Niitaabell Világa: Pierce Brown: Vörös lázadás (Vörös lázadás 1. )

Fülszöveg:

A fiatal Darrow a Marson él, bányász, és Vörösnek született, a színekről elnevezett kasztokra épülő társadalom legalacsonyabb rétegébe. Fáradtságot nem ismerve kockáztatja az életét a beomló alagutak és lándzsaviperák közt abban a hitben, hogy sorstársaival lakhatóvá teszi a bolygó felszínét a jövő generációi számára. Darrow még sosem látta a szabad égboltot, ám a kötelességét mégis teljesíti, mert reméli, hogy emberfeletti munkájával a saját gyermekeinek is jobb életet teremt. Egy nap azonban megtudja, hogy a Vörösök elől eltitkolják az igazságot, ugyanis a Mars felszíne már alkalmas az emberi életre. Méghozzá nem is akármilyenre.
Igazságot követelve a kasztjának és bosszúra szomjazva meggyilkolt szerelme miatt Darrow csatlakozik a földalatti ellenálláshoz, hogy megdöntse az Aranyak zsarnoki uralmát. S céljának elérésében semmi sem gátolhatja meg… Még az sem, hogy olyanná kell válnia, mint gyűlölt ellenségei.

Pierce Brown munkásságával már nagyon régóta szemezek. A Vörös lázadás című sorozata igencsak felkeltette már évekkel ezelőtt a figyelmemet, de valahogy mégis mindig kikerült a látókörömből. A kívánságlistám gyökeres része volt, de prioritást nem élvezett, így évekig halogattam a beszerzését. Az elhatározásom az idei évben tett fogadalmammal együtt erősödött meg: 2020-ra célul tűztem ki magamnak, hogy több könyvet olvassak el az Agave kiadó repertoárjából, mint az előző év folyamán, tehát legalább 7 regényt előre fogok venni. Nos, úgy néz ki, ez az elhatározásom igencsak húz előre, mivel immáron a hatodik könyvnek értem a végére. Lehet, sikerül megdupláznom is a tavalyi eredményt?

Az elhatározásnak már csak egyetlen akadálya volt: mielőtt nekiállhattam volna olvasni, be kellett szereznem a sorozatot. Úgy vélem, erre keresve sem találhattam volna alkalmasabb időpontot, mint az előző hét, mivelhogy most van a legnagyobb szüksége a kiadóknak arra, hogy támogassuk őket. Mivel egy számomra fontos forgalmazóról beszélünk, amúgy is megtettem volna, amit csak tudok, de így össze is tudtam kötni a kellemest a hasznossal és beszereztem a sorozat öt megjelent részéből négyet – a negyedik kötet éppen nem kapható. S ha már beszereztem, nem voltam rest el is kezdeni. A könyv körülbelül 430 oldalas, tehát olyan közepes hosszúságúnak mondanám. Az utóbbi hetek tapasztalataira alapozva úgy gondoltam, elleszek vele egy olyan öt-hat napig, de magamat is meglepve a fele idő is elég volt rá. Azt hiszem, ezzel már előzetesen is sokat elárultam.

Bevallom, szokásomhoz híven elég felkészületlenül álltam a könyvvel és a sorozattal egyaránt szemben. Nem voltak előzetes ismereteim, nem is kerestem direktbe rá. Akkor mégis hogy találtam meg és miért foglalkoztatott ennyire? Nos, erre a kérdésre nagyon jó válaszom van: a moly.hu oldalon több olyan személy is olvasta és ajánlotta, akiknek a véleménye fontos a számomra, ízléskörünk hasonló egymáshoz. Ha nekik tetszett, úgy gondoltam, megér egy próbát. Aztán láttam, hogy az évek során sem csökken a sorozat első részére adott értékelések százalékos összesítése, ami ugyancsak bebiztosította az elmémben azt a tényt, hogy ez egy remek kis könyv lesz. Pozitívan álltam hozzá, de arra, amit kaptam, egyáltalán nem számítottam. Hihetetlenül bevonzott!

A Vörös lázadás egy sci-fi fóliába csomagolt disztópia. A történet túlmutat a jelenlegi fejlettségi szinteken, hiszen itt a központi elem jelenleg a Mars bolygó – ez a soron következő -, melynek terraformálására hatalmas erőfeszítéseket tesznek a dolgos kasztok, akik nagyja részt a vörösökből állnak. A társadalom besorolása színek szerint történik. Mindegyiknek megvannak a sajátos életkörülményei, tulajdonságai és jóléti viszonyai. Ez a rendszerezési elv már több kötetben előfordult az évek alatt, így első körben enyhe csalódást lett rajtam úrrá, mikor szembesültem vele, ám az érzéseim hamar teljes fordulatot vettek, ugyanis a szerző elképzelése túlmutat az eddig megismert tényeken. Itt a színek jóval nagyobb jelentőséggel bírnak, nem csupán egy általános rendszerezési formát teremtenek. Az egyedek teljes lényét áthatja, külsőleg és belsőleg egyaránt. Minden színnek sajátos értékrendje és gondolkodásmódja van, mondhatni teljesen eltérő kulturális szokásokkal rendelkeznek. Nem lehet a kasztok között csak úgy váltani, egyik pillanatról a másikra. Nem lehet meglapulni közöttük, mert a hovatartozásuk genetikailag kódolt. Így kell egy sokak által használt elemet új köntösbe helyezni!

A szerző igencsak nagy fába vágta fejszéjét, hogy első könyvként már egy ilyen komplex történetrendszert dolgozott ki. A Vörös lázadásban is már látszódik, hogy bőven nem egy-két részesre tervezte a sorozatát. Nagy tervekkel volt megáldva és ezeket szépen el is kezdte megvalósítani. Tehát a Vörös lázadás a szerző első könyve, melynek megjelentetését több kiadó is visszautasította, míg végül talált egyet, akik örömmel küldik nyomdába. Ezután berobbant a köztudatba és nagy sikernek kezdett örvendeni. Ismerjük már ezt a szerző életutat, ugye? Mindig a legtöbbek által elutasított könyv nyeri el végül a legnagyobb eredményeket. De ez így is van helyén. A Vörös lázadás teljes mértékben megérdemli a hírnevet. A történet középpontjában egy 16 éves vörös fiú áll, tehát a legalacsonyabb réteg oszlopos tagja. Fiatal kora ellenére igencsak komoly, jó gondolkodással és munkabírással rendelkező férfi. Azon körülmények között nagyon hamar fel kell nőniük. Darrow sem volt rest: szorgosan dolgozik, munka után pedig szeretett felesége karjaiban talál megnyugvást. Az élete nem egyszerű, nem a legszebb, de ő megvan vele többnyire elégedve. Látja maga előtt a korlátait, nem feszegeti a határokat. Egy bizonyos szintig. Az események váratlan fordulatot vesznek, Darrow gondolkodásmódja is átalakul, a szeme felnyílik és az eddig megszokott dolgok mostanra kevésnek tűnnek. Egy olyan úton indul el, mely nem várt eredményt hozhat és ami által a népe érdekét is szolgálja. Ez az út rengeteg fájdalommal, sérüléssel, tanulással és megjátszással van kikövezve, de ha valaki képes rajta egyenes háttal végigmenni, az maga Darrow.

A szerző nagyon jól felépítette ezt a történetet. Néhol egy kicsivel több kifejtést igényeltem volna – a saját szájízem szerint –, de ettől függetlenül teljes mértékben rendben volt. A regény íve gyönyörűen látszódik, felfelé, a Marsig ívelő tendenciát mutat. Nincsenek üresjáratok, valamely esemény mindig mozgásban tartja a történetet. Darrow fantasztikus életutat fut be – bár nem vagyok benne biztos, hogy ő maga egyet értene velem ezen kijelentés kapcsán. Az események dinamikus fejlődése során az olvasóban egyre inkább fokozódik a figyelem, mindaddig, míg egyszer csak azt veszi észre, hogy kötelességeit feledve elment az ideje az olvasással. Én azt mondom, teljesen megéri. Magam is miután felvettem a regény hangulatát, elfogadtam a szóhasználati stílusjegyeket, egy nap alatt a történet végére értem. Egyszerűen nem bírtam tőle szabadulni. Ahogy letettem, máris elkapott a hév, hogy folytassam. Nem volt megállás. A cselekményrész nagyon izgalmas, telve rengeteg egyedi megvalósítással. A könyv nem nélkülözi a brutalitást sem. Ez egy kegyetlen világ, ahol csak a legerősebbek maradhatnak életbe.

A nagyon erős történetvezetési stílus mellett a könyv jellemtani értéket is képvisel. A regény alapkövei az egymás iránt érzett szeretetre és az elvesztésük okozta fájdalomra épül. Számomra még inkább növeli a könyv értékét az a tudat, hogy a bár a szerző férfi, mégis volt elég bátorsága, hogy az érzelmi skála alapvető elemeit ragadja magához és erre építse fel a sztorit. Darrow nem a tipikus hősjellemű főszereplő, akinek a célja mindig is a világmegváltás volt. A körülmények áldozatává vált, és ez idézte elő a gondolkodásmódja megváltozását is. Darrow folyamatosan fejlődik, mind fizikai, mind mentális értelembe. Éleslátással rendelkezik, ami ebben a világban a túlélés kulcsa. S míg harcol a céljáért, saját erejét maximálisan kihasználva tör előre, addig a történet lapjain ezernyi fontos gondolat fogalmazódik meg. Ha túltekintünk a regény misztikus kisugárzásán és az alapokig levetkőztetjük, akkor láthatóvá válik az általa adott kemény társadalomkritika, valamint az élethez szükséges legfontosabb alapelvek tisztasága.

Teljes mértékben lekötötte a figyelmemet a Vörös lázadás. Nem hittem volna, hogy ennyire képes leszek elveszni ebben a színekben és erőszakban gazdag világban, pedig úgy bevonzott, hogy fájdalmat okozott, mikor valamilyen okból mégiscsak le kellett raknom a regényt pár percre. A sorozat első részében a szerző betonbiztos alapokat határozott meg: felépített egy komplett világképet, társadalmi rendszert, ismertette a világrendi szabályokat, s mindezeket úgy tette meg, hogy egy percre sem vált unalmassá. Darrow elvitte a hátán a teljes történetet. Bár mindössze 16 éves, mégsem éreztem úgy, hogy túl fiatal lenne a rá osztott feladathoz. A réteg, amibe beleszületett egyszerűen megkövetelte tőle, hogy nagyon fiatalon felnőjön, az élet pedig több olyan helyzettel szembesítette, ami által az elképzelései is formálódhattak. Fantasztikus érzés volt olvasni azt a testi és lelki fejlődési folyamatot, amin végigmegy – még annak ellenére is, hogy hány áldozatot kellett meghoznia a nagyobb jó érdekében. Az olvasó szeme előtt válik fiatal, beszűkült látáskörű fiúból hatalmas, nyitott elméjű, kemény szívű ifjúvá.

Nagyon örülök, hogy a sorozat további részei is – többnyire – a polcomon vannak, mert ezt itt képtelen lennék abbahagyni. Nagyon hamar kézbe fogom venni az Arany háborút, hogy újra elmerülhessek ennek a kegyetlen világnak politika által formált ocsmány tengerébe. A történet még csak most veszi igazán kezdetét.