Niitaabell Világa: Tom Sweterlitsch: Angyalok pokla

Fülszöveg:

A közeli jövő technológiailag sokkal fejlettebb Amerikájában járunk. Tíz évvel ezelőtt egy atomrobbanást követően Pittsburgh a hamu martalékává vált, a túlélők és az ország többi része pedig egy zord disztópiába menekült, ahol a média és különböző virtuális kiterjesztései befolyásolnak mindenkit, a társadalmat körbelengi a pornográf tartalom és a szexipar, a bűnözők kivégzését pedig élőben lehet nézni bárhonnan.

Dominic Blaxton a pittsburghi katasztrófa egyik túlélője, a tragédia során azonban elvesztette a feleségét, aki születendő lányukkal volt terhes. Jelenleg biztosítási kárigényeket mér fel egy magáncégnek: gyilkossági ügyekhez köthető holttesteket keres az Archívumban, a város épületeinek, parkjainak és látványosságainak interaktív rekonstrukciójában, ahol a valaha élt lakosok szimulációi is megtalálhatók. Dominic a virtuális térben történő nyomozás mellett újra és újra átéli a feleségével közös utolsó emlékeit is, a veszteség folyamatos érzete pedig komoly alkohol- és drogfüggőségbe taszítja.

Ráadásul a legújabb ügye meglehetősen furcsa: egy olyan nő feltételezhető meggyilkolásával kapcsolatos, akinek valaki a jelek szerint az összes előfordulását ki akarja törölni az Archívumból. Dominic egyre eltökéltebben próbálja megfejteni a nő kilétét és azt, hogy mi történhetett vele. De miközben követi a nyomokat a virtuális világból a valóságba, ráébred, hogy az illúziók mélyén lappangó igazság nemcsak a józan eszét, hanem az ő és mások életét is veszélybe sodorhatja.

Tom Sweterlitsch, a Letűnt világokkal világhírűvé vált író első regénye posztmodern stílusával az újvonalas sci-fik egyik kiemelkedő darabja. Lenyűgöző világépítésével olyan nagyságokat idéz fel, mint Philip K. Dick és William Gibson, míg cselekményvezetésével napjaink legizgalmasabb thrillereivel tartja a tempót.

Az idei év elején megfogadtam magamban, hogy 2020-ban több Agave kiadó által forgalmazott fogok a kezembe venni, mint a tavalyi évben. Ennek oka nagyon egyszerű: viszonylag kevés történetüket olvastam még, pedig rengeteg olyan könyvet hoztak el a magyar piacra is, amikifejezetten megmozgatja a fantáziámat. A kiadó munkatársainak jó érzéke van hozzá, hogy azon sci-fi és fantasy köteteket válasszák ki, amikre nem lehet a tucat sémák egyikét sem ráhúzni. Mindig van a regényekben valami kis plusz, ami akár még akkor is felülemelkedik szinte, hogyha maga a történet éppen nem az olvasó zsánerének megfelelő.

Az én komfortzónámat is bőszen növelte az Agave könyvek tengere, hiszen általuk lettem nyitott a sci-fi témákra, valamint a dark fantasyra is. Bár magam is több könyvet kijelöltem idei beszerzésre - mi sem jobb példa erre, hogy jelenleg is úton van felém három kötetük is -, az Anarchia Könyvblog adta meg a végső fanatizmustól csillogó löketet Tom Sweterlitsch Angyalok Pokla című regénye esetében. Már az első hírnél felkeltette az érdeklődésemet a kötet, de látva, hogy Zsófi mennyire jó véleménnyel van róla, nem bírtam magammal: azonnal be kellett szereznem.

A könyv meglepő módon keménytáblás formában érkezett el hazánkba, amely máris utal arra, hogy a kiadó is úgy véli, érdemes rá figyelmet fordítani. A borítóterv a maga egyszerűségében gyönyörű, vonzza az olvasó tekintetét. Már előre éreztem, hogy egy igazán meglepő olvasási élménnyel fogok gyarapodni.

Tom Sweterlisch regényében egy alternatív társadalmi valóság elevenedik meg. A világ gyakorlatilag majdnem azonos azzal, amiben most élünk, mindössze annyi különbség van, hogy az internet már nem csak függővé teszi az embereket, hanem a lényükbe épül be. Furcsán hangzik, de olyan érzés, mintha maga az internet alkotná a világot, 4D-s kivetülési formában gúzsba köti az egyéneket. S ez miként valósulhat meg? Nagyon egyszerű: az embereket az Adware-juk határozza meg. Ezt az eszközt a koponyába építik be, szinkronizálják az aggyal, majd a szemlencséket lecserélve egyszerre két dimenzióban létezhetünk. A köröttünk elterülő világ képe megmarad, ugyanúgy léteznek az emberi szükségletek, az általános eszközök, melyeket használjak, legyen szó akár tömegközlekedésről vagy éppen egy gyorsétkezdéről. Ugyanakkor emellett megjelenik egy másik világ is. Bárhova vetjük a tekintetünket, az internet csatolja a hozzá tartozó információt, amit tárol. Elég egy röpke gondolat szánni arra, hogy mennyire szeretnénk enni egy fánkot, máris megjelenik a szemünk előtt egy térkép, amely mutatja, melyek a legközelebbi helyszínek, ahol kapható, felsorolva az ízeket, a hozzájuk tartozó árakat, esetleges menü ajánlatokat, sőt fel is ajánlja a lehetséges útvonaltervet, ha úgy néz ki, érdeklődünk az egyik iránt. És természetesen mindeközben kisegymillió reklám lebeg a periféria szélén, vagy épp panorámába a teljes képet elfoglalva, attól függően, milyen előfizetéssel, valamint milyen típusú készülékkel rendelkezünk. A könyv teljes mértékben tárgyilagosan kezeli a felugró reklámok képét. Egy olyan világot tár elénk, amelyben bármire vetünk egy pillantást, azt a tényezőt összeköti az agyunk és a világháló a megfelelő vásárlásra buzdító vagy épp kattintásvadász felhívásokkal. Számomra ez mélységesen megdöbbentő volt, minden egyes leírt mondatnál. Egy idő után természetesen minden ember hozzászokna, hiszen alkalmazkodó lények vagyunk, ez a túlélésünk kulcsa, de az már más dolog, hogy ezt a változást mi akarnánk-e. A legijesztőbb az egészben, hogy a szerző által felvázolt világ itt van szinte csak egy ugrásra tőlünk, hiszen jelenleg is kísérleteznek olyan kontaktlencsékkel, amelyek hasonló képeségekkel rendelkeznek. Vajon több ez, mint fantazmagóra? Egy nemsokára megvalósuló világkép? Beleborzongok, ha csak rá gondolok.

Ezeknek az eszközöknek a használata egy új világ létrejöttét is eredményezte. Az úgynevezett Archívum az emberek és kamerák által felvett anyagot dolgozzák fel, ezáltal újraélhető a múlt. A rendszer úgy lett felépítve, hogy az itt járó emberek valóságként éljék meg a kiválasztott időszakot. Benyomások, érzetek, minimális kommunikációk lehetségesek, de az eseményeket nem lehet megváltoztatni. A magánélet odaveszett, bárkinek ki lehet lesni akár a hálószoba titkait is. A folytonos rögzítés lehetővé teszi, hogy az emberek minden levegővételét nyomon lehessen követni. A könyv főszereplője, Dominic is gyakran jár ide, szinte itt tölti a teljes életét. Tíz éve veszítette el feleségét egy atomrobbanásban, gyászán képtelen felülemelkedni, ezért a múltban él. Drogokat használ, hogy az átélt emlékek még inkább élethűek legyenek.

Ez a technológiai fejlődés az olvasó szemében egy elfajzott, kicsavart rendet hoz létre. Hiszen szó szerint mindenhol a pornó, az agresszivitás néz vissza - gondolván csak arra, hogy a középkorban oly gyakori elemet, a nyilvánost kivégzést is modernizálták, ezáltal bárhol is vagyunk épp, mi is pont úgy végignézhetjük, mint akik az elítéltek félelmével telt levegőt szívják. A világkép ridegségvel és gépies létezésével ellentétben áll a főszereplő, aki bár maga is ezen világ teljesértékű tagja, mégis oly erős érzelmet hordoz magában, amitől emberibbnek tűnik az olvasó számára. Tíz éve már, hogy a gyász beárnyékolja a teljes életét, tíz éve már csak hagyja sodródni magát. A szerző ezt a témakört nagyon alaposan körbejárta, minden szavának keserédes visszacsengésébe beépítette. Örök fájdalom hasít minden lélegzetvételbe azok után, akik odavesztek az atomrobbanásban.

A gyász mellett feltűnik egy krimi szál is, ugyanis Dominic, mint modern Sherlock keresi meg az adatkapcsolatra valót. Az Archívumban kutatja fel az áldozatokat, felgöngyölítve életüket, hogy megtalálja, végül mi is történt pontosan velük, miért és hogyan kellett meghalniuk. A mostani eset igencsak különleges és a kezdeti egyszerűségéről hamar kiderül, hogy valójában egy szövevényes terv része, amelynek sokkal több szereplője van, mint ami várható lett volna.

A nyomozás a történet magja, a főszereplő pedig a még éppen dobogó lelke. Az események végtelenül tárgyilagosak. Igazi érzelmek csak akkor jelennek meg, mikor Dominicot maga alá temeti a gyász és az emlékezés. Olyan érzés volt olvasni e könyvet, mintha magam is, árnyékként járnék Dominic nyomában az Archívumba és rideg, tényként kezelt információt kapnék arról, mi vár ránk, a társadalmunkra a jövőben. Fásultság jellemzi majdnem az egész történetet, míg a végén is csak éppen merev végtagokkal mozgó szereplőket kapunk. Nagyon sokáig nem éreztem úgy, hogy engem is bevont volna, sőt. Sokszor le kellett tennem, mert a történet nagyon tömény, a sok információ, ami az Adware-ból árad és ami a szereplőknek teljesen természetes, számomra a túltöltöttség érzetét hozta el. Ennek ellenére a maga módján teljességgel élvezhető, mert bármennyire is megdöbbentő és elrettentő képet fest az olvasó elé a maga szenvtelen, tárgyilag módján, mégiscsak folyton éreztem a vágyat az olvasás iránt. Arról már nem is beszélve, hogy az utolsó száz-százötven oldalon az események bár ugyanazon irányt követik, mint előtte, mégis érezhetően megváltozik a dinamizmusa, ezáltal jobban bevonja az olvasót. Sajnálom, hogy nem tartotta végig ezt a feszesebb tempót, mert akkor úgy vélem, egy pillanatra sem tudtam volna tőle elszakadni.

A könyv eredeti címe a Tomorrow and tomorrow, tehát Holnap, holnap. Sejtésem sincs arról, hogyan lett ebből Angyalok pokla, hiszen elég messze áll egymástól a két kifejezés, de meg kell hagyni, hogy az, aki élt a költői szabadság jogával, igencsak tehetséges. Hisz az egész Archívum maga az emberek mementója, az angyalok pokla. Miközben haladtam előre a regényben, úgy visszhangzott egyre erősebben bennem a cím. Mérhetetlenül találónak tartom.

Ijesztő belegondolni, hogy talán pár év, egy-két évtized elegendő ahhoz, hogy a könyvben felvázolt világ kilépjen a valóságba, hiszen a technológia folyamatosan fejlődik, az ember új és még újabb terveket akar megvalósítani. Mint egy jóslat, úgy hatott az elmémre ennek a kifacsart világnak a képe, ahol az értékrendek össze sem hasonlíthatóak egy most élő átlagos emberével. Azáltal, hogy az ember minden pillanata rögzítésre kerül és szinte bárki számára hozzáférhetővé válik… teljes mértékben beleborzongok a tudatba.

Ezt a könyvet a kiépített világ vitte el a hátán. Míg a szereplő mellől átélhetjük mi is a folytonosan arcunkba villódzó reklámok okozta fásultságot, megismerjük a technológiai rendszert, valamint az új társadalom felépítését egyaránt. Jól látható keretet alkot az eseményláncolatnak, mely viszont már kevésbé tűnik izgalmasnak. A krimi szál számomra túl egyhangú volt. Az Archívumba történő lépkedés, a gyásztól nehéz léptek és a drogoktól homályos látásmód nem tudta kellőképp felpiszkálni a kíváncsiságomat, így csak egy mértékletes érdeklődésre futotta tőlem. Egy ponton érezhetően erőre kap a könyv, szinte hallani szaggatott sóhaját és érezni mocorgását, ugyanakkor az erejéből többre nem futja. Mindössze álmos pillantása válik tartósan éberré.

Egyik felem többre számított, hisz rengeteg potenciál rejtőzik a történetben, ugyanakkor a másik oldalon úgy érzem, hogyha ezeket a rejtett értékeket felhasználta volna a szerző, elveszett volna a lényeg. Bonyolult képlet. Sokszor eltelített, folyamatos gondolkodásra ingerelt. Rengetegszer szerettem volna folytatni, ám ahogy elolvastam pár sort, feltámadt bennem a szenvtelenség érzete. Máskor pedig úgy éreztem, le kell tennem, de képtelen voltam rá, mert épp akadt egy-egy olyan mozzanat, aminek muszáj volt a végére járnom.

Összességében azt mondanám, hogy ez a könyv túlságosan egyedi ahhoz, hogy a klasszikus osztályozási rendszer alapján be lehessen sorolni. Kicsit ez is, kicsit az is. De már csak a felfestett alternatív jövőkép miatt is érdemes kézbe venni.