Fülszöveg:
Nikannak a történelem során háromszor is meg kellett küzdenie a túlélésért a véres mákháborúkban. Annak ellenére, hogy a harmadik hadjárat csak nemrég ért véget, Zsin nem tud megfeledkezni arról a kegyetlenségről, amelyet a népe megmentése érdekében követett el. Menekül a bűntudat, a szorongató ópiumfüggés és a tűz isteneként megismert bosszúálló főnix parancsai elől, aki rémes hatalommal ruházta fel.
Bár Zsin nem akar élni, meghalni sem hajlandó addig, amíg bosszút nem áll az áruló császárnőn, aki hátat fordított a hazájának, és szövetségre lépett az ellenséggel. A lány egyetlen reménye, ha belép a befolyásos Sárkány hadúr seregébe. A hadúr arra készül, hogy meghódítja Nikant, elűzi a császárnőt a trónról, és létrehoz egy új köztársaságot.
Ám sem a császárnő, sem a Sárkány hadúr nem az, akinek látszik. Zsin minél több dolognak lesz szemtanúja, annál jobban tart attól, hogy az országa iránt érzett szeretete ismét arra fogja kényszeríteni, hogy éljen a főnix gyilkos hatalmával. Mert már nincs semmi, amit Zsin ne áldozna fel az országa megmentéséért… és a bosszúért.
Tavaly ősszel egy olyan könyv iránt kezdtem el érdeklődni, mely roppant mód kívül esik a komfortzónámon. Volt benne valami, ami első pillantásra megragadott, arra ösztönzött, hogy a lehető leghamarabb elolvassam. Ez a könyv R. F. Kuang debütáló regénye, a Mákháború volt. A keleti szerzők jól elkülöníthető stílusjegyekkel dolgoznak, amely sokak számára idegennek hat. Így voltam ezzel én is, mégis hamar kiderült, hogy a fenntartásom alaptalan: a regény nagyon hamar magával ragadott és egy igazi szikrázó, felperzselt történettel lepett meg. Nem csoda, ha ezek után epekedve vártam a folytatást.
A mostani világhelyzetben a könyvkiadók igencsak nehéz szituációba kerültek. Sok, már előre megszervezett programot le kellett mondaniuk, valamint a megjelentetni kívánt műveket is újra át kellett gondolni. Sajnos pontosan emiatt nem került sor a szerző magyarországi látogatására. Kicsit aggódtam, hogy a Sárkányköztársaság megjelenése is veszélyben van, de szerencsére a kiadó most is profi módon helytállt. A könyv érkezett és tarolt. Minőségbeli eltérés sem tapasztalható: az első részhez hasonlóan keménytáblás verzióban, bevarrt könyvjelzővel került a magyar olvasók polcára. Fontosnak tartom ezen apropók kihangsúlyozását, hiszen ezekből látszódik, hogy nem csak a kiadó van az olvasóért, hanem fordítva is helytálló: az Agave Könyvek még a vészhelyzeti időszakban is bebizonyította, hogy helye van a magyar könyvpiacon, amiért az olvasók hihetetlenül hálásak – köztük jómagam is.
Az életemben épp egy olyan szakaszhoz értem el, mikor már az olvasás sem nyújtott megfelelő minőségű kikapcsolódást. Lassanként azt vettem észre, hogy egyre kevesebb időt tudok szakítani az eddig olyannyira szeretett tevékenységre. Mielőtt a kedvem és lelkesedésem végleg odaveszett volna, nagy lépésre szántam el magam: szabadságra megyek, ahol felülértékelem a jelenlegi élethelyzetemet és újra felszítom magamban a belső tüzet, mielőtt a jelenleg csak parázsként megcsillanó rögök teljességgel kihunynak. Természetesen a terveim között bizonyos szintű olvasás is fellelhető volt, mégsem határoztam el magam előre arra, hogy akár csak egy könyv végére is fogok érni. Elengedtem az eddig görcsösen szorongatott fonalat, engedve, hogy magával ragadjon az az áramlat, ami elvisz újra a saját lelki békém felé. Szinte szórakozottan vettem kézbe első nap R. F. Kuang sorozatának második részét. Éppen csak pár oldalt szerettem volna olvasni, úgyszólván bemelegítésként, de hirtelen azt vettem észre, hogy a Nap az égről már hanyatlik, én pedig a kétszázadik oldalt meghaladtam. Másnap ez újfent megismétlődött, majd a harmadik napon is hasonló élményekben volt részem addig, míg el nem fogytak a lapok. Most itt ülök és csak mosolygok, mert sikerült pont egy olyan történetet megragadnom, ahol képes voltam a főhőssel azonosulnom, a problémáink között párhuzamot vonnom, s ezáltal úgy érzem, újra kapok levegőt.
Zsin hatalmas utat tett meg. A Kakas tartomány névtelen és jellegtelen gyermekéből egy kapitális erővel bíró fiatal katona cseperedett. Az eredményei mögött rengeteg áldozatos munka rejlik és még ennél is több helytelen döntés, áldozathozatal. Ő tényleg mindenre képes volt, ameddig a hite meg nem rengett. A Mákháború végén egy igencsak váratlan fordulat állt elő: Zsin egy teljes szigetet törölt el a Föld felszínéről a benne lakó istenség által. Ez Altan halálával karöltve teljesen megváltoztatta, kifacsarta. A Sárkányköztársaság esetén a továbbiakban is az ő sorsát figyelhetjük meg, miként tud alkalmazkodni az új világrendhez és a saját maga által elkövetett tettekhez.
Zsin sosem tartozott azon karakterek közé, akit az olvasó őszintén, teljes szívből tud szeretni, esetleg rajong is érte. Szúrós természete gyakran társul könyörtelenséggel és ridegséggel, de ezen nincs mit csodálkozni, hiszen az élet sosem volt hozzá kegyes. Mindennek ellenére ugyanakkor mégiscsak kivált az emberből egyfajta szimpátiát vagy éppen tiszteletet. Úgy vélem ezen okból kifolyólag voltam vele a Sárkányköztársaság első nagyobb lélegzetvételében elnézőbb. Zsin nagyon mélyre süllyed, a saját maga által keltett hullámok összecsapnak a feje fölött. A sámánok útjára lépve az ópiumfogyasztók csoportját erősíti, hiszen csak ez az, ami kellőképp elnyomja benne az istenséget és a szörnyű tettek visszhangzó sikolyait. Itt már csak egyetlen kérdés csengett a fülemben: vajon milyen mélyre képes merülni, mielőtt felismeri a saját önpusztító magatartását?
A saját értékelésén még kevésbé segít a világát megrengető helyzet. Az uralkodónő napjai meg vannak számlálva. Többféle mozgolódás is megfigyelhető az elégedetlenkedők részéről. Zsin sem szívleli a Nőstényviperát, életcéljává vált a kiiktatása. Amikor pedig úgy látja, ehhez segítséget kap, görcsösen ragaszkodik a vékony cérnaszálakba, nem mérlegelve azt, hogy ez a saját megítélésére, jellemére miként fog hatni.
Az olvasó szeme előtt egy politikai cselszövésekkel fűtött, erőteljes hadviselést folytató harc bontakozik ki. A stratégák idegei pattanásig feszülnek, míg egyre pontosabb haditerveket kovácsolnak, de mint mindannyian tudjuk: minden lehetséges megoldást, statisztikát és különböző számítást felülír a véletlen és a meglepetés igencsak számottevő faktora. A történet során a szereplők többször is nehéz helyzetben találják magukat és rögtönözniük kell. Úgy vélem, a szerző a lehető legtöbbet hozta ki a felvázolt eseményekből. Mindemellett pedig kiemelten szimpatikus volt, hogy bár egy valóban komplex háborúba csöppentünk bele, mégis, azon kis szelet, amelyet az olvasó szemlél, mindvégig érthető marad. A megfelelő alapra építkezve kezdte a szerző bővíteni a lehetséges szövetségesek és ellenségek népes táborát. A heszperiaiak megjelenésével pedig az olvasó szeme felnyílik, gondolatai merően új alakot kezdenek formálni. Már eddig is kiérezhető volt a történetből egyfajta múlt és jelen összemosásából adódó világjellemzés. A régi, de el nem feledett, a mostani időkben is különböző népcsoportoknál fellelhető kulturális és technológiai fejlettségek igencsak meghatározó részét alkotják a történetnek. Első körben nagy megdöbbenést, majd az újdonság varázsa iránti rajongást váltott ki belőlem a tudat, hogy ebben a könyvben a központi szerepben tetszelgő nép nem rendelkezik a legnagyobb tudás tárházával, sőt egyenesen primitívnek mondható a köröttes népcsoportokat szemlélve. Ez a teljes történetet egy újfajta megvilágításba helyezte a számomra.
Bár többségében egy igencsak eseménydús, jól felépített regényt tartottam a kezeim között, mégis voltak olyan attitűdök benne, amit indokolatlannak találtam. Mindezek közül a legszámottevőbb a káromkodás volt. Egy háború kihozza az ember legrosszabb oldalát, főleg, ha ez olyan stresszfaktorral társul, amik Zsin vállát nyomja, mégis sokszor úgy éreztem, ezzel a túlzóan szabatos szájjal a történet folyását ássa alá. Nem tartottam életszerűnek a káromlások jelenlétét például olyan helyzetben, mikor nagyhatalmú emberek próbálnak megfelelő haditervet kieszelni a szinte elkerülhetetlennek tűnő vész kiiktatására, mindezt úgy, hogy közben a lázadás élén álló személy tiszteletéért és figyelméért versengenek, hiszen önmaguk megítélését is rontják ezáltal, hogy még ennyire sem képesek uralkodni önnön természetükön.
A Mákháború után sötétebb vizekre eveztünk a Sárkányköztársaság kapcsán. A történet sorai ópiummal és vérrel színezett, folytonos függésben tartva mind a karakterek, mind az olvasó tudatát. Zsinnek egy újabb oldala ismerszik meg, mely a megítélését még inkább aláássa, ám pont ez a disszonáns hatás az, ami a markában tartja és nem ereszti el egykönnyen a könyv forgatójának figyelmét. Ez a harc sokszor ébreszt kétségeket, elhomályosítva a kitűzött célt és megrengetve annak hitelességét. Rengeteg áldozattal és beláthatatlan következményekkel jár, mégis, ha az ember egyszer elindul rajta, képtelenség, hogy letérjen erről a mocskos útról addig, míg el nem éri a végét. Sokszor úgy éreztem, hogy túl sok a negativitás, a múltbéli dolgok miatti kárhoztatás, de mégis mindig akadt valami, ami kellőképp megragadta a figyelmemet és további olvasásra ösztönzött.
R. F. Kuang erőssége pont ebben rejlik: egy, a megszokottól erőteljesen eltérő történetet hozott létre. Ellentmond minden szabálynak, ami ismeretes a gyakorlott fantasy olvasók számára és ezáltal egy az újdonság faktort messzemenően megnöveli. Ha az eddigi eseményeket, tehát mindkét könyv tartalmát egyben szemlélem, egy erőteljes, egyben meghatározó élményt nyújtó történet elevenedik meg lelki szemeim előtt. Mindezek után nagy kíváncsisággal és enyhe félelemmel várom a befejező részt.
"– Kislány vagy, és bottal harcolsz.
Kislány vagy, és tűzzel harcolsz – szólalt meg a főnix."
"Az istenek életre hívják a legrosszabb és legkegyetlenebb ösztöneidet. Azt hiszed, te irányítasz, de az elméd minden egyes másodperccel egyre jobban szétmállik. Az isteneket megszólítani annyi, mint szerencsejátékot játszani az őrülettel."
"– Miért nem érnek többet a katonáid az egódnál? – kérdezte a lány. – Ne ítélj minket halálra csak azért, mert megaláztak."
"– Nem az a lényeg, ki vagy, hanem az, hogyan látnak mások. És ha már egyszer sárként tekintenek rád ebben az országban, akkor mindig az is maradsz."
"– Nem számít, mit akarsz. Hát nem érted? Jelenleg te vagy a legnagyobbb hatalmat megidéző lény ezen a világon. Olyan képesség birtokában vagy, ami háborúkat robbanthat ki és zárhat le. Egy dicsőséges, új és egyesült korszak felé terelheted ezt a birodalmat, és akár el is pusztíthatsz minket. Amit nem tehetsz, az az, hogy semleges maradsz. Ha valakinek olyan hatalma van, mint neked, az többé már nem rendelkezik az élete fölött."
"– Te egy rémült kis fruska vagy, akit csak a harag és a veszteség érzése hajt, és ezért végtelenül szűk látókörű. Csak a bosszút hajszolod. De annyival több lehetnél. Annyival többet tehetnél. Figyelj rám. Átírhatnád a történelmet."
Kiadó: Agave Könzvek
Megjelenés ideje: 2020. április 21.
Terjedelem: 672 oldal
A könyv az alábbi helyeken vásárolható meg:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése