viszonyban, várja a kedvező pillanatot, de csak üresjáratok vannak a színpadon, a színészházban, jószerivel mindenütt. Közben figyel, s hogy az üresjáratokat kitöltse, éles szemmel nézi, mi történik körülötte. Figyelő tekintete és belső monológjai, csípősen vicces párbeszédei nyomán megelevenednek a színház szereplői.
Sándor Erzsi 1956-ban született Budapesten. Tizennégy évig volt színész Miskolcon és Kecskeméten. Tizennyolc évig volt a Magyar Rádió szerkesztő-riportere és újságíró. Néhány éve a Magyar Színház sajtósa. Szegény anyám, ha látnám című könyve 2013-ban, a nagy sikerű Anyavalya pedig 2016-ban jelent meg.
Pár éve, mikor még könyvesboltban dolgoztam, szinte minden héten hallottam Sándor Erzsi nevét Sokan keresték a könyveit, régieket és újakat egyaránt. Mivel nagy volt rá a kereslet, engem is el kezdett foglalkoztatni, miért olyan különleges. Aztán a sors egy új útra terelt, így nem csak a könyvipart, de Sándor Erzsit is magam mögött hagytam. Mondhatni feledésbe merült, elveszett a végtelen várólistámon. Ám a legváratlanabb pillanatban újra felbukkant és most kaptam az alkalmon, hogy megismerjem a munkásságát. Így bár a gyakorlatban már nem úgy veszem hasznát a megszerzett tudásnak, hogy miért örvend ekkora népszerűségnek, mégis megfejthettem azt a titkot, ami foglalkoztatott.
Első olvasmányom tőle a nemrégiben megjelent Meddig jössz című kötete. Nem néztem tüzetesen utána, úgymondva hagytam magam sodródni az árral, mivel a szerző életútja tökéletesen meggyőzött arról, hogy olyan témáról ír, amelyet igencsak jól ismer. Úgy éreztem, mivel ő maga is rendelkezik több évnyi színházi tapasztalattal, ezért egy olyan könyvet fogok olvasni, ami nem csak spekuláció, hanem az ott látott és átélt dolgokra alapszik, sőt, lehet, hogy anekdoták is szerepelnek benne. Bár ezek jelenlétéről biztos tudást nem kap előzetesen az olvasó, sem a fülszöveg, sem a rejtett leírások nem cáfolják, de nem is erősítik meg ezt a tézist.
Nagy nyíltsággal álltam hozzá ehhez a történethez. A színházi világ - bár mindig is érdekelt -, sosem került igazán közel hozzám. Sajnos még nem jött el az az idő, mikor rendszeresen a páholyok félhomályából szemlélhessem az előadásokat. Egy-két elcsípett műsor volt mindössze, amit láttam, ám azok meggyőztek arról, hogy minden színpadon csoda születik, s ennek én is részese szeretnék egyszer lenni. No, nem a szereplőgárda tagjaként, hanem az átszellemült nézőtér egy megfigyelőjeként. Ugyanakkor engem nem csak az érdekel, mit mutatnak meg a színészek, mikor a pódiumon állva előadják a művet, hanem az is, ami a háttérben zajlik. Az egész színházi életre, az ott dolgozó emberek habitusára, lelki világára vagyok kíváncsi. S ezt vártam el ettől a könyvtől is, hogy kicsit a függönyök mögé tekinthessek, s így kiderítve, milyen szakmai életútja van egy átlagos színésznek. Lili története ebből a szempontból tökéletesnek mondható. Úgy néz ki, az igényeimnek legjobban megfelelő kötettel sikerült megkezdenem mind a szerzővel, mind a témával való ismerkedési folyamatot.
Nos, a főszerepben Lili áll, aki a maga egyszerű módján meséli el történetét, amiben eljátszandó karakterek és férfiak hada jelenik meg. Egy enyhe fenntartás volt bennem, mert bár a fülszöveg is említette, hogy az érzelmi középpontban egy nem helyén való kapcsolat van, a zárt ajtók mögött, titokban elsuttogott ígéretek és vágyak testi megnyilvánulása, mégis úgy éreztem, ebben a kontextusban talán képes leszek megbirkózni az általam olyannyira megvetett témával. Ugyanis én azt vallom, hogy minden ember rendelkezzen egyenes gerinccel, ne alázza meg a párját egy szerető tartásával. Javítsuk meg, amit lehet, zárjuk le, ha nem megy és csak és kizárólag tiszta lappal kezdjünk bele az élet következő fejezetébe. Nem tudtam, jelen esetben, hogyan fogom kezelni a tényt, miszerint a történet alapjaira a hűtlenségre épülnek. Eddig egyetlen egy könyvnél sem fogadtam el, vázolták bármennyire is szépen vagy érveltek mellette akárhogy. Szóval elég nagy kihívás elé nézett a könyv is, meg én is. De szerencsémre, itt nem okozott számomra problémát. Már az első oldalakon jelzi a szerző, hogy a színház egy külön világ, szinte egy másik bolygó, ahol ez általános. Tudja az, aki elvesz és az is, akit elvesznek, hogy a fogadalomkötésnél a hűségre vonatkozó szakasznál keresztezni kell az ujjakat a hát mögött. Bár nem nyitott házasságban élnek, egymás háta mögött bonyolítják le a kis afférjaikat, de mivel mindkét fél kileng, így szemet hunynak a megcsalás ténye felett mindaddig, amíg titokban tartják. A nyilvános megaláztatásra senkinek sincs szüksége. A szerző ezt az egész témát úgy ábrázolja, hogy ez velejárója a színészi szakmának. Ez így van, pont, így kell elfogadni, mivel egy-egy szerep oly mértékű érzelmi jelenlétet kíván magának, amit a fellépés után tovább kell adni, különben az ember lelke porig ég. Nem mondom, hogy megfelelőnek találom ezt a viselkedést, ám a szerző képes volt úgy átadni a témát még az én szigorú szabályaimhoz mérten is, hogy megértettem, elfogadtam, hogy márpedig ez itt jelen van, s olyannyira a szereplők életének része, mint a levegővétel.
Tehát Lili egy nős férfi után epekedik. Sok éve várja már a megfelelő alkalmat, hogy amaz a kellő módon észrevegye, s mikor végre beteljesülni látszik az álma, maga se akarja elhinni. Kapva kap az alkalmakon, igazodik a szabályokhoz, csak, hogy kiélvezze a Miklóssal eltölthető idő minden percét. Még akkor is, ha ez a férfi ennyire nehéz természet. Kissé fafejű, maradi, de van benne valami, ami Lilit mélyen megragadja. Miközben szerelmük kálváriája kibontakozik az olvasó szeme előtt, bepillantást nyerhetünk a színfalak mögé, hogy miként dobog a színház lelke. Egészen az alapokig bemutatásra kerül a világ, hogy az iskola után milyen lehetőségek vannak, hogyan lehet fentebb haladni a ranglétrán. A nagy lehetőségekért nagy áldozatot kell hozni, nincs ez itt sem másként. Legtöbbször testi viszonylatban. Érdekes volt olvasni a különböző karakterek életútját, hogyan kerültek a szakmába, s miként találták meg a helyüket. Ezek a könyvnek pár oldalát teszik ki, minimális szövegmennyiség lett rájuk áldozva, így nem viszik el egy másik irányba a történetet, mégsem tűnnek se soknak, se kevésnek. A szerző remekül megtalálta azt az arányt és beszövési módszert, amivel bővítheti az olvasó színházról alkotott képét, de nem megy át elemző leírásba.
A karakterek lelki világára több szó esik, mint a múltjuk nehézségeire. Láthatóvá válik, hogy egyes szerepek milyen szintű kitartást, átszellemülést igényelnek. Egy színésznek tudnia kell váltania önmaga és az előadott személy habitusa között egy csettintésre. Nem eljátszania kell, előadva egy formai világot, hanem át kell éreznie, olyanná kell válnia, hogy hiteles legyen és a közönség felhördüljön a végén. S a nézősereg… mindig is érdekelt, hogy az előadók miként vélekednek azokról, akik érdemesnek ítélték a megnézésre a darabot. Gondoltam, ez is egy összetett érzelmi hálózat, ami épp attól függ, az előadás melyik szakasza aktív, ám nem tudtam kellőképp meghúzni a körvonalakat. A szerző erre is kitér, elejtett mondatok elejéig, ami tökéletesen kisegítette a fejemben megjelenő képet. Számomra ez nagyon fontos volt, mert egy olyan világot ismerhettem meg Sándor Erzsi által, ami messze áll tőlem, de mindig is érdekelt. Mert tényleg, ez egy teljesen más dimenzió, egy másféle társadalom, ahol a klasszikus szabályok nem érvényesek, csak az önmaguk által felállított határok szerint lehet játszani és élni.
Bőven a komfortzónámon kívül esik ez a történet, mégsem bántam meg, hogy elolvastam. Úgy érzem, általa egy újabb lépést tettem előre, s olyan élményekkel lettem gazdagabb, ami bővítette a látásmódomat. A színészek világa egyedi, lelkük más színben ragyog, mint a többi emberé. A szerző egy átlagos, középszerű világot ragadott meg, ott helyezte el a történetét. Nem a nemzeti színház színpadján jártunk, hanem egy kisebb, egyszerűbb pódiumon keresztül ismerhettük meg a lejátszódó folyamatokat. Mindenki egyéniség, akik csak a darab erejéig alkotnak egységet, mikor saját jellemüket elhagyva átszellemülnek azzá, akit a szerep kíván. A tapsvihar és meghajlások után pedig újra meg kell találniuk önmagukat, miközben egy másik szerepet kell eljátszaniuk, ahol egymásnak betartva, vagy épp vállvetve fedezik a tilosban járókat. De ez a mindennapok része. Más élet, más szabályok.
Lili, aki átlagos színészi tehetséggel van megáldva, s maga sem egészen érti, mit keres ezen a pályán, legtöbbször csak sodródik az árral. Legtöbbször kihasználja az élet nyújtotta lehetőségeket, ám ezekkel sem él mindig. Apró lakásában, mely a színház tulajdonában van, alszik, a teátrumban pedig túlél. Sokszor maga sem látja, mennyire odavaló a jelleme alapján, ám azt többször is felismeri, hogy a külvilág, az átlag élet nem neki való. Nem kevesebb, nem több. Csak más. S ez a másság az, ami a többiekben is megvan, ami megmutatja, hogy erre a pályára születtek. Még ha nincsenek is túl nagy eljátszandó szerepek, ha nem is lesznek kasszasiker filmek.
A könyv lényegi része Lili szerelmi életéről szól. Hol, kivel, hányszor és kire gondolva haladunk afférról afférra, miközben megismerhetjük az egész rendszert, a szabályokat és megszegésük esetén a következményeket egyaránt. Lili tudja, hogy mennyit adhat neki a Miklóssal való kapcsolat, a határok fekete, vastag vonallal vannak felfestve, s bár többre is vágyik, meg nem is, próbál a határvonalon, illetve inkább azon belül táncolni. Még ha néha felül is kerekedik rajta a női öntudat, a megjelenés vágya, s emiatt a veszélyzónába szökken. S ezek voltak azok a pillanatok, amik igazán megragadtak engem is. Egy felfestett lepke, egy eldugott hajcsat, a szempillaspirál feketesége. Apróságok, melyek jelzik, hogy ő is ott van, ő is fontos, amik megrengetik a lécet, amin áll. A kérdés csak az, milyen mértékű lesz a zuhanás. Mert tudja, hogy elkerülhetetlen.
"Az egyszerűség kedvéért, halálra van ítélve minden kapcsolat, amelyik színházban köttetik, akár bévül legyen, akár kívüle."
Érdekes koncepció, egyedi fogalmazás, egy más világ megismerése. Ezek jellemzik a Meddig jössz című könyvet. A cím nagyon találó. Mindössze két szó, de minden benne van, ami a lapokon megjelenik. S végül nem csak a szereplők teszik fel egymásnak a kérdést, hanem az olvasó is önmagának. Meddig jössz? Hol van az a pont, ahol már megállsz? Mi az, ami még belefér? Hol vannak a határok?
Tökéletes kikapcsolódást nyújtott, a humorral átitatott helyzetek pedig elvették az élét annak, hogy ez a szakma sem csupa rózsaszín. Itt is vannak nehézségek, hisz a bohém életvitel is áldozatokkal jár. Piszkos életutak, nagy érzelmek, veszélyes kiégések. Ez a színház világa.
"Szabadság. Tudod, a színésznőnek az a legkevesebb, és mégis az a legfontosabb. Ha nincs vágyad, nem kajtatsz, nem akarsz, nem harcolsz Nemhogy elég a jóból, hanem a jó az, ami éppen elég."
"Nyári színház, tanyaszínház, szekérszínház, csűrszínház, pajtaszínház – nincs a magyar népi építészetnek olyan vívmánya, amelyből szempillantás alatt ne lehetne színpadot rittyenteni, és nincs a magyar színészek között egy sem, aki arra fel akarna lépni. Aztán mégis. Mert van az a pénz. Illetve éppen hogy nincs."
"Mintha csupa olyan ember keresne menedéket a színházakban, akik többszörösen bebérletezett, tetszőlegesen nagy nézőtér előtt bármilyen érzelmüket szétszórják, akár két-háromszáz estén is, csak négyszemközt, a négy fal között ne kelljen nekik, mert kettétöri őket a görcs és a gátlásos félelem."
"Megint harc van. Küzdelem a figyelméért, az intimitásáért, a közös délutánunkért. Érezni akarom, hogy nem képes ellenállni nekem. Úristen, ez egy egyszemélyes színház, egyszemélyes nézőtérrel. Még sosem gondoltam erre. A pasikkal ugyanazt a csatát vívom, amit a nézőkkel. Teljes fegyvertáramat bevetve ugrálok a színpad közepén, és próbálom magamra irányítani a figyelmet. Tessék engem szeretni most azonnal. Mindig ide, ehhez a rohadt szeretethiányhoz lyukadok ki, mint az összes hülye színész. Sikert akarok bármi áron, holott tudom, hogy a sikernek ára van, és nem receptje."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése