Elif Shafak: 10 ​perc 38 másodperc

Fülszöveg:

Egy ​perccel a halála után Tequila Leila tudata elkezdett zsibbadni, olyan lassan és fokozatosan, ahogyan a visszahúzódó dagály hullámai csillapodnak. Mivel az agysejtjei nem jutottak vérhez, ekkorra már teljes oxigénhiányos állapot lépett fel. Az agyműködése mégsem állt le teljesen. Legalábbis nem azonnal.

Mert a halál utáni percekben, miközben teste egy szemeteskonténerben hever, Leila elméje sorra előhívja az emlékeket: a fűszeres kecskepörkölt ízét, amivel kisöccse rég várt születését ünnepelték; a fortyogó citromos cukorgyanta látványát, amivel a nők szőrtelenítették a lábukat, míg a férfiak a mecsetbe mentek; a kardamomos kávé illatát, amit egy jóképű egyetemistával osztott meg a bordélyházban, ahol dolgozott. És minden emlék felidézi a barátokat, akikkel élete legfontosabb pillanatait megosztotta – a barátokat, akik most kétségbeesetten próbálják megtalálni őt…

Elif Shafak legújabb regénye a modern Isztambul számkivetettjeit: prostituáltakat, transzvesztitákat, menekülteket, a családon belüli erőszak elől megszökő, napjaikat a becsületgyilkosságtól rettegve élő nőket mutatja be. Ám ebben a sötét, kegyetlen világban, melyben sem együttérzés, sem segítség nem adatik azoknak, akik nem törődnek bele isten, a sors vagy a hatalommal bíró férfiak rendelésébe, mégis van valami remény. A barátság és a szerelem, ha meg nem is váltja a szenvedésekből, de megajándékozza őket azzal a méltósággal és örömmel, ami az életet élhetővé, az embert emberré teszi.

Az élet egy örökké tartó körforgás. Akármennyire is klisés az előbbi kijelentés, a valóságtartalma tagadhatatlan. Megszületünk, felnövünk, elveszünk a mindennapok monotonitásába, majd megfáradva fejet hajtunk a sorsnak. Nagy vonalakban ez minden életre igaz. A különbség abban rejlik, milyen tapasztalatok, megszerzett értékek és tudás fér bele a nekünk jutott időbe. És ez a fontos, hogy mit éltünk át, valamint mit hagyunk magunk után. Mekkora is az a bizonyos biológiai, filozófiai lábnyom, ami befolyással bír fizikai és mentális környezetünkre egyaránt. 

Magam is sokszor gondolkodom el azon, hogy mi az, ami igazán számít; hogyha most történne valami tragikus az életemben, vajon miként alakulnának át a fontossági sorrendek; hol kezdődik és hol végződik az értékrendi határ, ami számít. Bár ezek a gondolatok szükségesek, hiszen a jövőre nézve előre mutató eredményt adnak, valamilyen szinten mégiscsak feleslegesek, hiszen mindig helyzet alakítja a reakciót, az átélt események formálják a személyiséget és a gondolatokat. 

Pont így történt ez Tequila Leila esetében is, akit élete utolsó 10 perc 38 másodpercében ismerünk meg Elif Shafak nagyívű könyve által. A szerző neve már nem ismeretlen, hiszen több könyve fordítása is jelent meg már magyar nyelven is. Nemrégiben olvastam tőle A szerelem 40 szabálya című regényt, mely a maga teológiai töltettel rendelkező, filozofikus módján megragadta a fantáziámat, így kétség sem férhetett hozzá, hogy a továbbiakban is szeretnék még ismerkedni a szerző stílusával.

Újfent elmondható, hogy a borítóterv ellenállhatatlanul vonzza a tekintetet. A minták végeláthatatlan indás folyama, melyeket minél tovább nézzük, annál többet vélünk felfedezni benne, valami csodálatos. Külön örömömre szolgál, hogy a szerző legutóbb megjelent két könyve ily módon illeszkedik egymáshoz, ezáltal még inkább növelik egymás kisugárzását. Úgy vélem, ez a történet mindenféle módon ki is érdemelte ezt a csodálatos külcsínt, hiszen a belső értékei egyaránt ilyen fényesen ragyognak - s talán így még több emberhez jutnak el Elif Shafak szavai.

Amikor egy könyvet elkezdek olvasni, azt mindenhova viszem magammal, így mindig akad valaki, aki éppen szemet vet az aktuális olvasmányomra és megérdeklődi, miről is szól. Ezt általában nagyon röviden, egy-két mondatban szoktam előadni. Jelen esetben is a tényekre hagyatkoztam, így mindössze annyit mondtam, hogy ez a könyv egy prostituált életének utolsó 10 perc 38 másodpercéről szól. Egy nőről, akit meggyilkoltak. Ez általában az emberekből hitetlenkedést váltott ki. Nem értették, miért olvasom, mi lehet ebben az érték. Ekkor azoknak, akik nyitottabban álltak hozzá a többségnél, a kezébe adtam a regényt és megkértem, hogy egy random helyen olvasson bele. Csodálatos volt látni, ahogy megváltozik az arckifejezésük és az eddigi távolságtartó tekintetben megjelenik az érdeklődés szikrája is. Mert Elif Shafak ennyire csodálatos: elegendő pár mondatot magunkhoz ragadni tőle ahhoz, hogy megcsillanjon az általa képviselt színvonal. 

Tehát a könyv magja valóban ez: adott egy nő, akinek fénye lassacskán kihuny. Élete utolsó perceiben különböző emlékképek villannak be még oxigénhiánnyal küzdő elméjébe, melyeket a szerző egy-egy fejezet erejéig ki is fejt az olvasó részére, hogy átélhesse a teljes jelentőségét. Így ismerkedhetünk meg Leila teljes történetével, élete utolsó szűk tizenegy percében. Ehhez a szerző a történeten belül újabb keretrendszereket alkotott meg. Ugyanaz a felépítési egység jelenik meg a lapokon fejezetről fejezetre, ezáltal egyfajta kényelmes, nyugodt érzetet alakítva ki az olvasóban, miközben növelte a tartalmi rész súlyát. Számomra olvasás közben kapaszkodóként hatott ez, mely nem engedte, hogy teljes mértékben elmerüljek a múlt eseményeiben. Erre szükség is volt, ugyanis a leírt szavak ereje örvényként próbált beszippantani. Furcsa gondolat, de ez a felépítési mód biztonságérzettel töltött el. Sosem tapasztaltam még olvasás közben hasonlót. 

Leila élete pont olyan volt, mint mindenki másé. A felszínen teljes mértékben átlagosnak tűnik és az emberek többsége rögvest rámondaná, hogy maga alakította úgy a sorsát, ahogy, saját hibáinak lett az áldozata. Mert mindenkiben megvan az teljes ismeretség nélküli ítélkezés hajlama. Ugyanakkor roppant szégyenteljes dolog, ha meg sem próbáljuk ezt a felülírni azáltal, hogy nyitottak vagyunk arra, hogy megismerjük a másik fél sorsát, hiszen lehet, hogy csak a körülmények áldozatává vált. Lehet, hogy folyamatosan küzdött a sorsa negatív irányú változása ellen, próbálta a fejét a felszín felett tartani, még akkor is, mikor mázsás súlyok húzták le testét az áramlat alá. Lehetséges, hogy hiába dacolt mindennel, a fizika törvényei akkor is erősebbek voltak. Leila története által az olvasóban is felgyúl a szikra, erősíti az empatikus hajlamait és elfogadóbbá válik a világ keserű oldalával szemben is. 

A könyv egyik felét Leila meggyilkolása előtti idő teszi ki, amely közben megismerjük azon öt embert, akik őszintén szerették ezt a különleges szívvel megáldott lányt. Mindegyikük történetére a szerző szánt egy-egy fejezetet, ezáltal közelebb hozva az olvasóhoz a személyijüket és gondolkodásmódjukat egyaránt. A legnagyobb végletekig különböznek egymástól. Nem egyezik a hitrendszerük, sem az értékrendjük, más személyiségjegyekkel vannak megáldva. Még együtt sem tudnak egy teljesen jól működő csapatot alkotni, mégis pont annyira kiegészítik egymást, hogy meg tudják adni egymásnak azt a fajta erőt és támogatást, amire mindannyiuknak szüksége van. Bajtársiasság lengi körül őket. A könyv második felében a szerző ezt a témakört járja végig a csapat tagjai által, mikor úgy döntenek, felülírják a Leilának szánt sorsot.

A szerző egy kifejezetten olvasmányos történetet alkotott. Ha csak a felszínt tekintjük, akkor is úgy érezzük, hogy egy sokrétű élménnyel gazdagodtunk. A fejezetek jól megszervezettek, se nem rövidek, se nem hosszúak, így megfelelő egységet mutatnak akkor is, ha az embernek éppen nincs sok ideje olvasni. Nem érzi úgy, hogy folyton kiszakadna a történetből. Minden alkalommal, mikor kézbe veszi akadálytalanul, súlytalanul sodródhat tovább az események forgatagában. A sorok között a szerző több olyan gondolatot is elrejtett - némelyt burkoltabban, másokat pedig erőteljesebben hangsúlyozva -, amelyek olvasás közben az ember lelkében és elméjében virágot bonthatnak. Ahogy már megszokhattuk, több olyan témát is felvonultat, amelyek a legtöbb társadalmi alapelvnek nem felel meg, így kevés vagy épp nem megfelelő minőségű szó esik róla. A 10 perc 38 másodpercben megformált főbb karakterek mind rendelkeznek legalább egy olyan jellemzővel, ami miatt az emberek zöme nem tekinti őket magukkal egyenértékűnek. A társadalom peremén egyensúlyoznak, ahol vajmi kevés segítség és elismerés jut nekik. Az olvasó közelebbről megvizsgálhatja, milyen érzés így élni, milyen korlátokba akadályozzák őket nap, mint nap. A különféle diszkriminációk és egyedi bánásmódok is előtérbe kerülnek, valamint felszínre bukkan egy kis rész erejéig a vallás aspektusa is. 

Elif Shafak rendkívüli szerző. Női finomsággal telített, magas szintű intellektualitásról árulkodó művei táplálják az elmét. Hálás vagyok az Európa kiadónak, hogy ilyen nagyszerű szerzők munkásságait jelentetik meg, melyek hozzájárulnak az olvasó mentális fejlődéséhez. 

Bár A szerelem 40 szabálya is a maga módján megragadta a fantáziámat, a 10 perc 38 másodperc című regény a központi problémakörét illetően sokkal inkább közelebb áll a jellememhez, így magam is befogadóbb voltam olvasás tekintetében. Ennél a könyvnél már nem csak mint külső, néma szemlélődő voltam jelen, hanem úgy éreztem, magam is jelen vagyok a lapokon. Azonosultam a szereplők életével, miközben egy, a sajátomtól teljesen eltérő kultúrával és egy idegen város furcsa és rideg szokásaival szembesültem. Isztambulnak megvan a maga fénye és sötétsége egyaránt - ahogy minden más városnak is. 

Leila története szomorú. Az emlékezetébe villanó emlékek és illatok által felfedett múltbéli sorsát megismerve pedig egyenesen tragikus. A külső szemnek ő csak egy egyszerű utcalány volt, egy eldobható, emberként megfakult tárgy. Azoknak, akik valóban ismerték - és a könyv végére hozzájuk közelinek érezheti magát az olvasó is - pedig az égen ragyogó kék szárnyakkal repkedő káprázatos madárként jelenik meg. Elif Shafak története nagyon sok gondolatot elültet az olvasó fejében, amiket a könyv elolvasása után még jó ideig magában hordoz, nyelvén forgatva ízlelgeti őket. Gondolkodásra ingerli. 

Adhat-e ennél többet egy könyv? Tökéletes kikapcsolódást, hullámzó érzésvilágot, világból történő kiragadást és új látásmódokat? Ez egy csodálatos történet, amely az arra nyitott lelkekben otthonra talál.

"Tapasztalatból tudta, hogy az életet úgy lehet a leginkább épen és sértetlenül megúszni, ha az ember két alapvető elvvel tisztában van: tudja, hogy mikor jött el az ideje az érkezésnek, és mikor jött el az ideje a távozásnak."

"Csend áradt szét a szobában, és akár a víz, minden szegletbe befurakodott."

"Pusztán azért, mert biztonságosnak ítéled ezt a helyet, még nem kell itt maradnod – duruzsolta a szíve. – Néha ott érzi a legnagyobb biztonságban magát az ember, ahová a legkevésbé tartozik."

Kiadó: Európa Kiadó

Megjelenés ideje: 2019. november 18.

Terjedelem: 416 oldal

A könyv az alábbi helyeken vásárolható meg:

MAI KÖNYV
LIBRI
BOOKLINE
LÍRA
EURÓPA KÖNYVKIADÓ