Nem könnyű a szülőkkel… legalábbis Adél ezt érzi. Nem elég jó semmiből (matekból pláne), az anyukájának nem elég csajos, az apukájának nem elég sportos. A dobolás érdekli, azt meg ők nem tartják valami sokra. Lehet ezt még fokozni? Naná! Adjunk hozzá egy tökéletes(nek látszó) bombázót, némi zsarolást, jó sok kavarást és arcon landolást, elvesztett és visszaszerzett barátokat, és persze ezt a fura dolgot az ember gyomrában a pillangókkal és fiúkkal. Nem egyszerű, ugye?
Persze, hogy nem, hisz az egész élet olyan #bonyolult.
Maros Edit a nagysikerű Hűvösvölgyi suli-sorozat után ezzel a sodró humorú és nagyon is életszagú regénnyel tér vissza, hogy egy jó olvasmánnyal könnyítsen a #bonyolult kamaszéveken.
A könyvesbolti munkával töltött évek alatt a kedvencem mindig is a decemberi forgatag volt. Igaz, hogy ilyenkor kellett a legnagyobb erőbedobással dolgozni, de megvolt a maga szépsége a szüntelen pörgésnek is, ugyanis ilyenkor nyílt a legtöbb alkalom arra, hogy mi, dolgozók is felhívhassuk egy-egy történetre a vásárlók figyelmét. Imádtam az igényeket felmérni, majd az ahhoz leginkább passzoló könyveket megkeresni. Ebben az időszakban leggyakrabban a kamaszok részére szánt karácsonyi ajándékok kapcsán kérték ki a véleményemet. Ennek mindig is kifejezetten örültem, mivel a piacon rengeteg ígéretes történet volt jelen, mint az új megjelenések, mind a régebbi kötetek kapcsán, amit a középiskolás olvasók előnyben részesíthetnek – ha rábukkannak. Bár már a téli forgatagban ily módon nem veszek részt, a továbbiakban is fontosnak tartom, hogy kellőképp megismerkedjek az ifjúsági könyvek világával és ezáltal megfelelő segítséget nyújthassak az új élményekre vágyó olvasóknak.
Maros Edit Bonyolult egy csaj című könyve is ezen a vezérelven át érkezett meg hozzám. Már az első megtekintés során úgy ítéltem meg, hogy ezt a könyvet az idei évben még mindenféleképpen be kell terveznem a központi téma alapján, amelyet a fülszöveg sugall. Mindemellett pedig a 2020-as évben Merítés-díj ifjúsági irodalom kategóriában a jelöltek között szerepel, így még inkább magaménak éreztem már előre is az olvasás örömét.
A történetről:
A borítót megvizsgálva már egyfajta előképet kaphatunk a történetről, mivel a rajta szereplő eszközök tudatos választás alapján kerültek feltüntetésre. A középpontban egy fiatal lány van háttal a szemlélőnek, amelyből következik, hogy elutasító az alapvető normákkal szemben, vagy legalábbis a dackorszakát éli. Pomponokat tartó kezét a teste előtt összefűzte, amivel szintén nem tetszését fejezi ki. A dobverőkből lehet arra következtetni, hogy a hangszeren történő játék is szerves részét képezi a történetnek, valamint a képbe lógó focilabda is mutatja, hogy a zene mellett bizonyos sport tevékenységek is szerepet kapnak. A mostani világban már elmaradhatatlan mobil és a rajta elindításra váró videó is jelentős tényező. Ezeket mind összevetve, tudat alatt is kialakul egyfajta vélemény a szemlélőben Adélról, a könyv főszereplőjéről. A történet az ő bemutatásával veszi kezdetét. A leghangsúlyosabb tényként közli az olvasóval az író, hogy ez a lány mennyire úgy érzi, hogy ő és a szülei két külön bolygóról származnak. Nagyon kevés dologban értenek egyet, így a konfliktushelyzetek lába mindig ott lóg a levegőben. Az erről szóló sorokat olvasva akaratlanul is felrémlett bennem a bő egy évtizeddel ezelőtti állapot, mikor én magam is hasonlóként éreztem. Úgy vélem, ezen a szakaszon minden kamasz átmegy. Mindenkinél eljön az a korszak, mikor úgy érzi, hogy a világon senki sem érti meg őt igazán – ide nem számítva a legjobb barátot, aki pontosan átérzi a bennünk keringő érzéseket –, főként nem azok, akikkel egy háztartásban él. Minden esetre még így, utólag is jól esett a megerősítés, hogy akkor és abban az élethelyzetben nem voltam egyedül, hiszen másban is felmerültek ezek a gondolatok. Ez számomra már megalapozta a könyvvel szembeni hozzáállásomat, kellemes komfortérzetet alakított ki bennem.
Minél jobban megismertem Adélt, annál inkább úgy éreztem, hogy a szerző nagyon ért a kamaszok nyelvén. Regényében olyan problémaköröket mutat be, amik általánosságban véve, mindenkinél előfordultak. A meg nem értettség mellett helyet kap a féltékenység, a botladozó érzelmek felszínre törése, a barátságok átalakulása és az iskola hatása az ott tanulók lelkére és mindennapjaira. Mindemellett pedig egy modernek mondott, ám ugyanakkor régóta jelen lévő kategória, a zsarolás témaköre is hangsúlyos. A szerző a mai világból hozott egy teljesen reális példát az előbb említett kategóriákra, amely által a célcsoportba tartozó olvasó úgy érzi, ez a könyv neki vagy éppen róla szól. Magához tud ragadni egy-egy gondolatot, szorosan a markába zárva szívéhez szorítani, miközben a bizonyosság érzése bontakozik ki kicsiny lelkében. Egy kicsit idősebb fejjel olvasva inkább nosztalgikus érzést kelt, hiszen a könyvben megalkotott helyzetek kezelését már valamilyen formában mindannyiunknak meg kellett oldani, így tapasztalattal a hátunk mögött, de még az emlékekre teljes tudatában kellemes kikapcsolódást nyújt. Mindemellett elmondható, hogy ez a könyv univerzális, mivel ugyanúgy szólhat a felnőttekhez is – főként, ha rendelkeznek legalább egy kamasz korú gyermekkel. Úgy gondolom, hogy a kitűnő ábrázolásmód miatt elősegítheti, hogy megértsük, mi zajlik a fejükben, bizonyos szituációkban a várthoz képest miért ellentétes reakcióval reagálnak. Bár Adél problémái kellőképp lekötötték a figyelmemet, a közte és a szülei között túlfeszülő kapcsolati háló még inkább utat talált hozzám. Most értem meg arra, mikor már mindkét oldal érveit el tudom fogadni és meg tudom érteni. Megdöbbentett, mennyire más síkon mozogva léteznek, s mégis, mennyire igénylik azt az egymáshoz vezető utat, amit foggal-körömmel igyekeznek távol tartani maguktól. A szülő azzal, hogy a saját tapasztalatai árnyékában túlságosan ragaszkodik ahhoz, hogy az ő általa elképzelt úton kell járnia a csemetéjének, mert véleménye szerint az a biztonságos és a helyes; a kamasz pedig azzal, hogy a sok változás miatt kialakult bizonytalanságot csak úgy tudja valamennyire kezelni, ha sündisznóvá változik azok mellett, akiket fontosnak tart.
A mondanivalója mellett természetesen egyéb értékek is rejlenek ebben a könyvben. Az alapvető elképzelés pont olyan, mint amit az ember egy ifjúsági regénytől elvár: a központi problémát humoros helyzetekkel tarkítottan mutatja be, így az olvasóban végig a kikapcsolódásból fakadó szórakozás érzése van jelen. Az Adél által átélt szituációk alapvetően teljesen átlagosnak mondható, mindennapi eseményeken alapulnak, de a szerző lendületesen mutatja be ezeket, így nehéz elszakadni a cselekménytől mindaddig, míg az ember teljesen a végére nem ér. Az üde színfoltot pedig maga a főszereplő viszi a sorok közé. Adél egy nagyon cserfes tinédzser, akinek egész nap be nem áll a szája. A fejében versenyt futnak egymással a gondolatok, az agya folyamatosan pörög, elemez. Bevallom, hogy bár nagyon jó érzés volt hallgatni a locsogását, kicsit fárasztó is volt a számomra. Nüansznyi dolgokat, például az életkorát hónappontosságig megadva a végletekig hangsúlyozott, ami egy idő után inkább terhes volt, semmint vicces, ugyanakkor pont ettől hiteles a karaktere, hiszen a legtöbb tinédzser pont ilyen. Csacsogós, életvidám és túlzó.
A történet alapvetően nem ad oly sok újat az olvasó számára, hiszen olyan helyzeteket jelenít meg, amit vagy már ő maga is megtapaszt vagy éppen folyamatában benne is van. A fordulatok kiszámíthatók, de ez mégsem von le semmit az értékéből, mivel mindezt összeszedetten és érdekesen adja elő. Ízig-vérig iskolai regény, ahol barátkozunk, háborúzunk, szeretünk és gyűlölünk. Ja és természetesen tanulunk is!
Összeségében tekintve:
Adél pont annyira bonyolult csaj, mint minden egykorú társa. Rengeteg érzés küzd egymással a lelkében, miközben kielemzi az őt érintő mindennapos kihívásokat. Csak úgy zsibog az energiától és dolgozik benne a megfelelési vágy mind önmaga, mind a közösség mércéje által mérve. Utóbbi még inkább hangsúlyossá válik, mikor az iskolája ajtaján betoppan Kitty, aki újszerű bonyodalmakat hoz amúgy sem egyszerűnek érzékelt életébe. Új kihívásokkal kell szembenéznie, kompromisszumokat kötni és áldozatokat hozni egy jobb végeredmény reményében, miközben még további ezer meg ezer problémával kell megküzdenie a mindennapok során.
Maros Edit teljesen hétköznapi gondokat mutat be a könyvébe – sokszor csupán rávezető magatartással –, mégis úgy vélem, ennél pontosabban még egyik általam olvasott regényben sem volt megfogalmazva, hogyan is érez egy tizenéves lány a változások hajnalán.
Adél mellett én is egy pár órára úgy éreztem magam, mintha újra tizennégy ( és háromnegyed) éves lennék és újra azok az apró-cseprő, mégis a teljes világot megrengető problémáim lennének, mint amik pár évvel ezelőtt voltak. S ahogy ez a nosztalgikus érzés keveredett a jelenkori problémákkal és a humoros fordulatokkal úgy éreztem, magam is kicsit elengedem a vállamat nyomó terhet. Megfelelő minőségű kikapcsolódást nyújtott, így bátran merem ajánlani mind a célcsoport, mind az idősebb korosztály számára. A fiatalabbak magukra ismernek benne, a felnőttek pedig nosztalgikus érzésekkel újra átélik, mennyire nehéz volt középiskolásnak lenni.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Én nem tudom, hogyan történhetett meg az az egészen bizonyosan fatális véletlen, hogy a szüleimnek pont én lettem a lánya."
"A világ így működik. Fontosak a külsőségek."
Szia! Köszönöm, hogy elolvastad a könyvet és írtál róla a blogodon. :) Megoszthatom esetleg a kritikádat az oldalamon? https://www.facebook.com/MarosEditkonyvek
VálaszTörlésTovábbi szép napot! Edit
Kedves Edit!
VálaszTörlésTermészetesen, nyugodtan megoszthatod. :)