Fülszöveg:
Ella negyvenéves, jómódú, a sorsával tökéletesen elégedett amerikai háziasszony, aki férje és három gyermeke kiszolgálásának szenteli életét, és még azt se nagyon bánja, hogy a férje rendszeresen megcsalja. Egy napon a nagylányával folytatott vita után rádöbben, hogy tulajdonképpen boldogtalan, és nagyon hiányzik a szerelem az életéből. Mivel gyermekei már nem igénylik állandó figyelmét, távmunkát vállal egy neves könyvkiadónál. Első feladatául egy ismeretlen szerző könyvének értékelését kapja. A történet a XIII. századi Anatóliában játszódik, és regényes formában beszéli el Rumi, a híres muszlim hittudós és misztikus költő életét, aki gyökeres átalakuláson megy át, amikor megismerkedik egy furcsa vándordervissel, a különleges képességeket birtokló tebrizi Semsszel. Ella félve közelít a számára idegen regénybeli világhoz, hamarosan azonban magával ragadja a cselekmény, és lenyűgözi a szúfi miszticizmus. Ahogy e-mailben levelezni kezd a szerzővel, szinte azonnal érthetetlen vonzalmat érez ez iránt a sosem látott férfi iránt, és ráébred, hogy kettejük találkozása ugyanolyan sorsszerű és elsöprő erejű, mint Rumié és Semszé. Ebből a szerelemből és Rumi verseiből merít erőt, hogy a konvenciók börtönéből kitörve hátat fordítson házasságnak, gyerekeknek, biztonságnak, és testben-lélekben egyaránt nagy utazásra induljon egy különleges férfi oldalán.
A török származású Elif Shafak lebilincselő mesélő, modern Seherezádé, aki időtlen témákat vizsgál egzotikus történeteiben.
A világon lévő minden dolgot szabályok vesznek körül. Az emberek egész élete a rendszerekre épül, mely behatárolja a társadalmat, a kisebb és nagyobb közösségeket, valamint az egyént is. Ezek többsége mind a működőképesség célját szolgálja. A szabályok által az élet rendezettebbé válik, a határok felállításával megszületik egy úgynevezett biztonsági zóna. Az előírások alapján az emberek tudják, mit tehetnek meg adott körülmények között. Mindenkinek szüksége van rájuk, még az örök lázadóknak is. Hiszen gondoljunk csak bele, ha nem léteznének például közlekedési szabályok, hányszorosára nőne a már így is napi szinten nagy számmal bíró balesetek mennyisége!
Engem világ életemben megnyugtattak a szabályok. Szeretem a határvonalakat, mikor tudom, adott helyzetben milyen lépések közül választhatok. Komfortérzetet és biztonságot nyújt, hogy ahogy a napjaimnak, az életemnek is megvannak a maga korlátai. Magabiztossággal tölt el, egy-egy rendszer szerint megélt helyzet, legyen szó bármiről. Minden napomat gondosan beosztom. Tudom, hogy hajnalban négykor felkelek, hogy reggel az edzés és munka előtt legyen még egy órám írni vagy éppen olvasni. A szervezetem már nem is hagy tovább pihenni - a hétvégéket leszámítva.
Már csak emiatt a szabályozott hajlamom miatt is megragadott az Európa kiadó egy régi-új kiadványa, Elif Shafaktól A szerelem 40 szabálya. A történet negyven darab tézis köré épült, ami útmutatást nyújthat egész életünk során. Több szempontból is kíváncsi voltam rá, s mivel bízom a kiadó erős, elgondolkodtató irányvonalában, így nem volt kétségem afelől, hogy ez a történet ki fog emelkedni a könyvek tengeréből.
Bár engem a cím és a fülszöveg együttese ragadott meg elsősorban, azért nem lehet egyetlen szó nélkül elmenni a borító mellett sem. Gyönyörű, részletekben gazdag kivitelezés, amely tökéletesen utal a történet stílusára is, hiszen a könyv pont olyan figyelemfelkeltő, szerteágazó, mégis teljes egységet alkot belül mint kívül. Elmondható, hogy önmagában ragyog és a könyvespolc dísze is.
Elif Shafak munkásságával már régóta szerettem volna megismerkedni, így e könyvet meglátva rájöttem, hogy megérett erre is az idő. Sokan szeretik az általa megalkotott történeteket, sok pozitív visszajelzést olvastam már, de legfőképp a nemzetiségéből adódó kulturális élmény vonta magára a figyelmemet. A szerző török-brit származású, regényeiben gazdagon megjelennek e nemzetekre jellemző vonások, mind hétköznapi, mind spirituális vonatkoztatásban egyaránt. Jómagam ritkán találkozom megfelelő minőségű, nem túl rideg vagy éppen száraz történetekkel, amik által valóban el lehetne mélyedni az általam megszokott világ aspektusain kívüli epizódokban is. Az olvasás megkezdése előtt reménykedtem abban, hogy egy olyan íróra bukkantam Elif Shafak személyében aki a számomra megfelelő mennyiségű kulturális értéket képviseli, miközben nem felejti el, hogy nem esettanulmányt, dokumentumkönyvet ír, hanem egy szépirodalmi alkotást, ami túlmutat a különböző világok bemutatásán. Most, a könyv végére érve a lelkem teljes mértékben kiegyensúlyozott és boldog, mert pontosan az található ennek a könyvnek a lapjain, amiben reménykedtem.
Elif Shafak nagyon érdekes alkotási módszert választott. A könyv magjában megismerhetjük Ella életének egy apró darabkáját, mely a jelenkori Bostonban játszódik, ahol népes családjával egy nagy házban él. Bár nem tökéletes az élete, de megtalálta a saját ritmusát, így egyfajta megnyugtató monotonitásában telnek a napok. Munkája minden könyvmoly elismerésére szolgál: egy könyvforgalmazó cégnél tölt be asszisztensi szerepet. Jelenleg épp egy kéziratot kell elolvasnia, majd arról részletes elemzést írnia, hogy elődöntést hozzon arról, jövedelmező lenne-e a cég számára a megjelentetése. Így ismerkedik meg A szerelem 40 szabályával, valamint a szerzőjével, Azizzal. A regény nagy részét nem is maga Ella története foglalja el, sokkal inkább a benne található másik könyv. Ellával együtt ismerhetjük meg Rumi és Semsz misztikus történetét a legapróbb részletekig. Először furcsán éreztem magam emiatt, hiszen én elsősorban a női főszereplőben megjelenő érzések miatt mutattam érdekeltséget e történet iránt ehelyett pedig a 13. századbéli Anatalóliában kalandozok egy dervis oldalán. Úgy éreztem, hogy Ella csak mindössze kerettörténetként jelenik meg, ami bosszantott. Többet szerettem volna róla is olvasni. Szerettem a gondolatait, a levélváltásait, jó érzéssel töltött el látni, ahogy a személyisége egy könyv és egy új kapcsolat által miként fejlődik. Aztán ahogy haladtam előre a történetben, úgy vetkőztem le magamról a duzzogásomat és elkezdtem más szemmel tekinteni a leírtakra. Kezdtem Rumi történetében is megtalálni azt az aspektust, ami elősegíti a saját személyiségem fejlődését is. Ahogy a Korán megértésének négy különböző szintjéről beszélnek, úgy a Szerelem 40 szabálya feldolgozására is különböző módszerek léteznek. A történet közepén, úgy éreztem, hogy sikerült egy mélyebb megértési pontot találnom, mondjuk úgy, hogy a második típust -nyitottabb vagyok a témát illetően. Ez pedig csodálatos érzéssel töltött el.
A cím egy kicsit megtévesztő, hisz ebben a regényben a szerelem többféle típusa is megjelenik. Az ember által elsődlegesen vett értelmezési mód, bár nem szorul a háttérbe, nem is bitorolja egyedülálló módon a stafétát. A szerző elsősorban a spirituális értelemben vett szerelmet, az élet, a gondolkodásmód és a hit által gerjesztett bensőséges érzést azonosítja ezzel a fogalommal. A szerelem 40 szabálya egy valódi utazás a keleti kultúrába. Elmélyedési lehetőséget biztosít az iszlám vallás alaptéziseinek, fogalmainak, általános szabályrendszerének megismeréséhez. Mivel ezen téren kevés tudással rendelkezem, így számomra nagyon érdekesnek hatott. Eleinte kissé tárgyilagosnak éreztem, túl tényszerűnek, de idővel sikerült azonosulnom a stílussal, így már a tartalom is bőszen meg tudta ragadni a fantáziámat. Érdekes volt látni, hogy a legtöbb szabály kiterjeszthető az általános ember mindennapjára is - tehát nem csak hitrendszer béli helyzetben állja meg a helyét. De a lapokon nem csak az istenszeretet csendül fel, hiszen az egész egy történetbe van ágyazva. A szereplők közül több megformált karakter is valós személy volt, így a könyv elmélyedési lehetőséget enged a török történelem egy kicsiny szeletébe is. Rumi és Semsz kapcsolata nem volt zökkenőmentes, de pontosan ilyennek képzelem, mikor két ragyogó elme találkozik és fényük ütközésével nem eltompítják egymást, hanem még ragyogóbb színorgiát tudnak létrehozni. Nagyon egyedi világlátással rendelkeznek a szúfik, csodálatra méltó a nyitott elméjük.
A történet lényegében két erős karakter találkozásáról, valamint az ő kettejük világban gerjesztett hullámairól szól. Sokszor tartanak görbe tükröt az emberek elé, megmutatva, hogyan lehetne békében teljes életet élni egymás mellett, ha mindenki önmagával, a saját sikereivel és kudarcaival foglalkozna, tehát nem mérné össze az általa megcselekedett dolgokat máséval. S míg megismerjük e két remek elme történetét, addig az olvasó Ellával tud hasonulni. Ellával, a csendes, dolgos, szabálykövető háziasszonnyal, akinek több gyermeke van és egy olyan férje, aki közel sem hűséges hozzá. Ellával, aki ki mer lépni az eddigi megszokottságból, aki képes a feje tetejére állítania a teljes életét, hogy új tapasztalatokat élhessen át. Ellával, aki felismerte, hogy sosem késő változni és változtatni.
Különleges élmény volt olvasni A szerelem 40 szabályát. A könyv olvasása sok időt felölelt: eleinte nem ragadta meg olyannyira a fantáziámat, nem volt képes a figyelmemet maximálisan lekötni, hiszen a saját elveim nem azonosultak a benne foglaltakkal, emellett teljesen más is volt, mint amire számítottam. Aztán hirtelen azon kaptam magam, hogy már nem azért olvasom lassan, mert túl idegen a személyemhez, hanem azért, mert olyannyira elvesztem a sorok között, hogy minden egyes szót külön megrágtam, megforgattam magamban, hogy teljes valójában átérezhessem a benne húzódó erőt. Kitártam a lelkem, amely éhes talajként szolgált az elvetni kívánt gondolatoknak. A történet felén egy kicsivel túl éreztem úgy, hogy megtaláltam a második értelmezhetőségi szintet a szavak mögött, még annak ellenére is, hogy az én hitvilágom sokkal inkább Elláéval egyezik meg, semmint a belső könyvben szereplők lelkületével. S bár kezdetben úgy éreztem, a kerettörténet nem kapott elég figyelmet, idővel ez az érzet is átalakult. Minden a helyére került.
Csodálatos, nem mindennapi történetben lehetett részem Elif Shafak által. Könyve elgondolkodtató, spirituális élmény, amelyet meg kell élni. Lassú folyású, kissé nehéz felvenni a stílusjegyeket, de ha az olvasó képes a benne foglaltakat nyitott szívvel fogadni, akkor hitrendszerétől függetlenül meg fogja benne találni azokat a gondolatokat, amiket a saját életére is ki tud vetíteni. S a mély tartalom mellett megjelent benne a könyves világ egyik legszebb motívuma is: láthatóvá válik, hogyan formálja az ember lelkét egy-egy elolvasott könyv, miként fejlődik a személyisége a leírt szavak útján. Ella felismerte, hogy Aziz könyve milyen üzenetet rejt a számára. Engedte, hogy a gondolat megfoganjon benne, majd édes szeretettel addig ápolta gondosan, míg az szárba nem szökött.
Találjátok meg ti is magatokat Elif Shafak történetében és engedjétek, hogy hatással legyen a személyiségetekre! Ez a könyv megtanít arra, hogy ne féljünk változni és változtatni. Nincs olyan, hogy már késő. Ha az ember úgy érzi, megért a következő lépésre, akkor tegye meg. Élessze fel a lelkében rejtőző szúfit és élje meg az élete minden percét a legnagyobb belső összhangban.
Teljes szívvel ajánlom ezt a történetet azok számára, akik szeretnének kicsit elmélyedni az iszlám vallásban és kultúrában. Nagy lelki utazásban lesz részük azoknak, akik nyitott elmével állnak a sorokban foglaltakkal szemben.
"Előfordulhat, hogy az ember egy fedél alatt él valakivel, egy ágyban alszik vele, mégis szenved a hiányától. Ezek szerint az ember nem csak az után sóvároghat, aki távol van tőle. A közvetlen közelében lévők után is epekedhet."
"– Alapvetően minden ember egy nyitott könyv, amely arra vár, hogy elolvassák. Mindannyian két lábon járó, lélegző könyvek vagyunk, csak tisztában kell lennünk önmagunkkal – feleltem."
"Hagyd, hogy az élet magával sodorjon. Ne rágódj amiatt, hogy felborult a megszokott rend körülötted, feje tetejére állt az egész életed. Honnét tudod, hogy nem lesz-e jobb az élet fejjel lefelé?"
"Ha ennyire teljes egy ember élete, érezheti-e magát mégis hiányosnak?"
"A szerelem önmagában külön világ. Vagy benne vagy, a középpontjában, vagy kívülállóként csak vágyódsz utána."
"Felesleges időtöltés azon rágódnod, vajon hová vezet az út. Neked csupán az a feladatod, hogy megtedd az első lépést. A többi úgyis jön magától."
"Akinek nincs ideje a mesékre, annak arra nincs ideje, hogy megértse a világot."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése