Niitaabell Világa: Budai Lotti: Édes ébredés (A szerelem rabszolgái 1.)

Fülszöveg:

Budai Lotti India és Japán egzotikus tájai után egy újabb távoli vidék újabb izgalmas történelmi időszakát tárja az olvasó elé: a 19. századi Kuba világát. Rabszolgatartók és ültetvényesek, spanyolok és bennszülöttek, egyházi dogmák és boszorkányság.

Ez az egyszerre fülledt, izgalmas és feszültségekkel teli világ szolgál hátterül három rendkívüli nő történetének. A sorozat első részében megismerhetjük a fiatal Veronica d'Avilát, aki európai tanulmányait befejezve, hosszú évek után tér vissza családja cukornádültetvényére. A lányt hazatérve megrohamozzák nyomasztó gyermekkori emlékei, s nyomukba eredve egy sötét családi titokra bukkan…

Budai Lotti a hatalmas sikert aratott Ágyas úrnő-sorozata után most egy kiszámíthatatlan fordulatokban gazdag, szenvedélyekkel teli utazásra hívja az olvasóit a 19. századi mesés Kubába.

Egyszer volt, hol nem volt, éldegélt egy kicsi országban egy kicsi lány, akiben nagy álmok és határtalan történetek laktak. A múlt iránti tudásszomját a jövőjébe fektette, így nagy munka árán, de idővel a kislány azt az életet élhette, ami nyughatatlan lelkében lakozott: szerzővé vált. Írni kezdett, csak írt és írt, minden története által a múlt egy szeletét magához ragadva, hogy az olvasónak ne csak a lelkét érje el szép szavaival, hanem az elméjét is pallérozza. És a keze alatt csodák születnek. Messzi-messzi tájak hívó szava és különböző kultúrák megismerése, valamint különleges életek megélése. Mind ott lakozik a lelkében, napszínű tűzben lobogva.

Budai Lottinak immáron hetedik könyve jelenik meg nyomtatásban még idén, ősszel. Az eddigi regények alapján az olvasó már megismerhette a szerző stílusát, tudhatja, hogy a borító sokszor csalóka, hiszen egyik története sem rendelkezik cukorborítással. A benne lévő harcokat vérrel, a tapasztalatokat súlyos következmények árán szerzik meg a szereplők, akiken keresztül egy új kultúra megismerése is zajlik. Egyszerre szórakoztató, megrázó és informatív. Legújabb sorozata, A szerelem rabszolgái, Kubába kalauzolja el az olvasót, ahol megismerkedhet az ültetvényesek világával, az ottani hierarchiával és történelmi mozgatórugójával.

Azon kevés szerencsések között lehetek, akiket a kiadó felkért, hogy olvassák elő ezt a nem mindennapi történetet. A felkérést örömmel vettem, nagy bizalommal fordultam az írónő világa felé, hiszen eddig még sosem okozott csalódást. Még egyszer szeretném megköszönni a felkérést az Álomgyár kiadónak!

Bevallom nektek, mielőtt elkezdtem a könyvet olvasni, volt egy kis gyomoridegem. Már nem vagyok én sem az a naiv kislány, aki bedől a hangzatos címnek és a szem számára oly kellemes borítónak! Ó, de még mennyire, hogy nem! Tudtam, hogy a szerző kezei alatt csak és kizárólag realisztikus, a múlt fájdalmait tartalmazó könyvek születhetnek meg. Igaz még nem ismertem meg a mostani főszereplőt, a nevét sem tudtam, de már féltettem, milyen nehézségeket hordoz magában a sorsa. Félre ne értsetek, ez egyáltalán nem negatív jelző, sőt! Budai Lotti munkássága felé azért is fordulok ekkora tisztelettel, mivel van elég bátorsága ahhoz, hogy ne csak a szépet és a jót írja le, hanem van mersze papírra vetni a kegyetlen, rideg valóságot is, ami az adott korszakra, kultúrára volt jellemző. Emellett a karakterei jellemét is úgy építi fel, ahogy a társadalomban elfoglalt rangja, neveltetése és életkörülménye is megkívánja tőle, tehát nem idealizálja túl, nem engedi lehetetlen kalandba keveredni őket vagy épp nem nyújt számukra az élet olyan lehetőségeket, amik túl esnének már a hihetőségi határon.

Tehát lelkemet felvértezve vetettem magam bele a régóta várt történetbe, amely rögtön egy különleges szituációval indított, így már tudtam: a továbbiakban sem lesz menekvésem: nem fogom tudni hosszabb időre letenni a könyvet addig, míg el nem fogynak a lapok. A prológus során színre lép egy nő, Blanca, ki egy nagyon különleges jóslatot kapott. A továbbiakban azt láthatjuk, hogy ez miként teljesül be. Az ezt követő jelenetektől a könyv már Veronicáról szól, a főszereplői szerepben tetszelgő, fiatal lányról, aki most tért vissza hazájába sok-sok év után. Az élete eddig a hitről és tanulásról szólt egy másik országban, s most új feladatokkal, rejtélyekkel kell majd megküzdenie. Az Édes ébredés az ő visszatérése utáni első pár évet meséli el, miként alakult sorsa, miközben újra és újra felszínre törnek rég eltemetett titkok és ezek miként fonják a jelen selyemfátylát. Veronica, a naiv, fiatal lányból a szemünk előtt válik az élet által megedzett nővé, kinek szíve és tudata erős, ezáltal képes a víz fölött tartani a fejét. Lotti benne egy olyan karaktert formált meg, ami sokunk számára példaértékű lehet. Ha elvonatkoztatunk a könyvben leírt cselekménytől, akkor láthatóvá válik, hogy ez a lány mindig képes volt alkalmazkodni a helyzetéhez, legyen az akármennyire új vagy éppen nehéz. A sors tartogatta meglepetéseket emelt fővel fogadta, kis terpeszben állva, hátát kihúzva küzdött a megoldásért. Sokszor hallgatott az észérvekre, még akkor is, ha a lelke máshogy látta a dolgokat. Családcentrikus voltához kétség sem fér és a rossz döntéseiért is ugyanúgy vállalja a felelősséget, mint a jókért. Nem tévedhetetlen, megvan a saját értékrendje. Hű önmagához. Ennél több már nem is kell.

Ez a könyv egy kicsit más, mint az eddigiek. Bár a szerző újfent egy, a múlt egzotikus világához nyúlt vissza, elhelyezve történetét térben és időben egyaránt, a fő cselekményszálnak a történelmi vonatkoztatása egy hajszálnyival kisebb mértékben van jelen. A mostani történetben nagyobb hangsúlyt kapnak a belső indíttatások, lélektani küzdelmek, melyek az emberek mindennapjait kísérik végig. Természetesen a háttérben folyton áramló erők is befolyásolják a cselekmény alakulását, mint a rabszolgák akkori helyzete, ám nem ez viszi el vállán a teljes könyvet. Sokkal inkább Veronica élete kerül középpontba, egy fiatal lányé, akinek abszolút nincsenek nagy vágyai, csak reális kérései, amelyek beteljesülése a legtöbb esetben nem rajta múlik. Ennek ellenére nem hátradőlve ül, hanem folytonosan fejlődve halad előre az úton.

Noha kétségkívül fontos szerepet tölt be a könyv lapjain a romantika, nem dominál annyira a szerepköre, hogy egyszerűen rá lehessen húzni a romantikus jelzőt, ezzel elintézve a fő bekategóriálást. Nem, ennél több van benne. A szerző által leírt sorok sokkal inkább bájt tartalmaznak. Nem a hangzatos és egyben látványos szerelmi megnyilvánulásokra van építve a történet. A könyv lapjain megjelenik a személyiségfejlődés, a belső fény keresése, hiszen Veronica még oly keveset látott a világból! Nem csoda hát, hogy több oldalról nézve is tapasztalatlannak mondható! Emellett pedig ott bujkál a lapok között az eltemetett titkok egész örvénye, amelyek akkor kapják el az olvasót, mikor az a legkevésbé számít rá. A történet során nem kerül sor igazi nyomozásra, így nem egy családtörténet felderítése a cél, hanem maga az élet által gerjesztett szituációk azok, amik felszínre engedik a fekete szörnyeket. Ó, és milyen dolgok lapulnak a mélyben! Olvasás közben magam is beleszédültem a váratlan fordulatokba. Nem tudtam előre kiszámítani, mi fog következni. De fel sem merült bennem, hogy annyira ötletelnem kellene, mivel a szerző olyan összhangban adta át a történetet, hogy inkább olvastam, mint spekuláltam. S itt érződött a legjobban, hogy Budai Lotti már nem tapasztalatlan szerző: ha mégis gyanú merült volna fel bennem, rögvest elhallgattatta. Az ő megoldásai nem tartoznak a gyakorta használt elemek közé, tehát nem jönnek szembe minden második olvasmányban. Meglepett, sokszor és mélyen.

Mint látjátok, ez a regény igencsak komplex. Nem lehet pár szóban jellemezni még a fő irányvonalat sem, hiszen annál sokkal többet mutat és ad. Minden részletében jól kidolgozott. Az olvasó számára idegen világot is úgy mutatja be, hogy története részeként szervesen beleszövi az eseményekbe, így anélkül informálódik és tanul az olvasó, hogy feltűnne neki. A kitaláció és a történelem határvonala teljes mértékben összeolvadt, immáron nem meghatározható. Élvezettel szemléltem a sorokat, miközben megismertem Kuba egyik fő meghatározó eseményének a történetét, s még inkább közelebb került hozzám azáltal, hogy mindezt Veronica válla fölött kilesve tehetem csak meg. Elsőkörben mindig ennek a bátor és erős lánynak a története látszódik, s csak mögötte bontakozik ki a puskaporszagú levegőben a változás hajnala.

Izgalmas, tele van meglepő eseményekkel. Egy megdöbbentő titok és egy édesen keserű szerelem története. A szereplők lélegzetelállító kalandok sorozatán keresztül jutnak el oda, ahol a helyük is van. Eddig is szerettem a szerző munkásságát, s bár azt hittem, A nyugati szeretővel már elérte azt a szintet, ami az elvártnál bár jóval magasabb, de ott kényelmesen tudja hozni a saját maga számára felállított normát, rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. Az Édes ébredés messze túlszárnyalja az eddigi történeteket. Budai Lotti egyre magasabbra és magasabbra tör, nem félve a változástól. S pont ezt szeretem benne. Egyszerre fejleszti önmagát és az olvasót is. Nagy kíváncsisággal várom a kötet folytatását, mert azáltal, hogy egy élet a helyére került, megtalálva saját ösvényét, új ajtót nyitott mások számára. Én pedig szeretnék már ott lenni, hogy belépve az új világba, elvesszek egy újabb izgalmas kalandba.

"Most választhatok: vagy a kezembe veszem az irányítást, és harcolok azért, ami az enyém, és az emberekért, akiket rám bízott a gondviselés, és akiknek végre elhozhatom a szabadságot… Vagy megfutamodom és elrejtőzöm az oltalmad alatt, akár egy menekülő, riadt egér… Nos, én az előbbit választom. Mert ez a dolgom. Ezt kell tennem."

"Jól vigyázz, mert akitől békét vársz, csak viszályt hoz. Kitől gyógyírt remélsz, az méreggel öl. S kinek dolga, hogy összekössön… A végén majd szétszaggat."

"A holnap miatt ráérünk holnap aggódni."

"– Az életemért és a sorsomért egyedül én vagyok a felelős (…)"