Niitaabell Világa: Edward Rutherfurd: Párizs

Fülszöveg:

Minden városnak, akár az egyes embereknek, megvan a maguk élettörténete. Csakhogy a város élettörténete a benne lakók sorsának kusza szövedékéből áll össze, és nem ismer időbeli határokat. Fokozottan igaz ez egy olyan városra, amely alapítása óta az európai kultúra és civilizáció középpontjában áll.

Edward Rutherfurd eposzi igényű nagyregényében Párizs életét meséli el, mégpedig néhány család évszázadokon átívelő történetének megrajzolásával. Találkozunk itt konzervatív, arisztokrata dinasztiával és kétkezi, forradalmi eszméket valló munkáscsaláddal csakúgy, mint a város gazdasági vérkeringését biztosító polgári és üldözött zsidó famíliával. A generációk sorsa úgy fonódik össze, mintha az egymást váltó nemzedékek az előző feladatot folytatnák, vagy éppen az ősök átkát szenvednék el. Egyvalami mégis összetartja ezt a sokféle sorsot, a világ úgy hívja: PÁRIZS.

Rutherfurd lenyűgöző tablójának szemlélése közben végigkövethetjük a Fény Városának viharos történelmét, de mindig a felemelkedő vagy éppen elbukó emberi sorsok fénytörésében. Hogy amikor az olvasó befejezi ennek a könyvnek az olvasását, az egyik szereplő megvilágosodását átélve kimondhassa: „Rájöttem, hogy az élet csodás, és hatalmas misztérium.”

A hosszú történetekben másfajta erő lakozik. Van abban valami felemelő, mikor az író rendelkezik elég hellyel ahhoz, hogy történetét olyan mértékben fejthesse ki, ahogy ő maga szeretné. Amikor nincsenek megszabva különböző korlátok, amin belül kell alkotnia. Ilyenkor az olvasó úgy érzi, hogy a szerző átadhatja magát egyfajta nyugalomnak és a történetét uralva tudja elvégezni az alkotó folyamatot.

Edward Rutherfurd ezt a habitust teljes mértékben magáénak tudhatja. Könyvei mély alapossággal vannak kidolgozva, kapcsolatok komplex hálózatát működve. Nem csupán egy történelmi regényről van szó, amely feltárja egy-egy helyszín történetét és a családregény kifejezésnél is jóval messzebb mutat. Több család évszázadokra visszanyúló generációinak tagjai által meséli el, milyen változások történtek a világban, és ezek milyen hatással voltak az országok, városok és emberek dinamizmusára.

Magam is régóta vágytam már egy hamisítatlan Rutherfurd élményre. Alapos töprengés után, arra jutottam, hogy a vele való megismerkedést az első, magyarul is megjelent művével kell kezdenem, ezáltal a továbbiakban láthatom, miként fejlődött az író is, ahogy "városról városra" haladt. Így esett a választásom elsőként Párizsra. A könyv enyhén másfajta kialakítással rendelkezik, mint az általános olvasmányaim. Méreteinek köszönhetően másfélszer annyi szöveg fér el egy lapon, és emellett a hossza is figyelemre méltó, így tisztában voltam vele, hogy ez nem egy pár napos olvasmány lesz. Előzetes felméréseim alapján egy hetet szántam rá, ám ezt majdnem sikerült megdupláznom. De egy percet sem bántam, amit ráfordítottam.

Párizs. Noha a világon rengeteg romantikus hely van, a többség azt a véleményt formálja, hogy Franciaország fővárosa az igaz szerelem helyszíne. Minden évben jelentős turisztikai forgalmat bonyolítanak le, hiszen rengetegen látogatnak el erre a mesebeli helyre, ahol örök élményekkel gazdagodhatnak. Sokszor hallom, hogy aki már megjárta Párizs poros kis utcáit, lelkében mindig visszavágyik oda. De sokkal több lakozik a városban, mint pár romantikus helyszín. A történelem minden utcasarkon ránk köszön, hiszen mindig is nagy jelentőséggel bírt, az események középpontjában volt.

Mindig is értettem, miért lehet mások számára rajongás tárgya a francia főváros, ám jómagam sosem csatlakoztam az imádathoz. Bennem nem eresztett mélyen gyökeret az áhítat, a vágy, hogy eljussak oda és a saját szememmel szemléljem meg a nevezetességeket. Az én lelkem másfajta típusú területért repes. A könyv elolvasása után jelentősen megváltozott a hozzáállásom. Noha még mindig inkább a hegyek tisztasága és a természetes vizek kéklő csillogása dobogtatja meg a szívem, érzem Párizs erejét is és igen: egyszer én is szeretnék eljutni oda, hogy végigsétáljak pár helyen, ahol a könyv szereplői is megfordultak. Én nem a romantikus fővárosra áhítozom, hanem arra a magasztos helyre, ahol a történelem egy jelentős darabja megszületett. Párizsra, a fényekkel és árnyakkal teli városra.

A szerző hat családon keresztül mutatja be Párizs különböző oldalait közel hétszáz évre visszamenőleg nézve. Noha karakterei túlnyomó többségben kitaláltak, azért a lapokon megjelennek olyan híres személyiségek is, akik nagy befolyással bírtak az aktuális helyzetekben. Királyok, császárok, hadvezérek, sőt írók és költők, valamint festők is megjelennek a színen, elmesélve saját történetüket és tetteik világra gyakorolt hatását. Mégis, a szerző nem az ismert embereket helyezte fő helyre, sokkal inkább a saját fantáziája által megformált szereplők gondos-bajos élete került előtérbe. Mindegyikőjük egy másfajta társadalmi rendbe tartozik, különböző nézeteket vallanak, így az aktuális helyzeteket a szerző igyekezett a lehető legtöbboldalúan lefedni. Az olvasó bepillantást nyerhet az arisztokraták, kalmárok és egyszerű kétkezi munkások életébe is. Mert bár a történelmet a nagy alakok formálták, a kisemberek voltak azok, akik ezt lehetővé tették a számukra.

Párizs történetét a szerző az időben ugrálva mutatja be. Ez szükségszerű volt ahhoz, hogy a szereplők közötti kapcsolódási pontok a lehető legnagyobb benyomást tegyék az olvasóra, hogy képesek legyenek minden összefüggést meglátni, hiszen itt nem egy 5-6 fős szereplőgárdáról beszélünk, hanem több, mint ötven ember életét megismerhetjük. Bár a végére beláttam, hogy ezt tényleg csak eképpen lehet a megfelelő keretek között megvalósítani, be kell valljam, az elején rendkívül zavart. A de Cygne család kapcsán tört felszínre az én kis problémám: a család több nemzedékében is előfordult, hogy Rolandnak nevezték el a gyermeket. Az első felbukkanások során több Roland életébe nyerhettünk bepillantást és elsőnek képtelen voltam szétválasztani, hogy épp most melyikről van szó, ezáltal a fejemben nem állt össze megfelelően a kép. Véleményem szerint inkább a könyv második felében lehetett volna összecsengő neveket alkalmazni, amikor már nagyjából tisztában van az olvasó a családfákkal, illetve a kapcsolati rendszerekkel. Meglepő módon ezen kívül nem okozott nehézséget követni, épp melyik korszakban, kiről van szó, s hiába vonultat fel ennyi szereplőt, mégis úgy éreztem, hogy a jellemrajzok is megfelelőek. A szerző mindenkiről megfelelő mennyiségű információt ad az olvasó kezébe, így a személyiségek élesen el tudnak különülni egymástól. Ehhez segítségül szolgált a számára a társadalmi és vallási megkülönböztetés is. A történelem számos pontjára tekintve láthatjuk, hogy az esetek nagy százalékában e két kategória okozta a konfliktushelyzeteket, melyek egy része csendesen elintéződött a megfelelő emberek között, ám a többség nagy hullámokat gerjesztett és éles elhatárolódásokat okozott, amik hozták magukkal a további következményeket. Viszályok, forradalmak, háborúk robbantak ki, amiknél végül egyik fél sem került ki győztesen. A Párizs erre tökéletes példát állít, hiszen a két világháborún kívül több, a vallásból eredő harcot is bemutat.

Noha végtelenül élveztem a belecsepegtetett történelmi morzsákat, megláttam a fejlődési lehetőséget a sorok között, mégis az utolsó pár száz oldalon már kicsit telítődve éreztem magam. A második világháború leírása néhol kissé szárazra sikeredett, aminek köszönhetően még inkább elhúzódott ez az amúgy is roppant súlyos regény. Ugyanakkor ezt az egy ciklust leszámítva igazán olvasmányos könyvről beszélhetünk. Meglepődve tapasztaltam, hogy egyáltalán nem éreztem megterhelőnek. A történet a témáktól függetlenül könnyed folyással rendelkezik. A leírások nincsenek túlragozva, mégis ki vannak fejtve annyira, hogy mikor egy szereplő egy pékség előtt haladt el, éreztem a frissen sült kenyér illatát. Nem maradt számomra idegen a környék, otthonossá vált. A szereplők megszólalásai tükrözik a korra jellemző szófordulatokat és stilisztikai motívumokat, miközben nem éreztem idegennek az ajkaikon dalra kelő mondatokat. A szerző csodálatosan csűrte-csavarta az életfonalakat és meglepő, mégis elfogadható, korhű fordulatokat alkotott azáltal, ki-kivel, milyen körülmények között találkozik és hogy a köztük lévő kapcsolat milyen módon bontakozik ki. Ezt azért tartom ennyire nehéz, de Rutherfurd által jól megalkotott folyamatnak, mert minden család más eszményt képvisel, így a tagjai élesen elkülönülnek egymástól. Nagyon szerettem a lapokon megelevenedő karakterjellemzéseket, amelyek által egy sokkal szélesebb körű ismeretet kaptam, mint amire számítottam.

De nem csak az egymást követő generációk tagjai között lehet felismerni azonos motívumot. Ha a könyv egészét szemléljük, akkor észrevehető, hogy bár a francia kultúra van többségben, azért akadnak benne más nemzetek szülöttjei is, hiszen Párizs már régebben is divatos helynek számított, a művészetek, eszmények termőföldjének. E pár amerikai és angol, illetve német szereplő által nagyon szépen körül tudta rajzolni a szerző, mit jelent franciának lenni. Úgymondva az ellentétes példákkal hozta létre az erőteljesen kirajzolódó kontúrt. S ez volt az, ami teljes mértékben megragadott. Rá kellett jönnöm, hogy igenis számít, hogy a Föld mely pontjára születtünk és milyen körülmények között szocializálódtunk. A francia vérmérséklet, a történelem iránti elszánt kötődés és a rájuk jellemző attitűdök által egy teljesen más hozzáállással tudom szemlélni e nemzet tagjait. És ez csodálatos érzés. Már csak ezért is érdemes sorra keríteni ezt a könyvet, hogy megismerhessünk egy másféle kultúrát.

Maga Párizs története felemelő. Egy város, amelynek bár fényét többször is tompították, sosem tudták elaltatni. Egy város, melynek története felemelkedésre és kitartásra buzdít. Hétszáz évnyi történelem bontakozik ki a lapokon, különböző családok szemén keresztül. Az olvasó előtt megelevenedik Párizs erejének mibenléte, az elért sikerek és a túlélt tragédiák. Bejárjuk a város nagy részét, gazdag és szegénynegyedet egyaránt, lovakkal húzott vagy épp már láncos meghajtással rendelkező kocsin utazva és kitekintve megszemlélhetjük azokat a pontokat, ahol a történelem egy darabkája örökre nyomot hagyott.

Egyszerűen csodálatos élmény ezt a könyvet olvasni. Minden reggel első dolgom volt kézbe venni és minden este, elalvás előtt legalább egy pár oldal erejéig beletekintettem. Bár volt közben egy olyan érzésem, hogy soha nem ér véget, nem bántam. Elvesztem Párizs múltjában és örömmel csipegettem fel az apró részleteket, hogy tudásom bővítsem. Immáron teljesen másként állok a városhoz és a nemzethez egyaránt. Úgy érzem, sikerült egy kicsit megismernem, felskiccelhettem a megfelelő körvonalakat. Természetesen voltak olyan pillanatok, mikor nem kötötte le kellőképp a figyelmem, de a témát és a mennyiséget tekintve ez egyáltalán nem meglepő. Így is messze felülmúlta az elképzeléseimet. Edward Rutherfurd kivételes tehetséggel rendelkezik. A Párizst felütve hallani lehet a sorok között lélegző város sóhajait. Már alig várom, hogy egy másik város történetével is megismerkedjek!

"Nincs csodálatosabb, mint megosztani egymással a világ csodáit."

"Nem hinném, hogy bármiben jó lehet az ember, ha nem áll készen megdolgozni érte."

"Ha majd megházasodsz, mielőtt bármit teszel, előbb gondolj bele, milyen érzés lenne a feleségednek. Helyezd az érzéseit a magadéi elé. Ha te és a feleséged egyformán gondolkodtok, máris a legjobb úton haladtok egy boldog házasság felé."

"Surgit nec mergitur- Hánykolódik de el nem süllyed. Párizs egész története néhány szóba sűrítve."

"Mindennek folyományaként felismerte, hogy a legtöbben könnyen kiszámítható minta alapján élik életüket. Mindig tudni, hol vannak, sőt némi odafigyeléssel azt is, mi jár a fejükben. Ha kicsit is kizökkennek a kerékvágásból, hajlamosak kétségbeesni – ilyenkor elég egy új rutint mutatni nekik, hogy hálásan kövessék, és biztonságban érezzék magukat. Egy okos stratéga gyaníthatóan bármire rá tudja venni őket."