Sarina Bowen: Bittersweet ​– Keserédes (True North 1.)

Fülszöveg:

A ​farmerek energiája tartja mozgásban a földet.

Griffin Shipley cseppet sem számított arra, hogy egy vermonti földút szélén, egy árokban fog összefutni egykori egy (vagy a pontosság kedvéért két-)éjszakás kalandjával. Öt évvel ezelőtt azonban mintha egy másik élete lett volna…

Griff huszonhét évesen, nem igazán önszántából került a családi farm élére. Még hatalmas válla is nehezen bírja a terhet: neki kell támogatnia anyját, három testvérét és hangyás nagyapját is. Nincs ideje a lányszövetség egykori tagjára, aki fél áron akarja felvásárolni a termésüket.

Vermont sosem szerepelt Audrey Kidder utazási tervei között. Ahogy Griff Shipley sem. De muszáj kapnia egy második esélyt az őt foglalkoztató étteremlánctól. Na, jó, egy ötödik esélyt. És egyetlen beképzelt, szexi, szakállas farmer sem állhat az útjába.

Ellenfelei egymásnak. Egészen más dolgokat várnak az élettől. Nagy kár, hogy a kettejük közt levő érzéki feszültség olyan pikáns, mint Audrey szupertitkos barbecue szósz receptje, sőt…

Figyelem! A szöveg pikáns jeleneteket, ínyencségeket és egy gőzölgő, kültéri zuhanyt tartalmaz, valamint bebizonyítja, hogy a farmerek nem röstellik bepiszkolni magukat.

Ismeritek azt az érzést, mikor egy könyvnek még csak magyar borítója sincs, de máris tudjátok, hogy azonnal kell? Mert éppen a címének a hangzása egyértelművé tette a számotokra, vagy mondjuk a szerző személyisége nem hagy maga után több kérdést, esetleg a fülszövegben volt egy olyan kulcsmondat, ami megragadta a fantáziátokat... Sarina Bowen Bittersweet, vagyis Keserédes című könyve esetén is pont így éreztem magam. Engem elsősorban a szerző motivált a vásárlásra, hiszen ő alkotta meg Elle Kennedyvel együtt az Ez a srác című könyvet, ami a maga nemében végtelenül különleges. Már ezen regény olvasása közben eldöntöttem, hogy bármi jelenik meg e két írótól, a polcomon a helye. S ha ez nem elég: nagyon jó ajánlásokat láttam a Bittersweet esetében, köztük olyan személyeknél is, akiknek a véleménye számomra mérvadó. Tehát nem volt kérdés, amint lehetett, elő is rendeltem, majd jött a gyűlöletes várakozási időszak. És csak vártam és vártam, és csak sóvárogtam érte. Mikor a megjelenéskor kézhez kaptam, teljes örömmámorban úsztam, főleg, mikor láttam, hogy a borító is egyszerű, de mégis szép. A fekete tónus nem közvetít baljós árnyakat, hanem karakteressé teszi a képet. Ám sokáig nem tudom nézni a borítót, mivel a választott férfimodell számomra már túllépi az esztétikus izmok határát. Mivel egy farmerről beszélünk, úgy vélem, kissé túlzásokba estek: a fizikai munka szálkásít is, ez a férfi pedig láthatóan konditermekben építette fel a fizikai jellemét. De hát számomra az a lényeg, mi van benne, így minden aggodalom nélkül kezdtem neki az olvasás izgalmas folyamatának.

A történet eseményeit a két főszereplő szemén keresztül mutatja be a szerző. A fejezetek egymást váltják, így az olvasó mindig tisztában van mind a két fél érzéseivel és gondolataival, amely által az olvasás könnyeddé válik, hiszen nem kell feleslegesen időt szánni arra, hogy vajon az adott eseményt a másik fél miként éli meg. Ehhez az is hozzájárul, hogy az író nagyon kifejező, karaktereivel határozottan bánik és mindegyiküket szókimondó természettel ruházta fel. A Keserédest olvasni végtelenül könnyed, kellemes kikapcsolódást nyújt a mindennapokban. Néha elegendő volt pár oldal erejéig belelesnem, hogy a ráncolódó idegeim újfent kisimuljanak és újult erővel folytassam a megkezdett munkát.

Griffin története a farmon veszi kezdetét, melyet az apja halála óta ő igazgat. Az elsődleges portfóliójukat a tej és alma teszi ki, illetve az ezekből készült különböző élelmiszerek. Egy farmon sosem könnyű az élet, mindig van mit csinálni, még akkor is, ha az ember huszonnégy órából negyvennyolcat van talpon. Mindennek megvan a maga rendje, a jól bevált dinamizmusa, amiből ha akarnának sem tudnának engedni, hiszen akkor a termelésük színvonala csökkenhetne. De Griffin és a családja élvezi a nekik kijutó perceket, így nem teherként tekintenek a növény -és állatgazdaságra. Ennek az alapfelállásnak kifejezetten örülök. Számomra már kicsit sok volt a könyvek lapjain megjelenő üzletemberek, rendőrök és egyéb tömegesen felhasznált munkák sora. Üdítő érzés volt egy teljesen más, de mégis alapvető foglalkozásról is olvasni, főleg úgy, hogy gyerekkoromban, emlékszem, köröttünk is ott mérgelődtek a pulykák, röfögtek a malacok. Griffin az organikus termelés híve, tehát permetszer helyett természetes eszközöket vet be annak érdekében, hogy az általa termesztett növények tisztán egészségesek legyenek. Emellett a saját fenntarthatóságról is szót ejt, mint napelemek és újrahasznosítás, valamint a kistermelői piac dinamizmusáról is. Bár a könyv ezeket a pontokat éppen csak érinti, egy-egy gondolat erejéig, mégis boldoggá tett, hogy ezek a dolgok is megjelentek a lapokon, felhívva az emberek figyelmét egy alternatív lehetőségre, amivel jobbá tehetik önmagukat és a környezetüket.

A történet másik főszereplője Audrey, aki semmilyen szempontból sem mondható tökéletesnek. Két egyetemről is eltanácsolták, míg egy főzőiskola által megtalálta a saját hivatását. Most már tudja, merre keresse az álmait, és hogy milyen lépcsőfokokat kell meglépnie ahhoz, hogy ezek valóra is váljanak. Audrey karakterében van potenciál. Felhívja az olvasó figyelmét arra a tényre, hogy nem kell tökéletesnek lenni és nem szükség magasszintű iskolai végzettség ahhoz, hogy az ember azt csinálja, ami boldoggá teszi, ugyanakkor végig biztos alapként állítja, hogy a sikerért ki kell tartani és meg kell küzdeni. Az ember nem adhatja fel az első, második és sokadszori buktatónál sem. Ebből a szempontból nagyon megszerettem a karakterét. Emellett cserfes, esetlen lány, akit jó nagy adag magabiztossággal áldott meg az ég - annak ellenére is, milyen családi háttere van. Kifejezetten örültem, hogy Audrey a saját lábán él meg még akkor, ha ez bizonyos fokú lemondásokkal jár. De szorgalmasan dolgozik, hogy az élete jobbá váljon. Céltudatos, ami becsületre méltó. Ugyanakkor az első pillanatban kialakult iránta egy minimális ellenszenvem, amit a történet végéig sem tudtam levetkőzni. Nem szeretem azokat az embereket, akiknek szinte semennyi tapasztalatuk nincs, de mégis azonnal maguknak követelik a legrangosabb tényezőket. Ez a lány nem teljesen érti meg, hogy ahhoz bizonyítania kell, hogy megkapja az álommunkát. Természetesen szívét-lelkét beleadja minden felkínált lehetőségbe, amit nagyon becsülök, de nem hiszem, hogy célravezető lenne az a gondolkodásmód, hogy az iskolapadból épp kiesve neki már a sztárkonyhában lenne a helye, mint konyhaséf. Nincs meg hozzá a kellő tapasztalata. Ez a felfogása az élet más területein is megnyilvánult.

Ők már régebbről ismerik egymást, volt egy közös kis kalandjuk, ami mindkettejük részéről emlékezetes emlékként maradt meg. Nem csoda hát, ha újból fellobbannak a vonzalom lángjai, aminek minél erőteljesebben próbálnak ellenállni, annál inkább vonzza őket. A kapcsolatuk sok bonyodalmat él meg, miközben a magánéleti dolgokkal is meg kell küzdeniük, így nem mondhatni, hogy minden úgy alakul, ahogy az a nagy könyvben megvan írva. Audrey amúgy is bizalmatlan a férfiakkal szemben, így sokszor nem érti meg Griffin szándékait - még akkor sem, ha ez a szerencsétlen srác minden egyes szót a szájába rág. Ebből is megnyilvánul, hogy még mennyire keveset élt meg, tapasztaltan, anélkül von le következményeket, hogy ismerné a teljes képet, valamint ragaszkodik a saját elképzeléseihez anélkül, hogy más szava által fölülvizsgálná azokat. Bevallom, a történet folyamán ez a hozzáállása, volt, hogy enyhén bosszantott, de összességében nézve a kapcsolatukról olvasni üdítő élmény volt.

A cselekményszál viszonylag egyszerűnek mondható. Természetesen az élet többfajta akadályt felmutat, amit muszáj megugraniuk, így különböző bonyodalmakba keverednek. Olvasás közben csak azt vettem észre, hogy a lapok vészesen fogynak. Lekötötte a figyelmemet, kikapcsolt, bár nem igényelt túlzott agymunkát. A történet tetőpontja és megoldása azonban úgy érzem, túlságosan gyorsan eljött és végbement - és ezt nem csak az a tudat mondatja velem, hogy még nem akartam elengedni őket. Olyan érzés volt, mintha a gordiuszi csomót egyetlen rántással kiegyenesítette volna az író. Egy kicsit több kifejtés, jobb lelki folyamatábrázolások szükségeltettek volna még ahhoz, hogy úgy érezzem, a megfelelő módon lesz vége a történetnek. Ez így túl egyszerű volt. Remélem, a folytatás majd elhozza számomra ezeket a hiányosságokat is.

Alapjaiban véve nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet. A történet lineáris, a cselekmények és váratlan meglepetések nem túl elszálltak. Zamatos ízt hagy az olvasó szájában. Ám ahogy Griffin is hangsúlyozza: minden almának megvan a maga savassága és édessége, úgy ennek a regénynek is. Audrey karaktere kettős érzelmeket váltott ki belőlem. Egyfelől tisztelem azért, hogy mennyire próbálkozik boldogulni az életben szülői támogatás nélkül, illetve, hogy mennyi mindent megtesz zokszó nélkül azért, hogy az álmait megvalósíthassa. Szerettem a könyv ezen irányvonalát, amely erősíti az olvasóban a tényt, hogy a siker érdekében néha nagy áldozatokat kell hozni, de azért tudni kell, hol van az az erkölcsi határ, amit már nem szabad átlépni. S pont ezen hozzáállása miatt nem értem meg, miért olyan buta, hogy nem veszi észre a körötte lévő emberek érzéseit és képtelen értelmezni a szájukból elhangzó mondatokat. Azért jó lett volna, hogy felfogja a szavak értelmét, mikor már szó szerint a szájába rágják…

Audrey karaktere mellett bizony néhol az írói stílussal és a fordítással is gondjaim adódtak. Többnyire szép, egyenletes az írásmód, de vannak benne olyan suta részek, elvesztett mondatok, amik mindig kizökkentettek. A mozdulatok kihagyása, mikor a szereplők szinte teleportálnak - még ha csak pár méterről is van szó-, gyanítom a szerző részéről történt botlás. Az esetlenül megfogalmazott mondatösszetételek inkább a fordítót jellemezhetik. És van még egy kategória, amikor notóriusan helytelen kifejezést használva - például keverve a biológia fogalmát a kémiával - nem eldönthető, hogy erre ki nem figyelt kellőképp oda. A könyvben viszonylag kevés ilyen jelenettel találkozhatunk, ámbár három esetén kénytelen voltam azonnal letenni a könyvet, mert annyira logikátlannak ítéltem meg, hogy kellett egy kis szünet. De hangsúlyoznám: azt is lehetségesnek tartom, hogy én vagyok túlérzékeny és másoknak ezek abszolúte fel sem tűnnek, nem könyvelik el hibának. És még ennek ellenére is pozitív élményként marad meg bennem az olvasási folyamat, mert ismétlem: az általam körvonalazott dolgok mindössze botlások, nem olyan hibák, amin az olvasó ne tudná gyorsan túltenni magát.

Sarina Bowen regénye egy kellemes, almaízű történet, némi alkoholos érzettel megfűszerezve. Griffin és a családja hamar belopja magát az olvasó szívébe, aki örömmel merül el a farm körüli teendőkben is, csak hogy még több időt tölthessen szeretett karakterei társaságában.

"Onnan tudod, hogy odavagy valakiért, ha belesajdul a szíved, ahogy nézed, amint magára húzza a farmerét."

"A hétvége tökéletes volt. De végül eljött a hétfő. Mindig eljön."

"Ismét végignéztem, ahogy végigengedi az almabort a nyelvén. Lehet valahol kóstolótermes pornót találni a neten? Ha nem, hát kellene!"

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Megjelenés ideje: 2019. november 7.

Terjedelem: 360 oldal

A könyv az alábbi helyeken vásárolható meg:

MAI KÖNYV
LIBRI

BOOKLINE
LÍRA

KÖNYVMOLYKÉPZŐ MÁRKABOLT