Niitaabell Világa: Mucha Dorka: Nincs idő

Fülszöveg:

Lili épp a gimit kezdi, és nem találja a helyét. Jobban érzi magát könyvek között, és magabiztosabban jár VIII. Henrik udvarában, mint az iskola folyosóján. Már éppen kezdene beletörődni ebbe, amikor úgy tűnik, hogy lovagok mégis léteznek, sőt az egyik épp őt akarja. Áron ugyan meghódítja a szívét, de ahogy telik az idő, mintha álmai lovagja inkább börtönőrnek tűnne, és Lili lassan már azt sem tudja eldönteni, hogy meddig tart a szerető féltés, és hol kezdődik az, ami már nem normális…

Lili naplójában nem csak egy kamasz kérdései keresik a párkapcsolatok és a felnőtt élet válaszait. A lány próbálja visszaszerezni az uralmat a saját élete fölött – és közben nagyon sok olyan fontos dologgal szembesül, amiket talán jobb, hogy már most megtanul. Egy életre.

Az az ember, aki boldog, az nem bánt. Egyedül is lehetsz boldog? Vagy egyedül lenni ugyanaz, mint magányosnak lenni? És szerinted mi jobb: egyedül lenni vagy valaki olyannal, aki bánt? Szerelemben és háborúban mindent szabad? Van akit, és amit érdemes várni, de nem kell mindig hagyni, hogy várassanak. Mert nincs idő nem élni.

Az idei évben is folytatom a Merítés-díj ifjúsági irodalom kategóriában történő zsűritagként való részvételt. Szeretek ennek a csapatnak szerves része lenni, hisz általa még inkább kiteljesedhetek egy általam fontosnak vélt területen: ez pedig az ifjúsági irodalom kategóriában megjelenő könyvek alapos szemrevételezése. Nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy mennyire fontos ezen kötetek tudatos válogatása, hiszen nagy mértékben szerteágazóvá vált a kategória, így egyre nehezebb kiszűrni azon köteteket, amik még az alapvető műfaji elvárásnak sem felelnek meg. Tudom, hogy két embernek sem tetszett ugyanaz, hát még ha az összes olvasni szerető tizenévest nézzük, mégis úgy gondolom, hogy érdemes a történeteknek egy előválogatáson átesni.

A 2020-as évben megjelent, magyar szerző által írt ifjúsági irodalom besorolású könyvek szerencsére nem érezték meg a jelenlegi világi helyzetet. Idén is rengeteg új könyv közül lehet válogatni, ami nagy örömömre szolgál, ugyanis egy ilyen gondterhelt időszakban különösen fontos az optimizmusunk és a lelki egyensúlyunk megőrzése, amelyhez egy-egy jól megválasztott történet nagyban hozzájárulhat.

E kettő tényezőt együttes hatására jutott el hozzám Mucha Dorka frissen, a Menő Könyvek kiadónál megjelent regénye, melynek címe Nincs idő. A szerző munkássága a tavalyi év során kezdett teret hódítani, mikor a 21. Század kiadóval együttműködve megjelent első könyve, a Puncs. Azóta úgy néz ki, hogy a benne lakozó gondolatok új irányvonalat vettek, hisz egy merően másik kategóriában próbálta ki idén magát.

A Nincs idő című könyv esetén igencsak árulkodó a borító. A rajta megjelenő, rajzokkal és egyéb illusztrációkkal tarkított gumis notesz magában hordozza a regény megvalósítási formáját: a könyv valójában egy középiskolás lány naplója, amiben feljegyzi élete apró-cseprő eseményeit. Kamaszként szerintem mindenkinek volt egy olyan időszaka, mikor naplóvezetésre adta a fejét. Magam is szívesen gondolok vissza azokra az időkre, mikor az A4-es méretű, négyféle színben pompázó füzetemmel rohangáltam fel-alá. Emlékszem, milyen örömmel töltött el, mikor a napi bejegyzések egyre hosszabbak és hosszabbak lettek. A naplóírás rengeteg szempontból képes segíteni a különböző helyzetek feldolgozási folyamatát és a napközben átélt szituációk további mélységekben történő megértését. A legjobb dolog benne, hogy nincs korhoz kötve: bárki leírhatja saját gondolatait, rendszerezheti életét ezzel a módszerrel, hisz akárhány éves is az ember, mindig jól jöhet egy kis plusz támogatás – valamint a későbbi újraolvasása igencsak izgalmas.

Lili naplóján keresztül a szerző egy manapság igencsak gyakori jelenségre, egyfajta veszélyhelyzetre hívja fel az olvasó figyelmét, amely a generációs fejlődések által egyre inkább érinti már akár a 15 éves korosztályt is. Ez a másik félen történő uralkodás, párkapcsolati elnyomás. Mikor ez a téma szóba kerül, sokan csak legyintenek, hogy ez velük nem történhet meg, hiszen különálló entitással rendelkező, gondolkodó lények, akiknek a saját akaratát nem lehet csak úgy semmibe venni. Én örülök, ha ez valóban így van, mégis úgy gondolom, hogy ez a 21. század nagy problémája, amihez minden apró útmutató jól jön – mind felnőttnek, mind kamasznak egyaránt. Utóbbi esetén még inkább fontosnak tartom, hogy könnyen befogadható módon legyen lehetőség a téma tanulmányozására, feldolgozására, hiszen ha már tudja, mivel áll szemben, nagyobb a lehetőség arra vonatkozólag, hogy szükség esetén felismeri az esetleges jeleket és képes időben cselekedni.

Lili egy átlagos, csacsogós tinédzser, akinek életébe beköltözik az újdonság okozta bizonytalanság, mikor történelem tagozatos lesz. A sok új arc között még félénken keresi a helyét, így minden apró kedves gesztusnak örül. Különösen, ha azok a jóképű Árontól származnak, akit még a gólyatáborban ismert meg. Úgy néz ki, a vonzalom kölcsönös, így hamar kézen fogva sétálva találják magukat. Lilivel madarat lehetne fogatni, a szíve és naplója túlcsordul a boldogságtól, hogy ez a srác érdeklődik iránta. A kezdeti örömöt azonban hamar megmételyezi a bizonytalanság érzése. Áron viselkedése kérdéseket vet fel a lányban, amikre egyedül keresi a válaszokat. Vajon képes lesz a helyes úton maradni vagy egyre inkább elveszti a saját élete fölötti kontrollt? Vagy éppenséggel csak tapasztalatlanságában mindent túlreagál? Lili a naplójába temetkezve próbálja egymás mellé rendezni az intő jeleket, melyek alapján a történet végén határozott véleményre jut.

A történet erőssége maga a megvalósítás és a fogalmazásmód. Munka előtt volt még körülbelül egy órányi szabadidőm, így naivan felütöttem ezt a könyvet, hogy egy kicsit beleolvassak. Hát, ebből pont az lett, mint ahogy a jó könyvmolyoknál szokás: lóhalálában siettem befelé, el ne késsek. Egyszerűen odaszögezett a kanapéra. Lili már az első pillanattól kezdve szimpatikussá vált. Jó érzéssel töltött el a naplójának az olvasása, amibe minden kis csipcsup gondolatát beleszőtte. Élettel telt, vidám lány, aki a korosztályának teljesen megfelelő viselkedéssel rendelkezik. Az ő hatására bennem is felsejlettek olyan régi, gimis élmények, amikről már azt hittem, az enyészetté lettek. A könyv nem csupán Lili naplójául szolgál. Több sms-ezés is található benne, amelyek által az olvasó úgy érzi, villámsebességgel pörgeti a lapokat, ugyanakkor nem generál benne hiányérzetet, hiszen pont ezek miatt rendelkezik a teljes szituációra vonatkozó rálátással.

A szerző a könyv mondanivalóját akként mutatja be, mintha a fonalra felfűzött gyöngyszemek lennének: minden baljós előjelként szolgáló cselekmény önmagában csak egy apróság, amit még könnyen meg tud magában a főszereplő is indokolni, ám ha ezek a kis alkatrészek szorosan egymás mellé kerülnek, máris más képet festenek. A kérdés csak az, hogy Lili képes-e a teljes egészet szemlélni, vagy megmarad a különálló gyöngyszemek szintjén. Mucha Dorka megfelelő érzékenységgel vezeti e lány kezét. A könyv hitelesen átadja, hogy egy uralkodó kapcsolat esetén milyen érzelmi hullámok csapnak át az ember feje fölött. Megjelennek benne a típusra jellemző fázisok és magatartási formák, mint például a zavarodottság, elszigetelődés és önhibáztatás.

A regény elgondolása és kivitelezése nagyon jó. Örömmel tölt el, hogy valaki tollat mert ragadni és egy ilyen nehéz kategóriában mert publikálni egy fejlesztő hatású, mégis szórakoztató írást. A szerző egy percre sem felejtette el, hogy az átadni kívánt tartalom mellett ez még mindig egy ifjúsági irodalom besorolású könyv, így nem maradtak el a mosolyogtató szituációk és a gimis létben rejlő általános problémák sem, valamint maga a problémakörnek is csak a külső, kezdetleges módja van ábrázolva. Ez a könyv arra hivatott, hogy elősegítse bizonyos jelek észlelését, így még a kezdeti fázisban, a korai felismerés hatására hamarabb megtehetővé válnak a megfelelő intézkedések önmagunk védelmének érdekében. Ahogy a köznyelv is tartja, jobb ezt csírájában elfojtani.

Lili naplója egy három hetes időintervallum eseményeit mutatja be. Ha csak a tényszerű adatokat nézzük, akkor úgy vélhetjük, hogy ennyi idő bőven elég ahhoz, hogy a szerző által átadni kívánt információkat időben is elhelyezhessük. Már csak azért is tűnik reálisnak, mivel középiskolásként az ember még eléggé dinamikus életszemlélettel rendelkezik, a folytonos pörgés jellemzi, mind fizikai mind mentális módon. Ugyanakkor én úgy érzem, hogy az első másfél hét eseményeit lehetett volna kicsit hosszabb időtartamra is tenni. Valahogy nagyon sűrűnek hatott az, amiként a problémák jelentkeztek. Túl sok volt az egy nap keletkezett intő jelek száma és ehhez képest a főszereplő vajmi kevésbé érezte át még a helyzet komolyságát. Ezt szintén lehet a kamaszok lelki világának működésével magyarázni: elnyomta még kétségeit, mivel olyannyira boldog volt attól, hogy a kiszemelt fiú figyelmet fordít rá, ugyanakkor bennem ezen téren maradt egy kis hiányérzet.

A Nincs idő című könyv a hiánypótló olvasmányok közé tartozik. Vannak olyan témák, amikről igenis kell beszélni. Ilyen az uralkodó kapcsolat is. Mit jelent pontosan, hogyan lehet felismerni és mit kell mérlegelnie magában az embernek ahhoz, hogy végül meg tudja hozni a megfelelő döntést. Ez az iránymutatás nem csak a felnőttek számára fontos, hanem a fiatalabb generációnak is, hiszen minél előbb ismerik meg a vészjósló jeleket, annál hamarabb lesznek képesek észrevenni őket akár a saját életük során is. Szükség volt már Lili történetére, aki a maga kedves módján mankót ad az olvasó kezébe. Nagyon szerettem, hogy a dinamikus stílus mellett az író megfelelő érzékenységgel, de csöppet sem túlzó módon mutatja be Lili érzéseinek folyamatos változását.

A történeten érződik, hogy minden egysége tudatosan lett megszerkesztve. A felépítés szép irányvonalat követ, a hozzáadott cselekményekre történő ellenreakció is mindig a várt időben bekövetkezik. Nincs túlírva, sőt, talán egy kicsit kevésnek is érződik. A szerző a lényegi részt is könnyed módon adja át az olvasónak, amely által a meghatározott célcsoport sokkal inkább magáénak érezheti. Úgy gondolom, hogy ez a regény egy jó beszélgetésindító is lehet a későbbiekben szülő és gyermeke vagy tanár és diákjai között. Remélem, sokan felismerik majd a benne rejlő potenciált.

"Annyira tipikus, hogy valamit megold az ember, és utólag jön valami okos, aki megmondja, hogyan kellett volna megcsinálni."

"Korábban senki nem mondta, hogy a gimi vagy a tinédzserkor ennyi totál fölösleges agyalással jár."

"Ne hagyd, hogy a benned ragyogó fény halványuljon!"

"Sokkal szörnyűbb várni valakire, ha már hideg van vagy esik az eső. Még csak szeptember, de már majd megfagyok. A busz csak pár percet késett reggel, én meg azt hittem, hogy el fogok késni, és Áron meg fog haragudni rám megint. De valahogy sikerült behozni, és időben ott voltam, Áron meg persze késett."