Ha létezik könyves álompasi, vajon létezik könyves álombarát is?

"Darajavush dzsinn a maga részéről védelmére kelt az embereknek. Hadd éljenek! - mondta. A Világpusztító legyőzésével ők is jogot nyertek maguknak a Földön. Hiába hulltak el ezrével, valahogyan ismét talpra álltak, és szembeszálltak az ellenségeikkel. Ekkora szívósságot meg kell becsülni - tette hozzá a dzsinn."

Alwyn Hamilton: A szultán foglya

Erről a részletről eszembe jutott S. A. Chakraborty Bronzváros sorozata, ahol Dárajavus, a dzsinn igencsak nagy szerepet játszik és aki igencsak belopta magát a szívembe. 

Mondhatni szíven ütött, hogy egy teljesen másik történetben is találkozom vele. A neve olyan hatással volt rám, mintha áram csapott volna belém és egy szempillantás alatt végigszaladt az elmémben és a lelkemben minden apró kis tette. Mint egy film, úgy pörgött le előttem.

Ez a hatás olyan erős volt, hogy még a könyveket is levettem a polcról és fellapoztam őket, csak hogy még egy pillanat erejéig közel érezhessem magamhoz.

Alapvetően én nem szoktam beleszeretni a karakterekbe, mint sokan mások. Szinte értetlenül állok ez a "könyves álompasi" téma előtt. Köszönöm szépen, de nekem megvan a való életben az az ember, akinek még a hibáit is szeretem, így képtelen vagyok más - akár valóságos, akár kitalált személy - iránt is hasonlóképp érezni.

Dárajavus iránt sem ezt érzem, inkább egy mély, bensőséges viszonyt. A sorsa és a tettei kerültek közel hozzám. Barátommá fogadtam. Még csak azt sem tudom megfogalmazni, hogy ez miként történt. Annyi történetet olvastam már és mégsem került még hozzám karakter ennyire közel, mint amennyire neki sikerült. Pedig nem éppen kedves, sokkal inkább tartózkodó és a tettei is felvetnek néhány kérdést. Mégis képes voltam a lelke mélyére tekinteni és valami olyat meglátni benne, ami többet váltott ki belőlem, mint holmi rokonszenv.

Mindenzt úgy mondom, hogy a sorozat második részével, a Rézkirálysággal nem voltam teljesen megelégedve, ugyanakkor úgy vélem, hogy még annak ellenére is, hogy a sorozat színvonalához képest kissé alulteljesített a vártnál, mégis messze magasan veri a legtöbb hasonló tematikájú könyvet.

S ezen gondolatszál mentén jutott eszembe, hogyha létezik könyves álompasi, akkor vajon létezhet könyves álombarát is? Úgy vélem igen és ez akkor a legjobban átélhető, mikor a másik fél közel sem tökéletes. Sok minden zavart Dára karakterében, de mint mondtam, képes voltam ezeken túllátni. A való életben is így van. El kell ismernünk, hogy a legjobb barátunk sem tökéletes. Szerethetjük bármennyire, rajonghatunk érte, de mellette tudnunk kell, mik a gyegeségei, hiszen csak így tudjuk támogatni, pontosabban kiegészíteni.