Niitaabell Világa: Anne L. Green: Heather vonzásában (Bűnös viszony 1.)

William Keyes a chicagói rendőrség egyik legelismertebb rendőrnyomozója. Munkája tele van izgalommal, veszéllyel, rejtélyekkel és észjátékkal. Minden ügyében az igazságot kutatja. Mindemellett menyasszonyával, Joyce-szal lázasan készülnek közelgő esküvőjükre.
Tökéletesnek látszó életét azonban egy szövevényes gyilkossági eset és egy kellemetlen jogi procedúra kavarja fel. Az ügyben eljáró tüzes és leleményes Heather Reese ügyvédnőt egyszerre találja kibírhatatlannak és vonzónak. Minden akarata ellenére lassan kialakul köztük a kölcsönös vonzalom. A Heather iránt táplált érzelmei észrevétlenül befolyásolhatóvá és sebezhetővé teszik őt. Will idővel mindenben elbizonytalanodik, amiben addig hitt: Joyce-ban, a hivatásában, de legfőképpen önmagában.
A Heather vonzásában a Bűnös viszony-sorozat első része, melyben a többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő bebizonyítja, nem mindenki bűnös, akit rabságra ítélnek. A történet a Joyce csapdájában című kötetben folytatódik.

Több éve már annak, hogy nekikezdtem megosztani a könyvekkel kapcsolatos tudásomat és tapasztalataimat online felületen is. A kezdeti botladozást immáron felváltotta egy magabiztosabb típusú járásmód, ám mindig van hova tovább fejlődni, így magam sem csak a babérjaimon ücsörgök, hanem továbbra is képzem magam direkt és indirekt módon egyaránt. Számomra nagyon fontos, hogy minél több visszajelzést kapjak, hiszen ezekből lehet a legjobban tanulni. A legnagyobb segítségemre ebben az olvasóim mellett a kiadók, valamint az írók vannak. A segítségnyújtás kölcsönös: én is igyekszem észrevételeimmel elősegíteni a munkájukat a jelenben és a jövőre egyaránt vonatkoztatva.

Anne L. Green azon írók közé tartozik, akivel már régóta támogatjuk egymás munkásságát, még annak ellenére is, hogy jómagam nem erősítem az erotikus irodalom rajongók táborát. Mégis, az általa írt könyvek közül több is közel került hozzám, mert sokkal mélyebb tartalommal bírnak, mint a kategória többsége. Immáron egyfajta belenyugvással kezelem a forróbb jeleneteket és elismerem, hogy sokszor szükséges is ahhoz, hogy egy kapcsolat intenzitását a megfelelő módon át lehessen adni az olvasó számára, hogy szinte égjenek a lapok a szerelem tüzétől.

A legújabb története, mely a Heather vonzásában címet kapta, ősszel jelenik meg nyomtatásban. Nem sok előtapasztalatom volt a könyv kapcsán, mindössze annyit tudtam róla, hogy kicsit megint más jellegű, mint az eddigiek, ahogy az Arcátlan csábító-nál is, úgy itt is új vizekre evezett a szerző, csak talán mélyebbre mert úszni, mint eddig bármikor. Ez már nekem bőven elég volt, hogy felkeltse a kíváncsiságomat. Azon kevés szerencsések között vagyok, akik a megjelenés előtt is már elolvashatták a történetet. Ezt nem győzöm újra megköszönni a szerzőnek, hiszen nagy megtiszteltetés számomra, hogy ennyire értékeli a munkásságomat. Cserébe én sem voltam rest: előre vettem a listámon és nagy odafigyeléssel futtattam a szemeimet a sorokon, hogy aztán egy, a tőlem megszokott őszinteségi faktorral rendelkező véleménnyel szolgáljak mindenki számára, akit szintén érdekel az új irányvonal.

A könyv alapja a már jól bevált normáknak felel meg. A történetet két nézőpontból ismerhetjük meg, a férfi és a női főszereplő gondolataiba is felváltva bepillantást nyerhetünk, így teljes képet kapva az egyes események mögött rejtőző mozgatórugókról és érzésekről. Minden fejezet elején található egy rövid idézet, amik talán sosem passzoltak még ennyire a részekhez, mint a mostani esetben. A szerző eddig is jól elkapta mindig az irányvonalat, de most valahogy még ezt is képes volt új szintre emelni, s olyan gondolatokat összeválogatni, amik már önmagukban is megteremtik a megfelelő alaphangulatot, kíváncsiságot generálnak, további olvasásra ösztönöznek.

Az egyik oldalon ott van William Keyes, kinek neve igencsak ismert lehet azok számára, akik megismerkedtek már Olivia és Niko történetével, tehát olvasták a Csábító trilógiát. Az akkori bátor, de meggondolatlan fiú immáron felnőtt férfivá cseperedett, aki az életét a védelemre és az igazságra szentelte fel: rendőrré vált. Az élete nem problémamentes, de a múltbéli sérelmek nem uralják maximálisan az elméjét. Természetesen a megszerzett tapasztalatok nagyban befolyásolják a gondolkodásmódját, de ettől független készen áll a változásra, ha megéri. Számomra ő egy nagyon szimpatikus karakter, aki a végletekig hűséges az emberekhez és az elveihez, még ha ez az önön érzései elnyomásával jár is. Felüdítő élmény volt egy olyan férfiról olvasni, aki bár határozott, karizmatikus, nem nagyképű, nincs tisztában a saját értékeivel. Az ilyen kaliberű szereplők számomra sokkal többet tudnak adni, mint az izomagyú egoisták.

A másik oldalon pedig ott áll Heather Reese, aki szintén túlmutat az eddigi karakterábrázolásokon. Ő sem rendelkezik gondtalan múlttal. Rengeteg energiát kellett belefektetnie az életébe, hogy kivívja mások tiszteletét. Ügyvédként dolgozik, amely nem éppen nőies szakmaként van jelen a többség tudatában, ám ő megállja a helyét a pályán és megmutatja, hogy nem a nemiségi jegyek számítanak, hanem a gondolkodásmód, a tudás és tapasztalat. Az alapelvei megegyeznek Willével, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy egymással szemben állnak. Elragadó, erős női karakter, akit szintén hamar a szívembe zártam. Sokkal erőteljesebb jellem, mint az eddigiekben megformált szereplők.

S mi történik akkor, ha ez a két határozott ember egymással szembe kerül? Tűzijáték robban és megkezdődik a játszma. Egy óvatos, ám minden lépésében előre megkoreografált tánc veszi kezdetét, amibe mindkét fél belead mindent, amivel rendelkezik. Heather és Will jó párost alkotnak, az eddigi legjobbat. Mindketten kellő mértékű öntudattal rendelkeznek, így nem vesznek el a kétségeik között. Talán ez is azon okok közé tartozik, amiért ilyen közel került hozzám a történet. Tetszett, hogy képesek felnőttként gondolkodni, s ahelyett, hogy gyerekes játszmákat folytatnának egymással - ami az olvasó idegeire megy előbb vagy utóbb -, inkább érett módon, magukba megforgatják az eseményeket és csak azután reagálnak rá. Nem kapkodnak, mégsem agonizálják túl a helyzeteket. Mindenből a lehető legmegfelelőbb mennyiséget kapja az olvasó.

A szerző legtöbb eddigi regényét jellemző túlzások jelen esetben elmaradnak, helyette egy sokkal reálisabb kép formálódik. Van egy férfi, vele szemben, a törvény másik oldalán ott áll egy nő, s kettejük között feszül egy megoldandó ügy, egy elítélt, kinek a sorsa fölötti döntést próbálják befolyásolni. A történet első része inkább az alapozást szolgálja, az érzelmek háttérbe kerülnek, csak később bontakoznak ki. A szerző bemutatja a rendszert, amely dönt a pellengérre állított emberek sorsáról, hogy mennyivel fontosabb a jó meggyőzőképesség, a manipuláció, mint az igazság. Ez újdonságként hat a rajongóknak, hiszen ez a regény még inkább informatív, mint az előzőek. Számomra nagyon érdekes volt belelátni egy ennyire zárt világ működésébe. Az pedig csak hab a tortán, hogy milyen izgalmas ügyeket vállal el Heather! Érdekelt, melyik helyzetből, mit és hogyan képes kihozni. Rafinált egy nőszemély, meg kell hagyni. Sokszor engem is félrevezetett, vagy épp egy olyan megközelítést mutatott be, amire magam sem gondoltam.

A regény emellett nagy mondanivalóval rendelkezik, miszerint sose ítéljünk első látásra, mivel sokszor csalóka a kép, az első benyomás. Ez az igazság az élet minden területére kivetíthető. Minden helyzetet szükséges a lehető legtöbb szempontból megvizsgálni, s csak biztos tények ismeretében érdemes véleményt formálni, ugyanis a megfelelő háttértudás nélkül nagy esély van rá, hogy téves kép alakul ki bennünk, ami előítéletességet szül. Emellett szó esik még az önfeláldozás és azon túlzó fokozatairól is. A szerző kitér arra, hogy noha a közösség, család érdekét szem előtt tartva kell élni, nem szabad önmagunkat háttérbe szorítani. Senki nem engedheti meg magának, hogy személyiségét, vágyait teljesen elnyomja, utolsó szemként tekintsen rá a láncolatban, mivel ez is jellemkárosító hatással jár.

Érdekes, hogy Anne L. Green képes elérni egy olyan fokozatot bennem is, amire eddig még nem volt precedens: tudott mutatni számomra egy olyan helyzetet, ahol elfogadható, sőt, szükséges és várt tényként kezeltem a kapcsolatból kikacsingató életmódot. A tenyerem összerakva szurkoltam ennek a két csodálatos karakternek, hogy esélyt kapjanak egy boldog befejezésre. Nem érdekelt, hogy Willnek menyasszonya van, egyáltalán nem mozgatott meg. Neki nem ott van a helye és alig vártam, hogy erre ő maga is rájöjjön, tartson is bármeddig.

Még izgalmasabb, még veszélyesebb, mint eddig. Semmi kétség: igazi mestermunka!

Anne L. Green egy teljesen új szintre emelkedett, egy új oldalát mutatta meg, ami sokkal több titkot, rejtelmet tartalmaz. Ebben a regényben nem az erotika dominál, annál sokkal több lapul meg benne. A szerelem szépen szövődik, az eddigiektől eltérő alapokon nyugszik. A két főszereplő realisztikus, erős karakterek, akiket az élet, bár megcincált, meg nem tört. Romantikus gesztusok és lelki vívódások jellemzik, miközben súlyos lélektani problémákat boncolgat. S ehhez, a közel sem cukormázas, sokkal inkább érett, felnőtt szerelemhez kapcsolódik a másik oldal, ahol a romlottság és a bűn mindennapos. Beeszi magát az ember bőre alá, míg az utcán is hátrafordulva figyel a környezetére, mert vizslató tekinteteket érez magán. És amikor végre úgy érzi az olvasó, fellélegezhet, akkor érkezik egy meglepő vagy éppen megrázó fordulat, ami miatt képtelen voltam elszakadni a könyvtől. Pörögtek a lapok, míg végül… míg végül elérkeztem az utolsó szóhoz, ahol megdöbbenve néztem percekig magam elé. Szívem szerint azonnal a folytatásért kiáltottam volna.

Más, lényegesen más, mint az eddigi történetek, de tudjátok mit? Nekem ez az Anne L. Green sokkal inkább szimpatikusabb. Erőteljesebb történetvezetés jellemzi, sokkoló események sorozata. A szívnek balzsamként szolgáló romantika keveredik a lélekszaggató adrenalinhullámmal. Teljesen felcsigázta a fantáziámat. Már csak egy kérdés maradt: hogyan tudnám lekötni a figyelmemet addig, míg megérkezik a folytatás? Mert jelenleg olyan türelmetlenül várom, hogy minden más gondolatot a háttérbe szorít.

A nagyapám mondta mindig: „A tárgyalóteremben nincs veszélyesebb, mint egy okos nő, aki nem fél kinyitni a száját.”

„Harcolni sosem késő! Az igazságot elnyomni nem lehet, mert az mindig megpróbál a felszínre törni."

– Majd igyekszem nyitott szemmel járni – kacsintottam, és belekortyoltam a pezsgőmbe.

– Helyesen teszed! A következő férfi az életedben joggal hiheti majd, hogy ő vette el a szüzességed – pusmogott az orra alatt.

– Mire akarsz kilyukadni? – kerekedtek ki a szemeim.

– Ha jól sejtem, nem járt ott senki jó ideje, beszőtte azóta a pókháló.

– Nagyiii!

– Ne nagyizz itt nekem! Csak múlnak a napok, hetek, hónapok, évek. Magányban megkeseredett vénkisasszony leszel, ha nem változtatsz sürgősen.

– Jó nekem így – somolyogtam.

– A kókuszos süteményem, az talán jó, de ez?"

"Ahány ember, annyi boldogság van ezen a világon. Meggyőződésem, hogy aki boldogtalan, nem lát célokat, nincs motivációja, jövőképe. Én nem ilyen vagyok."

"Nyisd ki a szemed és a lelked, mert senkivel sem találkozunk véletlenül. Engedd, hogy belépjen az életedbe valaki, aki fényt hoz majd. Hagyd, hogy felszínre kerüljenek a mélyen eltemetett vágyaid. Ettől megváltozik majd az életed."

"Ha az IQ-ja kettővel több lenne, talán lehetne sült krumpli."