Fülszöveg:
William élete kész káosz. Őrlődik a Joyce iránti elkötelezettség és a Heather iránti forró szenvedély, a lelkiismerete és a szíve között. Túlfűtött kapcsolata Heatherrel közelgő esküvője miatt halálra van ítélve, és ha ez nem lenne elég, egy sorozatgyilkos is a nyomukban lohol. A férfi magánéletének védelme a távolságtartást, az életükért folyó harc viszont az egymásba kapaszkodást diktálja. William nem látja a kiutat, csapdába került. Az esze helyett az érzelmei irányítják, de igazán csak akkor omlik össze minden, amikor a múltjának egy rejtett darabja a leleplezés küszöbén áll. Kénytelen lesz súlyos áldozatot hozni annak érdekében, hogy a titkát megőrizhesse, és ezzel megóvhassa önmagát és a szeretteit.
A Joyce csapdájában a Bűnös viszony-sorozat második része, melyben a többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő azt boncolgatja, minden körülmények között megéri-e áldozatot hozni, és közben áldozattá válni.
Több magyar író munkásságát kiemelt figyelemmel követem, nehogy lemaradjak egy-egy hírmorzsáról vagy éppen új, nyomtatásban megjelentetett történetéről. Szeretek napra kész lenni, mivel munkásságuk támogatása számomra nagyon fontos. Ha csak hírüket vihetem, már boldog vagyok, hogy a saját kereteimen belül mozogva elősegítettem az éppen aktuális történet terjedését. A magyar szerzőknek mindig is nehezebb dolguk volt, mint külföldi vetélytársaikban, pedig sokan megérdemelnék a magas szintű figyelmet.
Ezen általam követett írók sorát erősíti Anne L. Green, akinek munkásságát körülbelül három éve ismertem meg. Egy közösségi oldalon jött velem szembe akkor éppen megjelenésre váró regénye, aminek képtelen voltam ellenállni, előrendeltem, majd az elolvasása után azon kaptam magam, hogy sorba darálom le a további könyveit is. Anne L. Green saját univerzumot alkotott meg különleges és izgalmas regényei által.
A legújabb történetét, mely a Joyce csapdájában címet kapta, különös módon vártam. Az első rész, Heather vonzásában egy igazán meglepő élménnyel ajándékozott meg. Mondhatni teljesen levett a lábamról és a regény legvégén olyan voltam, mint az éppen maratoni távot teljesítő kezdő futó a céltábla láttán: tudja, itt nem adhatja fel, nem hagyhatja abba, mert már közel a cél. Itt már nem opció a megállás. A végjáték minden képzeletemet felülmúlta és nem hagyott nyugodni. Tudnom kellett, hogyan folytatódik Will és Heather története, ezért amint eljutott hozzám a regény, már a legelső lehetséges pillanatban felütöttem, hogy választ kaphassak a bennem kerengő kérdésekre.
Nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a könyvbe és a kíváncsiságomat még inkább fokozta a tény, hogy ebben a történetben már minden szál elvarrásra fog kerülni, mivel a Bűnös viszony sorozat két részből áll. Bár szeretem a sok köteten átívelő történeteket, mégis van abban valami üdítő, mikor nem kell éveket várni arra, hogy megismerjük a szeretett karakterek teljes életútját. Ebben mondjuk az Álomgyár kiadó élen jár: viszonylag hamar hozza el számunkra mind a magyar, mind a külföldi sorozatok folytatásait, így kisebb az esély rá, hogy idő előtt megkopjanak az emlékek.
Az írónő már az első pillanattól kezdve elemében van. A történet annál a pontnál folytatódik, ahol abbamaradt, tehát elmondható, hogy már az első leírt szótól kezdve a hangulat fokozott állapotban van. Heathert elrabolta a sorozatgyilkos, miközben Will és Niko a menedékházban egyeztették a további lépéseket. Mikor felfedezik a szeretett személy eltűnését, azonnal nyomozásba kezdenek. És megkezdődik az újabb fájdalmakkal, kétségekkel és nehézségekkel kikövezett kaland, amely nem hagyja eltemetve a régóta elásott titkokat sem. Mindent a felszínre hoz, régi és új sérelmeket egyaránt. Vajon elég erős a két fiatal között szövődött lelki kapcsolat ahhoz, hogy minden csapást túléljenek? Vajon mekkora árat kell megfizetniük az általuk elkövetett és a tőlük kívülálló személyek hibái miatt?
Anne L. Green gondolt egy merészet és ennek köszönhetően szabadon engedte az elméjében lakozó, az eddigi írói pályafutásától messze álló gondolatait is, így létrehozott egy, az eddigiektől eltérő, de alapjaiban mégis egyező történetet. Őszintén mondom, hogy a Heather vonzásában című könyvben találtam meg először azt a fajta kiteljesedést a szerző részéről, amit az eddigi kötetek során is kerestem. Fogta minden bátorságát és szélesre tárta a képzelete kapuit. Ebben a történetben már nem csak két, szupersztár megjelenésű ember között első pillantásra szövődő románc bontakozott ki, hanem egy olyan kapcsolat, amelyben benne foglaltatik a kezdeti bizonytalanság s a kockázati mérlegelés egyaránt. A lelki folyamatok jobban lettek felépítve, a szexualitás mennyisége az én elvárásaimhoz mérten normalizálódott, így egyéb lehetséges történeti egységek is teret nyertek. Az írónő belekóstolt a krimik világába is. Megteremtett egy sorozatgyilkost, aki kegyetlenül tudja befolyásolni a kiszemelt áldozatainak a gondolatait, mondhatni a saját elméjükbe zárja őket. A Joyce csapdája című kötetben ez a tézis többszörösen is bizonyítást nyert. Mint a macska az egérrel, úgy játszott a karakterekkel és az olvasóval egyaránt. Mivel ez volt a legnagyobb változatosság a történetvezetést illetően, így reménykedtem benne, hogy a továbbiakban is megmarad fő irányvonalnak. Szerencsére nem csalódtam, hiszen a könyv nagy részén kitart a rejtély, ám meglepő volt számomra, hogy ettől függetlenül más események is ugyanekkora hangsúlyt kaptak. A történet legvégén minden összeért, így a kétkedésemnek és zavaromnak végül nyoma veszett.
Joggal kérdezhetitek, hogyha nem a sorozatgyilkos volt teljes dicsfényben, akkor mi? Nos, erre a cím tökéletes választ ad: Joyce és az ő csapdája, amibe Will testestül-lelkestül beleesett. A szerző nagyon tehetségesen forgatta a szálakat. Úgy építette fel a történetét, hogy ne létesülhessenek kiskapuk, amik által a szereplők könnyedén vissza tudnának vágni adott helyzetben. Még gyakorlott olvasóként is elfogott a kétség, hogy vajon a végére ebből még ki lehet-e hozni egy olyan befejezést, ahol mindenki elnyeri méltó büntetését. Úgy éreztem, hogy mindenkit gúzsba kötnek a saját fizikai és mentális korlátjai. S emiatt hiába is állítottam fel pár alternatívát, miként lehetne esetlegesen a fennálló helyzetet megoldani, egyiket sem éreztem igazinak. Kósza gondolathullámok voltak csupán, melynek a tényére a regény lapjain megjelenő események is rácáfoltak. Nem lettek volna olyan életképesek, mint az írónő által létrehozott események.
Anne L. Greentől már megszokhattuk, mint ahogy ő maga, a szereplői sem pihennek egy percet sem. A regényben egymást érik a fordulatok, a különböző megoldásra váró helyzetek. Néha nem győztem kapkodni a fejem, annyira gyorsan pörögtek az események. Egy pillanatra sem hagyja unatkozni az olvasót. Ugyanakkor megfigyelhető a lapokon egy nagyon szép egyensúlyi helyzet: bár a szituációk folytonos cselekvésre késztetik a karaktereket, melynek következtében fokozott lelki állapot jellemzi őket, ez alatt szépen megbújik a szerelemből fakadó bensőséges kapcsolat egyre jobban megszilárduló talaja. Willnek és Heathernek sok viszontagságot kell kiállnia. Kapcsolatuk kezdete óta folytonos próbáknak vannak kitéve, melyeken egyetlen botlás végzetes lehet. Nincsenek könnyű helyzetben, de mégis képesek megtalálni az egymáshoz vezető utat, és együtt szembenézni az őket érő csapásokkal.
Már az első részben is egyértelmű volt, hogy kettejük közül Heather az, aki erősebb jellemmel rendelkezik. Határozott, magabiztos módon tör előre életpályájának ranglétráján és ugyanezt a tendenciát követi akkor is, ha személyes jellegű kapcsolatokról van szó. Heather tudja, mit akar és addig nem nyugszik, míg azt meg nem szerzi. Ebben a történetben a férfi karakter az, aki tele van bizonytalansággal és botladozva, cikázva járja útját. Will, a kissé bátortalan, ám annál nagyobb igazságérzettel rendelkező ifjúnak mindig a túlzottan jó szíve volt a gyenge pontja. Kezdetben nagyon szerettem gyengéd jellemét, mivel merően eltér az eddig látott ideáltól, így rámutat, hogy nem csak a tesztoszterontól túlfűtött, lehengerlő stílusjegyekkel rendelkező férfi lehet egy nőnek az igazi társa. Sokkal reálisabban megalkotott karakternek éreztem, olyannak, akivel tényleg bármikor összehozhat a véletlen. Mégis, ahogy haladunk előre a történetben, úgy ábrándultam ki belőle. A férfias jegyei egyre jobban elhalványultak. Teljes mértékben kicsúszott a kezéből az irányítás - ami valljuk be, megérthető azt tekintve, milyen aprólékosan felépített csapdákba sétált bele -, és a vállára rakódó súly alatt összeroppant. Kétségbeesetten próbáltam empátiával megragadni ezt, de nem értem célt: elvesztette azt, amitől az én szememben férfi. Mivel nem találtam meg vele a közös hangsúlyt, így kissé elidegenítve éreztem magam továbbiakban a történettől is. Zavart a gyengesége, a kétségbeesése, a jól megragadott hős-komplexusa. Ugyanakkor ha egy lépéssel messzebbről szemlélem, látom, hogy a szerző milyen képet szeretett volna általa megjeleníteni. Kirajzolódik egy támogató közösség, egy társaság, akire számíthat gond esetén. Ahogy a való világban mi, úgy a könyvbéli karakterek is nehezen ismerték ezt fel. Pedig bőszen ki is lett hangsúlyozva: a két főszereplő rengetegszer kifejezi az egymás iránt érzett érzéseit - véleményem szerint túlzottan sokszor is-, valamint hogy támogatják egymást és hogy együtt bármire képesek. Sajnálom, hogy ez a folytonos pozitív visszajelzést, lelki megerősítés sem volt elegendő Willnek ahhoz, hogy igazán összeszedje magát.
A Joyce csapdájában méltó folytatása a Bűnös viszony sorozatnak. Az események megállás nélkül pörögnek, spirális vonalat alkotva haladnak a végkifejlet felé. Az olvasó figyelmét fokozottan fenntartja. Mindig van még egy meglepetés, egy váratlan fordulat, ami megfűszerezi a már amúgy is mozgásban lévő cselekménysort. Az eddigi legtöbb izgalmat rejti magában. A szerző szabadon bocsájtotta a fantáziáját, engedte, hogy a messzeségbe szabadon szálljon.
A regény alapja aprólékosan kitervelt, jól felépített, ezáltal a címadó szituáció valóban ketrecbe zárja a karakterek elméjét, ahonnan veszteség nélkül nem menekülhetnek. Will és Heather sok minden mennek keresztül. Olyan dolgokat élnek át, amik örökre nyomot hagynak a személyiségükön. De ha az ember boldogsága a kulcs, akkor nem létezik az a határ, amin ne lenne képes gondolkodás nélkül átlépni. Kettejük története megmutatja, hogy az ember elé sodorhat az élet bármennyi nehézséget, kellő hittel képes minden problémán felülemelkedni. Will által a szerző arra is rámutat, hogy bár mindenki a maga döntései által formálja az életét, nem kell mindig erősnek lenni; bátran támaszkodhatunk azokra az emberekben, akikben teljes mértékig megbízunk.
Anne L. Green Bűnös viszony sorozatát azok számára ajánlom, akik ki szeretnének szakadni a hétköznapok mókuskerekéből egy romantikával telt akció dús történet erejéig.
"– A szerelem az egyetlen olyan érzés, amiért érdemes harcolni – folytatta rendületlenül. – A legerősebb mozgatóerő a világon."
"Megbocsátani valóban nem könnyű, de ha időnként megteszed, az nem a gyengeség jele (…)"
"Az igazság nem mindig jó, ahogy a hazugság sem mindig rossz. Ha valaki rossz érzésekkel mond igazat, akkor hazudni jó. Jó dolgok keletkezhetnek hazugságból és rosszak az igazmondásból."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése