2020. szeptember 22., kedd

R. S. Grey: With ​This Heart – Ezzel a szívvel


Fülszöveg:

Két ​hónappal a találkozásunk előtt még a halál kopogtatott az ajtómon.

Ha egy évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy szerelmes leszek, nekivágok egy őrületes utazásnak, felülök egy Triceratopsra, egy bár pultján fogok énekelni, és hogy elveszítem a szüzességem, azt gondoltam volna az illetőről, hogy be van drogozva.

Aztán találkoztam Beckkel.

A vadító, okos és tagadhatatlanul elbűvölő Beck úgy száguldott be az életembe, mintha az lett volna a küldetése, hogy megértsem, az életet ne vegyem magától értetődőnek. Megmutatta nekem, hogy nincsenek határok, a szabályok a gyengéknek valók, és hogy egy csók pont akkor fog elcsattanni, amikor a legkevésbé számítok rá.
Fenekestül forgatta fel az életemet. Szinte már az utolsó reménysugarat is elveszítettem, amikor hirtelen kaptam egy új esélyt az élettől. Ezúttal viszont nem hagytam, hogy kicsússzon a kezeim közül.
Úgy indultunk útnak, hogy sem vesztenivalónk nem volt, sem garanciánk a másnapra.
Utunk a fiatal, gondtalan szerelemről szólt.
Az elevenen izzó szerelemről.
Egy olyan szerelemről, amihez nincsen térkép.

Első benyomás:


Amikor úgy döntöttem, hogy egy saját felületen szeretném megosztani a különböző könyvekről alkotott gondolataimat, a motivációs tényezőim között szerepelt a segítési szándék is. Mindig is szerettem másoknak olvasmányt ajánlani, hiszen nincs is felemelőbb érzés annál, mint mikor új élményhez segítesz hozzá másokat, főleg, hogyha tisztában vagy vele, hogy alapvetően nem élt volna az adott lehetőséggel. Mikor még könyvesboltban dolgoztam, hihetetlen nagy  erővel bírt a törzsvásárlóim ragyogó arca, ahogy újabb és újabb ajánlásokat kértek tőlem. Szeretem ezt az érzést másokkal is megosztani, így én is gyakorta meghallgatom a különböző ajánlásokat, majd alapos mérlegelés után eldöntöm, hogy valóban jól ismerték-e fel a helyzetet, az a könyv tényleg nekem lett-e írva. R. S. Grey Ezzel a szívvel című könyve is hasonló úton jutott el végül hozzám. A tavalyi év decemberében jelent meg a Könyvmolyképző kiadónál. Kifejezetten sokan érdeklődtek utána, így hamar megszülettek az első vélemények a könyvről. Éppen még csak felé szerettem volna lesni, mégis mi fán terem, mikor hirtelen egy csomó molytársam kezdte el nekem ajánlani. Egy kezemen meg se tudnám számolni, hogy hányszor hallgattam végig a hozzá fűződő éltető szavakat különböző emberek szájából egy hét alatt. Természetesen jó gyerek lévén, magam is hallgattam a hívó szóra, amint lehetőségem nyílt rá, beszereztem. Hát, így ismerkedtem meg Abby és Beck csodálatos történetével.


A történetről:


A történet egy napsütötte napon veszi kezdetét egy igencsak szokatlan helyszínen. A főhősnő, Abby Mae éppen az urnák széles választéka között válogat egy erre szakosodott üzletben, mikor mellé toppan egy csintalan mosolyú, nála pár évvel idősebb srác. Magabiztos jelenléte uralja a teret, így nem meglepő, hogy természetes egyszerűséggel megszólítja a lányt. De álljunk is meg egy pillanatra, hiszen elegendő a nyitójelenetet szemlélni, hogy már az egész regényre vonatkozólag érvényes konklúziókat állapítsunk meg. Az olvasóban már most kialakul a regényt körüllengő, egyfajta keserédes hangulat. A temetkezési vállalat szolgáltatja háttérzeneként a szomorúságot, a gyászt és a veszteség érzését, amivel éles ellentétben áll a két középpontban lévő fiatal, akik között az elektromos szikrák csak úgy pattognak, mikor egymás szemébe néznek. Szóváltásuk heves és mókás, megmosolyogtatja a legfáradtabb lelket is. Ehhez a különös hangulathoz pedig a szerző egy igencsak különös történetet alkotott meg.
Jelen könyv esetében a cím igencsak árulkodó, hiszen kevés lehetséges értelmezési móddal rendelkezik. Amennyiben metaforikus értelemben tekintünk rá, utalhat arra, hogy egy olyan lány szerelmi életéről fogunk olvasni, aki már az élete során sok lelki sebet szerzett. Ha pedig szó szerint vesszük, szinte tárgyiasítva tekintünk rá, egyértelművé válik, hogy a főszereplő valóságában nagy szerepet játszik egy most jelenlévő vagy már éppen elmúlt betegség. Ezt kiegészítve a fülszöveg első mondatával, máris eldőlt, jelen esetben melyik esetről van szó. 
A történet kevés szereplővel dolgozik. Abby, a fiatal, frissen gyógyult lány egyáltalán nem olyan, mint amire jelen körülmények között az olvasó számít. Bár nem sok tapasztalattal rendelkezik úgy általánosságban véve, hiszen az eddigi életét a betegsége határozta meg, mégsem olyan jellemmel bír, mint amire az olvasó alapvetően számíthat. Nem egy visszahúzódó, félénk lány, aki csodálatos ajándéknak tekinti az élettől kapott lehetőségeit; sokkal inkább egy tipikus, nagyszájú tinédzser, aki a helyzethez képest nagy magabiztossággal rendelkezik. Nagyon meglepődtem Abby stílusán, de a kezdeti megrökönyödést hamar átvette a szimpátia érzése. Nem mondanám, hogy tartósan egy hullámhosszra kerültünk, de felismertem a benne rejlő erőt és a pozitív tulajdonságait. Hiszen végre egy olyan karakter, aki nem engedi, hogy az eddig átélt események határozzák meg teljes mértékben az életét, hanem képes küzdeni a saját céljai elérésének érdekében.
Beck a tipikus szépfiú szerepét játssza, akinek jól kidolgozott teste és gödröcskés mosolya a korosztálya minden nőjét megmozgatja. Természetesen a megfelelő kinézethez kellő mértékű érzékenység, lojalitás és intelligencia is társul, így nem csoda ha ezek ketten pillanatok alatt megtalálják a közös hangsúlyt. Beck karaktere egyszerre volt szimpatikus és rém idegesítő. A szerző túlidealizálta a tökéletességét, ami által olvasás közben a fejemben sokszor elveszítette a valós formáját, megmaradt 2D-s felvételnek. Másfelől viszont a jelleme engem is lenyűgözött. Végtelenül odaadó fiú, tele szeretettel és a mások iránti empátiával – arról nem is beszélve, hogy mennyire jó humora van.
Abby és Beck közös kalandjául egy road trip szolgál. Több bakancslistás várost is meglátogatnak autóval, ahol érdekes tapasztalatokat szereznek, mind a környezetükre, mind önmagukra vonatkozólag. Jómagam sosem tudnék ennyire spontán cselekedni, élni. Számomra fontos a tervezés, akár óra pontossággal megadva, hogy tudjam, mikor, hol kell lennem. A sodródás nem az én műfajom, mégis csillogó szemekkel olvastam e két fiatal kalandos utazásáról. Mindig is csodáltam azokat az embereket, akik ki mernek törni a saját magukra kényszerített keretekből. Ez az utazás ilyen szempontból számomra is lélekemelőnek bizonyult. 
Bár a történetnek megvan a maga íve, amely mentén bemutatja Abby és Beck életének kapcsolódását, számomra sokkal nagyobb horderővel bírt a lányban lejátszódó lelki folyamatok sora. Elsőre nézve ez csak egy könnyed, kalandos regény, amelyben csak úgy pattognak az érzelmi szikrák, de ha mélyebbre tekintünk, akkor egy kiváló jellemfejlődésnek is a szemtanúi lehetünk. Abby életét eddig a kórházszagú rideg fehér falak határolták körbe, most viszont megnyíltak előtte azok a lehetőségek, amikre még csak gondolni sem mert. Egyfelől túlteng benne az energia az iránt, hogy mindent kipróbáljon, minden elszalasztott lehetőséget bepótoljon, másfelől megvan benne a tapasztalatlanság miatt kifejlődött bizonytalanság. Sok szituációban nem tudja, mi a helyes lépés, hogyan illene cselekedni, így a környezetében található emberek mozdulatait próbálja másolni. Ez abszolút nem tudatos a részéről, mindössze mint védelmi reakció szolgál. A tudatlansága számára írható több hiba is, amit e rövid kaland során elkövet. Olvasás közben ezek miatt kevésbé szimpatizáltam vele. Felelőtlennek, éretlennek, sőt, egyenesen hálátlannak tartottam, de az elmúlt napokban ez is újraértékelődött bennem: hiszen nehéz az embernek megtalálni az egyensúlyt, ha éppen most érti meg, mennyi csodát rejteget számára a világ. 
Sok élményt tartogatott számomra is ez az utazás. Alapvetően kellemes élményként maradt meg, amibe néhány húsba markoló esemény is került. Ez utóbbi által viszont még inkább átérezhető az élet súlya, hogy oda kell figyelnünk, nehogy elszalasszuk a felbukkanó lehetőségeket, de közben önmagunkra is figyelve folyton monitoroznunk szükséges az eseményeket, hiszen nem csak azt kell ismerni, mikor kell megtennünk előrefelé azt a bizonyos lépést, hanem azt is, mikor szükséges megállni. Abby és Beck története pont erre tanítja az olvasót a maga könnyelmű és szeretetteljes módján.

Összességében tekintve:


Úgy gondolom, nagyon jól tettem, hogy a sok ajánlás után magam is kézbe vettem R. S. Grey könyvét, az Ezzel a szívvelt. Abby sok üzenetet tartogatott az én számomra is. A jellemfejlődése során én is többször magamba tekintettem és számba vettem, hogy vajon hány elszalasztott pillanaton vagyok már túl, mikor a félelmeim erősebbnek bizonyultak a kalandvágynál. Ugyanakkor vállon veregettem magam azon alkalmakért is, mikor felelősségteljes döntéseket hoztam és nem csak a saját fejem után mentem előre, mindent és mindenkit félredobva. Igen, Abbynak is még bőven van hova fejlődnie.
Bár nem tudom rajongásig imádni ezt a történetet, azért megszerettem. A szerző kevés eredeti gondolattal rendelkezik. Minden tipikus sablonelemet felsoroltatott, ami által a cselekmény maximálisan kiszámíthatóvá vált. Az ő erőssége az írási stílusban és a lelki folyamatok kidolgozásában rejlik. Ha az olvasó beleképzeli magát a főszereplő helyzetébe és vele együtt éli át az új kalandokat, akkor bizony egy megható történet részévé válik, amelyben a nehéz pontok humorral kerültek feloldásra. Imádtam a két fiatal szóváltásait és a kacagtató helyzeteket.
Összeségében kellemes kikapcsolódást nyújtott Abby és Beck története. Üde színfoltot jelentett a dolgos hétköznapok problémától szürke felhői között.

Értékelés:


Kedvenc idézetek:


"Azt akartam, hogy kövesd az álmaidat, hogy én is követhessem melletted az enyémet."

"Az a fájdalom igazi arca, amikor az ember beveri a kislábujját!"

"A szerelem vakmerővé tesz. Olyan tulajdonságaidat hozza elő, amiket a józanész és a félelem általában eltemet benned. Mert a szerelem egyszerre önzetlen és önző."

"Mindannyian más okból vagyunk értékesek, és az élet szándékosan nem segít átváltani ezeket az értékeket."


A könyv adatai:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés ideje: 2019. december 3
Terjedelem: 312 oldal

A könyv az alábbi helyeken vásárolható meg:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése