Niitaabell Világa: Maya Motayne Nocturna (Varázshamisítás 1.)

Fülszöveg:

Finn Voy számára a mágia két dolgot jelent.

Egyszer: kést, amelyet a torkára szoríthat bárkinek, aki csak az útját keresztezi. Másodszor: álcát, amelyet oly könnyedén ölthet magára, mint mások a köpönyegüket.

Finn, a tehetséges alakváltó évek óta nem látta a saját arcát, és neki ez így tökéletesen megfelel. Ám amikor elkapja egy befolyásos bandavezér, akinek adósa lett, kénytelen lehetetlen küldetésre vállalkozni – el kell lopnia egy legendás kincset Castallan királyi palotájából, különben örökre elveszíti alakváltó képességét.

Bátyja meggyilkolása után Alfehr herceg Castallan trónjának soron következő várományosa. Ám Alfie úgy érzi, sosem lesz képes a bátyja örökébe lépni. A gyászoló herceg megszállottan keresi a módját, hogy visszahozhassa fivérét, még akkor is, ha ehhez a tiltott mágiát kell használni.

A sors keserű fintora, hogy Alfie legjobb barátja, Luka kis híján gyilkosság áldozata lesz épp akkor, amikor Finn lopni érkezik. Alfie kétségbeesetten próbálja megmenteni Lukát, és véletlenül szabadon enged egy rettenetes, ősi mágiát – amelyet ha nem zaboláznak meg, az egész világot el fogja pusztítani. Alfie és Finn a kiszabadult mágia legyőzésére szövetkezik, ehhez azonban fel kell venniük a harcot a múltjukban megbúvó sötétséggel.

Részben a szerző dominikai örökségén alapuló, fiktív latin-amerikai királyságban játszódó történetben egy arcváltó tolvaj és egy kockázatvállaló herceg kénytelen szövetkezni, hogy legyőzzék a véletlenül szabadon engedett gonosz erőt.

Minden év utolsó másfél hónapjában a könyvmolyok tűkön ülve várják, hogy a kiadók milyen újdonságokat hoznak el a számukra a téli megjelenési időszakban. Szinte minden napra jut egy olyan könyv, ami felkelti az olvasó ember érdeklődését. Ebben az időszakban a vásárlásokat többnyire hosszadalmas tanakodás előzi meg, hogy vajon melyek legyenek azok a könyvek, amik beleférnek az adott havi keretbe. Ez egy igazi könyvmoly probléma, léte teljes mértékben valós. Magam is sokat tanakodom ilyenkor, mely könyvek legyenek azok, amiket most szerzek be, mik azok, amik ráérnek jövőre is, de számomra az igazi nagy problémát inkább az olvasási sorrend eldöntése jelenti.

Maya Motayne könyvére a kiadó hívta fel a figyelmemet és azonnal megragadta a fantáziámat, így kétség sem férhetett hozzá, hogy amint megérkezik hozzám, rögtön sorra is fogom keríteni. A megjelenési forma roppant igényes tartalomra utal. Az apró motívumok már előre árulkodnak a regény fő aspektusairól. Érdemes olvasás után újra szemügyre venni, meglátva a részletekben rejlő erőt. A keménytáblás kivitel is erősítette bennem a tényt, hogy egy kivételes regény került a kezeim közé. Valójában nem tudom, mi alapján döntik el a kiadók, hogy egy adott történetet puha vagy keménytáblás kivitelben hozzák el a számunkra, de én mindig egyfajta titulusnak gondoltam. Csak az ahhoz méltó kötetek részesülhetnek ebben az elismerésben. Mindenesetre elég sok biztató jelet kaptam, így mire eljutottam a regény első soráig, már teljesen rá voltam hangolódva.

A könyvet felütve, elsőként egy csodaszép térkép tárul a szemünk elé, melyben bemutatják a könyvbéli világ felépítését. Gyönyörű ábrázolás. Noha nem túl részletes, mégis percekig el lehet veszni benne, míg az ember szeme minden pontját alaposan megvizsgálja. A térképből kiindulva egy földrészeken átívelő kalandra számítottam, így igencsak meglepetésként ért, hogy gyakorlatilag San Cristobal városából egyáltalán nem tesszük ki a lábunkat, a többi kontinens csupán említés szintjén fordul elő elbújtatva a szövegben. Ugyanakkor élek a gyanúval, hogy nem csak elkápráztatás céljából alkották meg ezt a térképet az illusztrátorok, hanem a sorozat további részeiben majd felfedezésre kerülnek a szomszédos területek is. Egyelőre az olvasónak be kell érnie Castallannal és azon belül is a királyi család városával, ám ez kicsit sem vesz vissza a történetből, ugyanis ez a helyszín rengeteg kalandot rejt magában.

A történet középpontjában az ifjú herceg Alphi áll, akinek elsődleges feladata, hogy megtanulja, miként kell uralkodóhoz méltóan viselkedni. Bátyját, aki a trónt örökölte volna, pár hónappal a jelenlegi események előtt veszítette el, így hiába nem akar, de a helyébe kell lépnie. Alpher herceg nem nyugszik bele a testvére elvesztésébe, eszeveszetten keresi a különböző lehetséges opciókat arra nézve, hogyan tudná visszahozni. Az ez iránti való törekvései során találkozik Finnel, egy tolvajként tevékenykedő lánnyal, akivel sorsfonala váratlanul szorosan összefonódik. A két fiatal, bár rendkívül különböző háttérrel és még inkább eltérő személyiséggel rendelkeznek, együttes erővel veszik fel a harcot a rossz ellen, hogy megmentsék a királyságot és a teljes világot. Útjuk bonyodalmaktól terhes és különböző oldalakról kötött, mégsem adják fel a küzdelmeket anélkül, hogy legalább meg ne próbálták volna a dolgokat a megfelelő mederbe sodorni.

A Nocturna a klasszikus fantasy könyvek sorát gyarapítja. A varázslás képessége ott rejtőzik az emberekben, akik különböző kasztokba vannak besorolva a képességeik alapján, ám ez nincs kihatással arra, hogy a város mely részén élnek. Újdonságként hatott, hogy a mágia nem számít tiltott dolognak, sőt, a királyi család támogatja is a népét a varázslás tudományának elsajátításában. Ezt hűen tükrözi a jelmondatuk is: A mágia mindenkié! Emellett pedig szintén újszerű volt a mágia dinamikájának leírása, véleményem szerint ezen a téren a szerző egy új, eddig még nem felhasznált megközelítést alkalmazott. A lelki szemeim előtt szinte láttam a csillogó részecskékből álló, selyemként hullámzó ezerszínű energiát, amely ott gomolyog mindenhol. Egyszerűen csodálatos!

A történetben több olyan elem is előfordul, ami sokak számára klisésnek tűnhet. Ide sorolható a különös képességgel rendelkező herceg, a tolvaj lány vagy épp bizonyos mágikus tárgyak jelenléte is. Valóban, olvasás közben többször is úgy éreztem, hogy ezek az elemek nem egyediek, máshol is találkoztam már velük, ugyanakkor a szerző mindig adott hozzá valamit, amitől újdonságnak hatott, így egyáltalán nem érződik úgy, mintha plagizált volna. Azért valljuk be, hogy nehéz minden pontjában egyedi történetet alkotni a mai piaci helyzetet elnézve. (Azt is halkan megjegyezném, hogy azon kevés írónak, akinek pedig sikerül, nem lesz a végén túl jó visszhangja, mivel az olvasók többsége pont azt sérelmezi, hogy a megszokottól túlontúl elrugaszkodott lett.) Tehát úgy gondolom, hogy bár néhány helyen az olvasónak eszébe juthat egy másik történetből kiragadott jelenet, mire a könyv végére ér, ezt teljes mértékben el is engedi, szinte el is felejti.

A történet bővelkedik a kalandokban. Miután a szerző elindítja szereplőinek sorsfonalát, beindulnak az események. A könyv mindössze pár napot ölel fel, az utolsó negyedében mindössze pár órára korlátozódik. Az olvasás elején ezt a könyvet egy ifjúsági szekció polcain tudtam volna elképzelni, ám ahogy haladtam előre, ez a kijelentésem egyre inkább hitelét vesztette. Több agresszív, nyers és véres jelenet is visszaköszön a lapokon, amikből csak úgy csöpög a kegyetlenség. Erőteljes jelenetek, amelyek meghatározzák a könyv dinamikáját is. Többször is elborzadva olvastam a szemem elé táruló képekről, ugyanakkor elismerem, hogy szükség volt ezekre a pontokra, hiszen a történet hitelessége szempontjából elengedhetetlen. Egy lélektelen ember nem ismeri a kegyelem fogalmát és nem értékeli az életben rejlő erőt.

Noha az események előreviszik a történetet, ezáltal a könyv olvastatja magát, úgy vélem, a szereplők sok helyen akasztják meg. A karakterek kidolgozása megfelelő, a szerző teljesen sajátos személyiségeket alkotott nekik, ugyanakkor Alphi jelleme nem megfelelő a kialakuló helyzetekben. Úgy vélem, hogy egy ennyire érzékeny lelkületű ember nem lenne képes ily módon helytállni a megpróbáltatások során: sokkal hamarabb fordult volna inkább segítséget kérve a szüleihez. Ugyanakkor, ha egy lépéssel távolabbról szemléljük, akkor elmondható, hogy a szerző ezáltal egy nagyon szép jellemgörbét tudott alkotni úgy, hogy a karakter alapvető tulajdonságait nem változtatta meg, szimplán a magabiztosságát és az élettapasztalatát terjesztette ki. Ennél sokkal inkább zavart, hogy nagyon sokszor ismétlik önmagukat. A könyvben rengeteg információ többször is elhangzott teljes mértékben feleslegesen. Túl sokszor kellett végighallgatni a belső vívódásokat, szinte azonos megfogalmazásban. Természetesen érthető, hogy mekkora törést okozott a fiú lelkében a bátyja elvesztése, de ez még nem indokolja, hogy a folytonos gyötrődést bármiféle feldolgozásra utaló előrelépés nélkül újra és újra papírra kelljen vetni, s ezáltal az olvasónak több soron elolvasni.

Élvezettel merültem el egy olyan világban, ahol a mágia mindenki számára hozzáférhető, és ahol nincsenek oly nagy korlátozások a használatát illetően. Az emberek egyediek, mindenkinél más aktiválja a varázserejét és annak fajtáját. Üdítő volt látni ezt az újfajta megközelítést; számomra ez a legszimpatikusabb azok közül, amikről eddig olvastam. A szereplők képességei is eltérnek a megszokottól, így ez szintén számomra egy jó pontnak bizonyult.

A történet izgalmas, meglepően fordulatos és több olyan egyedi elemet tartalmazott, ami még inkább fokozta a helyzetek hangulatát. Ignacio képességétől első perctől kezdve a hideg rázott, de mikor szembesültem azzal, hogy pontosan mit is takar, hogyan képes kiterjeszteni a hatalmát, akkor éreztem át igazán a súlyát. Tehát a varázsvilág felépítése valóban dicséretes.

Az írásstílus is megfelelő, gördülékeny szókinccsel dolgozik. Az egyedileg kifejlesztett varázsszavak beazonosítása sem okozott nehézséget annak ellenére sem, hogy nem kerültek megmagyarázásra. S külön öröm volt a szereplőkbe csepegtetett humorfaktor, ami Finn és főként Luka által nyert teret. Sok vidám percet okoztak ők ketten, amik feloldották a helyzetek komorságát.

Ha az ismétlések nem lettek volna, illetve Alphi személyisége kicsit tudatosabban lett volna megalkotva, akkor gyanítom, hogy a kedvenceim között landolt volna a Nocturna. Csupán ezekben érezhető csak az író tapasztalatlansága, viszont ezek nagyon könnyen javítható dolgok, így kifejezetten bizakodó vagyok a folytatást illetően.

A Nocturna egyedi hangulatú történet, melynek anyagát a varázslat törékeny volta, valamint a jó és rossz közötti bizonytalan egyensúly szövi át. A történet tanulsággal is szolgál, melyet Paloma foglal össze a lehető legjobban:

"Mindnyájunkban van jó és rossz, világosság és sötétség is. Ettől vagyunk emberek. És ne feledjétek, mindegy, milyen mélyre zuhanunk a sötétségben, sosem túl késő fényt keresni."

"– Vannak dolgok, amik elől nem menekülhetsz. (…) Van, aminek neki kell rontani, és túlesni rajta."

"– Mérgesen is ugyanaz az ember vagy. Persze nemcsak az vagy, de attól még az is a személyiséged része. Ha letagadod, azzal az erővel az egész énedet megtagadhatod, és el is felejtheted."

"Ha Finn mindig kapott volna egy-egy pesót, valahányszor zsákkal a fején ébredt, akkor nem kellett volna csupa olyat tennie, ami oda vezet, hogy zsákkal a fején ébred."